Az utolsó töltényig fogunk harcolni - interjú Csaba Lászlóval

Publikálás dátuma
2019.06.24. 08:00

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Háromszorosan is a bőrén érzi a kormányzati nyomásgyakorlást Csaba László: oktat az elüldözött CEU-n és az önfinanszírozóvá tett Corvinuson, valamint akadémikusként tanúja az MTA megalázásának is.
A kormány ellenállása nyomán a Közép-Európai Egyetem, a CEU nagy része végül az osztrák fővárosba kényszerül. Milyen körülmények várják az egyetemet?  Bécsben, valljuk be, csak egy lesz az ottani másik ötvenből, míg Budapesten mégiscsak van egy aurája, egy a maga számára kivívott helye. Nem utolsó sorban, s erről nemigen esik szó, de talán ez a legfontosabb, hogy a magyarországi munkaadók tudják, hogy mi is az a CEU. Beleértve az itt működő külföldi cégeket is. Ha valakinek tőlünk származó diplomája van, akkor az nagy valószínűséggel három-négy héten belül elhelyezkedik. Ma Bécsben ez nincs így!      Miképpen látja a CEU jövőjét? Az egyetem korábban alapított része létezik, és nem is fog megszűnni! A 2004-ből származót, amelyről Medgyessy Péter miniszterelnök és George Pataki New York állam kormányzója írták alá a megállapodást, a jelenlegi kormány nem ismeri el. Jól emlékszem rá, hogy ez a szerződés kétévi kemény tárgyalás után született meg. Viszont az új szabályoknak, a lex CEU-nak nem lehet megfelelni, ugyanis a kormány nem terjesztette be a meglévő egyezményt az Országgyűlés elé. Teljesen egyértelmű a törvény, annak az országnak az oktatási hivatalával, minisztériumával kell államközi egyezményt kötni amelyiknek a diplomáját kiadjuk.  Manfred Weber, az Európai Néppárt régi-új frakcióvezetője bajorországi pénzügyi támogatást ígért és együttműködést egy müncheni egyetemmel. Ez sem segít? Ez egy teljesen más helyzet. Kiadtunk ugyan egy szándéknyilatkozatot, hogy együtt fogunk működni a a Müncheni Műszaki Egyetemmel, bizonyos közös tárgyakat is indítunk, de ez mégsem képes megoldani az alapproblémát.  Ugyanis mi nem adunk ki német diplomát, hanem csak amerikait, és ha valaki azt akarja, akkor magyar diplomát is. Viszont Németországban egyáltalán nem vagyunk akkreditálva.    Az új hallgatók most hová jelentkezhetnek? Továbbra is a CEU-ra. A mi diplománk mint mondtam, nagyon versenyképes. Ez úgy fog működni, hogy az egyéves képzésnél a diákok fél évet Bécsben és ugyanennyit Budapesten vesznek részt a képzésben. Azt még nem tudom, a kétévesnél hogyan lesz. De a magyar fővárosban működik a 800 személyes diákotthonunk, itt van az oktatást segítő egyéb infrastruktúra, beleértve a 350 ezer kötetes könyvtárat is a nemzetközi folyóiratokkal. Ezt nem lehet átvinni Bécsbe, tehát mindenképpen itt maradnak Budapesten. Az oktatók ezt hogyan élik meg? Nem okoz ez körükben bizonytalanságot?  Természetesen igen. Voltak, akik elmentek. De oktatóinknak egy nem csekély része kötődik Magyarországhoz. Voltak akik itt vettek maguknak lakást, találtak maguknak házastársat. Azt hiszem ők ingázni fognak Bécs és Budapest között. Tudományos értelemben ők hazafiak, részei a világ vérkeringésének. Büszke vagyok, hogy sikerült ilyen tanárokat toborozni. Eszük ágában sincs elmenni. Akad olyan magyar egyetemi tanár, aki hazajött külföldről. Nyilvánvalóan a döntését ő sem fogja megváltoztatni, se a kutatási stratégiáját nem adja fel. Ha ki kell utaznia, akkor kimegy Bécsbe egy héten egyszer. Magam is így fogok tenni. Kormányzati körükben gyakran hangoztatják: a CEU-val nincs semmi gond. Valóban? Hogyne lenne! Az egyetem számára óriási költséget jelent a költözés. Egy korábbi banképületet, meg egy egykori őrültek házát kell oktatási épületekké alakítani. Ugyanakkor mindennek semmilyen pozitív hozadéka nincs az oktatás szempontjából. Amire pedig a kormány szemforgató módon hivatkozik, a magyar felsőoktatásra meg végképp nincsen. Ne felejtsük el: nálunk más egyetemek szakkollégistái is felvehettek egyes tárgyakat, használhatták a könyvtárat, például a corvinusos diákok is. Ha már a Corvinus Egyetem szóba került, ön ott is tanít. Mi a véleménye az új típusú finanszírozásról?  Az, hogy nincs végig gondolva. Úgy képzelem, hogy a döntéshozók közül valaki felkiáltott: itt van az Állatorvostudományi Egyetem, ahol jól működik az a rendszer, hogy jelentős a saját bevételük. Az államnak keveset kell költeni rájuk, csináljuk meg ezt a Fővám téren is! Viszont, amit megvalósítanak az olyan, hogy közgazdászként egyszerűen nem hiszek a szememnek. A működéshez 600 millió forintos tőkeminimumot írtak elő, az alapító vagyont az állam adja, két tőzsdén jegyzett kis részben állami tulajdonú cég, a Mol Nyrt. és a Richter Nyrt. 10-10 százalékos részvénypakettje révén. Ezek piaci összértéke nagyságrendileg 380 milliárd forint. Az elképzelések szerint a részvények osztaléka fordítható az egyetem céljainak megvalósítására. Vagyis erre a két részvényre van fölépítve minden, és emögött nincs állami garancia. Árfolyamkockázat annál inkább! Megjegyzem, hogy nekem, mint magánbefektetőnek megtakarításaim jelentős része részvényben van. Tizenötben, nem kettőben! Viszont a Corvinusnak hitelt felvenni, eladósodni is szabad! Ez akár egy cég egyetemének is tekinthetjük .... - ... ami azt jelenti, hogy felsőoktatással foglalkozik ugyan, de alapvetően vállalatként működik. Meg kell őriznie a tőkeértékét, és emellett nyereséggel is kell működnie. Azt, hogy ezt hogyan csinálja, már rá van bízva. Ez egy a mézesmadzag az egyetem vezetése számára: nem köti az oktatói bértábla, és az elbocsátások is eltérnek majd a felsőoktatásban megszokottól. Emellett magának kell megtermelni a bevételeit. Uszodát vagy drága kollégiumot is építhetnek, de akár háromszorosára is megnövelhetik a tandíjat. Gyakran emlegetik mintaként a méltán világhírű Harvardot. Ilyent álmodnak a pesti Duna-partra is?  Az amerikai magánegyetem fennállása alatt sok adományt kapott. A magyar törvények eddig nem engedték meg, hogy például erdőbirtokosok legyenek a hazai alma materek. A Corvinus viszont júliustól a vagyontárgyaival tetszőlegesen gazdálkodhat. De kétszáz éves hátrányban van a Harvardhoz képest. A Magyar Tudományos Akadémiánál ugyancsak visszafordíthatatlannak tűnő lépéseket tett a kormányzat. Milyennek ítéli meg a kilátásokat? Az biztos, hogy érezhető a szándék, hogy a kormányzati irányítást oly mértékben megerősítsék, hogy megmondják, mit kutassanak, mit ne, és lehetőleg azt is, hogy kik igen, és kik nem. Ez a kézi vezérlés. Én nem ismerek olyan országot, ahol ez működne. Még a nagyon centralizált államokban is felismerik, mint ahogy azt egykor Nagy Katalin orosz cárnő vagy Nagy Frigyes porosz király is tette, hogy a tudományt a tudósokra kell bízni, aztán hát vagy buknak, vagy nem. De másként nem működik. Mi pedig megyünk az ellenkező irányba. Nem lehet azt mondani, hogy az akadémiai intézetekben minden kutatás világszínvonalú. Sajnos tevékenységükről csak utóelemzés készült, nem hatásvizsgálat, az is megkésve, mert akkor már a döntések megszülettek. Az elemzésből kiderült, hogy Magyarországon az állam nagyon kevés pénzt költ a kutatásra, és ehhez képest ezek az intézetek ugyan olyan jól teljesítenek, mint a hozzánk mérhető országok intézetei. Az akadémiai kutatásfinanszírozásból csak minden második forint az adófizetők pénze. A többit az intézeteknek maguknak kell megszerezniük. Ennek a nagyobbik része pedig külföldi pénz. Az Akadémiánál elment a hajó? - Nyilvánvalóan az utolsó töltényig fogunk harcolni, annak ellenére, hogy véleményem szerint a kormányzat ezt a kérdést már korábban eldöntötte. Az akadémiai intézeti rendszer a függetlenségnek, a tudományos pártatlanságnak, a politikamentességnek valamifajta garanciája. Nem a minden világok a legjobbika, de mégis egyfajta garancia. Az egyetlen olyan hely, ahol pályázatok, külső bírálatok is vannak, és valamilyen módon a teljesítményelv szerint működik. Ha ez bekerül a kormány alá közvetlenül, akkor ennek vége lesz.  Ha valaki meghallgatja a pénzügyminisztert, úgy érzi, hogy Magyarországon majdhogynem egy aranykorban élünk. Reális ez a helyzetértékelés?   Ezekkel a "csodálatos" számokkal is időről-időre bajok vannak. Amikor az Eurostat elkezdi vizsgálni mondjuk az államadósságot, akkor ők nem egyszer mást találnak, mint a magyar hivatalos adatok. Kiderül, hogy újabb és újabb tételeket kellene számításba venni az államadósságnál, de mi nem tesszük.  Az Eximbankot kilenc év után kénytelen volt a kormányzat beszámítani a statisztikába, amely állami többletkiadást eredményezett. A makrogazdaság teljesítményénél érdemes figyelembe venni, hogy rendkívül kedvezőek voltak, és még mindig azok a nemzetközi feltételek. A korábbi időszakra nem volt jellemző, hogy negatív reálkamatra lehet felvenni hitelt a nemzetközi piacon. Ha csak az elmúlt kétszáz évet vesszük, ilyesmi mindössze talán öt-hat évben fordult elő. Ugyanígy az Európai Unión belül a német gazdaság, nem mondom, hogy dübörög, de azért jelentős ütemben növekszik.  A  velünk szoros gazdasági kapcsolatot tartó Bajorországban vagy Baden-Würtenbergben a GDP növekedése tavaly is az öt százalék feletti sávban mozgott. Kedvező számunkra az Európai Központi Bank szuper laza monetáris politikája is. Az Európai Tanács azáltal, hogy a legnyilvánvalóbb fiskális kihágásainkat is elengedi, szabadabb költségvetési és  monetáris politikát tesz lehetővé számunkra. Ha a makrogazdasági adatok legtöbbje kedvező, nem lenne érdemes gondolni a jövőre is? Az hiba, hogy a gyors növekedés éveit nem használjuk fel költségvetési konszolidációra. De azért azt is látni kell, hogy ha egy országban 4  százalékos az éves növekedés és 13 százalékos a béremelkedések üteme, akkor ezt nem lehet a vég nélkül folytatni, mert ez már tőkefelélés. A jegybank három éve, nagyon udvariasan becsomagolva, a legkülönbözőbb területeken a költségvetéstől az egészségügyig sürgeti a változásokat. Felmerül a kérdés, ha mindenben jó úton járunk, akkor miért volt szükség a jegybank 330 pontos versenyképességi programjára? Biztosak lehetünk abban, hogy a ma alkalmazott modell nem tartható. Nem maradhat fenn egy olyan helyzet, hogy főként a belső fogyasztás húzza a nemzeti jövedelem a növekedését. Szükség van olyan változtatásokra, amelyek a jövő növekedését megalapozzák. Úgy látom, hogy a kormány nem gondolkodik ilyenekben. ami nagy biztonsággal előre jelzi azt, hogy a növekedés lassulni fog.   

Csaba László

A 65 éves közismert közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja felsőfokú tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kereskedelempolitikai és pénzügy szakán végezte. Diplomájának megszerzése után az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében kezdett el dolgozni. 1988-ban átkerült a Kopint-Datorghoz, amelynek tudományos munkatársaként tevékenykedett 2000-ig. Antall József kormányzása alatt a gazdasági rendszerváltást kidolgozó Híd-csoport tagja volt. Oktatói tevékenysége 1991-ben kezdődött, amikor a Külkereskedelmi Főiskola címzetes tanára lett. jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem és a Közép-európai Egyetem (CEU) egyetemi tanára. Több külföldi egyetem vendégprofesszora volt és betöltötte az Európai Gazdaság-összehasonlító Társaság elnöke tisztét is. Tagja a Science Europe-nak (Brüsszel-Berlin), és a londoni székhelyű Academia Europea-nak. Kutatási területe a világgazdaságtan, ezen belül az összehasonlító gazdaságtan, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok. 

Szerző

Hivatalosan kevesebb a gond a szabadságkiadással, a munkaadók mégis egyre többet vesznek el dolgozóik pihenőidejéből

Publikálás dátuma
2019.06.24. 07:00

Fotó: Népszava
A szakszervezet is tapasztalja, hogy munkaszüneti napokra nagy számban rendelik be a dolgozókat.
Több fejér megyei és borsodi gépipari cégnél is rendkívüli munkaidőt rendeltek el tavaly a munkaszüneti napokon - például március 15-én, nagypénteken vagy húsvéthétfőn. Ezt a munkáltatók a hatályos törvények alapján nem tehették volna meg. Csak ott lehet ugyanis munkaszüneti napra berendelni a dolgozókat, ahol egész évben folyamatos üzem van, mert nem lehet leállítani a berendezéseket, például egy hőerőműben. Ezt a munkaadók is tudják, a megrendelések teljesítése miatt mégis vállalták a szabálytalanság következményeit – derül ki munkaügyi hatóság tavalyi ellenőrzési tapasztalatait összefoglaló pénzügyminisztériumi jelentésből. A hatóság 2018-ban csaknem 16 ezer munkáltatót és 69 ezer dolgozót ellenőrzött, az érintettek több mint kétharmadánál pedig fel is tártak valamilyen munkaügyi jogsértést. Az ellenőrzések egyik meglepő megállapítása ugyanakkor, hogy csaknem a felére csökkent a szabadságok kiadásával kapcsolatos jogsértések száma: 2017-ben még 6 397, tavaly már csak 3666 dolgozót érintett a probléma. Két jellemző eset van: amikor a szabadságot ugyan kiírják, a munkavállaló mégis dolgozik, és amikor nem biztosítják, hogy a dolgozó 14 napra egybefüggően mentesülhessen a munkavégzés alól. A jelentés szerint ezek a problémák a gépiparban érintik a legtöbb dolgozót. Ennek oka, hogy a termelést folyamatosan biztosítani kell. A munkáltatók gyakran hivatkoznak hirtelen jött megrendelésekre is, és azt is sokszor állítják: a dolgozó nem akarta kivenni a szabadságát. A szakszervezeti vezetők ezt nem egészen így tapasztalták. - Ahol eddig probléma volt a szabadságok kiadásával, ott most is van. A 14 napot ugyan valóban kevés dolgozó szeretné egyszerre kivenni, az viszont komoly gondot jelent, hogy általában nem akkor mehetnek el pihenni, amikor szeretnének, hanem amikor előre tervezett leállás van a gyárban. Az sem ritka, hogy a dolgozó nem tudja kivenni az összes éves szabadságát, ilyenkor görgetik előre a napokat. Volt, akinek év elején 83 szabadnapja volt, de persze csak a kockás füzetben, hiszen ennyit nem is lehet átvinni a következő évekre – mondta érdeklődésünkre László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, aki egyáltalán nem tapasztalja a helyzet olyan mértékű javulását, mint a munkaügyi ellenőrök. Azt viszont egyértelműen érzékelték, hogy az ellenőrzések száma megcsappant, a vizsgálatok pedig felületesek (2017-hez képest tavaly csaknem 7 ezerrel kevesebb dolgozót ellenőriztek). Volt olyan is, hogy egy jogsértés miatt a helyi szakszervezet kihívta az ellenőröket, ám mire azok odaértek, már a cégvezetés is tudott érkezésükről, így eltüntették a nyomokat. A szakszervezet is tapasztalja, hogy munkaszüneti napokra nagy számban rendelik be a dolgozókat. Az is jellemző, hogy hetekig egyhuzamban, a hétköznapokon és a hévégéken is dolgoztatják a munkavállalókat, holott 48 óra pihenőidőt biztosítani kellene. Egy háromhetes ilyen időszak után már 6 pihenőnap halmozódik fel. Ezt ugyan túlórában kifizetik a dolgozóknak, ám kipihenni nem tudják magukat, ezeket a napokat sosem fogják visszakapni – mondja László Zoltán. Az sem ritka, hogy a pihenőnapra munkát rendelnek el, majd visszamondják és szabadsággá nyilvánítják az adott napot – ezzel is fogyasztva a dolgozó szabadnapjainak számát. A munkaügyi hatóság jelentése is egyértelműen rámutat: a munkaadók előszeretettel szegik meg – jellemzően a kereskedelem, a feldolgozóipar és a gépipar területén - a munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos előírásokat. Ez tavaly több mint 18 ezer dolgozót érintett. Közülük több mint 2300 munkavállalót munkaszüneti napra rendeltek be dolgozni.  Évek óta nem szűnő probléma, hogy meghamisítják vagy nem is vezetik a munkaidő-nyilvántartást. A tavaly minden negyedik ellenőrzött dolgozót érintő „trükk” célja, hogy leplezzék a túlóráztatás mértékét. Ez a „szokás” leginkább a kereskedelem és a vendéglátás területén él: éppen ott, ahol a legsűrűbben panaszkodnak a munkáltatók arra, hogy nem találnak dolgozót. Ezekben az ágazatokban azonban nemcsak a fizetések alacsonyak, de rengeteg túlórát is várnak el a dolgozóktól, ám azokat gyakran még csak ki sem fizetik. Ha ugyanis nem vezetnek róla nyilvántartást, akkor nehéz utólag bizonyítani a ténylegesen ledolgozott órákat. A vendéglátás területén tavaly ellenőrzött több mint 7 ezer dolgozó 70 százalékát szabálytalanul foglalkoztatták, minden hatodik dolgozót feketén. Gyakran a megengedett heti vagy napi munkaidőn túl is dolgoztatták őket, amit hiányosan vezetett munkaidő-nyilvántartással igyekeztek leplezni. Időnként meg is hamisították ezeket a dokumentumokat: egy munkavállaló vonatkozásában két különböző műszakra szólót vezettek. Nem készítettek írásban előre munkaidő-beosztást, arra hivatkozva, hogy nem lehet hetekkel előre „megsaccolni”, mekkora lesz a forgalom, és hány dolgozót kell majd munkába állítani. Emiatt azonban gyakran a bérpótlékok kifizetése is elmaradt, hiszen nem lehet bizonyítani, milyen mértékű volt a túlmunka. A jelentésből az is kiderül: a hazai vendéglátásban még mindig elterjedt gyakorlat, hogy „próbanapokon” szóbeli megállapodás alapján, munkaszerződés és bejelentés nélkül dolgoztatják az embereket, akik olykor fizetést sem kapnak ezen időszakra. A kereskedelemben több mint 8300 dolgozót ellenőriztek, közülük 5800-at szabálytalanul foglalkoztattak. Itt volt a legtöbb probléma a munkaidőnyilvántartással. Az ellenőrök gyakori tapasztalata volt, hogy a munkáltatók csak a bolt nyitvatartási idejének megfelelő munkaidőt tartanak nyilván, az áruátvétel vagy a zárás utáni takarítás már lemarad a kartonról. De nem csak nem rögzítik, ki sem fizetik ezt a munkaidőt: a kereskedelemben a leggyakoribb a pótlékok körüli probléma. Az ellenőrzések során gyakran felvetődik az ellenőrökben, hogy bár részmunkaidőre vannak a bejelentve a dolgozók, teljes munkaidőben dolgoznak, ám ennek bizonyítása a retorzióktól tartó dolgozók hallgatása miatt nehézkes.      

A feketemunka fellegvárai

Bár 2017-hez képest némiképp csökkent, továbbra is jelentős a feketefoglalkoztatás: csaknem minden hetedik ellenőrzött munkavállalót bejelentés nélkül dolgoztattak tavaly. A feketefoglalkoztatásban szintén azok az ágazatok járnak élen, ahol a leginkább panaszkodnak munkaerőhiányra. Az érintett munkavállalók 38 százaléka az építőiparban, 12 százaléka a vendéglátásban, 11 százaléka a mezőgazdaságban, 8 százaléka pedig a kereskedelemben dolgozott. 

Szerző

Ismét szennyezett kőolaj érkezett a Barátságon

Publikálás dátuma
2019.06.23. 18:35
Illusztráció.
Fotó: Népszava
Ismét szennyezett kőolaj érkezett a Barátság-vezetéken Lengyelországba – idézi a Forbes helyi kiadását a Napi.hu. Az újabb incidens tényét a Pern nevű lengyel vezetéküzemeltető jelzése nyomán elismerte az orosz hálózatért felelős Transznyefty is. Utóbbiak közlése szerint a korábbi, szennyezett anyagból került a vezetékbe, de a hibát egy nap alatt elhárították. A Pern július 1-től vár ismét tiszta szállítmányokat. Még zajlik a jogi vita az április-májusi krízisről is: az oroszok szerint a lengyelek az általuk mért egymillió tonnánál kevesebb szennyezett anyagot kaptak. Az egész Európát ellátó Barátság-vezetékbe az orosz kitermelési helyszíneken bekerült szennyezőanyag miatt április 26. és május 30. között a magyar Mol sem vette át a megrendelt mennyiségeket.
Szerző