Vészkorszak: felkutatják, amit csak lehet

Publikálás dátuma
2019.06.24. 07:30

Fotó: holokausztfoto.hu
Elindult a holokausztfoto.hu oldal. A honlap készítői arra vállalkoztak, hogy az összes képet begyűjtik, ami a magyarországi üldöztetés történetét dokumentálja.
1944-ben sok százezer magyarországi zsidó embernek kellett előbb sárga csillagot viselnie, majd gettóba vagy csillagos házba költöznie, mielőtt minden településről elszállították őket – legnagyobb számban a biztos halálba. Az ország szeme előtt játszódó eseményekről alig-alig ismerünk fényképeket. Pedig a mindinkább a vizualitásra építő kultúrában különösen fontos lenne, hogy képeken is bemutathassuk a történteket – rögzítik az újonnan létrehozott holokausztfoto.hu készítői.
A debütáló tájékoztatón Tamási Miklós, a fortepan.hu szerkesztője elmondta, hogy feltételezésük szerint sokkal több kép készülhetett annál, amit most ismerünk. A döntően amatőr fotókra épülő fortepan.hu népszerűsége és sikere is bizonyítja, hogy nem szabad megállni a gyűjtéssel.
A holokausztfoto.hu célja, hogy a magyarországi vészkorszakhoz köthető összes fényképet felkutassa és egy helyen közzétegye. Az önkéntes munkában létrejött kezdeményezésben – Tamási Miklós mellett – Szlávy Adrienne családfakutató, Lénárt András történész, Kelemen Ágnes doktorandusz és Dési János újságíró, valamint számos külső szakértő vesz részt.
A munkaszolgálatosoknak a kezdeti években még engedélyezett volt a fényképezés, később már nem. A gettókat, gyűjtőtáborokat is tilos volt fotózni. Ha valakit rajtakaptak, hogy mégis megteszi, a gépét elkobozták, felvételeit megsemmisítették, az illető ellen eljárást indítottak – sorolta Jalsovszky Katalin muzeológus fotótörténész az okait annak, miért maradt fenn kevés fénykép a magyarországi holokausztról.
A németek 1944-ben, amikor megszállták Magyarországot, már nem voltak fotózkodós hangulatukban – folytatta a muzeológus. A józanabbja tudta, hogy elvesztették a háborút: nem akartak bűnjeleket hagyni maguk után. Nincsenek (elvétve vannak) felvételek a bevagonírozásokról, vagy például azokról a vérengzésekről, amelyeket a nyilas keretlegények követtek el a Duna-parton.
Jalsovszky Katalin becslése szerint a magyarországi üldöztetést bemutató fotók száma mindössze 900-1000 közé tehető. Elenyésző hányadukat készítette hivatásos fotós, nagy részük privát felvétel. A messziről, rejtőzködve, takarásból kattintott kockák valószínűleg az utókor számára próbálták dokumentálni a szörnyűségeket.
Akadtak azonban, akik antiszemita indíttatásból fotóztak. Így aztán láthatjuk, milyen volt az, amikor az egyik hajdúsági településen falusiak egy csoportja széthordja a gettóban maradt ingóságokat: egy fejkendős asszony – a zabrált holmi birtokában – elégedetten mosolyog a kamerába.
Sosem tudjuk meg, milyen értékes kortörténeti felvételek vesztek oda a háború után. A megmaradt fotók szisztematikus gyűjtése évtizedeket késett, a felejtés és feledtetés mechanizmusa működött – mondta Jalsovszky Katalin.
A muzeológus – Molnár Judit történészhez hasonlóan – hangsúlyozta, mennyire fontos feltárni, hogy egy kép mikor, hol és milyen körülmények született. Ennek illusztrálására két felvételt mutatott be az MTI archívumából. Az egyikről kiderült, hogy valójában Körmend a helyszín, és nem Szeged, ahogyan az a képaláírásban szerepel. A másik fotón a szöveg szerint nyilasok terelnek zsidókat Budapesten, holott a fényképen olyan üldözöttek láthatók, akiket Wallenberg mentett meg a deportálástól. Külföldi esetet is említett. Az egyik koncentrációs táborban kifejezetten jól táplált, vidám emberek láthatók. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy a képek a tábor felszabadítása után hónapokkal készültek, akkor a fotók akár holokauszttagadó propagandára is felhasználhatók.
Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója a műfaji korlátokra is felhívta a figyelmet: ahogyan múzeumi keretek között nem lehet visszaadni a holokauszt borzalmait, úgy képi eszközökkel is nagyon nehéz. A holokausztfoto.hu szerkesztői elsősorban az 1938-1948 között készült felvételeket várják a történelmi Magyarországról, de az időhatárokat rugalmasan kezelik. Felveszik katalógusukba a numerus clausussal, egyetemi atrocitásokkal, a harmincas évek antiszemita incidenseivel kapcsolatos képeket is.
Szerző
Témák
holokauszt

CEU-rektor: Soros úgy kell Orbánnak, mint egy falat kenyér

Publikálás dátuma
2019.06.24. 06:35
Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Michael Ignatieff szerint lassan már azért is a milliárdost okolják Budapesten, ha esik az eső.
A CEU rektora úgy gondolja, hogy Soros Orbánnak úgy kell, mint egy falat kenyér, és ha az üzletember nem létezne, akkor a miniszterelnök kitalálta volna – írja a Der Standard.  Michael Ignatieff abból az alkalomból nyilatkozott, hogy az idén az egyetem alapítója vehette át Bécsben a Schumpeter-díjat. Megerősítette, hogy a kényszerű átköltözés után az ősztől ideiglenes körülmények között kezdődik a tanítás, az oktatók például ingáznak, de a következő tanévben már minden áttelepül az osztrák fővárosba. Annál is inkább, mert igen kedvező a fogadtatás. Ráadásul a megpróbáltatások nem riasztották el az új jelentkezőket, most többen akartak bekerülni, mint egy évvel korábban. A válság csak növelte az iskola népszerűségét, mert sokan rokonszenveznek azzal, hogy az intézmény harcol a tudomány szabadságáért és az európai értékekért. Ezzel együtt nehéz időszakon vannak túl, mert az utóbbi 3 évben nap mint nap, 24 órában támadták őket. De a hatalmas nyomás csak erősítette az összetartást az egyetemen belül. A negatív kampány okát az igazgató abban látja, hogy az orbáni politikának szüksége van ellenségre, mert anélkül nem tudja a híveit mozgósítani. Ezért kellett valaki, aki elég nagynak és veszélyesnek tűnik, hogy küzdeni lehessen ellene. Így talált rá Soros Györgyre, ám az eredmény groteszk, mert lassan már azért is a milliárdost okolják Budapesten, ha esik az eső. Ignatieff sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Szerződések nem irányoznak elő megfelelő eszközöket, ha egy tagállamban támadás éri a tudomány függetlenségét. Pedig itt egy olyan intézményről van szó, amely a demokrácia érdekében áll ki. A rektor rámutat, hogy Orbán a CEU-val kezdte és most a tudományos intézmények elleni hadjárat keretében az MTA van a célkeresztben. Tanterveket írnak át, hogy hangsúlyozzák a magyarok nagyszerűségét, illetve hogy Magyarország mennyit szenvedett a múlt században. Mindezt csak azért, hogy kialakítsák az örökös ártatlanság narratíváját. De erről inkább egy budapesti zsidót kellene megkérdezni. Zajlik az ideológiai konszolidáció, az ország gyakorlatilag immár egypártrendszer, amely a keresztény kultúrát hirdeti minden társadalmi intézményen keresztül, kötelezően. A kérdés csupán az, hogy ez működik-e. Ignatieff nagyon sajnálja, hogy a német kancellár, vagy a francia elnök nem szólt rá Orbánra, noha Magyarország nagyon is függ a brüsszeli pénzektől. Az eredmény ugyanis az lehet, hogy 10 év múlva Európának csak az egyik fele demokratikus és akkor egyáltalán nem biztos, hogy egyben marad a kontinens.
Szerző

Kapáljanak csak éhbérért: mezőgazdasági munka vár a közmunkásokra

Publikálás dátuma
2019.06.24. 06:30
Agrármunka vár a közmunkásokra
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A kormány folyamatosan csökkenti a közfoglalkoztatottak számát, sok településen már azt utcák rendben tartására és az elkezdett programok befejezésére sincs ember, mégis új mezőgazdasági közfoglalkoztatási és szociális földprogramot hirdetett meg az agrártárcához tartozó Nemzeti Földalapkezelő Szervezet.  A minisztériumot vezető Nagy István bő egy hete jelentette be,hogy a „vidéki közfoglalkoztatási lehetőségek bővítésére és a helyi mezőgazdasági termelés elősegítésére” minden korábbinál nagyobb szabású program indul, amelyben 500 helyen összesen 1400 hektár állami föld kerülhet 5 évre ingyenes önkormányzati használatba. Ha a helyrajzi számokat nézzük, a hír igaz, de a kiíráshoz csatolt lista alapján kevesebb, mint 60 település jelentkezhet, többnyire szétaprózott földnyelvekre.

Balatonakalinak például több mint 30 szeletre szabdalt lehetőséget kínálnak, van köztük szántó, legelő, fásított terület, gyümölcsös. A polgármester szabadsága miatt csak annyit tudtunk meg az esélyekről, hogy bármiben gondolkodnának, egyetlen közmunkásra építhetnek. Ma még ketten vannak, de egyikük épp most talált magának normális bérért piaci munkát és felmondott. A híradások szerint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet több hónapig készítette elő a programot, ehhez képest a Veszprém megyei Kaposmérőnek olyan területet akarnak odaadni, amit a polgármester egyszer már visszaadott, mert munkáskéz híján nem tudták megművelni. Prukner Gábor polgármester azt mondta lapunknak, már tíznél kevesebb közmunkásuk van, köztük egyetlen férfi, alig győzik a munkát a meglévő öthektáros konyhakertjükben. Ráadásul egy darab kivételével semmire nem használható, út melletti kisajátított földdarabkákról van szó, tehát ők biztosan nem pályáznak, de ha eladná az állam egyik-másik területet, az érdekelné őket. A keleti országrészben más a helyzet, a véletlenszerűen felhívott települések számítanak az öt évre ingyen átvehető földre, még akkor is, ha látják, a falutól több mint tíz kilométerre fekvő felkínált területre nem tudnak naponta közmunkásokat szállítani. Kozmáné Kasza Veronika, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Dombrád polgármestere mégis azt mondta, valamit így is kitalálnak, mert náluk több mint száz embernek kell közmunkát adni, s a jól működő fokhagymás és hagymakrém gyártó, a fűszerpaprika ültetvény és őrlőüzem, továbbá a négyezer méter kordonos uborka mellett még maradnak szabad munkáskezek. A Békés megyei Gyomaendrőd közmunkásai ma a tíz hektárnyi homoktövis ültetvényt munkálják meg, de a létszám az ültetéskori harmadára csökkent. A pályázatról a jövő heti képviselő-testületi ülésen döntenek – tudtuk meg Toldi Balázs polgármestertől, aki szerint szinte biztosan elindulnak a pályázaton, bár még nem tudják, mit tudnak termeszteni, ha kevés embert találnak. Hatékony gazdálkodásról nem beszélhetünk ezeken az önkormányzatnak használatba adott területeken – jelentette ki a Közmunkás Szakszervezet elnöke. Vécsi István, Ricse polgármestere arra emlékeztetett, hogy csak akkor gazdaságos az agrártermesztés egy önkormányzatnak, ha a költségek közül a béreket az állam fizeti, de ezzel az önkormányzat meg is fojtja a településen hasonló növényeket termesztő gazdákat, mert nekik minden ráfordítást be kell építeniük a zöldség vagy gyümölcs árába. Szerinte Keleten mindig is szükség lesz majd a közfoglalkoztatásra, de nem kell feltétlenül ragaszkodni a mezőgazdasági termeléshez, fel kell mérni a helyi közmunkások tapasztalatát, s akkor lehet másban is gondolkodni. Egyben biztos – mondta. Bármivel foglalkozzanak is a közmunkások egy településen, a bérük olyan kevés, hogy abból egy család nem tud megélni. A teljes munkaidőben dolgozók képzettségük függvényében nettó 54 300 és 70 800 forint között keresnek, utoljára 2016-ban kaptak pár száz forintos emelést, azt tehát nem lehet tovább halogatni. Arra a napokban megjelent hírre azonban egyelőre kétkedve reagált, hogy a Belügyminisztérium tervei között szerepel a közmunkás-bérek megemelése 2020-tól.  

Létszámlibikóka

A 2013-ban 126 ezer fővel indult közfoglalkoztatás csúcsa 2016 volt, amikor a létszám meghaladta 223 ezret. Azóta folyamatosan csökken a közmunkások száma, 2017-ben 179 ezren, tavaly már csak 135 ezren voltak, az utolsó idei adat az áprilisi, amikor 104 117 közfoglalkoztatott volt az országban. A Belügyminisztérium tavalyi felmérése szerint a közmunkások nagyjából 15 százaléka képes állást szerezni a paci szférában is. Azok, akik kikerülnek a rendszerből, jó eséllyel "láthatatlanok" lesznek a statisztika számára és nem tudnak elhelyezkedni.