CEU-rektor: Soros úgy kell Orbánnak, mint egy falat kenyér

Publikálás dátuma
2019.06.24. 06:35
Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Michael Ignatieff szerint lassan már azért is a milliárdost okolják Budapesten, ha esik az eső.
A CEU rektora úgy gondolja, hogy Soros Orbánnak úgy kell, mint egy falat kenyér, és ha az üzletember nem létezne, akkor a miniszterelnök kitalálta volna – írja a Der Standard.  Michael Ignatieff abból az alkalomból nyilatkozott, hogy az idén az egyetem alapítója vehette át Bécsben a Schumpeter-díjat. Megerősítette, hogy a kényszerű átköltözés után az ősztől ideiglenes körülmények között kezdődik a tanítás, az oktatók például ingáznak, de a következő tanévben már minden áttelepül az osztrák fővárosba. Annál is inkább, mert igen kedvező a fogadtatás. Ráadásul a megpróbáltatások nem riasztották el az új jelentkezőket, most többen akartak bekerülni, mint egy évvel korábban. A válság csak növelte az iskola népszerűségét, mert sokan rokonszenveznek azzal, hogy az intézmény harcol a tudomány szabadságáért és az európai értékekért. Ezzel együtt nehéz időszakon vannak túl, mert az utóbbi 3 évben nap mint nap, 24 órában támadták őket. De a hatalmas nyomás csak erősítette az összetartást az egyetemen belül. A negatív kampány okát az igazgató abban látja, hogy az orbáni politikának szüksége van ellenségre, mert anélkül nem tudja a híveit mozgósítani. Ezért kellett valaki, aki elég nagynak és veszélyesnek tűnik, hogy küzdeni lehessen ellene. Így talált rá Soros Györgyre, ám az eredmény groteszk, mert lassan már azért is a milliárdost okolják Budapesten, ha esik az eső. Ignatieff sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Szerződések nem irányoznak elő megfelelő eszközöket, ha egy tagállamban támadás éri a tudomány függetlenségét. Pedig itt egy olyan intézményről van szó, amely a demokrácia érdekében áll ki. A rektor rámutat, hogy Orbán a CEU-val kezdte és most a tudományos intézmények elleni hadjárat keretében az MTA van a célkeresztben. Tanterveket írnak át, hogy hangsúlyozzák a magyarok nagyszerűségét, illetve hogy Magyarország mennyit szenvedett a múlt században. Mindezt csak azért, hogy kialakítsák az örökös ártatlanság narratíváját. De erről inkább egy budapesti zsidót kellene megkérdezni. Zajlik az ideológiai konszolidáció, az ország gyakorlatilag immár egypártrendszer, amely a keresztény kultúrát hirdeti minden társadalmi intézményen keresztül, kötelezően. A kérdés csupán az, hogy ez működik-e. Ignatieff nagyon sajnálja, hogy a német kancellár, vagy a francia elnök nem szólt rá Orbánra, noha Magyarország nagyon is függ a brüsszeli pénzektől. Az eredmény ugyanis az lehet, hogy 10 év múlva Európának csak az egyik fele demokratikus és akkor egyáltalán nem biztos, hogy egyben marad a kontinens.
Szerző

Kapáljanak csak éhbérért: mezőgazdasági munka vár a közmunkásokra

Publikálás dátuma
2019.06.24. 06:30
Agrármunka vár a közmunkásokra
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A kormány folyamatosan csökkenti a közfoglalkoztatottak számát, sok településen már azt utcák rendben tartására és az elkezdett programok befejezésére sincs ember, mégis új mezőgazdasági közfoglalkoztatási és szociális földprogramot hirdetett meg az agrártárcához tartozó Nemzeti Földalapkezelő Szervezet.  A minisztériumot vezető Nagy István bő egy hete jelentette be,hogy a „vidéki közfoglalkoztatási lehetőségek bővítésére és a helyi mezőgazdasági termelés elősegítésére” minden korábbinál nagyobb szabású program indul, amelyben 500 helyen összesen 1400 hektár állami föld kerülhet 5 évre ingyenes önkormányzati használatba. Ha a helyrajzi számokat nézzük, a hír igaz, de a kiíráshoz csatolt lista alapján kevesebb, mint 60 település jelentkezhet, többnyire szétaprózott földnyelvekre.

Balatonakalinak például több mint 30 szeletre szabdalt lehetőséget kínálnak, van köztük szántó, legelő, fásított terület, gyümölcsös. A polgármester szabadsága miatt csak annyit tudtunk meg az esélyekről, hogy bármiben gondolkodnának, egyetlen közmunkásra építhetnek. Ma még ketten vannak, de egyikük épp most talált magának normális bérért piaci munkát és felmondott. A híradások szerint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet több hónapig készítette elő a programot, ehhez képest a Veszprém megyei Kaposmérőnek olyan területet akarnak odaadni, amit a polgármester egyszer már visszaadott, mert munkáskéz híján nem tudták megművelni. Prukner Gábor polgármester azt mondta lapunknak, már tíznél kevesebb közmunkásuk van, köztük egyetlen férfi, alig győzik a munkát a meglévő öthektáros konyhakertjükben. Ráadásul egy darab kivételével semmire nem használható, út melletti kisajátított földdarabkákról van szó, tehát ők biztosan nem pályáznak, de ha eladná az állam egyik-másik területet, az érdekelné őket. A keleti országrészben más a helyzet, a véletlenszerűen felhívott települések számítanak az öt évre ingyen átvehető földre, még akkor is, ha látják, a falutól több mint tíz kilométerre fekvő felkínált területre nem tudnak naponta közmunkásokat szállítani. Kozmáné Kasza Veronika, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Dombrád polgármestere mégis azt mondta, valamit így is kitalálnak, mert náluk több mint száz embernek kell közmunkát adni, s a jól működő fokhagymás és hagymakrém gyártó, a fűszerpaprika ültetvény és őrlőüzem, továbbá a négyezer méter kordonos uborka mellett még maradnak szabad munkáskezek. A Békés megyei Gyomaendrőd közmunkásai ma a tíz hektárnyi homoktövis ültetvényt munkálják meg, de a létszám az ültetéskori harmadára csökkent. A pályázatról a jövő heti képviselő-testületi ülésen döntenek – tudtuk meg Toldi Balázs polgármestertől, aki szerint szinte biztosan elindulnak a pályázaton, bár még nem tudják, mit tudnak termeszteni, ha kevés embert találnak. Hatékony gazdálkodásról nem beszélhetünk ezeken az önkormányzatnak használatba adott területeken – jelentette ki a Közmunkás Szakszervezet elnöke. Vécsi István, Ricse polgármestere arra emlékeztetett, hogy csak akkor gazdaságos az agrártermesztés egy önkormányzatnak, ha a költségek közül a béreket az állam fizeti, de ezzel az önkormányzat meg is fojtja a településen hasonló növényeket termesztő gazdákat, mert nekik minden ráfordítást be kell építeniük a zöldség vagy gyümölcs árába. Szerinte Keleten mindig is szükség lesz majd a közfoglalkoztatásra, de nem kell feltétlenül ragaszkodni a mezőgazdasági termeléshez, fel kell mérni a helyi közmunkások tapasztalatát, s akkor lehet másban is gondolkodni. Egyben biztos – mondta. Bármivel foglalkozzanak is a közmunkások egy településen, a bérük olyan kevés, hogy abból egy család nem tud megélni. A teljes munkaidőben dolgozók képzettségük függvényében nettó 54 300 és 70 800 forint között keresnek, utoljára 2016-ban kaptak pár száz forintos emelést, azt tehát nem lehet tovább halogatni. Arra a napokban megjelent hírre azonban egyelőre kétkedve reagált, hogy a Belügyminisztérium tervei között szerepel a közmunkás-bérek megemelése 2020-tól.  

Létszámlibikóka

A 2013-ban 126 ezer fővel indult közfoglalkoztatás csúcsa 2016 volt, amikor a létszám meghaladta 223 ezret. Azóta folyamatosan csökken a közmunkások száma, 2017-ben 179 ezren, tavaly már csak 135 ezren voltak, az utolsó idei adat az áprilisi, amikor 104 117 közfoglalkoztatott volt az országban. A Belügyminisztérium tavalyi felmérése szerint a közmunkások nagyjából 15 százaléka képes állást szerezni a paci szférában is. Azok, akik kikerülnek a rendszerből, jó eséllyel "láthatatlanok" lesznek a statisztika számára és nem tudnak elhelyezkedni. 

Hiányzik az „előrelátó” forrásteremtés az egészségügyből

Publikálás dátuma
2019.06.24. 06:00

Fotó: Népszava
Az öregség és a betegség több mint dupla csapás különösen egy olyan egészségügyben, amely nem készül fel az idősek arányának növekedésére.
Az „előrelátó” forrásteremtést hiányolja az egészségpolitikából Bodrogi József közgazdász, aki szerint radikálisan csökken azon fiatalok és középkorúak aránya, akiknek a befizetéseiből fedezni lehetne a sokasodó idősebbek kezelési költségeit. A hazai egészségügyi költségekből már most a 65 év felettiekre fordítják a természetbeni ellátások több mint negyven százalékát. Ez az összeg 2018-ban 694 milliárd forint, melyből csak az általuk kiváltott orvosságok támogatásokra kifizetett összeg mintegy 163 milliárd forint volt. S ezek a költségek 2050-ig akár meg is sokszorozódhatnak.  A szakember szerint az ezredfordulón történt meg a trendváltás, ezután már szinte az európai országok egyikében sem született annyi gyerek, mint amennyi a népesség hosszú távú reprodukciójához szükséges lenne. E tekintetben Magyarország sem marad el. Míg 2001-ben a 14 év alattiak aránya még nagyobb volt másfél százalékkal, mint a 65 évesnél idősebbeké, 2016-ra ez a különbség már több mint öt százalék lett a korosabb lakosság javára. Mindez pedig egyértelműen növekvő terhet ró a jóléti rendszerekre, benne az egészségügyre is. Az egyre növekvő élethossz alatt mind több a betegség.
A demográfiailag idős Görögországban az állam hétszer annyit költ minden egyes korosabb görögre, mint fiatalra. De a görögökhöz hasonló korszerkezetű Svédországban ez az arány 3,4 míg Magyarországon 4,8. A nyugat-európai rendszerekben az Alzheimer-kór felemészti a fekvő-betegellátás kiadásainak nyolcadát.  Miközben az állami forrásteremtési lehetőségek már közel sem ennyire dinamikusak. A kiadások rohamos növekedése részben az élettartam meghosszabbodásával, részben a technika-technológia rohamos fejlődésével magyarázható. Bodrogi József szerint most még senki nem tudja megmondani, hogy nyolc-tíz év múlva milyen keretei lesznek az ellátásnak, és az mibe kerül. Hozzátette: a szakma elég régóta hajtogatja, hogy a gyorsuló változásokat követni képes dinamizmusra lenne szükség az egészségügyi forrásteremtésben. Ezt erősítette az Interdiszciplináris Magyar Egészségügy (IME) szakfolyóirat minapi konferenciáján Evetovits Tamás, a WHO barcelonai irodájának vezetője is, aki az Egészségügyi Világszervezet egy 28 országra kiterjedő, öt évig tartó kutatás eredményeit ismertette. A vizsgálat arról szólt, hogy az egészségügyi szolgáltatások költségeivel szemben ki, milyen védelemmel rendelkezik. Egyértelműen kiderült, hogy a Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia által alkotott visegrádi négyek (V4) és Szlovénia összehasonlításában a betegségterhek nálunk a legnagyobbak, az orvosi ellátás költségeinek mintegy 30 százalékát önerőből kell állniuk a betegeknek. A WHO ajánlása szerint az önköltség a teljes kiadás legfeljebb 15 százalék lehetne, ugyanis ez az arány, ami még nem szegényít el súlyosan. Ha viszont ennél magasabb, akkor arányosan nő a kockázata annak, hogy valaki nem időben jut hozzá a számára szükséges kezeléshez.
A kutatásból kiderült: nálunk a legszegényebbek hat és fél százaléka nem fordul orvoshoz, illetve nem akkor váltja ki a gyógyszerét, amikor arra épp szüksége lenne. (Ez Szlovéniában mindössze a betegek 0,3, Csehországban 0,5, Szlovákiában 1,5 százaléka.) A magyar kirekesztődők az okok közt említették a magas költségeket, valamint a távolságot és a várakozási időt. A hazai szegények nagy többsége elsősorban a gyógyszereit váltja ki, az egészségügyre fordított kiadásaik 90 százalékát ez teszi ki. Például a gyógyászati segédeszköz kiváltásáról, a szakorvosi kezelésről, valamint a fogorvosról már inkább lemondanak, különösen, ha annak eléréséhez önrészt kell vállalniuk. Az időskori megbetegedések azt is jelentik, hogy sokan akkor szorulnak leginkább az orvosi ellátásra, amikor a fizetőképességük már erősen csökkent. Ezért, akiknek nincs elég tartalékuk kénytelenek akár több hetet vagy hónapot várni addig, mire a hazai rendszerben a diagnózishoz szükséges szakorvosi vizsgálatokig eljutnak. Ez az idő pedig egy súlyosabb betegségnél hatványozottan csökkenti az eredményes és költséghatékony kezelés esélyét. Evetovits Tamás úgy vélte: azok az egészségügyi rendszerek nyújtanak kellő védelmet a betegség költségeivel szemben, amelyben az erős közfinanszírozás mellett alkalmazzák korszerű támogatáspolitikát. Példaként említette, hogy Észtországban az idén olyan rendszert vezettek be, amelyben a betegek 100 euró feletti költés után csak a gyógyszerek árának tíz százalékát fizetik. Ez egy átlátható rendszer, szemben a hazaival, ahol a százalékos támogatási rendszer gyakorlatilag követhetetlen a lakosság számára. Ezért, bár annak idején 300 forintos vizitdíjjal lehetett kormányt buktatni, azt senki nem vette észre, hogy csak abban az évben több mint ezer forinttal nőtt a betegek gyógyszerköltsége. Szerinte a betegségterhek mérséklésére célzott és hatékony eszköz lehet az alacsony, fix összegű hozzájárulás, a szegényeknek juttatott ingyen gyógyszer, illetve egy olyan éves limit, amely felett már szintén nem fizetnek a betegek. A szakember szerint érdemes lenne átgondolni, hogy a magyar támogatáspolitika mennyire betegközpontú, vagy inkább a költségvetést érdekeit tartja szem előtt.
Szerző
Frissítve: 2019.06.24. 07:04