Kásler duplázná a Magyarságkutató Intézet forrásait, ahol havi 650 ezerért írnák újra a magyar őstörténetet

Publikálás dátuma
2019.06.24. 08:27
Kásler Miklós
Fotó: Népszava
Milliárdokból új múzeumokat is nyitna az intézmény, ami totális média-hadjárattal "egészségesre" formálná a fiatalok emlékezetét és nemzeti identitását.
Nem aratott osztatlan sikert, amikor fél éve több mint 800 milliós büdzsével elstartolt a Magyarságkutató Intézet, hogy a 19. századi romantikus nacionalizmus hevületében fogant alternatív eredettörténetét vizsgálja a magyarságnak. Kritikusai szerint az Emmi jobb helyre is tehette volna az adófizetők pénzét: például a haldokló egészségügybe, vagy az ugyancsak haláltusáját vívó oktatásba. Ám Kásler Miklós emberminiszter - aki nem csak hogy orvos létére a bibliai Tíz Parancsolattal kerülné el a betegségeket, de tudós múltja ellenére az ezoterikus történeti munkák nagy kedvelőjének hírében is áll - füléig nem jutott el a kritikusok jajveszékelése, vagy ha el is jutott, nem zavartatja magát.
"Egy szellemileg, kulturálisan egészséges, múltját ismerő, jövőjét igenlő, megmaradni akaró magyar nemzet építéséhez alapvetően hozzájárul" a Magyarságkutató Intézet tevékenysége

- olvasható abban a Kásler-féle, június 14-vel elkészült és még nem nyilvános előterjesztésben, ami a hvg.hu birtokába kerül, és amiben a miniszter további forrásokat kér szívügyének. Még több pénzt:
  • 4,5 milliárdot a Pécs belvárosába, a Megyeháza helyére megálmodott Magyar Eredet Múzeum létrehozására;
  • 600 milliót a Régészeti Kutatóközpont többletigényeire;
  • 590 milliót intézeti terek kialakítására és felújításra;
  • kerek félmilliárdot a Történeti Kutatóközpont többletigényeire;
  • 341 milliót, hogy 37 újabb kutatót felvehessenek;
  • 270 milliót kommunikációra;
  • 150 milliót egy Hun-magyar Múzeum nyitására, ami a budapesti Vajdahunyad várába, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár helyére kerülne;
  • és végül szerény évi 28 millió forint közpénzt a Vallástörténeti Kutatóközpont többletigényeire.
Pedig a 844,7 milliós költségvetéssel beindított intézmény kutatásait már a Palkovics László minisztériuma alá tartozó NKFIH is kistafírozta további 410 millióval, így már 1,2 milliárd forint landolt az őstörténetünk megújítását missziónak tekintő szervezetnél. Ebből lenne évi 1,77 milliárd.
A javaslatot egyébként maga az új intézmény főigazgatója, Horváth-Lugossy Gábor készítette el. Horváth-Lugossyt nem jegyzik tudományos kutatóként azokon a területeken, amelyekkel a Magyarságkutató Intézetben foglalkoznak. A KSH műszaki osztályáról lépett elő főigazgatóvá az amúgy társasházkezelésben járatos jogász, aki a 444.hu szerint Fidesz-káderként 2010 óta több állami posztot, illetve megbízást is kapott.
Az emberi erőforrások minisztere által előterjesztett, de Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár által is jóváhagyott dokumentumból nem derül ki, hogy mikor dönthet róla a kormány. Csak az, hogy már az összes minisztériumnál megköröztették, és ezek többsége egyetértően rá is bólintott. Közpénz-igényének lényegét és tétjét három pontban foglalja össze:
  • 3-30 éves korban "egészségesre" formálni a fiatalok emlékezetét és nemzeti identitását;
  • "kitölteni a magyar tudományos közéletben meglévő hiányokat";
  • elárasztani angol nyelvű dolgozatokkal a világot.
Ezért az intézet "minden kommunikációs eszközt birtokolni fog, használ, a nyomtatott könyveken, újságokon keresztül a youtube vlogger csatornákig". Az is kiderül, 101 munkatárssal szeretnének dolgozni, de most valamiért csak csak 64 főre futja a keretből, és ebből is csak 52 állás betöltött. 40 fő "szakmai, ebből 33 fő tudományos munkatárs", valamint 12 fő "funkcionális munkakörben", többségük közalkalmazottként "erőn felül teljesít". Vitás kérdés a fizetés, amit Varga Mihály pénzügyminiszter sokallt, de amiről az előterjesztés ezt írja:
a még „felvenni tervezett, tudományos fokozattal rendelkező kutatók esetén havi 650 ezer forint összegű személyi juttatással kalkuláltunk, ami álláspontunk szerint nem túlzó”.

Ennek alátámasztására a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel példálóznak, ami 93 fő foglalkoztatása mellett 1,200 milliárd forintot kap. Állítják továbbá, hogy "példamutató gazdálkodást" folytatnak, "a közpénzek felelős és hatékony felhasználásával", ugyanakkor az tűnik ki az anyagból, hogy az ezt biztosító, összesen 30 belső szabályzat megalkotása még várat magára.
Szerző

Vészkorszak: felkutatják, amit csak lehet

Publikálás dátuma
2019.06.24. 07:30

Fotó: holokausztfoto.hu
Elindult a holokausztfoto.hu oldal. A honlap készítői arra vállalkoztak, hogy az összes képet begyűjtik, ami a magyarországi üldöztetés történetét dokumentálja.
1944-ben sok százezer magyarországi zsidó embernek kellett előbb sárga csillagot viselnie, majd gettóba vagy csillagos házba költöznie, mielőtt minden településről elszállították őket – legnagyobb számban a biztos halálba. Az ország szeme előtt játszódó eseményekről alig-alig ismerünk fényképeket. Pedig a mindinkább a vizualitásra építő kultúrában különösen fontos lenne, hogy képeken is bemutathassuk a történteket – rögzítik az újonnan létrehozott holokausztfoto.hu készítői.
A debütáló tájékoztatón Tamási Miklós, a fortepan.hu szerkesztője elmondta, hogy feltételezésük szerint sokkal több kép készülhetett annál, amit most ismerünk. A döntően amatőr fotókra épülő fortepan.hu népszerűsége és sikere is bizonyítja, hogy nem szabad megállni a gyűjtéssel.
A holokausztfoto.hu célja, hogy a magyarországi vészkorszakhoz köthető összes fényképet felkutassa és egy helyen közzétegye. Az önkéntes munkában létrejött kezdeményezésben – Tamási Miklós mellett – Szlávy Adrienne családfakutató, Lénárt András történész, Kelemen Ágnes doktorandusz és Dési János újságíró, valamint számos külső szakértő vesz részt.
A munkaszolgálatosoknak a kezdeti években még engedélyezett volt a fényképezés, később már nem. A gettókat, gyűjtőtáborokat is tilos volt fotózni. Ha valakit rajtakaptak, hogy mégis megteszi, a gépét elkobozták, felvételeit megsemmisítették, az illető ellen eljárást indítottak – sorolta Jalsovszky Katalin muzeológus fotótörténész az okait annak, miért maradt fenn kevés fénykép a magyarországi holokausztról.
A németek 1944-ben, amikor megszállták Magyarországot, már nem voltak fotózkodós hangulatukban – folytatta a muzeológus. A józanabbja tudta, hogy elvesztették a háborút: nem akartak bűnjeleket hagyni maguk után. Nincsenek (elvétve vannak) felvételek a bevagonírozásokról, vagy például azokról a vérengzésekről, amelyeket a nyilas keretlegények követtek el a Duna-parton.
Jalsovszky Katalin becslése szerint a magyarországi üldöztetést bemutató fotók száma mindössze 900-1000 közé tehető. Elenyésző hányadukat készítette hivatásos fotós, nagy részük privát felvétel. A messziről, rejtőzködve, takarásból kattintott kockák valószínűleg az utókor számára próbálták dokumentálni a szörnyűségeket.
Akadtak azonban, akik antiszemita indíttatásból fotóztak. Így aztán láthatjuk, milyen volt az, amikor az egyik hajdúsági településen falusiak egy csoportja széthordja a gettóban maradt ingóságokat: egy fejkendős asszony – a zabrált holmi birtokában – elégedetten mosolyog a kamerába.
Sosem tudjuk meg, milyen értékes kortörténeti felvételek vesztek oda a háború után. A megmaradt fotók szisztematikus gyűjtése évtizedeket késett, a felejtés és feledtetés mechanizmusa működött – mondta Jalsovszky Katalin.
A muzeológus – Molnár Judit történészhez hasonlóan – hangsúlyozta, mennyire fontos feltárni, hogy egy kép mikor, hol és milyen körülmények született. Ennek illusztrálására két felvételt mutatott be az MTI archívumából. Az egyikről kiderült, hogy valójában Körmend a helyszín, és nem Szeged, ahogyan az a képaláírásban szerepel. A másik fotón a szöveg szerint nyilasok terelnek zsidókat Budapesten, holott a fényképen olyan üldözöttek láthatók, akiket Wallenberg mentett meg a deportálástól. Külföldi esetet is említett. Az egyik koncentrációs táborban kifejezetten jól táplált, vidám emberek láthatók. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy a képek a tábor felszabadítása után hónapokkal készültek, akkor a fotók akár holokauszttagadó propagandára is felhasználhatók.
Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója a műfaji korlátokra is felhívta a figyelmet: ahogyan múzeumi keretek között nem lehet visszaadni a holokauszt borzalmait, úgy képi eszközökkel is nagyon nehéz. A holokausztfoto.hu szerkesztői elsősorban az 1938-1948 között készült felvételeket várják a történelmi Magyarországról, de az időhatárokat rugalmasan kezelik. Felveszik katalógusukba a numerus clausussal, egyetemi atrocitásokkal, a harmincas évek antiszemita incidenseivel kapcsolatos képeket is.
Szerző
Témák
holokauszt

CEU-rektor: Soros úgy kell Orbánnak, mint egy falat kenyér

Publikálás dátuma
2019.06.24. 06:35
Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora
Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Michael Ignatieff szerint lassan már azért is a milliárdost okolják Budapesten, ha esik az eső.
A CEU rektora úgy gondolja, hogy Soros Orbánnak úgy kell, mint egy falat kenyér, és ha az üzletember nem létezne, akkor a miniszterelnök kitalálta volna – írja a Der Standard.  Michael Ignatieff abból az alkalomból nyilatkozott, hogy az idén az egyetem alapítója vehette át Bécsben a Schumpeter-díjat. Megerősítette, hogy a kényszerű átköltözés után az ősztől ideiglenes körülmények között kezdődik a tanítás, az oktatók például ingáznak, de a következő tanévben már minden áttelepül az osztrák fővárosba. Annál is inkább, mert igen kedvező a fogadtatás. Ráadásul a megpróbáltatások nem riasztották el az új jelentkezőket, most többen akartak bekerülni, mint egy évvel korábban. A válság csak növelte az iskola népszerűségét, mert sokan rokonszenveznek azzal, hogy az intézmény harcol a tudomány szabadságáért és az európai értékekért. Ezzel együtt nehéz időszakon vannak túl, mert az utóbbi 3 évben nap mint nap, 24 órában támadták őket. De a hatalmas nyomás csak erősítette az összetartást az egyetemen belül. A negatív kampány okát az igazgató abban látja, hogy az orbáni politikának szüksége van ellenségre, mert anélkül nem tudja a híveit mozgósítani. Ezért kellett valaki, aki elég nagynak és veszélyesnek tűnik, hogy küzdeni lehessen ellene. Így talált rá Soros Györgyre, ám az eredmény groteszk, mert lassan már azért is a milliárdost okolják Budapesten, ha esik az eső. Ignatieff sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Szerződések nem irányoznak elő megfelelő eszközöket, ha egy tagállamban támadás éri a tudomány függetlenségét. Pedig itt egy olyan intézményről van szó, amely a demokrácia érdekében áll ki. A rektor rámutat, hogy Orbán a CEU-val kezdte és most a tudományos intézmények elleni hadjárat keretében az MTA van a célkeresztben. Tanterveket írnak át, hogy hangsúlyozzák a magyarok nagyszerűségét, illetve hogy Magyarország mennyit szenvedett a múlt században. Mindezt csak azért, hogy kialakítsák az örökös ártatlanság narratíváját. De erről inkább egy budapesti zsidót kellene megkérdezni. Zajlik az ideológiai konszolidáció, az ország gyakorlatilag immár egypártrendszer, amely a keresztény kultúrát hirdeti minden társadalmi intézményen keresztül, kötelezően. A kérdés csupán az, hogy ez működik-e. Ignatieff nagyon sajnálja, hogy a német kancellár, vagy a francia elnök nem szólt rá Orbánra, noha Magyarország nagyon is függ a brüsszeli pénzektől. Az eredmény ugyanis az lehet, hogy 10 év múlva Európának csak az egyik fele demokratikus és akkor egyáltalán nem biztos, hogy egyben marad a kontinens.
Szerző