Felnőtt történet - Janikovszky Éva fiát nem hívták meg édesanyja szobrának avatására

Publikálás dátuma
2019.06.25. 10:00

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A gyermekirodalom legendás írója, Janikovszky Éva szobrát avatták fel Erzsébetvárosban. A méltóságteljes gesztusra azonban a felnőttvilág kis méltatlansága vetett árnyékot. A kerületi önkormányzat 2015-ben döntött arról, hogy az író emlékét szoborral tiszteli meg, a szervezésbe pedig bevonja a Janikovszky Alapítványt. Zsemlye Ildikó szobrászt Janikovszky János, a 2003-ban elhunyt, könyveiben a felnőttek és gyerekek kapcsolatát különlegesen ábrázoló Kossuth-díjas író fia javasolta. Zsemlye Ildikó, akinek több Janikovszky-szobra is látható az országban, vállalta a felkérést, amely arról is szólt, hogy az eddiginél fiatalabb, a negyven körüli írót ábrázolja. Azt a Munkácsy Mihály-díjas művész valószínűleg nem gondolta, hogy az alkotáson túl a szervezés is a feladatai közé fog tartozni. A Dob utcai új pihenőparkban álló szobor avatására ugyanis ő hívta meg az író fiát a polgármesteri hivatal helyett. Az eljárás méltatlanságát levélben nehezményező Janikovszky Jánost végül Erzsébetváros Önkormányzata is értesítette az avatás időpontjáról. 
Szerző

A pécsi önkormányzat hiányosságokat talált a POSZT színházi találkozót szervező cégnél

Publikálás dátuma
2019.06.24. 13:00
POSZT
Fotó: Facebook
Páva Zsolt tíz intézkedést kért a a Pécsi Országos Színházi Fesztivál Nonprofit Kft. ügyvezetőjétől.
Az Átlátszó birtokába került a Páva Zsolt pécsi polgármester által elrendelt vizsgálat eredménye, amely komoly problémákat talált a Pécsi Országos Színházi Találkozót szervező, az önkormányzat tulajdonában lévő POSZF Nkft.-nél – írja a portál. A cikkben felidézik: tavaly októberben a Pécsi Stop írt arról, hogy a Pécsi Országos Színházi Fesztivál Nonprofit Kft. (POSZF) két év alatt 118 millió forintot csorgatott át egy olyan cégbe, amelyet 2017-ben alapítottak a POSZF vezetői. Néhány nappal a Pécsi Stop anyagának megjelenése után Páva Zsolt fideszes polgármester elrendelte az önkormányzat (a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.-n keresztül) többségi tulajdonában lévő POSZF és az Aktor közötti szerződések vizsgálatát. A pécsi polgármesteri hivatal Ellenőrzési Osztálya 2018. november 21. és december 1. között helyszíni ellenőrzést végzett, és 2019. február 25-én készítette el a vizsgálat eredményeit tartalmazó jelentést.  Az Átlátszó birtokába került jelentés főbb megállapítása, hogy
  • a POSZF és az Aktor nem rögzítette írásban az együttműködésük részleteit, a feladatellátás megosztását, és a felelősségi szabályokat,
  • a 2017-ben alapított Aktor abban az évben jogszerűen nem fogadhatott TAO-támogatásokat, mivel nem volt 2016-os jegybevétele (hiszen akkor még nem létezett),
  • az Aktor ügyvezetőjének nyilatkozata szerint 2018-ban az Aktor a 2017-es jegybevétel után kapott TAO-támogatásból 10,7 millió forintot fizetett a POSZF-nak, de nem tudni, hogy ez az összeg jogos-e,
  • a POSZF és az Aktor közötti szerződésekkel kapcsolatos teljesítésigazolás többnyire ellenőrizhető bizonylatok, dokumentumok hiányában történt,
  • a POSZF-nak 2018-ban nem volt a taggyűlés által elfogadott üzleti terve,
  • és mivel a POSZF ügyveztője, Magyar Attila nem vezető tisztségviselője az Aktornak, és Szűcs Gábor, az Aktor ügyvezetője nem vezető tisztségviselője a POSZF-nak, és a két cég főtevékenysége nem azonos, nem áll fenn összeférhetetlenség az ellátott feladatokat illetően.
Az önkormányzati ellenőrzésről szóló jelentés aláírásának napján, 2019. február 25-én Páva Zsolt pécsi polgármester levelet írt az önkormányzat többségi tulajdonában lévő POSZF ügyvezetőjének, Magyar Attilának. A levélben Páva a vizsgálati jelentésre hivatkozva 10 intézkedést kért Magyartól, akit tájékoztatott arról is, hogy a levelet a tulajdonosi jogokat gyakorló Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetőjének is megküldte, „hogy a feladatok végrehajtására adjon utasítást, illetve azoknak teljesítését kísérje figyelemmel”. A levél végén Páva Zsolt azt kérte a POSZF ügyvezetőjétől, hogy a megtett intézkedésekről 2019. június 30-ig számoljon be neki írásban. Továbbá kérte a polgármester azt is, hogy Magyar Attila tájékoztassa arról, hogy az Aktor 2017-ben és 2018-ban adott-e TAO-támogatásból származó pénzt a POSZF-nak. 
Szerző
Témák
Pécs POSZT

Irodalom és élet

Publikálás dátuma
2019.06.24. 11:30

Fotó: Roger-Viollet
A valóság utolérte a fikciót: Franz Kafka hagyatékának sorsa éppoly abszurd, mint leghíresebb regényének története.
Ha Franz Kafka végakarata teljesül, ez a könyv meg sem születhetett volna… A huszadik század egyik legnagyobb hatású írója ugyanis meghagyta a legjobb barátjának, hogy halála után valamennyi írását – töredékes szépirodalmi műveit, naplóit, feljegyzéseit, leveleit – égesse el. Szó szerint semmi se maradjon utána. A bonyodalom a világirodalom szerencséjére ott kezdődik, hogy Max Brod, mint tudjuk, nem tett eleget zseniális barátja kérésének: nem semmisítette meg a rengeteg kéziratot. Ellenkezőleg: hátralévő életét részben e hagyaték gondozásának, a benne lévő művek szerkesztésének, kiadásának, népszerűsítésének szentelte, s ezzel önnön életműve legmaradandóbb részét hozta létre. Saját alkotásai jórészt teljességgel feledésbe merültek, Kafka írásai viszont, neki köszönhetően, híres kortársai, Joyce és Proust csúcsteljesítményei mellett szerepelnek az irodalmi kánonban. Max Brod, 1939-ben, tehát az utolsó pillanatban a nácik elől kimenekítette saját és Kafka nála lévő tekintélyes hagyatékát Prágából Palesztinába. Itt találkozott a szintén Csehországból származott Esther Hofféval, aki aztán a társa lett. A hálás Brod a birtokában lévő Kafka-kéziratok egy részét idővel neki ajándékozta, ő pedig végrendeletében a lányaira hagyta a felbecsülhetetlen értékű kollekciót. Izráel állam azonban megtámadta a végrendeletet, egyértelművé téve, hogy Brod hagyatéka mindenestül őt illeti meg. Mellékszereplőként pedig a Német Irodalmi Archívum is ringbe szállt, hiszen Kafka – értelmezésükben – a német irodalom integráns része, minden művét németül írta, szellemi otthonának mindvégig a klasszikus és kortárs német irodalmat tekintette. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár jogásza, szakértői csapata viszont azzal érvelt, hogy Kafka bensőséges kapcsolatban állt a cionizmussal, héberül tanult, foglalkozott a Palesztinába való kivándorlás gondolatával, s egyáltalán: művei a zsidó szellemiség reprezentatív képviselői. S azt a tényt is folyamatosan hangsúlyozták, hogy a nácik a Kafka-család jónéhány tagjának gyilkosai lettek, s ha megéri, az írót is halálba küldték volna. Mit keresnek itt a németek? A könyv messze több, mint e hosszú és szövevényes per bemutatása. A riport, a dokumentumpróza és az értelmezés műfaji lehetőségeivel élve a szerző részletesen föltárja a jogi folyamat uralkodó érveinek roppant ingatagságát. Kiderül például, hogy Kafka zsidótudata, az eredet iránti érdeklődése köszönőviszonyban sincs azzal a képpel, amit az Izrael érdekeit védő jogászok felvázoltak. De az sem marad rejtve, hogy a németek udvarias és gáláns ajánlataiban is ott munkál a rossz lelkiismeret, a kései jóvátétel igénye. A családi örökségéért pereskedő rokonszenves asszony pedig végül is kizárólag a jogosnak tekintett jussát kívánja megkapni. Kafka művészete itt, miként a mű sejteti, minden szereplő számára afféle kurrens árucikké vált. Presztízstárggyá. Benjamin Balint izgalmas könyvének egyik stiláris regisztere a kétségtelen iróniáé. A tengernyi tragédiát halmozó alaptörténetben, kiváltképp a végkifejlet felé közeledve, az élet – a végeláthatatlan pereskedés – mindinkább utánozni kezdi az irodalmat, a mű címe épp ezért telitalálat. A procedúra ugyanis némiképp A per abszurd világát idézi. Kafka – tényleg örök. Infó: Benjamin Balint: Kafka utolsó pere Európa, 2019. 
Témák
Franz Kafka