A féléves aszályt az utóbbi néhány hétben az ország több pontján túlságosan is bőséges égi áldás váltotta fel. Összességében azonban Magyarországon az egyre szárazabb és forróbb napok száma növekszik - statisztikailag is kimutathatóan.
Egyre több hazai és nemzetközi fórumon keresik a védekezés, az alkalmazkodás lehetséges módjait. Legutóbb például a sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja alkalmából az Agrárminisztérium (AM) és az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) által szervezett konferenciáját ismertették álláspontjukat a téma szakértői. A globális felmelegedésről még a szakértők is vitáznak, de az már tény, hogy a Kárpát-medencében egyre inkább szélsőségesebbé váló időjárás a mezőgazdaságot sújtja leginkább.
A kárenyhítési alapból a közelmúltban kifizetett összegek több mint 43 százalékát az aszálykárok mérséklésére fordították – jelezte a probléma súlyát Feldmann Zsolt, az Agrárminisztérium államtitkára. Idén eddig 130 ezer hektárra jelentettek be a gazdák aszálykárt. Emellett 8200 hektár belvízkárt is jeleztek. Ez utóbbival kapcsolatban elhangzottak olyan vélemények is, hogy fel kellene hagyni a belvizek szinte automatikus elvezetésével, mert a szántókon, szabadföldi zöldségesekben felgyűlt víz azt jelenti, hogy ott valamikor vízjárta terület lehetett. Elvezetés helyett meg kellene oldani a talajvíz „megfogását”, egyfajta víz-vésztartalékot lehetne kialakítani.
Lapunk kérdésére Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára elmondta, ő is a helyi víztározókat tartja az egyik lehetséges megoldásnak a nagy, térségi létesítmények helyett. Szinte minden település határában vannak mélyebb fekvésű területek, ahol ilyeneket ki lehet alakítani a belvizes, illetve vízjárta részeken. A helyi önkormányzatok és a gazdák, bevonásával ahol erre lehetőség van, ilyen kisebb lokális víztározókból nyerhetnék az öntözővizet, de akár rekreációs, környezetvédelmi és klímacélokat is szolgálhatnak ezek a tározók.
Jelenleg a hazai 1,2 millió hektáros öntözhető mezőgazdasági területből alig 4 ezer gazda 110-120
ezer hektárt öntöz, ám ebből is csak nagyjából 65 ezer hektár kap rendszeresen vízutánpótlást, a többi tábla csak ha nagyon szükséges.
Tasnádi Gabriella a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) vízgazdálkodási szakértője elmondta, 450 falugazdász 2 hónapos munkával felmérte az öntözési igényeket. Összesen mintegy 265-270 ezer hektáron építenének ki öntözőrendszereket. Ami akadályozza a kivitelezést az a gazdák alacsony együttműködési készsége, a magas beruházási, illetve fenntartási költségek, a várható adminisztratív terhek. A tőkehiány, az elaprózott birtokszerkezet mellett ismerethiány is nehezíti az öntözés elterjedését. Az sem közömbös, hogy a rendszer kiépítésének és működtetésének a költségeit a gazdák nem tudják elismertetni a termékeik árában, amelyek már így is folyamatosan drágulnak. Míg Magyarországon a mezőgazdaság számára felhasználható vízkészletek alig 30 százalékát hasznosítják, addig az európai átlag 80 százalék. A kormány 2010 óta adós volt egy világos, megvalósítható öntözési programmal. Legújabb ígérete szerint 2020-2030 között évi 17 milliárd forintot költ majd az öntözéssel kapcsolatos beruházásokra.
A MOSZ főtitkára szerint a 2021-2027 közötti uniós vidékfejlesztési források mintegy 50 százalékát kellene az öntözésre és az azzal kapcsolatos beruházásokra fordítani. A kormánynak pedig a 17 milliárd forint többszörösét kellene költeni minden évben erre a célra, mert 30 évi lemaradást kell behozni.
A század végére sokkal gyakoribbak és hosszabbak lesznek az aszályos időszakok, elsősorban a mérsékelt égövben és leginkább a Kárpát-medencében – jegyezte meg Radics Kornélia, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) elnöke. Az elmúlt több mint száz év során a tavalyi volt a negyedik legmelegebb, és az ipari forradalom előtti időkhöz képest már az 1 Celsius fokot is meghaladta az átlaghőmérséklet emelkedés. Ám ennél is fontosabb, hogy az utóbbi 10 legmelegebb év között mindössze egy van, amit az ezredfordulót megelőzően mértek, a többi mind 2000 utáni adat. A szakember arra is figyelmeztetett, hogy az üvegházhatásért főfelelősként emlegetett szén-dioxid lebomlási ideje akár 150 év is lehet, tehát ami ma a légkörbe kerül, az még másfél évszázadig befolyásolja a bolygó klímáját és akkor még a többi hasonló hatású anyagról nem is esett szó.
Az elmúlt 120 évben Európában a mai napig 1,2 Celsius fokot emelkedett az átlaghőmérséklet, de Magyarországon néhány tizeddel még ennél is magasabb volt ez az adat. Az évi csapadékmennyiség ugyan alig csökkent, de az esős, havas napok száma hússzal lett kevesebb, míg az aszályos időszakok mára átlagosan négy nappal lettek hosszabbak az elmúlt évtizedekben. Idén is érzékelhető volt, hogy a féléves aszályt egy intenzív csapadékos időszak követte. Ennek során kétszer annyi eső áztatta a földeket, mint az elmúlt 30 év átlaga. Arra a kérdésre, hogy létezik-e a globális felmelegedés, a klíma változás, illetve nőttek az ebből fakadó veszélyek, az MOSZ elnöke egyértelmű igennel válaszolt.
Talán emiatt is szerencsésebb lett volna, ha Orbán Viktor nem vétózza meg három másik régiós ország vezetőjével a 2050-ig szóló uniós klímavédelmi tervezetet.
