A tisztesség nyomában

A hazai bíróságok enyhén szólva sem barátai a devizahiteladósoknak. De mielőtt az elfogultság vagy esetleg a demagógia vádja illetné ezt a megállapítást, a "hallgattassék meg a másik fél is" elvét követve nem akárkiknek a véleményével támasztjuk alá állításunkat. A Kúria polgári kollégiumának konzultációs testülete, amely az ilyen ügyekben eljáró, legtapasztaltabb bírákból áll, miután 150, felülvizsgálatra küldött ügyet megvizsgált, elgondolkodtató véleményt formált. A bíróságok azért utasították el tömegesen az adósok kérelmeit, mert tévesen értelmezték a jogot, vagyis joggyakorlatuk "belső ellentmondásokat" tartalmazott. 
Józan ésszel úgy vélhetnénk, ha már a legfelsőbb bírói fórum által felkért testület is ilyen súlyos véleményt fogalmaz meg, akkor az égvilágon semmi akadálya nincs annak, hogy a hibás gyakorlatnak vége legyen. Pillanatnyilag ennek sok jelét nem lehet ugyan felfedezni, de mint annyiszor - elsősorban a luxemburgi Európai Bíróság konkrét, kötelező érvényű, a magyar ügyeket érintő döntései nyomán - ismét pislákolni kezdett némi reménysugár. Bár a NER-t, s ennek nyomán a bíróságok többségének vezetőit általában hidegen hagyja, hogy mi történik a térségünkben, amellett azonban még ők sem mehetnek el csukott szemmel, hogy Romániában, Horvátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Szerbiában és Csehországban az igazságszolgáltatás az adósok szempontjait is mérlegelte. Az eredmény pedig nem is lehetett más, mint hogy nagyrészt pert is nyertek az ottani ügyfelek a pénzintézetekkel szemben. (Ami figyelemre méltó, bár tudjuk, hogy ahány ház, annyi szokás, vagyis a hitelnyújtás feltételei az egyes országokban korántsem voltak egyformák, bukni viszont Magyarországon lehetett a legnagyobbat.)
A tét pedig óriási, az adósok jelenleg 300 milliárd forintnyi hitelt képtelenek visszafizetni, eddig ötvenezer ember vesztette el a lakását. Amióta a kilakoltatási moratórium megszűnt, vagyis a fűtési szezon végét követően, ismét visszatért az a gyakorlat, hogy negyedévente 1500 embert lakoltatnak ki. Jelenleg 280 ezer nyugdíjas járadékának egy részét tiltják le, különböző - tehát nem csak hiteles - tartozások címén.
Az elmúlt év végén mintegy ötezer hitelper volt folyamatban. A legtöbb azért, mert a bank tisztességtelenül hárította át az adósra az árfolyamváltozásból eredő, súlyos terheket. S láss csodát, a kúriai testület a napokban ismét megszólalt. A bíróságokat nyomatékosan - bár nem kötelező jelleggel - felszólította, hogy a perekben vizsgálják meg, megfelelően tájékoztatták-e az ügyfeleiket a pénzintézetek, s ha nem, akkor az adósok számára a jelenleginél jóval kedvezőbb elszámolást ajánlottak, esetleg jókora visszafizetéssel. 
Aki igazságát bizonyítani kívánja, annak bírósághoz kell fordulnia. Per nélkül nem megy!  Vajon a reklámok csábító trükkjei, "üzleti ajánlatnak nem minősítve", a szép otthon ígéretét felvillantva, mennyiben minősülnek majd tisztességtelennek? Erkölcsi értelemben bizonyára; a bírói gyakorlatban azonban aligha.
Szerző
Bonta Miklós
Frissítve: 2019.06.25. 09:31

Potenciális renitensek

Az éremnek nyilvánvalóan két oldala van. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a minap támogatásáról biztosította Albánia és Észak-Macedónia európai uniós csatlakozási tárgyalásainak mihamarabbi megkezdését, egyúttal kijelentette: szemernyi kétsége sincs azt illetően, hogy a nyugat-balkáni térség helye az Európai Unióban van. Ezen a véleményen van Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság hamarosan leköszönő elnöke is. Bizonyos médiumok azonban máris megnevezték a szóban forgó integrációs folyamat megindításának kerékkötőit is, a dán, francia és holland diplomáciát.
A brüsszeli bürokraták nem alaptalanul vélik úgy, hogy amennyiben elmulasztják a „senki földjén” elhelyezkedő balkáni államok csatlakoztatását az EU-hoz, a szóban forgó térség előbb-utóbb az egyre agresszívabb orosz expanzió áldozatává válik. Márpedig a Krím annexiója, s a kelet-ukrajnai válság kirobbanása után Moszkva további térnyerésének megakadályozása a közös kontinentális külpolitika egyik sarokkövévé vált. Méltányolható azonban a vonakodó európai kormányok álláspontja is.
Az Európai Unió nagy keleti bővítése óta eltelt másfél évtized nem nevezhető egyértelműen sikertörténetnek. Az EU-ba felvett államok gyors demokratizálódásába vetett hit szertefoszlott, az ominózus társadalmak autoriter vezetők utáni vágya időközben feledésre ítélte a szabad világhoz való csatlakozás katartikus élményét. A kelet-közép-európai térség múltba fordulásának folyamata éppen Magyarországon kezdődött a „fülkeforradalommal”. A demokratikus intézmények szisztematikus elfoglalását, illetve súlytalanná tételét a hazánkba áramló uniós támogatások szétosztása követte az Orbán Viktor szűk köréhez tartozó gazdasági szereplők között. Mostanra az az abszurd helyzet alakult ki, hogy az orbáni maffiaállamot úgyszólván Brüsszel finanszírozza a nyugat-európai adófizetők pénzéből. A „magyar modell” aztán követőkre is talált.
Érdemes szemügyre venni, mely országok diplomáciája sürgette közleményben a csatlakozási tárgyalások megkezdését Albániával és Észak-Macedóniával. A volt szocialista tagországok többsége történelmi okokból támogatja a további bővítést. A nyilatkozatot szintén aláíró magyar külügyminiszter azonban az Orbán-kormány reprezentánsaként új szövetségeseket lát e két törékeny balkáni demokráciában. A szélsőjobbos ideológiától újabban megfertőzött osztrák és olasz kabinet vagy Málta korrupciótól fuldokló végrehajtó hatalma szintén az EU politikai kohéziójának gyengítésében érdekelt a potenciális renitensek felvétele révén.
Tusk és Juncker okulhatna a közelmúlt tapasztalataiból, mielőtt elhamarkodott ígéreteket tesz. Az Orbán Viktor vendégszeretetét élvező Nikola Gruevszki az élő bizonyítéka annak, hogy a közélet tisztasága korántsem magától értetődő az integrálni kívánt nyugat-balkáni térségben.
Szerző
Beck Tamás

Migránsok

Napok óta harsogják a médiumokban, hogy kötelező személyesen bemutatni magamat és adataimat a bankjaimnál, különben kizárnak a pénzforgalomból. Nosza, gyerünk hát. Az egyik bankomnál, a korábban kitűnő és remekül szolgáltató, ám mára már a Sokszoros Milliárdos által lenyúlt és jócskán lehervadt pénzintézetben több mint két (jól tetszett érteni, igen, kettő!) órát kellett várnom a háromperces ügyintézésre. Nem meglepő, hiszen a sokak által látogatott, különlegesen forgalmas fiókban a nyolc munkahelyből hat üres volt, csupán kettőnél ült banki alkalmazott. Nincs munkaerő, nem kapnak jelentkezőt a kilépettek helyett – mondogatták egymás között sorstársaim.
Végre-végre végezvén, bánatomban, és mert már dél is jócskán elmúlt, bementem egy frissen sülteket áruló étkezdébe. A kiszolgáló helyiség mögött, üveggel elzárva, a konyhában három férfi ügyködött. Két magyar és egy éjfekete bőrű ember. Egyébként ő volt a szakács, a másik kettő kisegítő munkákat végzett. Amíg várakoztam, barátságosan integetve köszöntöttük egymást a szakáccsal. Elkészült a frissen sült, hozzá a nagy adag saláta. Hozzáláttam. Mindkettő remek volt! Kitűnően fűszerezett és nagyszerűen elkészített étkek. Amikor távoztam, ismét barátságosan integettünk egymásnak: egy vendég és a szakács. Egy fekete és egy fehér magyar.
Rendszeresen járok egy magánorvosi rendelőintézetbe. Minden évben kötelező náluk a hasi ultrahang. A műszernél a doktor kedvesen köszönt, persze én is. Van-e panaszom, kérdi szép magyar nyelven. Már miért ne kérdezné magyarul? Mert a doktor is Szomáliából jött, bő harminc éve, hogy itt végezze az egyetemet. És itt maradt egy szép magyar lány kedvéért, aki azóta a felesége, három gyermekének édesanyja.
Nyilván még számos hasonló történetet lehetne elmondani. Nálunk megtelepedett bevándorlókról, mai undok szóhasználattal: migránsokról. E két férfi történetesen messzi Afrikából. Akik hasznos polgáraink. Vajon működne-e a gyorsétterem szakács nélkül? Ahová érdemes vissza-visszatérni, mert olyan kiválóan készíti az étkeket. Vajon lenne-e orvos a diagnosztikai készülék mellett, miközben honfitárs doktoraink sorra hagynak el minket? Aki ráadásul nagyon szép magyarsággal kommunikál a páciensekkel.
Kérdéseim csupán szónoki kérdések. Nagyon egyszerű rájuk a válasz.