Tolkien világának titkai – a megfejtés a részletekben rejlik

Emberek százezreit ejtette rabul az angol szerző mesebeli, kitalált világa, annak összetettsége ellenére is. A megfejtés a részletekben rejlik.

Bár felvetődhetnek alapvető nehézségek, érdemes lehet velük megküzdeni, és fejest ugrani Tolkien világába, mert egyedülálló élményben lehet részünk. A Tolkieni világ abban különbözik a legtöbb fikcióstól, hogy ez nem tisztán fantasy, mitopoézis is. Mesterséges mítosz: az író célja nem az volt, hogy egy kitalált miliőt tárjon az olvasó elé, hanem hogy a mi világunk ősi mítoszát adja, így egyszerre szépirodalom, világleíró magyarázat és szakrális szöveg. Emellett a Tolkieni világ szövegei különlegesebb, összetettebb kontextussal bírnak, mint egy átlagos fikciós mű, emiatt nem feltétlenül könnyen felfogható és áttekinthető az egész – vélekedik J. R. R. Tolkien elképesztően gazdag és kidolgozott életművéről Füzessy Tamás, Tolkien-kutató, a Magyar Tolkien Társaság (MTT) társelnöke.

Habár a Tolkieni életmű nyelvileg sokak számára talán túl részletesnek tűnhet, bonyolultsága nem az egyes szövegekből adódik – mutatott rá a Tolkien-kutató. Az író hatvan évig írta a mitológiát, amelynek a sokak által ismert A Gyűrűk Ura, A hobbit, vagy a A szilmarilok csupán egy-egy szelete. E világ bonyolultsága elsősorban abban rejlik, hogy a mítoszokhoz illően komplex, sok helyszínen játszódik, rengeteg szereplő felvonultatásával, nem egyetlen nagy folytonos narratívát követve, hanem sok apró résztörténetből összeállítva.

John Ronald Reuel Tolkien életműve, és regényeinek megjelenése sem volt kevésbé kalandos, mint főszereplőinek élete – meséli Füzessy Tamás. Az 1910-es évek végén az író elkezdte megalkotni azt az összetett mitológiai rendszert, amelyet évtizedekig csiszolt ás alakított. Megírta Az elveszett mesék könyvét, melybe már a legtöbb mitológiai alaptörténet bekerült, s amelyeket a későbbiekben tovább bővített és szerkesztett, majd A szilmarilok néven szeretett volna kiadni. Ám erről sokan lebeszélték a szöveg átláthatatlansága miatt, ezért egy gyerekkönyvvel, A hobbittal jelentkezett a kiadónál, amelynek sikerét A Gyűrűk Ura követte. A szerző azt remélte, ha úgy írja meg A Gyűrűk urát, hogy az A szilmarilok és A hobbit folytatása is lesz, akkor kénytelenek lesznek majd kiadni. Ez a terve be is vált, így az óriási siker után élete végéig A szilmarilok be nem fejezett változatain dolgozott. Sajnos haláláig sem sikerült egy teljes, befejezett változatot készítenie, és a befejezetlen szövegekből később fia, Christopher Tolkien, az életmű gondozója próbált meg egy kiadható változatot összeállítani – ismertette Füzessy Tamás. Mivel azonban Christopher Tolkien semmit sem tett hozzá apja szövegeihez, így az eredmény némileg mégis némileg hiányosnak, befejezetlennek tűnhet.

A kiadott szöveghez fel nem használt rengeteg fennmaradó szövegből és jegyzetből állította össze később a Középfölde históriája című tizenkét kötetes munkát, amely a mai Tolkien kutatás alapját képezi, mivel minden változatot és vázlatot tartalmaz. Ennek magyar fordítását csak hosszú idő után sikerült engedélyeztetni, a kötetek összetettsége miatt, ám a társaság munkájának is köszönhetően tavaly már a a harmadik kötet látott napvilágot, és idén érkezik a negyedik. Christopher Tolkien a 2000-es években elkezdte önálló kötetekbe is rendszerezni a Középfölde históriájában megtalálható három legfontosabb történetet: míg azonban a Húrin gyermekei önálló szövegként is teljes értékű volt, addig a Beren és Lúthien, valamint a Gondolin bukása történetebben a kiadásban is csak a már ismert különböző szövegváltozatok egymás mellé illesztéseként jelenik meg – mutatott rá a Tolkien-kutató. Ez viszont meglehetősen nagy feladat elé állítja az olvasókat, s a fordítót egyaránt. A szereplők neve, hozzáállása gyakran változott az évek során a különböző szövegváltozatokban (az 1920-as évektől 1973-ig készültek eltérő verziók), ez jelentős nehézséget okozhat a megértésben – számolt be róla Gálvölgyi Judit, a Gondolin bukása, valamint a Szilmarilok fordítója, akinek érdeklődése szintén egyedülálló, hosszú évtizedekre nyúlik vissza, már kezdő fordítóként is rendkívüli módon vonzotta a Tolkien munkássága.

Ez egy olyan világ, amiben van abszolút jó és abszolút rossz, de ott vannak a főszereplő hobbitok, akik egy picinyke, jelentéktelen nép, mégis közülük kerül ki a legnagyobb hős. Olyan környezet, ahol minden veszedelem és rossz ellenére is jól érzem magam, mert vannak tiszta barátságok, tiszta szeretet – hangsúlyozta a fordító, szerinte miért is lehetnek olyan izgalmasak ezek a történetek. Mivel Tolkien elsősorban nyelvész volt, és több népet, történelmet és nyelvet is teremtett – meg lehet például tanulni különböző tünde nyelveken is –, szövegei komoly kérdéseket szegeznek a fordítóknak. Kezdetben a magyarításoknál is hibaként merült fel, hogy nem tudták a fordítók, mit szabad lefordítani és mit nem, csak később kerültek elő azok a jegyzetek, amelyek a fordításra irányultak – részletezte Gálvölgyi Judit. Például a Hobbit szót Babónak fordították, holott az eredetileg „luklakót” jelent az angolban. De akár a tünde szó használata is vitatható, hiszen a magyar népköltészetben nincs olyan „elf”, mint ami Tolkiennél megjelenik. Maradhatott volna eredeti formájában, ahogy a troll, vagy az ork is megmaradt – jegyezte meg a fordító.

A magyarul megjelent fordítások szinte kivétel nélkül szakmai lektor ellenőrzése mellett készültek, így ezeknél a szövegeknél nem kell amiatt sem aggódnunk, hogy maradnának nehezen érthető szálak, vagy elsikkadó részletek. Ha csak nem olyanok, amelyeket Tolkien is úgy akart, vagy már nem maradt ideje tökéletesíteni. Azoknak, akik még csak ismerkednek Tolkien világával, érdemes az olvasást A szilmarilokkal kezdeni – javasolja Füzessy Tamás, habár a kötet stílusa emelkedettebb (a szerző tudatosan választott más nyelvi regisztert, amely sokkal inkább mítoszi, archaizáló), az időrendiség kapaszkodókat kínálhat a későbbiekben A hobbit és A Gyűrűk Ura történeteihez, valamint az olyan töredékekből összeállított részletekhez, mint például a most megjelent Gondolin bukása. A Tolkien-kutató ugyanakkor hangsúlyozta, könnyűnek mégsem nevezhető a három alapmű, az általa több mint tíz éve a Károli Gáspár Református Egyetemen, s korábban az ELTE-n tartott „J. R. R. Tolkien – egy 20. századi mitológia” című kurzuson is sokan azért véreznek el, mert bár érdeklődnek Tolkien iránt, nem tudják időben elolvasni a köteteket. A kíváncsi rajongók viszont vigasztalódhatnak azzal, hogy nem kizárólag egyetemi hallgatók, bárki más is bejárhat az órákra.