Világszerte 700 ezer ember hal meg évente antibiotikum-rezisztens fertőzések következtében, közülük több mint 30 ezer Európában. Ha nem történik változás, pesszimista becslések szerint ez a szám 2050-re 10 millióra emelkedhet, a világ vezető halálokai közé emelve az antibiotikum-rezisztenciát.
Antibiotikum-rezisztencia esetén a baktériumok ellenállnak az elpusztításukra küldött antibiotikumoknak. Ez nemcsak az olyan bakteriális fertőzések kezelését veszélyezteti, amelyeket már képesek voltunk leküzdeni, mint a tüdőgyulladás, tuberkulózis, vérmérgezés, gonorrhea, élelmiszer által közvetített betegségek, hanem számos más orvosi beavatkozást is, mint a rákterápiás kezelések, a transzplantációk és más immunszuppressziós eljárások, az invazív sebészeti beavatkozások vagy a koraszülöttek ellátása – írta Méhi Orsolya, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének tudományos munkatársa a tudomany.hu-n megjelent összefoglalójában.
Az antibiotikum-rezisztencia a megemelkedett halálozáson kívül hosszabb kórházi tartózkodást, az ezzel járó magas kórházi költségeket és jelentős globális gazdasági terhet jelent. A WHO áprilisi jelentése szerint nincs idő a várakozásra: ha nem reagálunk azonnal, az antibiotikum-rezisztenciának katasztrofális következményei lesznek egy generáción belül.
Sokkoló példa annak a nevadai nőnek az esete, akinek olyan Klebsiella pneumoniae fertőzés okozta a halálát, amely az Amerikai Egyesült Államokban elfogadott összes, 26-féle antibiotikummal szemben rezisztens volt. Az ilyen baktériumtörzseket már nemcsak multidrogrezisztensnek nevezik, hanem pánrezisztensnek, mivel nemcsak többféle, hanem jóformán az összes antibiotikummal szemben ellenállóak.
Az ilyen szuperbaktérium-fertőzéseknek kétharmada kórházi eredetű. Ez azzal magyarázható, hogy ebben a környezetben magas az antibiotikum-felhasználás, a betegek immunrendszere sok esetben le van gyengülve, és sok ember tartózkodik egy helyen, ami elősegíti a fertőzések terjedését. Ez történhet a betegek, egészségügyi dolgozók, illetve látogatók közti közvetlen vagy közvetett érintkezés, illetve a fertőzött eszközökkel való érintkezés útján. Bár a legveszélyeztetettebbek a legyengült immunrendszerűek (idősek, kórházban fekvők, szoptató anyák, koraszülöttek, HIV-fertőzöttek), az antibiotikum-rezisztencia bárkit érinthet, bárhol a világon, bármilyen korban.
A baktériumok számára az antibiotikumok olyan stressztényezők, amelyekhez alkalmazkodniuk kell, ha életben akarnak maradni. A penicillin felfedezése után néhány évvel már maga Alexander Fleming is megfogalmazta, hogy valószínűleg nem létezik olyan kemoterápiás szer, amelyre a baktériumok megfelelő körülmények között ne lennének képesek ellenállással reagálni. A rezisztencia kialakulása tehát a baktériumok természetes válaszreakciója az őket érő stresszre. Az antibiotikum-rezisztencia valószínűleg egyidős az antibiotikum-termelő fajok megjelenésével, hiszen ezek rendelkeztek a saját maguk által termelt „kémiai fegyver” megfelelő védekezési mechanizmusaival is.
A multirezisztens kórokozók megjelenésének és globális terjedésének oka, hogy a baktériumok sokkal több antibiotikumnak vannak kitéve, ami arra készteti őket, hogy rezisztenssé váljanak. Ebben a folyamatban az embereknek óriási szerepe van. A helytelen, mértéktelen és gyakran ellenőrizetlen antibiotikum-használat, nemcsak a gyógyászatban, hanem az állattenyésztésben is, az állati eredetű termékek nemzetközi kereskedelme, a turizmus világméretűvé válása mind elősegíti a folyamatot.
A 2000-es évek eleje óta világszinten 65 százalékkal nőtt az antibiotikum-fogyasztás. A legnagyobb antibiotikum-fogyasztó azonban nem az egészségügy, hanem az állattenyésztés, ahol a haszonállatok táplálékához adják, elsősorban azért, hogy megelőzzék a fertőzések kialakulását, de azért is, hogy javítsák a növekedési rátájukat. 2015-ös adatok alapján az Amerikai Egyesült Államokban az antibiotikumok 80 százalékát használták az állattenyésztésben, és ezeknek 70 százaléka a humángyógyászatban használt antibiotikum-csoportokba tartozott. Ez azért jelent problémát, mert a rezisztens baktériumok állatról emberre terjedhetnek közvetlen érintkezés útján, a nem megfelelően kezelt hús vagy az állati ürülékkel szennyezett haszonnövények elfogyasztásával. Felismerve ennek a problémának a súlyát, az Európai Unió országaiban 2016-tól jogszabály tiltja az antibiotikumok hozamfokozásra való használatát, de India például az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának és terjedésének egyik gócpontja. A világ azon részein, ahol recept nélkül lehet hozzájutni antibiotikumokhoz emberi és állati felhasználásra is, vagy nincsenek standard kezelési protokollok kidolgozva, a rezisztenciahelyzet még kritikusabb.
Az egyik megoldást az jelentené, ha az antibiotikum-fejlesztő cégek már a fejlesztés korai szakaszában sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnének az antibiotikum-jelöltek rezisztencia elleni megfelelő tesztelésére, kiszűrve ezáltal azokat a jelölteket, amelyekkel szemben könnyen kialakul a rezisztencia. Többek között ezen dolgoznak az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjában, és a munka eredményei áttörést hozhatnak az egyre fenyegetőbb antibiotikum-krízisben – derül ki az összefoglalóból.
Mi is sokat tehetünk
Csak orvosi utasításra használjunk antibiotikumokat, és szigorúan tartsuk be a használattal kapcsolatos előírásokat.
Soha ne hagyjuk abba az antibiotikum-kezelést az orvos által meghatározott időtartam előtt.
Ne szedjünk antibiotikumok vírusfertőzésre, pl. nátha, megfázás esetén.
Ne adjunk másoknak megmaradt antibiotikumot.
Előzzük meg a fertőzések kialakulását a megfelelő higiéniai és életmódbeli előírások betartásával, például rendszeres kézmosással, ételek megfelelő előkészítésével, beteg emberekkel való közvetlen kontaktus elkerülésével, biztonságos szexszel, megfelelő oltások beadatásával.
