Neymar, a legdrágább párizsi

Publikálás dátuma
2019.06.27. 11:30

Fotó: LIONEL BONAVENTURE / AFP
A hőskornak vége, amikor még a klubok adták és vették a játékosokat, a topfutballban már országok, befektetési alapok diktálnak. Például Neymar esetében.
Felizzott az eddig sem eseménytelen átigazolási piac, a napokban az egész kontinens azt taglalja, vajon tényleg otthagyja Neymar a katari arab sejk által birtokolt, és emiatt kiapadhatatlan pénzforrással felpumpált Paris Saint-Germaint? A jelek szerint igen. Ámbátor horrorisztikus árról ír a francia sajtó, de például a helyi (értsd: párizsi) Le Parisien vélhetően rendesen be van kötve a fővárosi csapat hírcsatornáiba. Szóval a lap megbízható forrásaira hivatkozva azt taglalta, a PSG igenis hajlandó elengedni a brazil csillagot. 300 millió euróért.
Ennyit még soha senkiért nem fizettek. Két évvel korábban 222 millióért cserélt csapatot a brazil, aki a Barcelonát hagyta ott a párizsi egyletért, és ahová 2022-ig köti szerződése. Neymar játékjogáért tehát két év alatt kis túlzással egy szegényebb ország éves költségvetését, 522 millió eurót fizetnének ki… Nem mellesleg újra, immáron másodszor is világrekordot jelentő összeget áldoznának tehetségéért. Hogy összejön-e, az persze egyelőre erősen kérdéses, de a jó ízlés határát átlépő összegek hallatán azért érdekes szakemberhez fordulni: egy játékos valóban ellensúlyozhat egy ilyen irdatlan összeget? Vagy a csúcsfociban már nem is akarnak közgazdasági fogalmak mentén működni? És egyáltalán: mire futhat ki a sportágat tekintve az esztelen túlköltekezés? 
„Ilyen szintű transzfert a világban maximum három klub tud és akar kifizetni, a Barcelona, a Real Madrid és a Manchester United. Talán még a City, de már efelől is kétségeim lennének” – elemezte a helyzetet Szabados Gábor sportközgazdász, aki szerint nem csak az ár a lényeg, hanem az is, hogy utána mennyi lesz a játékos fizetése. Szerinte hasonló üzletbe a jövőben már nem megy bele a PSG, a Bayer Mümchen pedig túlságosan is racionálisan gazdálkodik ahhoz, hogy a bajoroknál egy ilyen volumenű kiadás egyáltalán felvetődjön.
Úgy vélte, a mai futballban maximum három játékos ér fel erre a szintre, Neymar mellett a francia Mbappe és Messi, de az argentin mozdíthatatlan Barecelonából. „Már Ronaldo sem tartozik ebbe a körbe” – vélte Szabados, egyúttal a gazdasági realitásokról szólva kijelentette: egy szezon alatt semmiképp nem gazdálkodható ki ekkora összeg. Évek alatt azonban a kiadás valamiképp szinkronba hozható a bevételekkel. Főleg, hogy a Barcelona hiába nyerte meg lazán a spanyol bajnokságot, a Bajnokok Ligájában elvérzett. „Száz meccsből kilencvenötben Messi megoldja a katalánok problémáját, a baj az, ha abban a maradék öt meccsbe pont belecsúszik egy Liverpool elleni BL-elődöntő. Akkor például Messi mögött Neymar lehetett volna a megmentő” – mondta a sportközgazdász, aki szerint a katalán klub elsősorban brandet vásárolna. Messi hiába zseni, nem illeszkedik annyira a kor irányzataiba, úgymond nem hájpolható arc, nem érdekli a médiafehajtás. Neymart viszont igenis. Nem feltétlenül a mezeladás várható brutális növekedése a lényeg, a bevétel nagyobb részét úgyis a tizedéért árult hamisítványok forgalmazói kaszálják majd, hanem mondjuk az, hogy mit (illetve kit) tud ajánlani a klub a NIKE-sportszergyártóval folytatott alkudozáskor… 
A gazdasági racionalitás egyébként sem a spanyolok erőssége: Szabados Gábor megemlítette, hogy sem a Barcelona, sem a Real esetében nincs tényleges tulajdonos, aki valóban a saját pénzét adná: „Egyesületi formában működnek, az elnökök a népszerűségért jóval nagyobb kockázatot hajlandók vállalni. Méghozzá azért, hogy a következő választásokon is rá voksoljanak a tagok. Illetve van még egy hangsúlyos üzenet: mi még Neymart is vissza tudtuk vásárolni, ami büszkeséggel töltheti el őket, lám, lám ezt is megtehetjük.” 
Számszakilag nem valószínű, hogy visszajön a 300 millió euró: Szabados szerint 200-220 milliós bevétel realizálható, amennyiben tényleg jól és sérülésmentesen játszik. A többit megoldják. Abban viszont biztos, hogy nem egy összegben és nejlonzacskóban viszik a pénzt Párizsba a katalánok. Valószínű, hogy több részletben és akár néhány játékos cseréjének közbeiktatásával rendezik le a boltot. Mondjuk elvileg a pénzügyi Fair playnek is meg kell közben felelni, de ezt megoldják a felek. Amikor Barcelonából Párizsba igazolt Neymar, akkor a szabály miatt a focista előbb kivásárolta magát élő szerződéséből (hát nem pont annyi volt a számláján?), majd mivel szabadon igazolhatóvá vált, leszerződött a PSG-be. „Ahogy a magyar futballvezetők szokták mondani, az egészet csak le kell papírozni… Ebben nagy gyakorlatuk van, sok tanáccsal szolgálhatnának akár Neymarnak is.”
S hogy végül megveszik vagy sem? Tulajdonképpen mindegy. Így is, úgyis a legdrágább párizsi lesz.

20 milliárdot már megígért a kormány, meg is van az eredménye: Magyarország rendezi 2020-tól 2022-ig a női tenisz Fed Kupa döntőjét

Publikálás dátuma
2019.06.27. 11:08
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Kormányyhatározat is van róla, hogy az adófizetők mennyit áldoznak a sporteseményre.
Magyarország rendezi meg az átszervezés alatt álló női tenisz Fed Kupa döntőjét 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben - jelentették be csütörtök délelőtt a londoni Queen's Tennis Clubban. A finálé megrendezésére Budapest mellett Moszkva és Szentpétervár, Berlin, München, Prága, Bécs, illetve Chicago is pályázott. Budapesten jövőre a Papp László Budapest Sportaréna ad otthont a Fed Kupa-döntőnek, edzeni a BOK Csarnokban lesz lehetőségük a csapatoknak, 2021-től pedig az új, 20 ezer férőhelyes multifunkcionális sportcsarnokban kerül sor az eseményre. A Fed Kupa döntőjét jövőre már egy helyszínen, egy hét alatt, a legjobb 12 csapat részvételével rendezik meg, a magyar válogatott házigazdaként alanyi jogon résztvevő lesz.  A három döntő megrendezése legalább 20 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek. Egy június eleji határozatban a kormány vállalta, hogy már idén 3,2 millárd forintot, 2020-ban és 21-ben 6,8-6,8, 2022-ben pedig 3,8 milliárd forintot biztosít a rendezéshez.
Témák
tenisz

New Orleansban a csodagyerek

Publikálás dátuma
2019.06.27. 10:00

Fotó: ANDY LYONS / AFP
Michael Jordan és LeBron James utódjának kiáltották ki Zion Williamsont, aki a következő szezonban mutatkozik be az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokságban.
„Amikor meghallottam a nevem, elöntöttek az érzelmek, s nem szégyellem, elsírtam magam. Mert hiába hallod azt mindenhonnan, hogy te leszel az 1/1-es választott, egészen más, amikor valóban szólítanak, felmész a színpadra és ott állsz a kamerák kereszttüzében. Ráadásul mindezt úgy élhettem át, hogy az anyám ott állt mellettem.”
A kissé érzelgősre sikerült monológ teljesen megszokott egy filmes díjátadón, ám egészen más, amikor egy 201 centis, 130 kilós óriás pityereg a kamerába. „Mindent megteszek, hogy győzzek, hogy nyerjen a csapat!” – rebegte hozzá a kötelező általánosságot, amire értelemszerűen mindenki csak bólintani tudott. Főleg New Orleansban, hiszen a helyi Pelicans vezetői nem véletlen Zion Williamson nevét mondták ki elsőként az észak-amerikai kosárlabda-bajnokság, az NBA New York-i draftján, ha már úgy hozta a szerencse, hogy legelőször csemegézhettek a legjobb amatőr játékosok közül. És bár a louisianai egylet korifeusai nem győzik hangoztatni, hogy nem afféle Megváltónak igazolták le az NBA első, kétezres években született játékosát, a 19 éve az észak-karolinai Salisburyben született erőcsatárnak komoly elvárásokkal kell megküzdenie, hiszen rendszeresen két név hangzik el vele kapcsolatban: Michael Jordané és LeBron Jamesé. Vagyis a ’90-es évek, illetve az elmúlt másfél évtized korszakos egyéniségeihez hasonlítják, s lehet akármekkora talentum valaki, meglehetős hendikep, hogy tojáshéjjal a fenekén a Chicago Bulls hatszoros bajnok zsenijéhez, illetve a jelen háromszoros aranygyűrűséhez hasonlítják.
Még akkor is, ha Williamson elég korán megszokta a reflektorfényt és a vele kapcsolatos gigaelvárásokat: gyerekkorában afféle őstehetséghez méltón nemcsak kosárlabdában, de amerikai futballban és labdarúgásban is remekelt, ám amikor egyetlen nyár alatt közel húsz centit nyúlott, eldőlt, hogy a palánkok világának szenteli az életét. Általános és középiskolában szinte minden létező rekordot megdöntött, nem véletlen, hogy a legnagyobb egyetemek versengtek a kegyeiért, s ő a legendás Duke-ot választotta. Mellyel ugyan nem ért fel a csúcsra – csapata a legjobb nyolc között kiesett -, de újoncként 22,8 pontot és 8,9 lepattanót átlagolt meccsenként, s nem mellékesen a bajnokság történetében harmadikként elérte az 500 pontos, 50 blokkos, 50 szerzett labdás álomhatárt, s így értelemszerűen besöpörte az év újonca címet is. Nem véletlen, hogy Amerika-szerte óriási a hájp körülötte: amikor februárban a North Carolina elleni meccs első percében elcsúszott, s megsérült a térde, mert a cipője elszakadt, a lábbelit gyártó Nike tőzsdei értéke egyetlen nap alatt 1,1 milliárddal csökkent…
Mindezek tükrében nem csoda, hogy New Yorkban mindenki háttérbe szorult mögötte, így nem kapott akkora publicitást, hogy másodikként a Murray vajkezű gólpasszkirályát, a 24,5 pontot és 10 asszisztot átlagoló Ja Morantet vitte el a Memphis, míg harmadikként Williamson duke-os csapattársa, a kanadai RJ Barrett nevét mondták be a New York Knicks vezetői.

Amerikai lett az első választott az NHL-ben is

Noha komoly esély mutatkozott rá, végül is elmaradt a szégyen, hogy sorozatban harmadik évben európai játékos nevét mondják ki elsőként az észak-amerikai jégkorong-bajnokság, az NHL draftján, ám a svájci Nico Hischier 2017-es, valamint a svéd Rasmus Dahlin tavalyi sikere után az idén ismét újvilági 1/1-est választottak. A két éve Hischiert lestoppoló, s a hétvégén is elsőként mazsolázó New Jersey Devils ugyanis az amerikai Jack Hughest emelte magához, s lehet, ennek a Hudson-öböl túlfelén jobban örültek, mint East Rutherfordban, hiszen így a New York Rangersnek jutott a finn zseni Kaapo Kakko. Az amerikai ugyan elképesztő, 2,2 pontos meccsátlagot hozott az idén, de jobbára a 18 évesek között, a finn viszont hazája felnőtt bajnokságában szorgoskodott össze csaknem meccs/pont átlagot, s míg Hughes a felnőtt vébén 3 gólpasszig jutott, addig Kakko hat góllal és egy assziszttal segítette világbajnoki címhez Finnországot – és az idén a junior válogatottal is triumfált… A draft amúgy az Egyesült Államok utánpótlás programjának átütő sikerét hozta, az első 15 kiválasztottból hét amerikai lett, s csak három kanadai – utóbbira még sohasem akadt példa az NHL-történetében. 

Témák
kosárlabda