Nem a szex, a versengés!

Publikálás dátuma
2019.06.30. 17:10

Fotó: Shutterstock
Élősködők miatt szexelünk. Egészen pontosan evolúcióbiológusok állítása szerint már maga az ivaros szaporodás, tehát az eltérő nemek megléte is a számunkra halálos, így elég kellemetlen hatású kórokozókkal szembeni versenyfutás eredménye. Ahogy – túlélésért folytatott – küzdelem jellemzi a nemek párválasztását is, tehát azt, milyen eszközöket vetünk be annak érdekében, hogy a szaporodásunk (génjeink továbbörökítése) által minél esélyesebbek legyünk a számunkra haszontalan és kártékony baktériumok megtévesztésére, noch dazu kiirtására. De az egész életünk leírható egy „futópadon folyó versenyfutásnak”.
A szex… Figyelnek? Most már jó! Szóval nem (csak) azért élünk nemi életet, mert az kellemes vagy mert sajátgyerek-zsibongásra vágyunk. Nem. Mindez a fegyverkezési verseny miatt történik. Nem, nem a hidegháborús. Hanem a kórokozókkal szembeni harc eredményeképpen – írja Dag O. Hessen norvég evolúcióbiológus és Thomas Hylland Eriksen, szintén norvég szociálantropológus A versengés paradoxonjai című közös könyvükben (Typotex, 2018. Ford. Patat Bence). A szervezetünk körül ólálkodó kórokozók ugyanis az immunrendszerünk ellenállásának legkisebb kilengésére is előretörnek, így biztosítva saját maguk, a génjeik továbbörökítésének lehetőségét. Ha Isten megragadt volna Ádámnál, aki aztán önmaga klónjaival népesítette volna be a Földet… Elnézést, evolúcióbiológiai szempontból Ádámnak eleve semmi szerepe nem lett volna, mert klónszaporodás esetén a férfiak fölöslegessé válnak. Szóval a gazdatestek és az élősködők párviadalában az utóbbiak, szédületes reprodukciós sebességük folytán, kerülnének ki mindig győztesnek. (Már ha nincs nálunk penicillin!...) A parazitafauna oly sebes mutációja ellenében az immunrendszer gyorsan tehetetlenné válik, mert mire a sajátos tempójában, azaz nemzedékek alatt kialakít egy hatásosnak szánt ellenanyagot, addigra már újabb és újabb baktériumgenerációk ostromolják a szervezetet, rezisztenssé válva a korábbi védőanyagokra. Így hát, szól az evolúciós mese, cselhez kellett folyamodni – és itt jött képbe a szex. Azaz az ivaros szaporodás a két nem által, akik az örökítőanyagaik révén „újrakeverik” a genetikai kártyákat, gyorsabban adaptálódva a baktériumok jelentette kihívások ellen. És a minél több szex még annál is jobb immunitást jelent a parazitákkal és a betegségekkel szemben. Az erős immunrendszer pedig egyre több szexet jelent – hiszen az inkább monogámiaszerű párkapcsolatban élő emberi faj női egyedeinek választását – biológiailag kódoltan – az erős immunitással (jó génekkel) rendelkező férfiak „kisugárzása” befolyásolja. Nem véletlen, hogy a nők szaglószerve érzékenyebb a férfiakénál.  

Mérjük össze!

Egy fajok közti versenyben tehát előnyre tettünk szert mi, ivaros szaporák. De mi a helyzet a fajon belül? A jobb gének kimutatása végett egyelőre még csak opcionálisan csatolhatjuk mellékelt file-ként a saját genomtérképünket a potenciális választottjainknak. Nem túl költséghatékony megoldás, és ha csak nem kizárólag magasan képzett genetikusokból áll a partnerjelöltjeink köre, korántsem biztos, hogy avatott szemmel bólogatnak a termékenységért felelős génszekvenciánk betűkódjai és számjegyei vagy a bázispárjaink szemrevaló ívgörbéi láttán. Szemben mondjuk az átlagos férfiak reakcióival a női testívek és gömbölydedségek szemmel való letapogatása esetében. Merthogy a nemek piacán kialakult hosszas, évmilliós kínálat-kereslet már kialakította a lehetőségeket és megszabta a viselkedési módokat, amik alapján folyamatosan versenyben állnak a nemek – nem egymással, hanem nemtársaikkal a másik nem legjobbjainak megszerzése terén. Persze populációnként, történetileg és kultúránként, valamint egyénenként is akadnak eltérések a tekintetben, mi számít vonzónak egyik nem számára a másikban, illetve, hogy milyen stratégiákat alkalmaznak a nemtársak tömegéből való kitűnésre. Hogy a nők a testszőrzetüket éppen eltüntetik vagy dúsítják, a testtájéktól is függ. Valahol és valamikor a zsírfarúság számított vonzónak, az európai kultúrában ez ma kifejezett hátrány, még akkor is, ha a csontvázszerű modellek sem követendő példák a nőtársadalom előtt. A smink, a zsírleszívás, a mell- és szájplasztika viszont egyre inkább – hovatovább a génsebészet a következő lépcsőfok a „természetességet” mint ideát elvetők számára. A férfiak esetében a pávakakasszerű viseletet már régen nem kell hozni, a színes ruhák, épp, ahogyan a különleges illatok, ma a női (fegyverkezési) repertoár részei, ellenben a hatalmat, státust sugárzó egészséges (kigyúrtabb) test, valamint az ezekkel párosuló, sok nullára végződő összeget jelző bankszámla párosodásra alkalmasságot jelent. Bár lehetnek evolúciós túlkapások, zsákutcák is. A fentebb említett pávakakas példája részben ilyen. Minél színesebb, minél hosszabb tollakkal ékeskedett, annál több nőstényt vonzott be, így győzedelmeskedett a kevésbé színes és hosszú tollú társain, az ő génjei révén az utódai még színesebb és hosszabb… Csakhogy a repülési képességét jórészt elveszítette ezáltal. Vagy ott van az esztétikai és erotikus tőkében gazdag ír óriásszarvas esete, aminek az agancsa súlya elérte a 40 kilogrammot is. Nem elég, hogy a fejét nem tudta már egyenesen tartani, harcolni sem tudott vele, illetve mivel évente elhullatta a fejdíszt, rengeteget kellett ennie, hogy a fajsúlyos koronát újra viselhesse. Ki is halt, amikor az extra fejadaghoz szükséges tápanyagok elérhetősége megszűnt (értsd: bizonyos fajta növények egy klímaváltozás során eltűntek). De a nemek közti versengés extrém túlkapásának első díját minden bizonnyal az argentin kékcsőrű réce szerezte meg. Már csak azért is figyelemre méltó a madárka, mert a hímek péniszt növesztettek – ez a külső nemi szerv a madárfajok mindössze 3 százalékánál figyelhető meg. Ám ő nem érte be ennyivel, a 40 centis testhosszához legalább 20 centis pénisz dukál (az eddigi mért rekord viszont már a testhosszal egyenlő). Mindez miért? Mert így könnyebben, jobban „odafér” a nőstényhez, aki mindent megtesz a „kényszerpárzás” ellen, ráadásul itt konkrétan csoportos erőszakról van szó. Visszatérve emberibb testtájakra: a természet a mi esetünkben is megszabta a lehetőségeket a spermiumok a korlátozott petesejtek elérése érdekében tett erőfeszítéseinek versenyében – a lehető legarányosabb módon. Ez a legközelebbi rokonságunk egyedein is lemérhető: a háremtartó gorillák csoportjaiban az alfa hím visz mindent, biztos lehet benne, hogy a nőstények mind az ő hímivarsejtjeitől termékenyülnek meg, ezért a kevesebb számú spermiumhoz kisebb himbilimbi szükségeltetik. Ellenben a promiszkuitásban érdekelt poligám bonobók hímjeinek szemmel láthatóan nagyobb szerszám jutott, ami a gyakori és eltérő ­társakkal űzött gyakás okán a spermiumszámmal sem fukar­kodik. Az emberek, még ha genetikailag a bonobók is a legközelebbi rokonaink, a monogámiaszerűbb gorillákhoz állnak e téren kö­zelebb… Szóval a szóbeli villongások a nemi kivagyiság esetében (farok-összeméricskélés) nem üres szólamok.  

Futópadról a padlóra

A versengés természetesen nem csak e tengely vagy a 70 éves hölgyek bőrfeszesítése, azaz a nemek harca körül forog, a norvégok összefoglaló munkája Darwin nyomán a társadalmi, gazdasági-kereskedelmi, politikai és kulturális élet terepasztalán is a változó környezet szabta állandó változás kényszerű szükségszerűségét demonstrálja minden szinten és összefüggésben: az élet hajtómotorjaként. Őrjítő sebességgel kell futnunk, hogy állva maradhassunk – ezzel a futópad-paradoxonnal írják le a hérakleitoszi pantha rhei elvét, azt, hogy csak a változás maga állandó. Ha semmi szükségünk nincs mobil okostelefonra, de már minden kollégánknak van, akkor, ha lépést akarunk tartani az új normával, nekünk is be kell szereznünk egyet, különben leesünk a futópad szalagjáról. Ugyanez a helyzet a lapos televízióval, annak ellenére, hogy kevésbé tartós és nem javítható, mint technológiai elődje. És „ki hitte volna például két nemzedékkel ezelőtt, hogy kialakul az elektromos golflabda-melegítők, mechanikus salátacentrifugák és házi fogfehérítő termékek virágzó piaca?”. (14. o.) Az íróknak a kiadó nyomására legalább kétévente illik kiadnia egy új könyvet, különben az olvasók elpártolhatnak. Ami az elkapkodott írásmű miatt azonban szintén megeshet. A tudomány művelőinek a kutatások finanszírozói által elvárt eredményeket kell elérnie, különben elesnek a támogatástól vagy az állásuktól. Az üdítőital-gyárosoknak újabbnál újabb termékekkel kell kijönniük szezonálisan, mert a konkurencia is ezt teszi – cukorral vagy cukormentesen, de legalább elnevezésben újat kell produkálni! A menedzsereknek annyi értekezleten kell részt venniük a fejlesztések állandó szükségszerűsége miatt, hogy gyakorlatilag nincs idejük dolgozni, ezért aztán újabb válságértekezleteket kell beiktatniuk… A popsztárok klipjeinek már a pornófilmeken is túl kell tennie, ha figyelmet akarnak generálni; a zenészeknek a leggyorsabban, leghangosabban kell játszaniuk – hacsak nem ismét trendi a retro és a punk. A konkrét fegyverkezési hajszát – „kinek van nagyobb bombája?” – már nem is említve. A „sok az eszkimó, kevés a fóka” darwini elvet (értsd: az erőforrások korlátozottak, míg a születésszám nem) nem lehet felülírni, mindig előre kell menekülni. Akár a potenciális vetélytársak kinyírásával. Azonban a győzelem így sem garantált, hiszen véletlenek mindig adódnak – a darwini megfigyelések szerint azonban, ne felejtsük el, a küzdelem, a versengés mellett mindig ott van az együttműködés lehetősége.
Szerző

A politika béklyójában vergődik a klímakérdés

Publikálás dátuma
2019.06.30. 16:30
ÁDER János
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A klímakrízis szempontjából a Kárpát-medence és benne Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb területe. Ezt Áder János államfő mondta a második nemzeti éghajlat-változási stratégia parlamenti vitáján októberben. Más árnyalatát vette észre a kérdésnek nemrég Kövér László házelnök, aki úgy véli, az agymosó média miatt tartja fontosabbnak a német közvélemény a klímaváltozást (32 százalék) a migrációnál (30-31 százalék). Orbán Viktor szerint kicsit sem volt felelőtlen és vállalhatatlan a 2050-re karbonsemlegességet vállaló uniós klímacél minapi blokkolása. Ilyen, amikor a legfontosabb kérdések a politika béklyójában vergődnek.
„Ezt elbaltázták” – így kommentálta a Greenpeace környezetvédő szervezet, hogy Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök képtelen volt meggyőzni az unió „különceit”. Sokan érzik ebben az országban, hogy nehéz magyarnak lenni, hiszen mind a demokratikus intézményrendszer leépítése, mind a fékek és ellensúlyok szétverése, mind az oktatási-tudományos élet területén elkövetett merényletek elegendő szégyenre adnak okot. Legalább a klímakrízis üzenetét jó volna érteni! A cseh, a lengyel és a magyar tagállam azonban kifarolt a megállapodásból, amire kevesen csettintettek elégedetten a világon, de biztosan köztük volt a saját „fake news”-generátorral rendelkező politikusok koronázatlan királya, Donald J. Trump amerikai milliárdos. A klímakrízist éppen az USA elnökének sikerült relativizálnia. Januárban egészen elszabadult a humora, és a mínusz 50 fokhoz közeli hidegben a következőt tweetelte: „Mi a fene történik a globális felmelegedéssel? Gyere vissza gyorsan, nagy szükségünk van rád!” A Washington Postnak adott interjújában tovább ment: „Az egyik probléma az, hogy sokan hozzám hasonlóan nagyon magas intelligenciával rendelkeznek, de nem feltétlenül hiszünk el dolgokat.” Szembe ment Trumppal Áder János, aki az említett vitában úgy fogalmazott: nincs jobb- vagy baloldali, kormánypárti vagy ellenzéki klímaváltozás. A magyarok is így látják: 83 százalék tartja különösen nagy problémának a klímaváltozást: nincs még egy, amiben ekkora volna az egyetértés. 

„Apa, ti meg vagytok őrülve!”

A Köztársasági Elnöki Hivatal Fenntartható Fejlődés Igazgatóságának vezetője, Kőrösi Csaba igazgató egészen más állásponton van. „Nagyobb tudományos konszenzus övezi a klímaváltozás tudományos tényét, mint húsz évvel Magellán utazása után azt a tényt, hogy a Föld gömb alakú. Más kérdés, hogy kinek milyen érdeke van ezt exponálni vagy ezt egyelőre zárójelbe tenni” – nyilatkozta az akkor még létező Echo Tv műsorvezetőjének. Kőrösit – mivel vitán felül elismert szaktekintély, diplomata – szerettük volna megszólaltatni, de más irányú elfoglaltságára hivatkozva a KEH-sajtó elutasította a kérést. Így maradnak a kormányhoz közeli médiumokban tett megszólalásai, és mivel a propaganda általában a Fidesz–KDNP álláspontját próbálja elbábozni, ezért különösen érdekes, amikor valaki kibeszél a kánonból. Kőrösi Csaba Magyarország ENSZ-nagyköveteként, a 2015-ös párizsi egyezményt tárgyaló testület társelnökeként dolgozott. Ugyanő a Central Parkban 60 ezres tömeg és 200 millió tévénéző előtt, a U2-énekes Bono és a dán koronaherceg között is beszélt egyszer. Fellépését megkönnyezte a 16 éves lánya, aki a párizsi tárgyalások egy kudarcos napja után, amikor úgy nézett ki, meglesznek a fenntartható fejlődési célok, de nem lesz benne a klímaváltozás, azt mondta: „Apa, ti meg vagytok őrülve!” Kőrösi másnap elmesélte ezt a plenáris ülésen, nem sokkal később meglett a megállapodás.  

A probléma a politikával van

Kormány közeli körök szerint Orbán Viktor azért döntött végül a klímacél megfúrása mellett, mert pénzt akar kihúzni az unió zsebéből az energetikai infrastruktúra korszerűsítésére. De ez csak a tárgyalás első pozíciója, később engedni fog, mert engednek neki, erre számít a Fidesz-kabinet. Szakértőnk szerint azonban hiba csúszhat a számításba, mert amit megnyer Orbán a klímaforrásokon, azt elveszítheti a demokratikus deficit miatt előálló helyzeten: az kap pénzt az uniótól, aki tiszteli az európaiakat, és nem lopja el a pénzüket. A klímacél az érintett gazdaságok GDP-jét is visszafoghatja: ez szintén fájna az illiberalizmus üzemanyaga, az állam által osztható pénz miatt növekedésfétisben működő Orbán-kormánynak. Joseph E. Stiglitz közgazdász szerint azonban a Zöld New Deal még dinamikusabbá tenné a gazdaságot, és a világ technológiai és gazdasági szempontból is képes lenne arra, hogy elkerülje a klímakatasztrófát. „A probléma a politikával van”, mondta a Nobel-díjas tudós minap az Indexnek. Ma a megoldás a „körkörös gazdaság”, vagyis a kitörés az alapanyag-termelés, gyártás, vásárlás, hulladéktermelés linearitásából. „Nincs olyan fizikai törvény, amely szerint a mai anyaghatékonyságot ne lehetne 300 százalékkal megnövelni az iparunkban” – mondta Kőrösi, aki ma a KEH Fenntartható Fejlődés Igazgatóságának (FFI) igazgatója. Az innovációs és technológiai terület (ITM) felelősétől, az energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkárságtól megkérdeztük: mibe kerülne a háztartásoknak, ha a kormány aláírta volna az uniós klímacélt? És miközben a kormány uniós forrásokért küzd az energetikai fejlesztésekhez, nem kockáztatja-e ezeket a forrásokat a klímacélok blokkolásával? Hasonló kérdésekkel fordultunk az agrártárca környezet- és természetvédelmi államtitkárságához, válaszukat – ha érkezik – közöljük.

Klímaforradalom – nincs 200 év tespedésre

Kőrösi Csaba, a KEH Fenntartható Fejlődés Igazgatóságának (FFI) a vezetője szerint az üvegházhatású gázok felhalmozódása a légkörben hárommillió évvel ezelőtt volt ilyen magas szinten, és akkor kilenc méterrel volt magasabb az óceánok vízszintje. A valaha mért 14 legmelegebb év közül 13 erre az évszázadra esett. A párizsi egyezményben megfogalmazott célok szerint 2 Celsius-fok alatt kell tartani a globális felszíni átlaghőmérséklet emelkedését. Ennek a szintnek öt év alatt túl lendültünk a felén. Tízszer akkora CO2-kibocsátáscsökkentés kellene, mint amennyit az EU gazdasága összesen vállalt. A száz legnagyobb olaj-, gáz- és szénhasznosító cég már belefogott, vagy előkészítette 710 gigatonna szén-dioxid légkörbe jutását eredményező mennyiség kibányászását. A föld készletei további 1265 gigatonnával terhelnék a légkört, ami újabb 10 Celsius fokos emelkedést jelentene. Miközben 4 foknál már „elszabadul” a klímaváltozás. „Háromszor-négyszer több fosszilis energiahordozóval rendelkezünk, mint amennyit elégethetünk anélkül, hogy megfőzzük a Földet” – mondta Kőrösi Csaba a Mindenki Akadémiáján.

270 ezer fának megfelelő mennyiségű papír landol naponta a szeméttelepeken, illetve a csatornákban, és ennek körülbelül 10 százaléka WC-papír. Ezek gyártásához irdatlan mennyiségű fára van szükség.

Szerző

Kék arany: kincs, ami nincs

Publikálás dátuma
2019.06.30. 10:45

Drámai vízhiány sújtja India délkeleti részét. A példátlan válsághelyzet újabb intő jel a világnak, hová vezet a klímaváltozás, a túlnépesedés és a felelőtlen vízgazdálkodás.
Az indiai Csennai városában múlt csütörtökön eleredt az eső. Elsőre nem tűnik szenzációs hírnek, de ha jobban megnézzük… Tamilnádu állam fővárosában – a brit gyarmati időkből Madras néven ismert – háromszor annyian laknak, mint Budapesten. Ha irdatlan elővárosait is hozzávesszük, a földkerekség legnépesebb agglomerációi közé tartozik. A pár csepp eső pedig azért érdekes, mert legutóbb karácsony előtt láttak csapadékot arrafelé.  

Száraz kutak, halott folyók

A gyilkos aszályról minden szónál többet mondanak a Csennaiban készült fényképek, amelyek a napokban bejárták a világsajtót. Asszonyok turkálnak a repedezett földben, hátha a kiszáradt kútból sikerül kimerniük egy tálkányi vizet. Hatalmas tömeg tülekszik egy tartálykocsi körül, a feszült arckifejezések arról árulkodnak, bármire képesek volnának egy kis vízért. Szomjas makákók kóvályognak innivaló után kutatva, a kis majmok osztoznak az emberek sorsában. Egy műholdas fotópár a vidék legnagyobb tavát mutatja tavaly júniusban – és egy évvel később, ugyanazon a napon a tó kiszáradt medrét. Indiában nem ritkaság a vízhiány, inkább az a különös, ha a szolgáltatás zavartalan. De ez most nem a megszokott helyzet. Egy átlagos háztartás élete arról szól, hogyan szerzi be a túléléshez minimálisan szükséges mennyiséget a trópusi hőségben. A csapokat régóta hiába tekergetik, a fúrt kutak vize sós és koszos, de ez a kisebbik baj – mosásra így is megteszi –, a nagyobbik az, hogy ezek is elapadnak. Óvodák, iskolák, éttermek zárnak be. A szállodákból elmaradnak a turisták, vergődik az idegenforgalom. A metróban, amelyet milliók használnak naponta, kénytelenek voltak leállítani a légkondicionálást, a kánikula elviselhetetlen. A várost és környékét ellátó négy víztározó kiürült. Az India Times beszámolója szerint Csennai mindhárom folyója halott. Addig-­addig engedték beléjük a szennyvizet tisz­títás nélkül, hogy az egykor bővizű folyamok az aszály hatására sekély, büdös árkokká ­változ­tak a 21. században. Az ezredfordulón még hatezer kisebb-nagyobb tavacska, vízgyűjtő létezett a vidéken, ezekből mára 3896 maradt.  

Nagy úr a tankermaffia

A hatóságok mentik a menthetőt. Csúcsra ­járatják azokat az üzemeket, ahol az óceánból sótalanító eljárással (deszalináció) édesvizet állítanak elő, persze méregdrágán, mert a ­folyamat energiaigényes. A múlt heti válságtanácskozáson úgy határoztak, hogy külön­vonatokon szállítanak vizet a szomjazó ré­gióba. Naponta 10 millió litert, akár több száz kilométeres távolságból, szomszédos szö­vetségi államokból. A lakóépületeken néhány éve már kötelezővé tették az esővíz gyűjtését, de a kétszáz napja tartó aszály után nem sokat érnek a konténerek. Hiába minden igyekezet, az évtizedes nemtörődömséget, a sorozatos rossz döntéseket nem lehet egy csapásra jóvátenni. Példa erre Csennai büszkesége, az úgynevezett Technology Corridor, ahol feltörekvő informatikai cégek rendezték be központjukat. Csakhogy az utóbbi években felépült 150 óriá­si irodaház vízellátására senki sem gondolt. Az IT-birodalmak most home office-ra álltak át, alkalmazottaik zöme otthonról dolgozik, mert a hivatalokban sincs víz; ki-ki szerezzen odahaza, ahogy tud. Ez a divatos, jómódú lakónegyedekben sem könnyű feladat. Gyakori, hogy az új házakban nincs is vízvezeték, az ellátást tankerekkel oldják meg. 700 óriási lajtos kocsi járja a várost, általában 24 ezer liter befogadóképességűek, de akadnak köztük nagyobbak is. A vízszállítás óriási biznisz. A hatóságok nem győzik a munkát, a hasznot magáncégek fölözik le. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy maffiaszerű vállalkozások erőszakkal elveszik a környező mezőgazdasági területek vizét. A következmények lesújtók: sok farmer csődbe ment, az élelmiszer drágul. A bíróság már korábban kimondta, hogy a rablógazdálkodás tűrhetetlen, sürgősen törvénnyel kellene szabályozni, de a „tankerlobbinak” esze ágában sincs lemondani az extraprofitól – elég volt pár napig sztrájkolnia, hogy térdre kényszerítse az állami szerveket. A még működő közkutakat is bűnbandák ellenőrzik.  

A klímaapartheid

Odáig fajult a helyzet, hogy a vízhiány már nemcsak a legszegényebbek baja. Azelőtt pénzért mindig lehetett ivóvizet szerezni, de az utóbbi hetekben annak se mindig jut, aki felárat fizetne érte. Csak a leggazdagabbak tehetnek úgy, mintha minden rendben volna. Az ENSZ szakértője éppen e héten óvott ettől a forgatókönyvtől. A „klímaapartheid” azt jelenti, hogy milliárdosok rengeteg pénzért megmenekülhetnek az éghajlatváltozás pusztító következményeitől, míg a többség kénytelen elszenvedni azokat. Philip Alston, a világszervezet ausztrál különmegbízottja szerint az eddigi intézkedések nem védik meg az emberiséget a közelgő katasztrófától. Egy tavalyi kormányjelentés megállapítása szerint India történetének legsúlyosabb vízválságát éli át. A szubkontinensen 600 millió embert sújt a vízhiány – ez több mint az ­Európai Unió teljes népessége. Évente 200 ezren halnak meg, amiért nem jutnak elegendő tiszta vízhez, ami Debrecen lakosságának felel meg. Csennai riasztó példa arra, hová vezet a felmelegedés, a kevesebb csapadék, a felelőtlen gazdálkodás együtt. Az ivóvíz kincs. Kissé zavartan írjuk le ezt a közhelyet, annyira elcsépeltnek hat. Ám amikor az India Times blue gold, kék arany néven említi a tiszta vizet, az olvasók tudják, nincsen benne semmi túlzás.

Minden a vízről szól

A klímaváltozás legfőképpen a vízről szól, a felmelegedés súlyosan érinti ugyanis a Föld hidrológiai ciklusát – mondta Szöllősi-Nagy András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) professzora, aki az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának elnökeként évtizedek óta részt vesz a világ víztudományos életében. „Alapvetően az emberi tevékenység hatására változott meg az ipari forradalom óta a víz tér- és időbeli eloszlása. A klímaváltozás csak rárakódott erre a következményre – mondja a professzor. – Azt látjuk, hogy míg a népességnövekedés a 20. század folyamán háromszoros volt – 1900-ban kétmilliárd, 1999-ben hatmilliárd ember élt a Földön –, addig a vízkivételek mértéke a hatszorosára nőtt. Jelentősen megugrott a mezőgazdasági termelés, ami a globális vízhasználat nyolcvan százalékáért felelős. A víz­hiány lényeges szerepet játszik a migrációban is. Ezen a vidékről a városokba vándorlást kell érteni, ami döntően a vízhez kapcsolódik Afrikában és Délkelet-Ázsiában. Ha megváltozik a víz térbeli és időbeli eloszlása, akkor azok a kultúrák, amelyek évszázadokon keresztül a mezőgazdaságon alapultak, veszélybe kerülhetnek, és ha megszűnnek az öntözéses gazdálkodás feltételei, az ott élő emberek elvándorolnak. Elsősorban az eredeti lakóhelyükhöz legközelebbi nagyvárosba. Előrejelzések szerint 2050-re az emberiség hetvenöt százaléka városokban fog élni. A népesség pedig kilencmilliárdra nő, a legnagyobb növekedés Ázsiában várható, miközben a világ édesvízkészletének mindössze harminc-egynéhány százaléka található e földrészen.” A vízválság globális jelenség, annak ellenére, hogy a vízkészletek mindig egy adott helyen találhatók vagy nem találhatók. Ami mégis összeköti őket, az a hidrológiai ciklus és maga a klímaváltozás. „A probléma az, hogy ennek sokáig nem tulajdonítottunk jelentőséget – mondja a professzor. – Ez akkor vált egyértelművé, amikor kerestük az okát, hogy miért nőtt meg jelentősen az árvizek gyakorisága, és a kutatás során kiderült, hogy a klímaváltozás hatására megváltozott a hidrológiai ciklus is. Összefüggés van tehát aközött, hogy miként alakulnak ki például az árvizek a Tiszán, és mi történik Dél-Amerikában. Ez nem közvetlen hatásokban, hanem az összekapcsolt klímarendszereken keresztül érzékelhető. A hidrológiai ciklus, a vízpára szállítása, gőz, felhő, jég számos távoli hatás eredményeképpen működik. Persze vannak nagyon sokan, akik azt mondják, hogy ez már a science fiction kategóriába tartozik. Sokan viszont azzal érvelnek, és erre léteznek már globális vizsgálatok is, hogy ha három nagy szibériai folyó: az Ob, az Irtis és a Jenyiszej átlagos vízhőmérséklete 2 Celsius-fokkal megemelkedik, akkor az kikapcsolja a Golf-áramlatot, aminek jó néhány fokos hőmérséklet-csökkenés lenne a következménye Európa több országában is.”