A politika béklyójában vergődik a klímakérdés

Publikálás dátuma
2019.06.30. 16:30
ÁDER János
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A klímakrízis szempontjából a Kárpát-medence és benne Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb területe. Ezt Áder János államfő mondta a második nemzeti éghajlat-változási stratégia parlamenti vitáján októberben. Más árnyalatát vette észre a kérdésnek nemrég Kövér László házelnök, aki úgy véli, az agymosó média miatt tartja fontosabbnak a német közvélemény a klímaváltozást (32 százalék) a migrációnál (30-31 százalék). Orbán Viktor szerint kicsit sem volt felelőtlen és vállalhatatlan a 2050-re karbonsemlegességet vállaló uniós klímacél minapi blokkolása. Ilyen, amikor a legfontosabb kérdések a politika béklyójában vergődnek.
„Ezt elbaltázták” – így kommentálta a Greenpeace környezetvédő szervezet, hogy Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök képtelen volt meggyőzni az unió „különceit”. Sokan érzik ebben az országban, hogy nehéz magyarnak lenni, hiszen mind a demokratikus intézményrendszer leépítése, mind a fékek és ellensúlyok szétverése, mind az oktatási-tudományos élet területén elkövetett merényletek elegendő szégyenre adnak okot. Legalább a klímakrízis üzenetét jó volna érteni! A cseh, a lengyel és a magyar tagállam azonban kifarolt a megállapodásból, amire kevesen csettintettek elégedetten a világon, de biztosan köztük volt a saját „fake news”-generátorral rendelkező politikusok koronázatlan királya, Donald J. Trump amerikai milliárdos. A klímakrízist éppen az USA elnökének sikerült relativizálnia. Januárban egészen elszabadult a humora, és a mínusz 50 fokhoz közeli hidegben a következőt tweetelte: „Mi a fene történik a globális felmelegedéssel? Gyere vissza gyorsan, nagy szükségünk van rád!” A Washington Postnak adott interjújában tovább ment: „Az egyik probléma az, hogy sokan hozzám hasonlóan nagyon magas intelligenciával rendelkeznek, de nem feltétlenül hiszünk el dolgokat.” Szembe ment Trumppal Áder János, aki az említett vitában úgy fogalmazott: nincs jobb- vagy baloldali, kormánypárti vagy ellenzéki klímaváltozás. A magyarok is így látják: 83 százalék tartja különösen nagy problémának a klímaváltozást: nincs még egy, amiben ekkora volna az egyetértés. 

„Apa, ti meg vagytok őrülve!”

A Köztársasági Elnöki Hivatal Fenntartható Fejlődés Igazgatóságának vezetője, Kőrösi Csaba igazgató egészen más állásponton van. „Nagyobb tudományos konszenzus övezi a klímaváltozás tudományos tényét, mint húsz évvel Magellán utazása után azt a tényt, hogy a Föld gömb alakú. Más kérdés, hogy kinek milyen érdeke van ezt exponálni vagy ezt egyelőre zárójelbe tenni” – nyilatkozta az akkor még létező Echo Tv műsorvezetőjének. Kőrösit – mivel vitán felül elismert szaktekintély, diplomata – szerettük volna megszólaltatni, de más irányú elfoglaltságára hivatkozva a KEH-sajtó elutasította a kérést. Így maradnak a kormányhoz közeli médiumokban tett megszólalásai, és mivel a propaganda általában a Fidesz–KDNP álláspontját próbálja elbábozni, ezért különösen érdekes, amikor valaki kibeszél a kánonból. Kőrösi Csaba Magyarország ENSZ-nagyköveteként, a 2015-ös párizsi egyezményt tárgyaló testület társelnökeként dolgozott. Ugyanő a Central Parkban 60 ezres tömeg és 200 millió tévénéző előtt, a U2-énekes Bono és a dán koronaherceg között is beszélt egyszer. Fellépését megkönnyezte a 16 éves lánya, aki a párizsi tárgyalások egy kudarcos napja után, amikor úgy nézett ki, meglesznek a fenntartható fejlődési célok, de nem lesz benne a klímaváltozás, azt mondta: „Apa, ti meg vagytok őrülve!” Kőrösi másnap elmesélte ezt a plenáris ülésen, nem sokkal később meglett a megállapodás.  

A probléma a politikával van

Kormány közeli körök szerint Orbán Viktor azért döntött végül a klímacél megfúrása mellett, mert pénzt akar kihúzni az unió zsebéből az energetikai infrastruktúra korszerűsítésére. De ez csak a tárgyalás első pozíciója, később engedni fog, mert engednek neki, erre számít a Fidesz-kabinet. Szakértőnk szerint azonban hiba csúszhat a számításba, mert amit megnyer Orbán a klímaforrásokon, azt elveszítheti a demokratikus deficit miatt előálló helyzeten: az kap pénzt az uniótól, aki tiszteli az európaiakat, és nem lopja el a pénzüket. A klímacél az érintett gazdaságok GDP-jét is visszafoghatja: ez szintén fájna az illiberalizmus üzemanyaga, az állam által osztható pénz miatt növekedésfétisben működő Orbán-kormánynak. Joseph E. Stiglitz közgazdász szerint azonban a Zöld New Deal még dinamikusabbá tenné a gazdaságot, és a világ technológiai és gazdasági szempontból is képes lenne arra, hogy elkerülje a klímakatasztrófát. „A probléma a politikával van”, mondta a Nobel-díjas tudós minap az Indexnek. Ma a megoldás a „körkörös gazdaság”, vagyis a kitörés az alapanyag-termelés, gyártás, vásárlás, hulladéktermelés linearitásából. „Nincs olyan fizikai törvény, amely szerint a mai anyaghatékonyságot ne lehetne 300 százalékkal megnövelni az iparunkban” – mondta Kőrösi, aki ma a KEH Fenntartható Fejlődés Igazgatóságának (FFI) igazgatója. Az innovációs és technológiai terület (ITM) felelősétől, az energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkárságtól megkérdeztük: mibe kerülne a háztartásoknak, ha a kormány aláírta volna az uniós klímacélt? És miközben a kormány uniós forrásokért küzd az energetikai fejlesztésekhez, nem kockáztatja-e ezeket a forrásokat a klímacélok blokkolásával? Hasonló kérdésekkel fordultunk az agrártárca környezet- és természetvédelmi államtitkárságához, válaszukat – ha érkezik – közöljük.

Klímaforradalom – nincs 200 év tespedésre

Kőrösi Csaba, a KEH Fenntartható Fejlődés Igazgatóságának (FFI) a vezetője szerint az üvegházhatású gázok felhalmozódása a légkörben hárommillió évvel ezelőtt volt ilyen magas szinten, és akkor kilenc méterrel volt magasabb az óceánok vízszintje. A valaha mért 14 legmelegebb év közül 13 erre az évszázadra esett. A párizsi egyezményben megfogalmazott célok szerint 2 Celsius-fok alatt kell tartani a globális felszíni átlaghőmérséklet emelkedését. Ennek a szintnek öt év alatt túl lendültünk a felén. Tízszer akkora CO2-kibocsátáscsökkentés kellene, mint amennyit az EU gazdasága összesen vállalt. A száz legnagyobb olaj-, gáz- és szénhasznosító cég már belefogott, vagy előkészítette 710 gigatonna szén-dioxid légkörbe jutását eredményező mennyiség kibányászását. A föld készletei további 1265 gigatonnával terhelnék a légkört, ami újabb 10 Celsius fokos emelkedést jelentene. Miközben 4 foknál már „elszabadul” a klímaváltozás. „Háromszor-négyszer több fosszilis energiahordozóval rendelkezünk, mint amennyit elégethetünk anélkül, hogy megfőzzük a Földet” – mondta Kőrösi Csaba a Mindenki Akadémiáján.

270 ezer fának megfelelő mennyiségű papír landol naponta a szeméttelepeken, illetve a csatornákban, és ennek körülbelül 10 százaléka WC-papír. Ezek gyártásához irdatlan mennyiségű fára van szükség.

Szerző

Kék arany: kincs, ami nincs

Publikálás dátuma
2019.06.30. 10:45

Drámai vízhiány sújtja India délkeleti részét. A példátlan válsághelyzet újabb intő jel a világnak, hová vezet a klímaváltozás, a túlnépesedés és a felelőtlen vízgazdálkodás.
Az indiai Csennai városában múlt csütörtökön eleredt az eső. Elsőre nem tűnik szenzációs hírnek, de ha jobban megnézzük… Tamilnádu állam fővárosában – a brit gyarmati időkből Madras néven ismert – háromszor annyian laknak, mint Budapesten. Ha irdatlan elővárosait is hozzávesszük, a földkerekség legnépesebb agglomerációi közé tartozik. A pár csepp eső pedig azért érdekes, mert legutóbb karácsony előtt láttak csapadékot arrafelé.  

Száraz kutak, halott folyók

A gyilkos aszályról minden szónál többet mondanak a Csennaiban készült fényképek, amelyek a napokban bejárták a világsajtót. Asszonyok turkálnak a repedezett földben, hátha a kiszáradt kútból sikerül kimerniük egy tálkányi vizet. Hatalmas tömeg tülekszik egy tartálykocsi körül, a feszült arckifejezések arról árulkodnak, bármire képesek volnának egy kis vízért. Szomjas makákók kóvályognak innivaló után kutatva, a kis majmok osztoznak az emberek sorsában. Egy műholdas fotópár a vidék legnagyobb tavát mutatja tavaly júniusban – és egy évvel később, ugyanazon a napon a tó kiszáradt medrét. Indiában nem ritkaság a vízhiány, inkább az a különös, ha a szolgáltatás zavartalan. De ez most nem a megszokott helyzet. Egy átlagos háztartás élete arról szól, hogyan szerzi be a túléléshez minimálisan szükséges mennyiséget a trópusi hőségben. A csapokat régóta hiába tekergetik, a fúrt kutak vize sós és koszos, de ez a kisebbik baj – mosásra így is megteszi –, a nagyobbik az, hogy ezek is elapadnak. Óvodák, iskolák, éttermek zárnak be. A szállodákból elmaradnak a turisták, vergődik az idegenforgalom. A metróban, amelyet milliók használnak naponta, kénytelenek voltak leállítani a légkondicionálást, a kánikula elviselhetetlen. A várost és környékét ellátó négy víztározó kiürült. Az India Times beszámolója szerint Csennai mindhárom folyója halott. Addig-­addig engedték beléjük a szennyvizet tisz­títás nélkül, hogy az egykor bővizű folyamok az aszály hatására sekély, büdös árkokká ­változ­tak a 21. században. Az ezredfordulón még hatezer kisebb-nagyobb tavacska, vízgyűjtő létezett a vidéken, ezekből mára 3896 maradt.  

Nagy úr a tankermaffia

A hatóságok mentik a menthetőt. Csúcsra ­járatják azokat az üzemeket, ahol az óceánból sótalanító eljárással (deszalináció) édesvizet állítanak elő, persze méregdrágán, mert a ­folyamat energiaigényes. A múlt heti válságtanácskozáson úgy határoztak, hogy külön­vonatokon szállítanak vizet a szomjazó ré­gióba. Naponta 10 millió litert, akár több száz kilométeres távolságból, szomszédos szö­vetségi államokból. A lakóépületeken néhány éve már kötelezővé tették az esővíz gyűjtését, de a kétszáz napja tartó aszály után nem sokat érnek a konténerek. Hiába minden igyekezet, az évtizedes nemtörődömséget, a sorozatos rossz döntéseket nem lehet egy csapásra jóvátenni. Példa erre Csennai büszkesége, az úgynevezett Technology Corridor, ahol feltörekvő informatikai cégek rendezték be központjukat. Csakhogy az utóbbi években felépült 150 óriá­si irodaház vízellátására senki sem gondolt. Az IT-birodalmak most home office-ra álltak át, alkalmazottaik zöme otthonról dolgozik, mert a hivatalokban sincs víz; ki-ki szerezzen odahaza, ahogy tud. Ez a divatos, jómódú lakónegyedekben sem könnyű feladat. Gyakori, hogy az új házakban nincs is vízvezeték, az ellátást tankerekkel oldják meg. 700 óriási lajtos kocsi járja a várost, általában 24 ezer liter befogadóképességűek, de akadnak köztük nagyobbak is. A vízszállítás óriási biznisz. A hatóságok nem győzik a munkát, a hasznot magáncégek fölözik le. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy maffiaszerű vállalkozások erőszakkal elveszik a környező mezőgazdasági területek vizét. A következmények lesújtók: sok farmer csődbe ment, az élelmiszer drágul. A bíróság már korábban kimondta, hogy a rablógazdálkodás tűrhetetlen, sürgősen törvénnyel kellene szabályozni, de a „tankerlobbinak” esze ágában sincs lemondani az extraprofitól – elég volt pár napig sztrájkolnia, hogy térdre kényszerítse az állami szerveket. A még működő közkutakat is bűnbandák ellenőrzik.  

A klímaapartheid

Odáig fajult a helyzet, hogy a vízhiány már nemcsak a legszegényebbek baja. Azelőtt pénzért mindig lehetett ivóvizet szerezni, de az utóbbi hetekben annak se mindig jut, aki felárat fizetne érte. Csak a leggazdagabbak tehetnek úgy, mintha minden rendben volna. Az ENSZ szakértője éppen e héten óvott ettől a forgatókönyvtől. A „klímaapartheid” azt jelenti, hogy milliárdosok rengeteg pénzért megmenekülhetnek az éghajlatváltozás pusztító következményeitől, míg a többség kénytelen elszenvedni azokat. Philip Alston, a világszervezet ausztrál különmegbízottja szerint az eddigi intézkedések nem védik meg az emberiséget a közelgő katasztrófától. Egy tavalyi kormányjelentés megállapítása szerint India történetének legsúlyosabb vízválságát éli át. A szubkontinensen 600 millió embert sújt a vízhiány – ez több mint az ­Európai Unió teljes népessége. Évente 200 ezren halnak meg, amiért nem jutnak elegendő tiszta vízhez, ami Debrecen lakosságának felel meg. Csennai riasztó példa arra, hová vezet a felmelegedés, a kevesebb csapadék, a felelőtlen gazdálkodás együtt. Az ivóvíz kincs. Kissé zavartan írjuk le ezt a közhelyet, annyira elcsépeltnek hat. Ám amikor az India Times blue gold, kék arany néven említi a tiszta vizet, az olvasók tudják, nincsen benne semmi túlzás.

Minden a vízről szól

A klímaváltozás legfőképpen a vízről szól, a felmelegedés súlyosan érinti ugyanis a Föld hidrológiai ciklusát – mondta Szöllősi-Nagy András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) professzora, aki az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának elnökeként évtizedek óta részt vesz a világ víztudományos életében. „Alapvetően az emberi tevékenység hatására változott meg az ipari forradalom óta a víz tér- és időbeli eloszlása. A klímaváltozás csak rárakódott erre a következményre – mondja a professzor. – Azt látjuk, hogy míg a népességnövekedés a 20. század folyamán háromszoros volt – 1900-ban kétmilliárd, 1999-ben hatmilliárd ember élt a Földön –, addig a vízkivételek mértéke a hatszorosára nőtt. Jelentősen megugrott a mezőgazdasági termelés, ami a globális vízhasználat nyolcvan százalékáért felelős. A víz­hiány lényeges szerepet játszik a migrációban is. Ezen a vidékről a városokba vándorlást kell érteni, ami döntően a vízhez kapcsolódik Afrikában és Délkelet-Ázsiában. Ha megváltozik a víz térbeli és időbeli eloszlása, akkor azok a kultúrák, amelyek évszázadokon keresztül a mezőgazdaságon alapultak, veszélybe kerülhetnek, és ha megszűnnek az öntözéses gazdálkodás feltételei, az ott élő emberek elvándorolnak. Elsősorban az eredeti lakóhelyükhöz legközelebbi nagyvárosba. Előrejelzések szerint 2050-re az emberiség hetvenöt százaléka városokban fog élni. A népesség pedig kilencmilliárdra nő, a legnagyobb növekedés Ázsiában várható, miközben a világ édesvízkészletének mindössze harminc-egynéhány százaléka található e földrészen.” A vízválság globális jelenség, annak ellenére, hogy a vízkészletek mindig egy adott helyen találhatók vagy nem találhatók. Ami mégis összeköti őket, az a hidrológiai ciklus és maga a klímaváltozás. „A probléma az, hogy ennek sokáig nem tulajdonítottunk jelentőséget – mondja a professzor. – Ez akkor vált egyértelművé, amikor kerestük az okát, hogy miért nőtt meg jelentősen az árvizek gyakorisága, és a kutatás során kiderült, hogy a klímaváltozás hatására megváltozott a hidrológiai ciklus is. Összefüggés van tehát aközött, hogy miként alakulnak ki például az árvizek a Tiszán, és mi történik Dél-Amerikában. Ez nem közvetlen hatásokban, hanem az összekapcsolt klímarendszereken keresztül érzékelhető. A hidrológiai ciklus, a vízpára szállítása, gőz, felhő, jég számos távoli hatás eredményeképpen működik. Persze vannak nagyon sokan, akik azt mondják, hogy ez már a science fiction kategóriába tartozik. Sokan viszont azzal érvelnek, és erre léteznek már globális vizsgálatok is, hogy ha három nagy szibériai folyó: az Ob, az Irtis és a Jenyiszej átlagos vízhőmérséklete 2 Celsius-fokkal megemelkedik, akkor az kikapcsolja a Golf-áramlatot, aminek jó néhány fokos hőmérséklet-csökkenés lenne a következménye Európa több országában is.”

Heti abszurd: Élvezet

Publikálás dátuma
2019.06.30. 10:10

Fotó: Népszava archív
„Mindez eddig is világos volt. De ennyire nyíltan nem beszéltek róla. Ám Demeter főigazgató most nyilvánosságra hozta.”
Már egy ideje vártunk valamiféle helyesbítést. Vagy pár szót arról, hogy igazából nem is akarták rossz színben feltüntetni a miniszterelnököt. Netán a hivatásos sajtóelhárító – közkeletű nevén a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője – jelezhette volna, hogy elhatárolódnak. De nem. Semmi ilyen nem történt. A jelek szerint egy – „megveszekedett orbánistának” (saját jellemzése önmagáról) mindent szabad. A Petőfi Irodalmi Múzeum új vezetője nemrég egy „kedves kis történettel” indította azt az interjút, amelyet a 168 Óra újságírója készítette vele. Arra a kérdésre ugyanis, hogy bírja-e a gyűrődéseket, elmesélte, hogy előzőleg a miniszterelnök is ugyanazt vetette fel: bírja-e a támadásokat? Mire ő azt válaszolta, hogy ez a dolga. Innen érdemes pontosan idézni: „Ő megjegyezte, ez kevés, élvezni kell. Úgyhogy most élvezem.” Nagyon tanulságos. És nem Demeter Szilárd miatt. Aki nem tagadja, hogy Orbán Viktor feltétlen híve. Beszámol arról is, hogy kinevezése után rögtön közölte munkatársaival, 110 százalékig támogatja a kormány politikáját. Ettől nem függetlenül nőtt meg jelentősen egyik pillanatról a másikra az immár általa irányított intézmény költségvetése is. Hanem hát itt fehéren-feketén közhírré tétetett, hogyan is áll a mindennapokhoz Magyarország miniszterelnöke. Akiről régóta köztudott, hogy a harc élteti, s aki folyamatosan ellenségeket keres – és talál is –, miáltal jobban tudja végezni munkáját. Vagy esetleg pont emiatt képes ellátni feladatait. És élvezi. Örömforrás számára, ha bírálják, még inkább, ha támadják. A küzdés maga jelenti az éltető erőt, így irányítja országát. S honorálják is ezt az elszánt elhivatottságot, hiszen már negyedik ciklusát töltheti a miniszterelnöki székben. Mindez eddig is világos volt. De ennyire nyíltan nem beszéltek róla. Ám Demeter főigazgató most nyilvánosságra hozta. Még csak rossz színben sem tüntette fel az érintettet, minthogy senki sem cáfolta. Ha támadnak, nem elég elviselni, élvezni is kell. Ez a normális. Már akinek. Másnak meg az, ha vadászhat. Félreértés ne essék, nem emberekre. Bár Orbán Viktor első helyettesét amiatt is bírálták, hogy állatokra lő. Ráadásul e szenvedélyének milliós költségeit be sem írta a vagyonnyilatkozatába. Semjén Zsolt egy tévéműsorban meg is válaszolta az erről szóló kételyeket. E tevékenysége nincs összefüggésben képviselői, vagy kormányzati munkájával, tehát csak ne vessék a szemére. Különben is – és ez a lényeg –, „hogy politikai munkáját el tudja végezni, ahhoz kell egy családi háttér és kell egy normalitás, aminek nála része a vadászat is”. Valamint: úgy érzi, hogy a normalitást vesztené el, ha a „bulvársajtó hülyeségei miatt” megváltoztatná a magánéletét. Ez is tiszta beszéd. Csapataink harcban állnak, amit az élen állók vezetnek. Van közöttük, akinek az jelent élvezetet, ha őt támadják, de akad olyan is, akinek az, ha lőhet, mozgó célpontra, éles tölténnyel. Ilyen normális a nemzeti együttműködés rendszere. Etalon, bár még nem kötelező.
Témák
Heti abszurd