Mindenki figyel mindenkit: továbbra is átláthatatlan a magyar titkosszolgálati hálózat

A szakma igényelné, mégsem sikerült évek alatt sem összevonni a több mint féltucat titkosszolgálati szervezetet. Ennek egy előnye azonban biztosan van: a politikának nehezebb bekebeleznie a rendszert.

Nem jár semmiféle szervezeti átalakítással, hogy rövidesen közös épületbe költöztetik a polgári elhárítást végző Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH) és a 2016 nyarán elindult Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központot (TIBEK) – közölte érdeklődésünkre a Belügyminisztérium. A TIBEK tehát ahogyan eddig, ezután is megkapja az AH anyagait, legfeljebb ezután nem pár kerületen keresztül kell szállítani az érzékeny iratokat, hanem csak egyik emeletről a másikra. Az elkülönült működést támasztja alá, hogy a fehérvári úti épületben más informatikai hálózaton dolgozik majd a tényleges műveleti munkát végző AH és a kizárólag elemzéssel foglalkozó Tibek.

Az más kérdés, hogy ezzel továbbra is fennmarad a magyar titkosszolgálati intézményi hálózat gyakorlatilag átláthatatlan rendszere. Pedig a rendszer összefésülését már 2010 előtt, az MSZP-SZDSZ kormányok idején is szorgalmazták, ám az akkori kabinetek – kétharmados többség híján – nem tudták elvégezni a szükséges átalakításokat. A Fidesz hatalomra kerülésekor sokan attól tartottak, hogy a többi, függetlenségét elveszítő állami szervhez hasonlóan a szolgálatokat is bekebelezi a párt, végül azonban csak a korábban külön működő katonai hírszerzést és elhárítást vonták össze Katonai Biztonsági Hivatal (KNBH) néven. (A szervezet megmaradt a honvédelmi tárca felügyelete alatt.)

Ugyanakkor a nemzetbiztonsági törvényben nevesített polgári titkosszolgálati szervek mellett újabb hivatalok létesültek. Korábban ugyanis csak a külföldi hírszerzést végző Információs Hivatal (IH), a belső elhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), a titkosszolgálati tevékenység műszaki, operatív részét ellátó Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NSZ), a rendvédelmi szerveknél belső elhárítást végző Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ), valamint a nemzetbiztonsági feladatokat is ellátó, „magyar FBI”-nak becézett a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNYI) működött. A kormányváltás után, 2010-ben viszont megalakult a Terrorelhárítási Központ (TEK) is, amely egyebek mellett a terrorelhárító és a felderítő tevékenység koordinálásába is belefolyik, valamint 2016-ban startolt el a műveleti tevékenységet nem végző elemzőközpont Tibek is. A jelek szerint ráadásul a jövőben további szervezetek is alakulhatnak. Erre utal Orbán Viktor kormányfő tavaly nyári kijelentése is, a miniszterelnök ugyanis egy közvetlenül hozzá tartozó, a Miniszterelnökségen belül működő „hírszerzési központról” beszélt, amelynek élére a katonai szolgálatoktól leszerelt Kovács Józsefet nevezték ki. Egyelőre viszont kevés jele van annak, hogy ez a szuperközpont valóban működik.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy kibővült azoknak a köre, akik jogosultak a bűnügyi célú operatív titkosszolgálati eszközök használatára: 2010 óta ugyanis a titkosszolgálatok és a rendőrség mellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is belehallgathat az adóhamisítók telefonos beszélgetéseibe. Ehhez természetesen bírói engedély is szükséges.

Az intézményi kuszaságnak egyébként az lett az eredménye, hogy papíron a szervezett bűnözés elleni küzdelem, vagy a terrorelhárítás mintegy féltucat szervezet feladatába is tartozhat. Ezeket a párhuzamosságokat szüntetné meg a nemzetbiztonsági koordinációs kabinet, ám továbbra is gyakran előfordulnak „ütközések”, különösen, hogy a szolgálatok közötti információáramlás nem tökéletes.

Politikai harc a szolgálatok felügyeletéért

Az, hogy a titkosszolgálati szervezetrendszer bonyolultsága fennmaradt, leginkább a politikai vezetésen belüli ellentétekkel magyarázható. A 2010 után várt centralizáció a Belügyminisztérium, tehát Pintér Sándor miniszter megerősödését hozta volna, ám úgy tudni, hogy ezt a Fideszen beül is rossz szemmel nézték. Egyrészt Pintér esetleges túlhatalmától tartottak, másrészt sokakban pártállami emlékeket idézett, hogy a titkosszolgálati és a rendőri szervek egy kézben összpontosulnak. Forrásaink szerint a titkosszolgálati apparátus ellenállása sem volt elhanyagolható, a testületek ugyanis eredményesen lobbiztak az ellen, hogy a politika maga alá gyűrje a „szakmát”. Kimaradtak például a Soros György elleni kormányzati hadjáratból is: a Fidesz ugyan kiadta utasításba a milliárdos üzletember „hálózatának” átvilágítását, de a kormánypárt végül csak internetről letöltött, semmitmondó anyagokat kapott.

A magyar kabinet egyébként gyakran nem vette komolyan a szolgálatok jelzéseit. A hírszerzés például több alkalommal is aggályokat fogalmazott meg Kiss Szilárd, a Moszkvába delegált, kétes kapcsolatrendszerrel rendelkező és gyanús ügyeket produkáló agrárattasé kapcsán, ám földművelésügyi tárca vezetése figyelmen kívül hagyta a szolgálatok jelzéseit. Információink szerint semmilyen hatást nem váltottak ki azok a figyelmeztetések sem, amelyeket az orosz befolyás növekedésével kapcsolatban tettek.

Erre is visszavezethető egyébként, hogy ma meglehetősen kétirányú a magyar titkosszolgálati rendszer megítélése. - Szakmailag indokolt lenne a szervezetek egységesítése - fogalmazott ennek kapcsán Molnár Zsolt a nemzetbiztonsági bizottság szocialista tagja, aki szerint egy ekkora országban lényegében egy, a technikai segítséget nyújtó szakszolgálatra, valamint egy polgári és egy katonai titkosszolgálatra lenne szükség. Azaz, ahogy a katonai szolgálatokat úgy a polgáriakat is integrálni kellene egy szervezetbe. Ugyanakkor vannak olyan szakmai vélekedések, hogy a Fidesz által teremtett politikai klímában – azaz amikor láthatóan megvan az igény, hogy a politika elvárásai szerint működtessék a szolgálatokat – még az a kisebbik rossz, ha több, egymással is konkuráló erőközpont sáfárkodik a szolgálatok fölött.