Nem véletlenül hallgattak Tarlósék a patkánystatisztikákról

Publikálás dátuma
2019.06.28. 06:45

Fotó: Shutterstock
Volt, hogy a megengedett határérték ötszörösét is elérte a fertőzöttség tavaly ősszel – derült ki lapunk közérdekű adatigénylése nyomán.
"Bárhogy állítja az ellenzék, ha elmondja, hangosan ordibálva, kiabálva, akkor sincsen patkányhelyzet most Budapesten"– fogalmazott a Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes április végén. Ami biztos, lapunk közérdekű adatigényléssel megszerezte a városházától a mindeddig titkolt adatokat a „patkányhelyzetről”, és beigazolódott, amit eddig is sejteni lehetett: egyre több a rágcsáló a fővárosban. A kormányhivatal minden év, minden hónapjában megvizsgál egy-egy kiválasztott kerületet, s míg 2016-ban a tizenkét ellenőrzés közül egynél rögzítettek olyan patkányfertőzöttséget, amely meghaladta a határértéket, addig 2018-ban már az esetek felénél. Noha a vizsgálat módszertana miatt nem ellenőriznek minden kerületet minden évben, vannak városrészek, amelyek többször is terítékre kerültek. Ilyen a bulinegyed nagy részét is magába foglaló VII. kerület is, ahol 2016 januárjában 176 „mérőhelyen” vizsgálták a rágcsálók számát a kormányhivatal illetékesei, és négy helyszínt találtak fertőzöttnek. Ez nem tűnik soknak, csakhogy már ez is épp határértéknek számít ebben a kerületben.

A kormányhivatal „besorolási rendszere” szerint ugyanis ebben a városrészben az fogadható még el, ha a vizsgált „objektumok” közül legfeljebb 4 fertőzött. A négy észlelés azt jelenti: a mérési helyszínek 2,3 százaléka volt fertőzött. Míg 2016-ban még elfogadható volt a helyzet a VII. kerületben, 2018 januárjában már a határérték két és félszeresét, októberben pedig ötszörösét mérték. Ez utóbbi azért is érdekes, mert – heves vitákat kiváltva – tavaly nyártól már nem az a Bábolna Bio Kft. nevű cég irtja a rágcsálókat a fővárosban, amely évtizedeken át jobbára közmegelégedésre végezte ezt a munkát, hanem egy másik cég. Azaz a váltás után nemhogy javult volna, még romlott is a helyzet – legalábbis a VII. kerületben. (Mint arról többször írtunk, tavaly nyáron a négy vidéki vállalkozásból álló RNBH konzorciumot bízta meg a főváros, amely – a Bábolna Bio ára alá ígérve – évi bruttó 260 millió forintért vállalta a munkát. Ugyanakkor a cégnek már decemberben csaknem 650 milliós pluszkeretet szavazott meg a fővárosi közgyűlés kormánypárti többsége, mondván, időközben elszaporodtak a patkányok.) Érdekes az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, Karácsony Gergely vezette Zugló esete is. 2018 februárjában a határérték majd hatodát mérték csak ott, augusztusban, tehát már az új irtó cég idején, a megengedettnél kétszer nagyobb volt a fertőzöttség a XIV. kerületben. A XX. és XXIII. kerületben 2016-ban még jóval a határérték alatt volt a patkányfertőzöttség, két évvel később viszont már a megengedhető 17 helyett 30 helyen észleltek rágcsálót. Újpesten 2016-ban alacsony volt a fertőzöttség, tavaly nyáron viszont a 14 helyett már 20 mérési helyszínen találtak patkányt. A VI. kerületben 2017-ben a határérték négy és félszeresét mérték, tavaly pedig – bár kicsit javult a helyzet – még mindig a megengedhetőnél háromszor több helyszínen találtak patkányt. 2017-ben a VIII. kerületben az elfogadható 9 helyett 21 „objektumban” találtak patkányt. A kiugró adatok kapcsán a városháza megjegyezte: ha a patkányészlelés meghaladta az adott kerültre vonatkozó határértéket, a kormányhivatal újabb kezelésre szólította fel a vállalkozót egészen addig, amíg a fertőzöttség a megengedett szintre nem süllyedt. Azt viszont nem közölték, hogy az újabb irtások nyomán tartott pótmérések milyen eredményt hoztak. Érdekes egyébként, hogy a városházától most kapott adatok egybecsengenek a már korábban ismertetett patkányészlelési statisztikákkal. Ahogy a határérték túllépések, úgy a lakossági bejelentések száma is 2018-ban ugrott meg a fővárosban. Azt ugyan még nem tudni, hogy a 2019-es patkányfertőzöttségi mérések milyen eredményeket hoztak, de az már ismert: 2019 első négy hónapjában jóval több rágcsálóról kapott lakossági bejelentést a főváros, mint tavaly ugyanebben az időszakban.

Vitatja a számokat Bábolna Bio

A Bábolna Bio tudomása szerint az ő ideje alatt egy hónapban sem haladta meg a határértéket a patkányfertőzöttség – reagált lapunk érdeklődésére a cég. A vállalat állítja: „Azokban a hónapokban, amelyekben az első mérés határérték feletti adatot hozott, a kormányhivatal és a Bábolna Bio szakemberei végigjárták ezeket a helyszíneket, és patkánymérget helyeztek ki, majd ezeket egy hét múlva ellenőrizve a fogyás alapján állapították meg a hivatalos adatot, amelyről jegyzőkönyv is készült.” A visszaellenőrzések során mért adat egy esetben sem haladta meg a megengedett határértéket – jelentették ki. A kft. szerint ezt az is bizonyítja, hogy a kormányhivatal jelzése alapján a főváros minden hónapban kifizette a Bábolna Bio szolgáltatását, márpedig ennek a feltétele a szerződés szerint az volt, hogy a patkányészlelések kormányhivatal által mért száma ne haladja meg a határértéket.

CEU-rektor: A nyugati kormányok hagyták kiseprűzni az egyetemet

Publikálás dátuma
2019.06.28. 06:17

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Nagy-Britannia a Brexit miatt kivonta magát a demokráciáról folyó európai vitából – mondta Ignatieff.
A CEU rektora úgy látja, hogy a nyugati kormányok feltűnően gyengének bizonyultak, amikor az egyetem kiűzetése kapcsán a tanszabadságot kellett volna megvédeniük – írja a BBC. Michael Ignatieff hozzáfűzte: botrányos, hogy hagyták kiseprűzni az intézményt és például a brit illetékesek jóformán ki sem nyitották a szájukat az ügyben. A direktor a Buckinghami Egyetemen fesztiválján szólalt fel és nehezményezte, hogy Nagy-Britannia a Brexit miatt kivonta magát a demokráciáról folyó európai vitából. A tudósítás megjegyzi, hogy a magyar kormány szerint az adott ügyben szó sincs az oktatás szabadságáról. Ignatieff ezzel szemben kijelentette, hogy egy társadalom nem lehet szabad, ha nincs szabad felsőoktatás. És ami történt, az teljesen példátlan, igencsak baljós előjel a jövőt tekintve.
Szerző
Témák
CEU

Mindenki figyel mindenkit: továbbra is átláthatatlan a magyar titkosszolgálati hálózat

Publikálás dátuma
2019.06.28. 06:00
A 2010 után megalakuló TEK felderítő tevékenységet is folytat
Fotó: Mihádák Zoltán / MTI
A szakma igényelné, mégsem sikerült évek alatt sem összevonni a több mint féltucat titkosszolgálati szervezetet. Ennek egy előnye azonban biztosan van: a politikának nehezebb bekebeleznie a rendszert.
Nem jár semmiféle szervezeti átalakítással, hogy rövidesen közös épületbe költöztetik a polgári elhárítást végző Alkotmányvédelmi Hivatalt (AH) és a 2016 nyarán elindult Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központot (TIBEK) – közölte érdeklődésünkre a Belügyminisztérium. A TIBEK tehát ahogyan eddig, ezután is megkapja az AH anyagait, legfeljebb ezután nem pár kerületen keresztül kell szállítani az érzékeny iratokat, hanem csak egyik emeletről a másikra. Az elkülönült működést támasztja alá, hogy a fehérvári úti épületben más informatikai hálózaton dolgozik majd a tényleges műveleti munkát végző AH és a kizárólag elemzéssel foglalkozó Tibek.
Az más kérdés, hogy ezzel továbbra is fennmarad a magyar titkosszolgálati intézményi hálózat gyakorlatilag átláthatatlan rendszere. Pedig a rendszer összefésülését már 2010 előtt, az MSZP-SZDSZ kormányok idején is szorgalmazták, ám az akkori kabinetek – kétharmados többség híján – nem tudták elvégezni a szükséges átalakításokat. A Fidesz hatalomra kerülésekor sokan attól tartottak, hogy a többi, függetlenségét elveszítő állami szervhez hasonlóan a szolgálatokat is bekebelezi a párt, végül azonban csak a korábban külön működő katonai hírszerzést és elhárítást vonták össze Katonai Biztonsági Hivatal (KNBH) néven. (A szervezet megmaradt a honvédelmi tárca felügyelete alatt.) Ugyanakkor a nemzetbiztonsági törvényben nevesített polgári titkosszolgálati szervek mellett újabb hivatalok létesültek. Korábban ugyanis csak a külföldi hírszerzést végző Információs Hivatal (IH), a belső elhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), a titkosszolgálati tevékenység műszaki, operatív részét ellátó Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NSZ), a rendvédelmi szerveknél belső elhárítást végző Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ), valamint a nemzetbiztonsági feladatokat is ellátó, „magyar FBI”-nak becézett a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNYI) működött. A kormányváltás után, 2010-ben viszont megalakult a Terrorelhárítási Központ (TEK) is, amely egyebek mellett a terrorelhárító és a felderítő tevékenység koordinálásába is belefolyik, valamint 2016-ban startolt el a műveleti tevékenységet nem végző elemzőközpont Tibek is. A jelek szerint ráadásul a jövőben további szervezetek is alakulhatnak. Erre utal Orbán Viktor kormányfő tavaly nyári kijelentése is, a miniszterelnök ugyanis egy közvetlenül hozzá tartozó, a Miniszterelnökségen belül működő „hírszerzési központról” beszélt, amelynek élére a katonai szolgálatoktól leszerelt Kovács Józsefet nevezték ki. Egyelőre viszont kevés jele van annak, hogy ez a szuperközpont valóban működik. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy kibővült azoknak a köre, akik jogosultak a bűnügyi célú operatív titkosszolgálati eszközök használatára: 2010 óta ugyanis a titkosszolgálatok és a rendőrség mellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is belehallgathat az adóhamisítók telefonos beszélgetéseibe. Ehhez természetesen bírói engedély is szükséges. Az intézményi kuszaságnak egyébként az lett az eredménye, hogy papíron a szervezett bűnözés elleni küzdelem, vagy a terrorelhárítás mintegy féltucat szervezet feladatába is tartozhat. Ezeket a párhuzamosságokat szüntetné meg a nemzetbiztonsági koordinációs kabinet, ám továbbra is gyakran előfordulnak „ütközések”, különösen, hogy a szolgálatok közötti információáramlás nem tökéletes. 

Politikai harc a szolgálatok felügyeletéért

Az, hogy a titkosszolgálati szervezetrendszer bonyolultsága fennmaradt, leginkább a politikai vezetésen belüli ellentétekkel magyarázható. A 2010 után várt centralizáció a Belügyminisztérium, tehát Pintér Sándor miniszter megerősödését hozta volna, ám úgy tudni, hogy ezt a Fideszen beül is rossz szemmel nézték. Egyrészt Pintér esetleges túlhatalmától tartottak, másrészt sokakban pártállami emlékeket idézett, hogy a titkosszolgálati és a rendőri szervek egy kézben összpontosulnak. Forrásaink szerint a titkosszolgálati apparátus ellenállása sem volt elhanyagolható, a testületek ugyanis eredményesen lobbiztak az ellen, hogy a politika maga alá gyűrje a „szakmát”. Kimaradtak például a Soros György elleni kormányzati hadjáratból is: a Fidesz ugyan kiadta utasításba a milliárdos üzletember „hálózatának” átvilágítását, de a kormánypárt végül csak internetről letöltött, semmitmondó anyagokat kapott. A magyar kabinet egyébként gyakran nem vette komolyan a szolgálatok jelzéseit. A hírszerzés például több alkalommal is aggályokat fogalmazott meg Kiss Szilárd, a Moszkvába delegált, kétes kapcsolatrendszerrel rendelkező és gyanús ügyeket produkáló agrárattasé kapcsán, ám földművelésügyi tárca vezetése figyelmen kívül hagyta a szolgálatok jelzéseit. Információink szerint semmilyen hatást nem váltottak ki azok a figyelmeztetések sem, amelyeket az orosz befolyás növekedésével kapcsolatban tettek. Erre is visszavezethető egyébként, hogy ma meglehetősen kétirányú a magyar titkosszolgálati rendszer megítélése. - Szakmailag indokolt lenne a szervezetek egységesítése - fogalmazott ennek kapcsán Molnár Zsolt a nemzetbiztonsági bizottság szocialista tagja, aki szerint egy ekkora országban lényegében egy, a technikai segítséget nyújtó szakszolgálatra, valamint egy polgári és egy katonai titkosszolgálatra lenne szükség. Azaz, ahogy a katonai szolgálatokat úgy a polgáriakat is integrálni kellene egy szervezetbe. Ugyanakkor vannak olyan szakmai vélekedések, hogy a Fidesz által teremtett politikai klímában – azaz amikor láthatóan megvan az igény, hogy a politika elvárásai szerint működtessék a szolgálatokat – még az a kisebbik rossz, ha több, egymással is konkuráló erőközpont sáfárkodik a szolgálatok fölött. 

James Bond inkább Excel-táblázattal harcol, mint pisztollyal

- Tíz százalék vagy még annyi sem - így fogalmazott szakmai forrásunk arra a kérdésre, hogy mennyi az átfedés a kémfilmekben látott jelenetek és a valóság között. Bár látványos akciók esetenként előfordulnak, azonban a szakma hétköznapjai inkább a precíz, szorgos aprómunkáról szólnak. Magyarországon néhány ezres nagyságrendűre lehet becsülni a titkosszolgálati közösség létszámát, azonban a jó részük sima irodai dolgozó: elemző, kutató, műszaki kisegítő. Szakmai hüvelykujjszabály szerint egy terepen dolgozó operatív ügynökre tíz háttérsegítő jut. A magyar titkosszolga élete tehát – más állami foglalkozásúakhoz hasonlóan - sok-sok adminisztrációból áll. Van, hogy napi szinten kell jelenteni, - ahogy a szakzsargon mondja „riportolni” - nyilván kell tartani, hogy az illető kikkel tart kapcsolatot, és hogy milyen találkozókat bonyolított. Forrásaink szerint ezt persze a legtöbben utálják, de vannak olyan felettesek, akik egyebek mellett a megszületett jelentések száma alapján mérik beosztottaik teljesítményét, így senki nem spórolhatja meg az erre szánt időt. A munka egyébként gyakran klasszikus köztisztviselői stílusban fél nyolctól fél négyig tart, különösen, ha valakinek az a dolga, hogy naphosszat adatbázisokban kutakodjon. Persze, akinek az például a feladata, hogy rendszeresen informátorokkal találkozzon, „nem ússza meg”, hogy ezekre munkaidő után kerítsen sort – igaz, ez általában már a napi rutintól eltérő, izgalmasabb feladatot jelent, ezért nem szoktak ellene tiltakozni. - A rendőrénél jobb, a multicéges dolgozóénál kevesebb - mondta forrásunk az ágazat bérviszonyairól. Szerinte a nemzetbiztonságban bruttó félmillió forint körüli kezdőfizetésről lehet beszélni. A bérezés alapja a köztisztviselői illetményalap, érdemi különbség pedig nincs a terepen, sokszor fedetten dolgozók és a nyílt állományú, elemző-értékelő állomány fizetése között. Eltérés csak amiatt lehet, ha valaki a fedőbeosztásában az álcául szolgáló cégnél menedzserfizetést kap.