Totyik Tamás;
demokrácia;iskola;kinevezés;
2019-06-28 09:15:00
A helyi oktatási intézmények egy település életének szerves, elválaszthatatlan részei. Nemcsak azért, mert a gyerekek odajárnak, hanem sok helyen az értelmiségi lét utolsó bástyái. Minden nap látják a szülők, a helyi lakosok, hogy az iskola vezetője mit tesz a gyermekekért, hogyan keresi a lehetőségeket arra, hogy a gyermekeknek jobb életük legyen, mint a szüleiknek volt. Azoknak az érdekeiben kell cselekednie, akiknek az adóforintjaiból tartják fent az iskolát. (Nem az állam adja a pénzt, hanem az adófizető állampolgárok.)
Sose felejtem el, amikor egy brit település önkormányzati ülésén szem- és fültanúja voltam annak a vitának, amelyben az önkormányzati képviselő sokallta a gyerekek táborozására fordított pénzt. Ekkor a szülői tanács képviselője felállt, és a következőt mondta: „Tisztelt Képviselő Úr, ugye nem akarja látni a holnaputáni Falkirk Herald-ban azt a fizetett hirdetést, hogy Johnson képviselő nem támogatja gyermekeink jövőjét?” Johnson képviselő volt az első, aki megnyomta az igen gombot az iskola költségvetésének elfogadásakor.
A 2019. június 11-én benyújtott, közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló, 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezésére irányuló előterjesztésben a jogalkotó meg kívánja szüntetni az intézményvezetők kinevezési eljárásában a nevelőtestületek, szülők, önkormányzatok véleményezési jogát. Ezzel véglegesen eltemethetjük a helyi iskolák demokráciáját. Ezután a fenntartónak nem kell azzal bajlódnia, hogy az adófizetők (szülők) mit gondolnak az iskola vezetőjéről, akik nemtetszésüket is kifejezhették helyi ügyekben.
A jelenlegi hatalom gyakorlói lenézik, kiskorúnak tekintik a helyi társadalmat. Inkompetens személyeknek tartja a politika azokat az embereket, akik a gyermekeik fejlődését, életét meghatározó közösség vezetőjének kiválasztásába szeretnének beleszólni. Ezután nem tehetik, de még véleményt sem mondhatnak róluk.
A változtatási javaslat olyan jogot kíván megsemmisíteni, amely alapjában határozta meg az intézmények szakmai munkáját. Életbelépésével az iskolák belső élete, szakmai munkája személyeskedésektől és konfliktusoktól lesz terhelt. A szakmai vélemények nem számítanak, csak a politika lesz a meghatározó. Úgy látszik, a jelenlegi hatalomnak nem szakemberekre van szüksége, hanem lojális, hatalmat kiszolgáló vezetőkre. Időutazás a ’70 évekbe, arccal az államszocializmus irányába.
Az önkormányzatoknak azon kívül, hogy a telekkönyvükben szerepel az iskola épülete, más kapcsolatuk már nem lesz az oktatási intézményeikkel. Az óvodák a „szabadság kis szigeteinek” tekinthetők, de kérdés, hogy még meddig. Kiszakítják az iskolákat a helyi társadalom szerves részéből, még a polgárok véleményre sem kíváncsiak.
Innen már csak egy ugrás lesz a zökkenőmentes iskolabezárás, a településlejtőn való elindulás. Nem kell ide vita, majd a politika megmondja, hogy ki a jó szakember. Ezzel befejeződik a vidéki társadalom szellemi életének lefejezése. Lehet itt „falusi CSOK”-t csinálni, de nem lesz kinek, mert nem lesz meghatározó értelmiségije a falunak. Az iskolák „halotti poraiból” a demokráciát nehéz lesz újra feltámasztani.