Szereti Bukarestet?
Nem.
És Helsinkit?
Akkor már inkább Bukarestet – válaszolhatná a magyar kormányzat legfőbb illetékese, ha elégedettségi kérdőívet kellene kitöltenie az egymást félévente követő uniós elnökségek fővárosairól.
Az év első felében Románia látta el ezt a feladatkört, július elsejétől Finnország fogja. A bukaresti kormány gyakorlatilag semmit sem tett annak érdekében, hogy az uniós tagállami kormányok fórumán, a Tanácsban annak rendje és módja szerint megvitassák a Magyarország ellen az Európai Parlament által kezdeményezett „hetes cikkelyes eljárás” ügyét. Újszülötteknek: az EU-alapszerződés második cikke felsorolja az európai alapértékeket, a hetedik cikk pedig arról az eljárásról szól, amit az alapértékeket megsértő tagállam ellen lehet alkalmazni. Az út végén – elvben – a tagsági jogok felfüggesztése fenyeget.
Magyarországnak nyomós oka fűződik ahhoz, hogy ne mossuk egybe a pártot és az országot, nehogy végül az ország is felfüggessze önmagát. De amíg a magyar – és a lengyel – kormánynak olyan jóakaratú barátai vannak, mint a román kormány, amely ádáz harcot vív a korrupció ellen küzdő igazságszolgáltatással, és ennek okán szintén kivívta magának az elpuhult és hanyatló nyugati könyökvédős jogőrök szúrós pillantását, addig nem kell tartania semmitől. A román elnökség fél éven át találékonyan fektette a Parlamenttől érkezett magyar dossziét.
Most jönnek a finnek, és miniszterelnökük kilátásba helyezte, hogy az elfekvőt felszámolják, a magyar kérdést meg fogják vitatni. Ettől persze nem várhatók csodák, mert még ha csaknem egészen a végállomásig keresztül lehet is hajtani az ügyet az uniós intézményrendszeren, az elmarasztalás úgyis elmarad majd, végső esetben azzal, hogy a magyarok megvétózzák a lengyelek megbüntetését, valamint fordítva.
De a finn elnökség alatt kell megvitatni azt is, hogy melyik tagország mennyi uniós pénzt kapjon – és mire kapjon – az elkövetkező hét évben. Lehet, hogy hét szűk esztendő vár a jogállam rombolóira.