Francis Collins művének magyar fordítása „Isten ábécéje – egy tudós érvei a hit mellett” címmel nemrég jelent meg az Akadémiai Kiadó (!) gondozásában a következő ajánló sorokkal: „A modern tudomány és a hit nemcsak, hogy összeegyeztethető, de egységes egészet alkot”. Ez a – véleményem szerint hamis - állítás ihletett egy kritikus recenzió írására.
Genezis 1.0: A világ keletkezése
A XX. század első felében a tudományos álláspont egy örökké létező Univerzumot tételezett fel. Bizonyos evidenciák (vöröseltolódás és kozmikus mikrohullámú hátérsugárzás) azonban egy keletkező világ elképzeléshez vezettek, melyet ma elsöprő egyetértés ural. A két elvi lehetőség szerint a világ ciklikusan keletkezik és omlik össze, vagy a létezés csupán egyszeri alkalomra szól. Mindkét esetben a kérdés, hogyan lett a semmiből valami. Egy érdekes elmélet szerint az anyag ún. kvantumfluktuáció által jött létre.
A teremtés-elméletek közül a deizmus szerint Isten létrehozta a világot az azt uraló törvényekkel, majd hátat fordított neki. A teizmus beavatkozó Istent feltételez, de ennek mikéntjéről az egyes vallási irányzatokon belül vita folyik. A 6000 éves Föld hívei szó szerint veszik a Bibliát, úgy vélik, hogy a világ fiatalabb, mint a civilizációnk, s az ember nem az állatvilágból ered, hanem porból és oldalbordából. A tényeket tisztelő hívek igyekeznek a szentkönyv tanait összeegyeztetni az óriási ütemben bővülő tudományos ismeretekkel, de ez egyre nagyobb kihívást jelent. Itt jön a képbe Francis Collins, aki elegánsan kiveszi Istent a fizika világából, amivel kettős célt valósít meg: a szakrális értelmezés ellentmondásain való felülemelkedést és egyben a Teremtő megismerhetetlenné tételét. Ha a természeti törvényeket bármikor meg lehet sérteni, akkor Collins összebékítési kísérlete okafogyottá válik, hiszen a spiritualitással szemben már nem a tudomány áll, hanem a varázslat. Továbbá, ha Isten beavatkozik a világ folyásába, akkor a tevékenysége révén valamelyest mégiscsak megismerhető kell, legyen. A genetikus nem hiszi, hogy az anyag képes magától létrejönni a semmiből, szerinte ehhez egy Teremtő szükségeltetik. Nehezen felfogható, miért jelent sokak számára intellektuális megnyugvást, ha egy csodatényező beiktatásával az eredet problémát egy szinttel feljebb tolják. Egy Mindenható feltételezése ugyanis még nehezebben megválaszolható kérdéseket vet fel: nevezetesen, hogy a Teremtő maga honnan való és hogyan működik?
A fizikai állandók finomhangoltsága
Egy világnak elegendő ideig kell léteznie ahhoz, hogy kialakulhassanak benne az égitestek, az élet és az intelligencia. Univerzumunkban az alapvető fizikai kölcsönhatások erőssége és a részecskék tömege fix számokkal jellemezhetőek, s ezek értékei éppen optimálisak a stabil létezéséhez. Ha például a gravitációs erő némileg nagyobb lenne, az Univerzum hamar visszazuhant volna a szingularitásba a Big Bang-et követően, kisebb érték esetén viszont a csillagokban nem indulhatott volna be a fúzió. Ha az atommagot összetartó erős kölcsönhatás értéke kissé nagyobb értéket venne fel, a csillagok azonnal elégették volna hidrogénkészletüket. Ha pedig a gyenge kölcsönhatások ereje lenne kisebb, nem létezhetnének nehéz elemek. Collins három elméleti lehetőséget vázol fel az optimális fizikai állandók magyarázatára: (1) végtelen univerzum (Multiverzum) létezik különféle fizikai konstansokkal; (2) csak az Univerzum létezik, s piszok nagy mázlink volt az állandókkal; (3) egy intelligens tervező áll a háttérben. Nem kétséges Collins választása. Egyébként, van még egy elvi lehetőség: (4) egyetlen Univerzum van, számos próbálkozással az állandók és a törvények tekintetében. Lehetséges azonban, hogy a fizikai állandók csak bizonyos kombinációkban létezhetnek, vagy eddig nem ismert kényszerek határozzák meg a konkrét értékeket, melyek talán levezethetők az anyag sajátságaiból. Collins valószerűtlenségen alapuló érvének megválaszolásához érdemes az antropikus-elv szerint szemlélni a dolgokat, mely szerint csak egy stabilan létező világ intelligens lakója elmélkedhet e kérdéseken. Nem mindegy ugyanis, hogy egy esemény valószínűségét a bekövetkezte előtt, vagy után becsüljük meg. Ha egy vaktában kilőtt puskagolyó földet érését a lövés előtt tippeljük meg maximális pontossággal, azon valóban ámuldozhatunk, a becsapódást követően viszont elveszik a bizonytalanság, hiszen a golyónak valahol le kellett esnie.
Genezis 2.0: Az élet keletkezése
A tudomány szerint az élet spontán (értsd Teremtő közreműködése nélkül) keletkezett. A zsidó-keresztény felfogás szerint az élet különböző formái eltérő napokon jöttek létre. A füvek és a gyümölcsök teremtése például megelőzte a Nap létrejöttét. Ez a kronológia még a Biblia metaforikus felfogása esetén is kemény ellentmondás, persze, csak akkor, ha a természeti törvényeket sérthetetlennek tekintjük. Collins túllép a szentírás paradoxonjain, s a tudomány pártját fogja: szerinte az élet külső beavatkozás nélkül is kialakulhatott, persze előre programozott módon. Sajnos, a tudomány egyelőre nem tud mit kezdeni az élet eredetének problémájával, hiszen ez a több milliárd évvel ezelőtti esemény igen apró, törékeny lényeket produkált, melyek nyomait a jelenlegi eszközökkel nem tudjuk kimutatni. Az viszont bizonyos, hogy nem ismerünk semmiféle fizikai, kémiai, vagy biológiai kényszert, ami leküzdhetetlen akadályt jelentene az élet élettelenből való létrejöttében.
Az evolúció Isten eszköze
Hívő amerikai honfitársainak többségével szemben, Collins evolúciópárti: hisz a természetes szelekcióban, és abban is, hogy a genetikai változékonyság véletlen mutációk útján keletkezik. A véletlen fogalmát viszont annyiban pontosítja, hogy azt természetesen Isten előre meghatározta. Így viszont az abszolút determinizmushoz jutunk, ahol a valódi spontaneitásnak helye nincs. Az olvasó számára ellentmondásosnak tűnik az a példálózás, mely szerint, ha nem csapódott volna be a Chicxulub-aszteroida a Yucatán-félszigetre 65 millió évvel ezelőtt, kipusztítván a Föld hajdani hüllő urait, akkor Isten az intelligenciát dinoszaurusz agyba ültette volna, hiszen - Collins logikája szerint - a Teremtő terve nem tartalmaz alternatívákat. A genetikus atyailag teszi helyre az evolúciót tagadókat, ideértve a hatezer éves Föld és az intelligens tervezettség (IT) híveit, s dicsőíti a pápai kiállást a tudományos felfogás mellett. Collins elveti az IT leegyszerűsíthetetlen komplexitás elvét, mely a Teremtő létét az evolúció lehetetlenségének ’bizonyításával’ próbálja igazolni: eszerint a bonyolult biológiai rendszerek (pl. szem, ostor, véralvadási mechanizmus) nem jöhettek létre egyetlen lépésben, a köztes állapotuk pedig funkció nélküli, ezért pozitív szelekció nem hathatott rájuk. Ezzel az érveléssel az a hiba, hogy vagy a köztes állapot is funkcionális (hiszen akár egyetlen sejt is képes érzékelni a fényt), vagy az adott struktúra egy korábban más funkcióval rendelkező, egyszerűbb szerkezetből alakult ki (pl. az ostor az ún. injektiszómából jött létre, melynek a célsejten való lyuk ütése a feladata). Az ateisták üdvözlik az egyház paradigmaváltását a témával kapcsolatban, de az evolúcióelmélet akceptálása valójában nem más, mint a teremtéselmélet elfogadhatóvá tételének kísérlete a tanult hívek számára. Hogy mi ezzel a probléma? Az, hogy a Collins-féle evolúció nem a darwini koncepció. Az irányított/előre programozott evolúció ugyanis egy szükségtelen feltételezés, nem beszélve arról, hogy hamis.
Genezis 3.0: Az értelem és az erkölcs eredete
A collins-i világkép abban tér el a deizmustól, hogy - a Kozmosz teremtésén kívül - még egy plusz isteni beavatkozást feltételez, ami egy négy komponensből álló "spirituális csomag" behelyezése a főemlős agyba, s ezáltal az ember létrehozása. E csomag részei az "Erkölcsi Törvény", a szabad akarat, az intelligencia és a lélek.
1. Erkölcs. Collins szembemegy a poszt-modern filozófia etikai relativizmusával, és azt állítja, igenis létezik abszolút erkölcsi jó és rossz. A keresztény genetikus úgy véli, a morált egyfajta "Erkölcsi Törvény" formájában Isten alkotta meg. Érvként azt hozza fel, hogy az erkölcsiség alapelvei univerzálisan jelen vannak a különböző emberi populációkban. Collins szerint a morál nem lehet evolúciós eredetű, hiszen sokszor úgy segítünk másokon, hogy nem remélünk viszonzást, ez pedig - szerinte - ellenkezik az evolúció elvével. Egyrészt, a gének statisztikai nyereségben gondolkodnak, amibe belefér némi kudarc is. Másrészt, az önzetlenség törzsközösségben alakult ki, ahol ismert volt, ki viszonozza a szívességet, és ki nem. Ma már nem ismerünk mindenkit körülöttünk, de kőkorszakból örökölt genetikánk - egyéntől függő mértékben – továbbra nagylelkűségre késztet bennünket. Hasonlóan, a fogamzásgátlóval gyakorolt szex evolúciós értelemben tökéletesen értelmetlen, mégis szenvedélyesen gyakoroljuk. Ennek oka az, hogy a genetikai motivációink még abból a korból származnak, melyben a nemi aktus és az utódnemzés kapcsolt tevékenység volt. Egyébként, az altruizmus kialakulásának más lehetőségei vannak. Így például egy törzsi közösség tagjai javarészt rokonok voltak, így még az egyoldalú áldozat is evolúciós haszonnal járt (ld. rokonszelekció). Lehetséges, hogy a nagyvonalúság tekintélyt és ezáltal szaporodási sikert biztosított e gesztus gyakorlójának. Az ember pszichológiája komplex, az önzetlen cselekvéssel például az önbecsülésünket növelhetjük: legtöbbünk számára fontos annak tudata, hogy jó emberek vagyunk. Collins - nem túl eredeti módon - Teréz anyát említi az önzetlenség idoljaként. A példa ott sántít, hogy egy vallásos ember jutalmat remélhet Istentől, még ha nem is a földi lét során.
2. Szabad akarat. Szemben az állatokkal, melyek ösztönlények, az ember szabad akarattal rendelkezik – véli Collins. E képességet, a genetikus szerint, szintén Isten helyezte a biológiai gépezetbe. Itt csupán azt említem, hogy nem valódi az a szabadság, amely nem a szentszövegek által megkövetelt döntések esetén az idők végezetéig tartó túlvilági kínszenvedést eredményez. Másrészt, a szabad akarat és az isteni mindentudás többszörös logikai ellentmondást tartalmaz, és felvet néhány morális problémát is.
3. Intelligencia. Az emberi intelligencia szupremitása az állati felett kétségtelen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az értelmünk gyökértelen, s ne lenne primitívebb formában az állatvilágban is jelen. Az emberi gondolkodás alkalmas a dolgok széles összefügéseiben való szemlélésére, s képes magas elvontsági szintű problémák megértésére, sőt, az önreflexióra is. Az Isten elfogadásához azonban az intelligenciánk által felhalmozott tudást nem használhatjuk (ld. Paradicsomból való kiűzetés), ehelyett, hit útján kell megismernünk őt. Isten azonban nem mutatja meg magát közvetlenül, ezért nehéz döntés elé állítja a bizonyosságra vágyót.
4. Lélek. A "spirituális csomag" legfontosabb része a lélek; ha egy tudományos fogalommal kellene rokonítanunk, akkor a tudat lenne a legjobb választás. A tudat szintén egy komplex probléma. Jelenleg a szubjektivitást érjük a fogalom alatt, ami azt jelenti, hogy agyunk nem csupán észleli a környezeti ingereket és a saját működését, hanem szubjektíven át is éli azok egy részét (pl. a fájdalom kellemetlen). A tudatot a szabad akarat eszközének is tekintik. A vallásos felfogás szerint, halálunk után a lélek elhagyja a testet, és lényegében tovább él. Teológiai oldalról e nézetet a materializmussal állítják szembe, de valójában itt magával a tudománnyal való konfrontációról van szó. A helyzet az, hogy tudat az agyműködés produktuma, s ebből következően, lelkünk a testünk halálával együtt semmisül meg.
Az ember a világegyetem értelme
Collins értelmezésében az ember különleges helyet foglal el az Univerzumban. Isten ugyanis - a teremtést követően - csak miatta avatkozott be a dolgok menetébe, s nem csupán egy ’spirituális csomagot’ helyezett el az elméjében, hanem ezt követően folyamatos kapcsolatot is ápol az egyénnel. Ez színtiszta antropocentrizmus, mely szerint az ember a világmindenség középpontja és az Univerzum teremtésének végső célja. A fohász és az ima az ember részéről a kapcsolatfelvétel módozatai. Ezzel kapcsolatban szintén felmerül néhány logikai kétely, többek között például, hogy miért jönnek egyáltalán létre olyan helyzetek, aminek megváltoztatásáért könyörögni kell, hiszen a Mindenható nyilván előre lát mindent, ideértve magát a fohászt is.
Csúsztatások és érvelési hibák
Művében Collins sűrűn alkalmazza a tekintélyelvet. Egyrészt gyakran hangsúlyozza, hogy ő maga egy neves tudós, azt sugallván ezzel, hogy képzett intellektusával tisztán látja a dolgokat. Megjegyzem, egyes szakmabeliek inkább kiváló bürokratának, mint kreatív gondolkodónak tartják. Másrészt, Einsteint – aki a köztudatban a zsenialitás megtestesítője - istenhívő deistának titulálja, ami egy közismert tévhit, hiszen a fizikus "Isten" névvel valójában a természetet személyesíti meg. Az autoritás-elvvel való további visszaélés a Darwin előtti tudósok (Galilei, Kopernikusz, Kepler, Newton) vallásosságával való példálózás, hiszen az evolúció elmélet előtt kizárólag a kreacionista felfogás létezett. Collins magát egy ateizmusát levetkőző hívőnek állítja be olyan kontextusban, mintha ez a gyermekkori tudatlanság felnőttkori bölcsességgé való tudatos átalakulása lenne. Nem említi persze azt a tényt, hogy a tudományos elitben a vallásosság előfordulása jóval alacsonyabb, mint az átlag népességben. Állítása szerint, ő maga racionális gondolkodás útján jött rá a hit igazára. Collins zavaros fejtegetése szerint hinni észszerűbb, mint hitetlennek lenni. Máshol viszont a ráció és bizonyítékok helyett a hitet javasolja a vallásos megvilágosodás eléréséhez.
Mi ezzel a probléma? Az, hogy, ha valamilyen elképzelést bizonyítékok helyett hit útján teszünk magunkévá, akkor nem leszünk képesek a hamis és az igaz szétválasztására, s intellektuális eszközünk sem marad a téves eszméktől való szabaduláshoz. Mindenesetre tény, hogy a különböző történelmi korok és földrajzi régiók igen eltérő következtetésekre jutottak a különféle istenek természetét illetően. Habár, bizonyos kérdésekben kritizálja az IT mozgalmat, Collins maga is látni véli az intelligens tervezettség nyomait a világban. Olyan példát azonban nem említ, ami tudományos alapon ne lenne magyarázható. Való igaz, nem zárhatjuk ki, hogy a világunk tervezett (vagy szimulált), hiszen egy miénkétől fejlettebb intelligencia képes lehetett erre. Collins azonban, sokakkal egyetemben, ott követ el logikai bakit, hogy a tervezettség vélt bizonyítékai számára kizárólag a keresztény teremtéselmélet igazságát jelentik, holott valódi evidenciák esetén erre végtelen elméleti lehetőség lenne. Nem mellesleg, nincs semmilyen bizonyítékunk a teremtett világ elképzelésre. Collins példálózásaiban elköveti a hamis analógia hibáját is: pl. azt állítja, hogy a „gyermek azért éhes, mert létezik étel, az ember azért érez szexuális vágyat, mert létezik szex, a kiskacsák azért akarnak úszni, mert létezik a víz”, s e tényekből azt a - költői kérdés formájában levont - következtetést vonja le, hogy „az Isten utáni vágy, hogyan létezhetne Isten nélkül?”. Érdekes, hogy egy csúcskutató nem veszi észre elfogultságát, mely ezt a nyilvánvaló csúsztatást produkálja. Annyiban igaza van Collinsnak, hogy a vallás feltehetően valamilyen funkcióval rendelkezett, mivel univerzálisan jelen van a különféle társadalmakban. Lehetséges azonban, hogy egy eredetileg teljesen más mentális funkció alakult át vallásos hitté. Az evolúció során való funkcionális átalakulás egy általános jelenség, mely jellemző a génekre, a fehérjékre, a testrészekre, a szervekre és a viselkedésre is.
Elképzelhető, hogy a vallás, vagy általában a misztikus gondolkodás eredendően egy egyszerűsített megismerési forma vagy egy csoportkohéziós erő volt. Egy további lehetséges magyarázat a gyermekek szülőktől való érzelmi függésének túlélése felnőtt korban. Az ösztönök működésben maradhatnak akkor is, ha az eredeti értelmük már megszűnt vagy megváltozott (evolúciósan, történelmileg, ill. életkorból, vagy élethelyzetből adódóan), mint, ahogy pl. az ürülékét a betonudvaron is rendületlenül kaparó kutya ösztöne. A vallás motivációja valószínűleg genetikai, a konkrét formái pedig kulturális módon terjedtek el. Collins relativizálja a tudomány erejét a valóság megértésében azzal a kijelentésével, hogy az nem képes autentikus állításokat megfogalmazni, hiszen az elméletek folyton változnak. Ha így lenne, nem tudnánk megjósolni elemi részecskéket, űrszondát küldeni a Marsra, megismerni a téridő vagy a DNS szerkezetét, valamint a betegségeket gyógyítani. Szemben a tudományos világnézettel, Collins szerint csak az Isten Hipotézis alkalmas annak megválaszolására, hogy mi volt az Ősrobbanás előtt. Egy Mindenható feltételezése, a logikai kényszerből következően, minden kérdést megválaszol, kivéve persze magát a Mindenhatót illetőket. Mellesleg, ha Collins a kreacionizmust valóban csak hipotézisnek tekinti, akkor nehezen értelmezhető, miért él és érvel úgy, mintha az tény lenne.
Spirituális logika
Collins szerint az eredet problémák magyarázatára eddig adott materialista, agnosztikus, kreacionista és IT általi válaszok helytelenek, ezért egy újnak állított megközelítést javasol, melyet BioLogos-nak nevezett el. Ami némi újdonság ebben az elképzelésben, az az evolúció melletti nyílt kiállás; a többi azonban nem más, mint az ősrégi kreacionizmus. Ez a teisztikus evolúciónak is nevezett elgondolás azonban szembemegy a tudományos felfogással, mivel irányítottságot tételez fel. Megalkotója szerint, a BioLogos nem egy tudományos elmélet, hiszen „az igazsága csupán a szív, az elme és a lélek spirituális logikája alapján magyarázható”. Ez a nézet lényegében a tudományos gondolkodás megtagadása. Collins szerint a hit és a tudomány két külön szféra, viszont kiegészítik egymást: a tudomány azt vizsgálja, hogyan működnek a dolgok, a spiritualitás világába azonban olyan kérdések tartoznak, hogy mi az élet értelme, mi történik velünk a halálunk után, s, hogy mi volt az Ősrobbanás előtt. Tehát, genetikusunk úgy békítené össze a tudományt a vallásos hittel, hogy két egymással át nem fedő területre osztja a világ dolgait. A valódi helyzet az, hogy a tudomány előtt nem állnak korlátok, a vallás viszont nem rendelkezik semmilyen eszközzel, melynek segítségével hiteles információkat lenne képes szolgáltatni. A tudományos álláspont tiszteletben tartja az egyén hitét, de nem veszi komolyan a vallás állításait. Ha nem így lenne, akkor nem távoli világokban keresnénk az élet és az intelligencia nyomait, hanem itt a Földön próbálnánk meg az angyalokat vagy a sátánt felkutatni, megkísérelnénk felvenni a kapcsolatot a Mindenhatóval, illetve vizsgálnánk a lélek halál utáni sorsát. De nem tesszük. Nem véletlenül.
Bűnbocsánat
Collins lányát brutális módon megerőszakolták, melyet a genetikus próbatételnek tekint. Úgy érzi, hogy a teszten átment, hiszen nincs harag a szívében. A gyermekhalál, a betegségek, a háborúk, és sok egyéb kegyetlen esemény próbatételként való felfogása segítheti az egyént egy koherens világnézet fenntartásában, vagy a traumák feldolgozásában, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy ez lenne az igazság. Collins egy másik lehetőséget is felvet a leukémiás gyermekek kapcsán: a túl sok isteni beavatkozás káoszt okozna a világ folyásában. Érdekes, hogy a vallásos tudós e konkrét kérdésben mennyire lebecsüli a Mindenható lehetőségeit.
Összegzés
Francis Collins lényegében semmi újat nem állít a könyvében, csupán vezető tudósként elnyert tekintélyével támogatja a vallásos felfogást. Alapvető tévedés a genetikus azon állítása, mely szerint a morális elvek univerzális előfordulására és az önzetlenségre csupán a teremtéselmélet ad magyarázatot. A collins-i szabad akarat valójában nem szabad, az erkölcs, az intelligencia és a tudat nem csupán az emberre jellemző sajátság, a lélek elválasztása a testtől pedig szakmai nonszensz. A "spirituális logika" egyenrangúként kezelése a kísérleteken és megfigyeléseken alapuló tudománnyal arra utal, hogy Collins alkalmazza ugyan a tudomány módszereit, de valójában nem érti a tudományos gondolkodás lényegét, különösen az elvont problémák esetében. A kutató egyszerűen felkarolja a katolikus egyház által már félszívvel elfogadott teisztikus evolúció eszméjét. Még az sem újdonság, hogy felosztja a világot a tudomány és a spirituális megközelítések általi átfedésmentes szférákra. Az általa kulturális háborúnak nevezett nézetbeli különbségeket nem lehet megszüntetni azzal, hogy demarkációs vonalat húzunk egyes problémakörök közé. Érvelései során Collins gyermekded logikai hibákat vét, s nem veszi észre, hogy gondolkodását a prekoncepció és a leegyszerűsített sztereotípiák uralják. Téved, amikor azt állítja, hogy a tudomány a "hogyan" kérdéseket kutatja, szemben a vallással, mely a "miért"-ekre keresi a választ. A valódi helyzet az, hogy a tudomány kapuja valamennyi kérdés előtt nyitva áll, a vallásé viszont hosszú évszázadok óta zárva van, mivel szent tanai megkérdőjelezhetetlenek. A hit paradoxon lényege, hogy tudományos bizonyítékok nélkül semmi nem garantálja hitünk igazát. Mindenesetre, a sztárgenetikus földre dobta a kesztyűt, s innentől kezdve, annak felvételét nem ildomos a militáns ateizmus támadásának tekinteni.
