piac;Fővárosi Negyed;

2019-06-30 19:15:00

Már csak lézengenek a vásárlók az egykor zsibongó fővárosi piacokon

Tömegiszony csak ritkán tör a látogatóra a fővárosi piacok többségében. A tolongás, a bódék és pultok alkotta sűrű sikátorok többnyire átadták helyüket a ládák, kézi targoncák, rekeszek halmai között szlalomozó lézengőknek.

Jöjjön ki lelkem szombaton, akkor mozgékonyabb a piac, de általában nagyon kevés a vevő – javasolja a fejkendős, aprócska, ráncos arcú idős hölgy az újpesti piacon. Előtte néhány műanyag dobozban málna. Az átlagosnál jóval olcsóbban adja, pedig-legalábbis szemre – nem hitványabb a drágábban kínáltaknál.

Kéretlenül panaszra fakad, így megtudom, hogy a hat hektáros területen 30 asszony „bolyong”, hogy itt-ott egy-egy szemet találjon. Ráadásul rengeteg az adminisztráció is a napszámosokkal. Nagyon mostoha volt a termés, kínlódás az egész. A napszám már 1000 forintos óradíjnál tart, de ugye kávé, ebéd a napszámosoknak, csoda, hogy tönkre nem megy az ember a málnázásban még az egykori nagy termőtájon, Nógrádban is.

Azt lehetne gondolni, hogy a piacok hajnalok hajnalán nyitnak és mire az első vevők megérkeznek, már minden pulton roskadásig van a zöldség, gyümölcs. Reggel 9 óra tájban azonban ládák, kézi targoncák, rekeszek halmai között szlalomoznak a vásárlók. Életkorra meglehetősen vegyes a kép. A babakocsit tologató, vagy a picit a hátán cipelő kismamák mellett többségben vannak a ránézésre 50 pluszos vásárlók. Egy ősz hajú hölgy elmondja, a lánya már inkább valamelyik bevásárlóközpont hipermarketjében vásárol, de ő mint ős-újpesti, már nem változtat a szokásain. Édesanyjával még kisgyermekként az ’50-es években kezdett a régi piacra járni. Nagyon szép meg tiszta ez az új piac, de nekem valahogy az a régi, kicsit kaotikus piac, a díszmadár kereskedőivel, mégis hiányzik – búcsúzik.

Ha valakiből még ez a nem túlságosan zsibongó piac is tömegiszonyt váltott volna ki, kikapcsolódásnak ajánlhatom a Hold utcai piacot, ami ma már inkább afféle kulináris kirándulóhely. Kis híján elveszítette piac jellegét, különösen úgy, hogy már az egyetlen zöldségesnek is hűlt helye. Mint kiderült, állítólag az árus összeveszett a tulajdonossal és felmondott. Amíg az nem talál helyette másik embert, nincs zöldséges a piacon. Viszont akad kávézó, a földszinten nem is egy, az emeleten pedig körben a különlegességet is kínáló étkezdék. Első, de második pillantásra is nehéz elhinni, hogy a Hold utcai piac tulajdonképpen tanya. Legalábbis Rogán Antal polgármesterkedése idején a tanyatámogató programból a legnagyobb összeget kapta, bő 200 millió forintot.

Az újpesti hölgyhöz hasonlóan talán a nosztalgia mondatja velem, hogy amikor édesanyámmal az ’50-es évek végén, ’60-as évek elején ide jártunk vásárolni, az volt az igazi. Kofákkal, zöldséggel, gyümölccsel, élő csirkével, amit ketrecben hoztak a környékbeli falvakból az asszonyok.

Ugyanez a nosztalgia fog el a Lehel téri piacon is, ahol már felnőttként próbáltam átküzdeni magam a bódék, pultok alkotta szűk sikátorokon. Belátom, kényesebb szaglású, a zajra, higiéniára különösen kényes embernek nem volt ajánlatos a Lehelre járni, de én szívesen ebédeltem a resztelt májat rosejbnivel, koviubival a piac szélén található kifőzdében. Amúgy tetszetős a Rajk László tervei alapján funkcionalista stílusban épült piac. A hétfő itt is gyenge, az őstermelők asztalai üresek, ellentétben a szombattal. Igaz, néhány helyen a hétvégére kicsit feljebb kúsznak az árak a hét eleji pangáshoz képest, de mint a nevében is benne van, ez piac és itt még léteznek a piaci törvények. És persze afféle agoraként is működik.

– Amikor fiatal voltam, bajnoki győztes meccsért kaptak a fiúk 7 ezer forintot, pedig Liszt Ferenc nem tudná lezongorázni a különbséget a régiek és a maiak között – méltatlankodik az egyik, jó hetvesnesnek tűnő férfi, vélhetően régi ismerősének, kortársának. Azután együtt szapulják a mai focit, észre sem véve a szatyruk súlyát a Nagy csarnokban, ahogy egykor hívták, manapság inkább a Vámházkörúti csarnok elnevezés illeti. Kedden ott is tapasztaltam, hogy még a turista csoportokkal együtt számolva sem mondhatni, hogy tömeg van. A 800 forintos cseresznyénél a magyar, a téliszalámis üzletnél a külföldiek alkotnak némi sokadalmat.

Fiatal nő, kisgyermekével a zöldséges soron bóklászik. – Őszibarackot szeretnék venni a kicsinek, mert azt szereti és viszonylag megfizethető, de azért most nagyon drága a zöldség, gyümölcs – mondja beletörődve a mindent elborító árhullámba. Én is széttárom a karom, mi mást tehetnék, és veszek egy kiló őszibarackot.