Búcsú Bart Istvántól

Publikálás dátuma
2019.06.28. 17:26

Fotó: Soós Lajos / MTI
Több hónapos kórházi ápolás után, 75 éves korában elhunyt Bart István író, műfordító, könyvkiadó.
Tudtam, hogy nagybeteg, hogy régóta nem hagyta el a kórházat, de azért titkon reméltem, nem ekkora a baj. Hogy a hullámvölgyből, akármennyire mély is, sikerül kikapaszkodnia, és akkor majd megkeresem, (élő)szóra bírom, ha csak egy pár percre is, hogy test-, vagyis inkább fülközelből csodálkozhassak rá, milyen az, amikor valakinek minden kimondott szava, a teljes hétköznapiságban is – maga az irodalom.
 
Két éve, az Ünnepi Könyvhéten, elszalasztottam: nem álltam be a kígyózó sorba, ahol A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös dedikációjára várt a tömeg. Azóta bánom. Ritkán adódik az életben, hogy az ember olyan „ízig-vérig valakivel” találkozhasson személyesen, mint amilyen Bart István – fura leírni: volt.

Annak idején, az angol szakon, nekünk ő számított etalonnak – a kilencvenes évek végén úgy bújtuk az angol és amerikai kulturális szótárait, olyan szenvedéllyel, mint ahogyan a hatvanas években ő forgathatta az akkoriban egyedül Göncz Árpádnál fellelhető ezeroldalas Webstert (megengedte, hogy az ember felmenjen hozzá és szabadon böngészhesse az asztalon heverő nagyszótárt). Aki az itthon tanult angolt beszélte, annak Bart István világította meg, hogy az angol vagy amerikai mire gondol – öntudatlanul is –, amikor kiejt egy szót, amelynek van ugyan szótári jelentése, de az sokszor köszönőviszonyban sincs azzal, amit az illető ki akar fejezni vele. Tőle tudom például, hogy az easy rider nem csak a szelíd motoros, hanem a szabad szex oltárán gyakran áldozó nővel (easy ride) együtt élő férfi, s hogy a heat szónak bizonyos esetekben semmi köze a forrósághoz – zsarut jelöl, amit többek között a Zabhegyezőben annyiszor félrefordítottak. „Előbb-utóbb mindent újra kell fordítani – vallotta –, még Arany Jánost is.” Kiegészíteném ezt a kijelentését azzal, hogy kivéve Bart István fordításait. Azt is mondta, hogy ha elég jó az író, az ember belekarolhat, együtt korcsolyázhat, vele, ami nagyon jó érzés. Ha a fordító elég jó, ezt már nem ő mondta, az az olvasót is képessé teszi a flikflakkok szó szerinti fordulatainak megélésére, ami szintén nagyon jó érzés.

Annyi minden volt, számtalan címkéje közül mégis talán a leginkább nyelvezetvarázsló. Épp úgy tudta Hemingway rövid, mégis terjengős mondatait, mint Jonathan Franzen a hétköznapiságból nyelvi hisztériába (Bart nevezte így) átcsapó dinamikáját vagy kedvenc fordítása, a Cormac McCarthy-féle Véres délkörök rémálomszerűen gyönyörű prózai tirádáit.
Ugyanolyan természetességgel mesélt angolból magyarul a mexikói skalpvadászokról, mint ahogyan magyarból magyarul gyerekkora helyszínéről, az Erzsébetvárosról és a madárfejű szódásüvegekről. Az idei könyvhéten sajnos már nem dedikálta az Elemér utca három újra kiadott változatát, nem volt jól, most pedig már csak abban bízhatunk, hogy ha múlttá válik ez a mai jelen, akkor pont olyan lesz, mint Bart István gyerekkorának világháború utáni évtizedei: amikor még visszajártak a holtak, és ezen senki sem csodálkozott… Tíz perc az nagy idő, Elemér – 75 év alig valami, István! 
Szerző
Témák
gyász

Búcsú Radnai Annamáriától

Publikálás dátuma
2019.06.28. 14:07

Fotó: Nánási Pál
Hosszú betegség után ötvenöt évesen elhunyt Radnai Annamária Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító, egyetemi tanár, a Színházi Dramaturgok Céhének elnöke.
Radnai Annamária az elmúlt években a szakmai kvalitásai miatt a színházi élet megkerülhetetlen személyiségének számított. Nem a betöltött pozíciói miatt, hanem a szakmai hozzáállása és hozzáértése okán. Elsősorban dramaturg volt, korábban dolgozott a József Attila Színházban, a Radnótiban, 2011-től pedig a Katona József Színház tagja volt. Műveltsége, nyitottsága, empátiája miatt tényleg ő volt a nagybetűs DRAMATURG. Az előadás példány első számú gondozója, a rendező egyik legfontosabb segítőtársa. Arról nem beszélve, hogy írt filmforgatókönyveket, szerkesztett televízió műsort, részt vett hiánypótló dokumentumfilmek készítésében, elsősorban oroszból fordított darabokat, tanított a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, ahol osztályvezető volt.

Tényleg a színház volt az élete. Ezer fokon égett és hihetetlen módon fel tudott háborodni, ha valami sértette az igazságérzetét. Nyíltan vállalta a véleményét, ha kellett ütközött, harcolt. De csak a szakmai minőség érdekelte, e tekintetben nem volt hajlandó alkut kötni. Mindig fel lehetett őt hívni. Ha tudott segített, ha valamire nem tudott azonnal válaszolni, visszatelefonált.
Egy ideje tudtuk, hogy beteg, mégis hittünk a csodában. Amikor kiderült a betegsége, ő ugyanúgy dolgozott, mint addig, sőt még többet vállalt. Letudta az adott kezelést, aztán folytatta azt a sok mindent, amiben benne volt. Fájóan fiatalon, teljes szakmai vértezettel távozott közülünk. Nem is tudjuk még felfogni, hogy mennyire fog hiányozni.
Szerző
Frissítve: 2019.06.28. 19:04

Meghalt Bart István

Publikálás dátuma
2019.06.28. 13:06

Fotó: Népszava
Az ismert író, műfordító 75 éves volt, hosszas betegeskedés után hunyt el.
Több hónapos kórházi ápolás után, tegnap délelőtt, 75 éves korában elhunyt Bart István író, műfordító, könyvkiadó – tudatta közleményében a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete, vagyis a MASZRE, melynek Bart egyik alapító ötlegazdája is volt. 
Az egyesület emlékeztet rá, éppen a nemrég zárult Ünnepi Könyvhéten jelent meg Barta nagy sikerű regényének bővített kiadása, az Elemér utca három, s tavaly ugyancsak a Könyvhéten látott napvilágot a tucatnyi nyelvre lefordított, magyarul is számos kiadást megélt, A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös című kötete. „Lenyűgöző műfordítói életműve, az angol és amerikai irodalom olyan nagyságainak műveit tolmácsolta magyar nyelven, mint Jack London, Philip Roth, Bernard Malamud, Norman Mailer, Arthur Koestler, Bret Easton Ellis, Cormac McCarthy, Jonathan Franzen, F. Scott Fitzgerald, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Számos alapművet írt a műfordításelméletről nyelvész feleségével, Klaudy Kingával közösen, s teljesen új műfajt teremtett az angol-magyar, valamint az amerikai-magyar kulturális szótárak megalkotásával.” - méltatja a MASZRE Barta István munkásságát.
A szerző 1973 óta dolgozott a magyar könyvkiadásban, először az Európa Könyvkiadó legendás időszakában szerkesztőként, majd két évtizeden keresztül a Corvina Könyvkiadó igazgatóként. Az ezredforduló utáni évtizedben a CEU könyvkiadóját vezette. Mindezek mellett szerkesztette a Valóság című folyóiratot, s közel egy évtizeden keresztül a Magyar Pen Club főtitkáraként is tevékenykedett. A rendszerváltástól 2008-ig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének első embere, máig a szervezet örökös, tiszteletbeli elnöke. Az ő kezdeményezésére jött létre a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE), amely az elnöksége alatt több mint kétmilliárd forinttal támogatta a magyar szerzőket és könyvkiadókat. Bart Istvánt családja, felesége, két fia és négy unokája gyászolja. Az írót, műfordítót az egyesület saját halottjának tekinti, temetéséről a családdal közösen később intézkednek.
Szerző
Frissítve: 2019.06.28. 14:12