Lehet mondani, hogy „nincs klímaváltozás”, de saját héjukban főnek meg a kagylók Kaliforniánál

Publikálás dátuma
2019.06.29. 17:19
Képünk illusztráció!
Fotó: JOEL SAGET / AFP
A hőség 15 éve nem látott pusztuláshoz vezetett.
Jackie Sones már évek óta a Bodega Bay-i tengeri rezervátum koordinátora, de soha életében nem látott ahhoz hasonlót, mint idén júniusban: a sziklákon kagylók hevertek szanaszét, a húsuk gyakorlatilag saját héjukban főtt meg. 15 éve nem volt ekkora kagylópusztulás Észak-Kaliforniában írja a Guardian. A kutatók ugyanis Bodega Bay 140 mérföldes körzetében, mint ugyanezt tapasztalták. Alacsony vízállás esetén mindig melegebb az óceán, (nagyjából 26 fokos) amihez a kagylók hozzá is vannak szokva, ám most 38 fokra melegedett a víz, amit már nem bírtak ki a sziklák közelében élő állatok. Sones szerint a felmelegedés és a kagylók tömeges pusztulása az egész vízi ökoszisztémára hatással lesz.
Szerző

Demokrata dilemma: tenni vagy nem tenni?

Publikálás dátuma
2019.06.29. 16:49

Fotó: Atilgan Ozdil / AFP / Anadolu Agency
Ez itt a kérdés, amely megosztja az amerikai demokrata politikusokat.
Indítsanak-e vagy sem alkotmányos eljárást (impeachment) Trump eltávolítására az elnökségből? A párt vezetői és elnökjelöltjei egyfolytában vitáznak erről zárt ajtók mögött és a nyilvános fórumokon is. Eközben ismétlődően impeachmentet követelő tüntetések is zajlanak városok tucatjaiban. A közvélemény-kutatók is rendre mérik az elutasítók (egyelőre a többség) és a sürgetők arányát, ami nyilván szintén befolyásolja a döntéshozókat.

Politikai bumeráng

Tavaly ősszel a demokraták megszerezték a többséget a képviselőházban, ami lehetőséget kínál az eljárás megszavazására. Még a hatvanas években Gerald Ford republikánus kisebbségi vezér (a későbbi elnök) némi cinizmussal mondta, hogy az impeachmenthez semmi más nem kell, mint képviselőházi többség (ő akkor egy liberális – amúgy életfogytiglanra kinevezett – főbírót szeretett volna eltávolítani). Ez persze csak formailag igaz: az alkotmányozó Alapító Atyák semmiképpen sem akartak elmozdíthatatlan főtisztviselőket, s az elnök esetében nem elégedtek meg választási leválthatósággal: hatalmi visszaélése ellen akartak fegyvert adni a törvényhozásnak. Eszerint a képviselőház egyszerű többséggel vádat emelhet, hogy aztán a szenátus – már kétharmaddal – elmarasztalhassa a vétkezőt „árulás, megvesztegetés és más főbenjáró bűnök és vétkek” vádjával. Lévén az ítélkezés értelemszerűen politikai, két évszázada tart a vita főként a „vétkek” mibenlétéről. Az eddigi három elnök elleni eljárásban ugyanis éppen ez lett a vád alapja. S a szenátusban kétszer (Andrew Johnson és Bill Clinton esetében) sem jött össze a kétharmad, míg a harmadik esetben Nixon nem várta meg a képviselőházi szavazást, inkább lemondott (hiszen tisztában volt bűnösségével, amit a hangszalagok alapján nem tagadhatott tovább, s azzal is, hogy amint az impeachment elindul, már nem kaphat elnöki kegyelmet utódjától, vagyis akár börtönben köthet ki). Most, Trump esetében szinte kizárt, hogy a szenátusban kis többségben lévő republikánusok közül húsz a demokratákkal voksoljon saját elnökük elítélésére. S éppen ez az eljárás megindítását ellenző demokraták fő érve: nincs esély a nekik kedvező végkimenetelre. Szerintük az impeachment ekként politikai bumeránggá válhat, Trump diadalmaskodna, legyenek a vádak bármennyire megalapozottak. S ebből e tavaszon ízelítőt is kaptak, amikor az elnök – láthatóan evégett kiszemelt igazságügyi miniszterével – tagadhatatlanul ügyes propaganda trükkel élt: William Barr a maga elfogult véleményét olvasta ki a Mueller-jelentésből, amelyet csak hetek múltán tett (akkor is kivonatosan) közzé, miközben Trump fennen hirdette, hogy bebizonyosodott ártatlansága. Mit sem törődve azzal, hogy a jelentés nem ezt állapította meg, s majd egy tucat esetben rábizonyította az elnökre, hogy akadályozni próbálta a vizsgálatot. Márpedig mind Nixon, mind Clinton esetében ez volt az egyik vádpont. Ettől nagy a demokraták dilemmája.

Változó közvélemény

Mueller lényegében értésre adta, hogy ő hivatalban lévő elnök ellen nem emelhet vádat, ez a kongresszus, vagyis a képviselőház dolga, s ehhez bőséggel szállította a vád alapját képező tényeket. Mindegyiket a kétéves vizsgálat tárta fel. Benne olyanokkal, hogy a Fehér Ház ügyvédje eskü alatt vallotta: az elnök utasította (nem is egyszer) Mueller kirúgására, de ő nem hajtotta végre a parancsot (jogászként tudta, hogy ez vitathatatlan vádpont lenne). De hát maga a kísérlet az igazságszolgáltatás akadályozására buktatta meg Nixont: az ominózus hangszalagok utasításait rögzítették. Hogy az ő emberei végre is hajtották, míg Trumpé lelazsálta, az aligha különbözteti meg a két jogsértési kísérletet. Nem véletlen, hogy a demokraták most két embert akarnak bizottságaik elé citálni eskü alatti (és persze a tévé nyilvánossága előtt zajló) meghallgatásra: Muellert és McGahn elnöki ügyvédet. Utóbbinak az ország színe előtt csak meg kell ismételnie, amit a különleges ügyésznek vallott. Amint az sem véletlen, hogy Trump nem engedné elmenni a meghallgatásra (Mueller júliusban megy, hiszen már nincs kormányalkalmazásban). A maga nemében páratlan a mai Fehér Ház ellenállása: nem adnak ki a törvényhozásnak kormányzati-elnöki dokumentumokat, nem engedik embereiket megjelenni a kongresszusi bizottságok előtt - alapvető alkotmányos elvvel, a törvényhozás ellenőrzési jogával dacolva. Trump jogászai azzal érvelnek, hogy nincsenek törvényhozási indokai a bizottsági kéréseknek, azok csakis politikai támadások. Ami persze groteszk, hiszen a kongresszusban megválasztott politikusok ülnek, akiknek minden tette és szava értelemszerűen elválaszthatatlan a politikától. A nyilvános meghallgatásoknak is van politikai oka, ahogyan például a korábbi republikánus többség sem puszta kíváncsiságból rendelte bizottsága elé a demokraták várható elnökjelöltjét, Hillary Clinton és faggatta egész napon át a bengázi merényletről. Hogyne, a mostani demokrata többség tudatosan szeretné az országos nyilvánossága elé tárni a Mueller-jelentésben leírt súlyos tényeket, hiszen nyilvánvaló, hogy a jelentés olvasóinak száma csekély (beleértve a kongresszusi tagokat is…) S úgy könnyű Trump és hívei dolga, ha a lakosság többsége nem tudja mihez, vagyis a jelentés tényeihez viszonyítani a Fehér Ház állításait. Történetesen a Watergate-ügy ebben is mérvadó. Amíg Nixon – vele szembefordult, a bűnbak szerepét nem vállaló – jogtanácsosa nem tett tanúvallomást a szenátusi bizottság előtt, s nem mondta el (elképesztő memóriával) a sorozatos jogsértés részleteit, addig az elnök és emberei uralták a közvéleményt: nem rendszerszintű volt az eltussolás, hanem pár eltévelyedett munkatárs kisiklása. De még ezután is majd esztendőbe telt, mire a közhangulat az impeachment mellé állt, s a képviselőház jogi bizottsága elkezdte megfogalmazni, majd sorra megszavazni a vádpontokat. S az akkori republikánusok is kitartottak elnökük mellett, ám a végén teret nyert körükben a – Nixon számára persze végzetes – megfontolás, hogy legyen vádemelés, hiszen az elnök majd tisztázza magát…De a Clinton elleni republikánus eljárás is csak azután kapott igazi lendületet, hogy előkerült a spermafoltos ruha, és sor került az elnök DNS-vizsgálatára: addig a kinek higgyünk – Monica vagy Bill szavának – dilemmája uralta a sajtót. Trump és Barr trükkje ugyan változatlanul hat a hithű táborban, ám a szélesebb közvélemény változik, ahogyan közkeletűvé válnak a Mueller-jelentés részletei. Egy friss felmérés szerint a demokratáknak immár majd' fele megbarátkozott az impeachment gondolatával, s e szám rohamosan nőtt pár hét alatt. Vagyis az eljárás szükségességét már nemcsak az elszántan Trump-ellenesek hirdetik, akik természetesen régóta próbálják efelé nyomni pártjuk vezetőit.

Trump besegít

Paradox módon ebbe besegít az impeachment-et sürgetőknek maga Trump is. Nem csoda, hogy több publicista is azon morfondírozik, netán az elnök bele akarja hajszolni ellenfeleit az eljárásba, bízva a republikánusok szenátusi többségében. A törvényhozással való alkotmányosan kötelező együttműködés látványos megtagadása kényszerhelyzetbe hozhatja a demokratákat, akik nemrég még az impeachment alternatívájaként akartak bizottsági meghallgatásokat, bízva azok hatásában. Ha ugyanis a Fehér Ház konokságát csak hosszadalmas bírósági csatákkal lehet legyőzni, akkor az impeachment rövidre zárná a folyamatot: az alkotmányos felelősségre vonástól aligha lehet megtagadni dokumentumokat és tanúkat, tehát a Fehér Ház jogászainak okoskodása okafogyottá válna. Trump talán a főbíróságban és az oda már általa kinevezett két új tagban bízik, de alapvető alkotmányos elvek esetén gyaníthatóan hiába (Nixonnak három kinevezettje is volt a kilenctagú testületben, amely egyhangúan kötelezte a hangszalagok kiadásra). Persze ez is demokrata kényszerpálya lenne, s vonakodó pártvezéreik attól tartanak, a hosszas jogi hercehurca elterelné a figyelmet a – tavaly ősszel hatásos, mert társadalmi problémákra összpontosító – politikai üzeneteikről. Az első számú demokrata, Pelosi házelnök erre hivatkozva áll ellen a vérmesebbek sürgetésének: előnyösebb és bölcsebb Trumpot jövő ősszel kiszavazni a Fehér Házból, s nem egy új republikánus ellen kampányolni. Kétségtelen, hogy a sürgetők főként a holtbiztos demokrata körzetek képviselői, s Pelosi okkal félti a tavaly ősszel a frissen javukra billent mandátumokat, vele többségüket. Ebből következően politikailag akkor dőlhet el a vita a – jogilag bőven indokolt, szorgalmazói szerint „kötelező” – impeachment javára, ha a bizonytalan körzetek demokratái is melléállnak. Vagyis a közvélemény nagyja ráhangolódik  - mint egykor a Watergate-botrány mélységének tudatosulásakor -, hogy Trump elnökhöz méltatlanul próbált visszaélni hatalmával. Mert ekkor fordulna a kocka: a számukra nem holtbiztos államok republikánus szenátorai kezdhetik félteni mandátumukat. Nixont is az lökte a lemondás felé, hogy a kor republikánus vezetői értésére adták: képtelenek tovább védelmezni.
Szerző

Sorra pusztulnak a bálnák Kanadánál

Publikálás dátuma
2019.06.29. 14:04
Képünk illusztráció!
Fotó: DON EMMERT / AFP
Többségében hajó gázolta el az állatokat, de olyan is előfordult, hogy halászhálóba gabalyodtak
Hat veszélyeztetett északi simabálna pusztult el júniusban a kanadai Szent Lőrinc-öbölben, a cetek védelmében korlátozták környéken a nagyobb hajók sebességét és megtiltották a rák- és homárhalászatot - írja a BBC. Négy emlőst felboncolnak, hogy haláluk okát megállapítsák. A bejelentés még az előtt történt, hogy csütörtökön egy hatodik bálnatetemet is találtak a Gaspé-félsziget partjainál. A kanadai hatóságok szerint a tetemeket különböző helyeken fedezték fel, a vizsgálatok előzetes eredményei szerint az egyik bálna,
egy negyvenéves nőstény halálát olyan sebesülés okozhatta, amely hajóval ütközésből származhatott.

Egy kilencéves hímet már felboncoltak, egyelőre nem állapították meg, miben pusztult el, egy 34 éves hím boncolása a napokban kezdődik, további két cet boncolását tervezik még.
A északi simabálnákat az 1890-es évekre a kihalás szélére sodorta a vadászat.

Az 1970-es évek óta a veszélyeztetett állatok között tartják számon, ma a nagy cetfajok közül az egyik leginkább fenyegetett. Észak-atlanti populációjuk alig több, mint 400 egyedet számlál. Az idei adatokat azért figyelik aggodalommal amerikai és kanadai hatóságok, mert attól tartanak, hogy megismétlődik a 2017-es bálnapusztulás, amikor a kanadai vizeken 12, az amerikai partoknál öt tetemet találtak. Ahol meg lehetett állapítani, mi ölte meg a ceteket, ott vagy hajó gázolta el az állatokat, vagy halászhálóba gabalyodtak. Idén hét borjat találtak a populációban, tavaly egyetlen újszülött sem volt.
Izland két bálnavadász cége bejelentette, idén nyáron egyetlen bálnát sem ejtenek el, ilyen 17 éve nem történt

- írta a Phys.org. A kisebb testű csukabálnákra specializálódott IP-Utgerdnek a parti halászati tilalom kiterjesztése miatt egyetlen hajójával nem éri meg messzebb menni. A Hvalur nevű másik cég, amelyik nagyobb testű barázdásbálnákat szokott elejteni, még június elején közölte, hogy nem volt ideje előkészíteni a flottáját, ezért idén nem vadásznak. 2002 óta az idei az első év, hogy Izland egyetlen bálnát sem ejt el, mióta az ország 2003-ban kivonta magát a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) 1986-os moratóriuma alól. Tavaly 209 barázdás és 218 csukabálnát ejtett el a két cég.
Szerző
Témák
Bálna