A lap megerősíti, hogy Weber számára befejeződött a verseny a Bizottság elnöki tisztéért, így most számára két lehetőség kínálkozik, hogy arcvesztés nélkül ki tudjon hátrálni a küzdelemből. Ennél a pontnál a jelek szerint fontos, hogy Macron hiába próbálta megtorpedózni a csúcsjelölti rendszert, viszont Merkel a személyi kérdésekben semmiképpen sem szeretne vitát francia partnerével. Így jutott el ahhoz az opcióhoz, hogy 1. a Néppárt továbbra is kitart amellett, hogy legerősebb frakcióként neki kell javasolnia valakit a végrehajtó testület élére, de nem Webert. Utóbbinak meg kellene elégednie az EP vezetésével. Ez esetben Timmermans lenne a külpolitikai főmegbízott, a Bizottság irányítását pedig akár az ír kereszténydemokrata kormányfő, Varadkar kapná meg.
2. Weber átengedi holland vetélytársának a Bizottságot, ő pedig az első alelnök posztját látná el, de kiemelt témakörök rendelnének hozzá. Ez esetben tudna kormányzati tapasztalatokat gyűjteni és öt év múlva már nagyobb esélyekkel szállhatna be a főnöki posztért megvívandó csatába. Viszont ezúttal a Néppártnak jutna az Európai Tanács vezetése. A képletbe az is belefér, hogy a német Weidmann lépne Draghi örökébe az EKB elnökeként. De nem tudni, mit szólna Magyarország és Lengyelország Timmermans előléptetéséhez, mert jelenleg határozottan ellenzik. Az meg teljesen bizonytalan, hogy a csehek és a szlovákok mennyire támogatják törekvésüket. Valójában nem képesek megakadályozni a döntést, de politikailag kényes volna, ha szembemennének az egész szervezettel.
Az újság kizártnak tartja, hogy bárki más legyen a befutó, mint Timmermans, erre utalt Merkel ominózus megjegyzése is. Így ugyanis érvényben maradna a csúcsjelölti rendszer, noha nem Weber venné át a Bizottság irányítását, miután Macron keresztbe fekszik a megválasztása előtt. Ugyanakkor a Parlamentben egyre inkább nő a holland szociáldemokrata politikus támogatottsága. Mellette szól a tapasztalata, hiszen volt külügyminiszter, mostanáig pedig a Bizottság 2. embereként dolgozott, azon kívül igazi nyelvtehetség. Viszont gyűlöletes figurának számít a lengyel kormány szemében, mert ő a felelős az ország elleni jogállami eljárásért. Hasonló a megítélése magyar hivatalos körökben is.
Hogy végül veszi-e az akadályt a Tanácsban, az az egész csomagtól függ. Lehet például újra a Bizottság alelnöke, de a keleti tagoknak is fenn kell tartani valami fontos posztot.
A német kancellár legújabb kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy már csak Weber és Timmermans jöhet szóba a Bizottság következő elnökeként, azaz a liberális Vestager kiesett a küzdelemből. Merkel jelezte, hogy a ma esti brüsszeli rendkívüli uniós csúcson megszülethet a megoldás. A jelentés hozzáteszi, hogy a két megmaradt jelöltből a holland politikus számít favoritnak, legalábbis egy uniós forrás szerint. A francia elnök ugyanis semmiképpen sem adja áldását a bajor vetélytársra. Ám amikor német kollégája megjegyzéséről kérdezték, jelezte, hogy az osakai G20-as csúcsértekezlet előtti egyeztetéseken áttörést értek el ez ügyben és ez szintén arra utal, hogy a holland jelöltnek áll a zászló.
A zöldek már közölték, hogy el tudják fogadni Timmermanst Juncker utódjaként, illetve hogy ez esetben Weber a Parlament elnöki tisztét kapja meg vigaszdíjként. Ám bizonytalan, hogy mit szól a magyar, a lengyel és a cseh kormány a Bizottság alelnökének megválasztásához, mert a politikus igen kemény vonalat képvisel a jogállamiság kapcsán.
Mivel Merkel a jelek szerint kitárta az ajtót Timmermans előtt, ez felveti, hogy nem valamiféle átfogó taktikai manőverezés rejlik-e a háttérben. Hiszen a Néppárt vezetői idáig folyton azt hangoztatták, hogy őket csakis a Bizottság elnöki széke érdekli. Nem voltak hajlandók új jelöltet sem megnevezni, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Weber számára befejeződött a versengés. De ha a holland politikus nem kap ma többséget, akkor más nevek kerülhetnek szóba. Így Vestager, Barnier, a horvát kormányfő, a román elnök, valamint a német védelmi, illetve gazdasági miniszter.
A V4-ek mindenesetre levélben tájékoztatták Tuskot, hogy nem kérnek Timmermansból. De ő győzhet anélkül is, hogy minden tagállam támogatná. Elég hozzá, ha megszerzi legalább 22 ország támogatását, már ha azok az uniós lakosság legalább 60 százalékát képviselik. Viszont a kompromisszum révén a német kancellár szövetségre léphet a szociáldemokratákkal és a zöldekkel Strasbourgban. Akkor pedig nem lenne szüksége a liberálisokra, akikkel összerúgta a patkót a csúcsjelölti rendszer ügyében. Macron azt mondta Osakában, hogy neki olyan bizottsági elnök kell, akinek várhatóan sikerül keresztülvinnie az állam- és kormányfők által megszabott programot.
A nagy feszültség miatt Európa viharos és civakodással teli ősz elé néz – jósolja a kommentár. És az unió még mindig nem tudja, ki lesz a vezetője, noha hamarosan aknákon fog lépkedni. Példa erre a mai csúcstalálkozó, amelyet a kétségbeesett Tusk hívott össze, miután az előző nekifutásra nem sikerült megállapodni a posztok elosztásában. Itt szerkezeti gondról van szó, mivel akadozik a német-magyar motor, már túl azon, hogy ki lenne Juncker megfelelő utódja. Macron mélyebb EU-t akar, amely bástyaként működne a reakciós, populista-nacionalista erőkkel szemben. Merkel már óvatosabb, részben, mert attól tart, hogy a nagy ívű francia tervek árát a végén Németország fizeti meg.
Szokatlan, hogy az európai vezetők szembeszálltak Trumppal az iráni atomügylet kapcsán, ám hogy nem jutottak eredményre, az azért mutatja, milyen korlátaik vannak globális játékosként. De hát a dollár kulcsszerepe miatt nem kockáztathattak meg egy amerikai visszavágást. És ehhez még hozzájönnek a szervezet belső bajai, mindenekelőtt a nagy pártok meggyengülése. Ebből valószínűleg az következik, hogy az EP a jövőben kiszámíthatatlanabb lesz. Azon kívül Macron odahaza a sárga mellényesekkel küszködik, a Merkel-korszak pedig a vége felé közeleg. És akkor még ott van a következő, 7 éves költségvetés terve, továbbá a klímacélok bizonytalansága. Ez utóbbi ügyben a felelősséget Kelet-Európára hárítják, de hogy idáig jutottak a dolgok, abban szerepe volt annak, hogy a németek és a franciák nem tudtak hatékonyan együttműködni.
A magyarok és a lengyelek továbbra is vitában állnak a Bizottsággal, az igazságügy és a sajtó szabadsága, valamint kormányzati kérdések miatt. De mindennek a tetejében jön a Brexit. Az EU vezetői tudják, hogy egy rendezetlen kilépés tönkreteheti mindenkinek a Karácsonyát.
Putyinnak pechje van, mert ugyan az osakai csúcs előtt már lejárt lemeznek minősítette a liberális demokráciát, amit persze bevenne a mája, ha úgy volna, csak éppen a liberális gondolat erősebb, mint ő. És mellé lőtt, amikor igazolni akarta a diagnózist. Persze, hogy ez a véleménye, abban nincs semmi meglepő, mert a magafajta autokraták számára a liberalizmus halálos méreg. Viszont nagyon is érdeke, hogy feltüzelje a Nyugaton zajló vitát, miután Trump nagy kalapáccsal esett neki a 2. világháború utáni nemzetközi rendnek. Ebben nagyon is egybeesnek az érdekeik Putyinnal, de hasonló véleményen van Orbán, Salvini és a többi jobboldali populista.
Az orosz államfőnek kifejezetten ellenére van, hogy a nemzetközi rendszer értékekre épüljön, számára az a jó, ha a világ erkölcsmentes. Ily módon ugyanis az uralmon lévő politikusok, Moszkvától, Rijadon át, Pekingig, zavartalanul tudnak zsarnokoskodni. Számukra szörnyű volna a demokratizálódás. Úgy gondolják, hogy képesek feltartóztatni és visszafordítani a történelmet. Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre tehetősebb emberek beleszólást követelnek a maguk számára a dolgokba, még a tekintélyelvű államokban is. Ettől rettegnek az olyanok, mint Putyin. Ezért próbálják folyton lejáratani a liberális gondolkodásmódot. Az orosz vezető azért ködösít, hogy elfedje a liberalizmus lényegét: a társadalom többre jut, ha polgárai szabadon, a kormány gyámkodása nélkül élhetnek, ténykedhetnek.Le Monde
Ahogy az isztambuli példa mutatja, szembe lehet szállni az olyan erős emberekkel, mint Trump. Itt olyan hatalmakról van szó, amelyeket mind inkább tekintélyelvű vezetők uralnak. Ők azok, akik megszállottan igyekeznek érvényesíteni a saját világképüket, amibe azonban nem fér bele bármilyen eltérő elképzelés. Mellettük a demokratikus ellenzék gyakorta haloványnak látszik. Az USA-ban a demokraták beleütköznek az elnök megingathatatlan falába. Magyarországon Orbán megosztja az ellenfeleit, ily módon semmisíti meg őket. De példának lehetne felhozni Lengyelországot, Olaszországot és természetesen Moszkvát is.
A bírálatok gyakran ülnek, csak éppen semmire sem jók egy populista ellenében, aki ezeknek a támadásoknak a segítségével sorakoztatja fel még inkább maga mellett a híveket. Utóbbiak semmilyen fenntartást nem táplálnak velük szembe. A bökkenő itt az, hogy az ellenzék időnként nem veszi komolyan a másik felet. Ez történt Lengyelországban a PiS hatalomra jutása előtt. A másik veszély az, amit a magyaroknál lehetett látni, hogy ti. az ellentábor megosztott és felmorzsolódik, ami csak tovább erősíti a kormánypártot. Ezért az ellenzéknek tanulnia kell korábbi hibáiból. Isztambul reménysugarat jelent, akárcsak a hatalmas tüntetések Prágától Hongkongig. Az erős emberek uralta világban jól jön minden demokratikus fordulat.
Prágában azért demonstrálnak százezrek, mert nem szeretnék, ha egy 2. Magyarországon kellene élniük. Az persze világos, hogy sokuk számára elfogadhatatlan a tény, mármint hogy a milliárdos Babis a miniszterelnök, hiszen ő az ország 2. leggazdagabb embere. Bár az igaz, hogy idáig nem lehet sokat a rovására írni: nem olyan nacionalista, mint Kaczynski, Orbántól eltérően nem rendelte maga alá az államot, és az ellene felhozott korrupciós vádak nevetségesek, ha azt vesszük, mi folyik Romániában.
Mégis hatalmas tüntetések vannak ellene, legutóbb negyed millióan vonultak az utcára, ami rekord. Ezek megelőző tüntetések, mert a lakosság elveti, hogy az országból új Lengyel- vagy Magyarország legyen. Azaz tekintélyelvű alapon kormányozzák, viszont elszigetelődjön az unióban. Emögött ott van, hogy sok cseh a rendszerváltás óta bizalmatlan a pártpolitikával szemben, hiszen a hatalom és ellenzék nem egyszer átláthatatlan ügyleteket kötött. A politikát a hátsó szobákban, umbuldák segítségével alakítják. Ebből azonban immár sok embernek elege lett.
