Továbbra sincs kilátásban a spanyol kormány megalakulása, két hónappal a parlamenti választást követően, így a hivatalban lévő miniszterelnök, az új kabinetről szóló tárgyalásokat vezető Pedro Sánchez már az előrehozott választások megrendezését sem zárja ki.
A gondot az jelenti, hogy az áprilisi voksolást 28,5 százalékkal megnyerő szocialisták messze nem tettek szert abszolút többségre, így koalíciós kormányt kell alakítaniuk. Ez azonban nem egyszerű amiatt, mert a spanyol törvényhozás rendkívül szerteágazó. Sánchez szíve szerint a gazdaságpolitikáját tekintve liberális Ciudadanosszal lépne koalícióra, így kényelmes biztos többségre támaszkodhatnának, és centrista kormány jöhetne létre, de Albert Rivera pártelnök még a választás előtt kikötötte: nem hajlandó szövetséget kötni a szocialistákkal. Sáncheznek ezért nincs más választása, a baloldali Podemosszal, illetve regionális pártokkal, köztük a katalán függetlenségpárti ERC-vel kell összefognia.
Sánchez azonban láthatóan ódzkodik a radikális baloldallal való szövetségtől. A szocialisták programja jóval piacbarátabb a Podemosénál, s a szocialista miniszterelnök mintha nem is tartaná túlságosan megbízhatónak a pártot. A Podemos ragaszkodik ahhoz, hogy kormányzati tényező legyen, Pedro Sánchez ezzel szemben kisebbségi kabinet megalakításában gondolkodik. Szerinte a baloldali radikális párt 42 képviselői helye túl kevés ahhoz, hogy rászolgáljon akár egyetlen miniszteri tárcára is.
A szocialisták kezdenek kételkedni abban, hogy a bármilyen megszorítás ellen hevesen tiltakozó Podemos hajlandó lesz-e egyáltalán támogatni Sánchez következő kormányát.
„Ez nem a Trónok harca. Felelős viselkedést várunk el. Világos viszonyokat akarunk, tudni kívánjuk, nemmel, a jobboldali pártokkal együtt szavaznak-e a Podemos képviselői az új kormányról szóló bizalmi szavazáson” – tette fel a költői kérdést a szocialisták szóvivője, Adriana Lastra a spanyol közszolgálati televízióban.
Pablo Iglesias, a Podemos elnöke úgy vélte, a tárgyalások szeptemberig is elhúzódhatnak. Adriana Lastra ezzel kapcsolatban nem tartotta kizártnak, hogy a baloldali radikálisok már most azon morfondíroznak, milyen indokkal utasítsák el az együttműködést a szocialistákkal.
Pedro Sánchez miniszterelnök még az oszakai G20-as csúcstalálkozóra való elutazása előtt kifejtette, nem szeretne idő előtti választásokat, de a Podemosnak vannak olyan feltételei, amelyeket a szocialisták nem fogadhatnak el. Ezek közé tartozik egyebek mellett az, hogy a Podemos jelentősen megadóztatná a vállalkozókat, és csökkentené a heti munkaidőt. A szocialisták és a Podemos közötti bizalmat az sem erősíti, hogy a baloldali radikálisok szerint Sánchez folyamatosan a jobboldalnak udvarol, támogassák kabinetjét egy bizalmi szavazáson. A miniszterelnök ezt azzal indokolja, hogy ez esetben nem lenne a katalán függetlenségpártiak szavazataira utalva.
Spanyolországban nem első ízben áll elő ilyen bizonytalan belpolitikai helyzet egy parlamenti választás után. Nem is kell sokat visszamenni az időben: a 2015-ös parlamenti választást követően sem alakultak ki egyértelmű viszonyok a parlamentben, így fél évig tartó patthelyzetet követően új választást írtak ki, amely után konzervatív kormány alakult. A második voksolás előtt Pedro Sánchez is próbálkozott kormányalakítással, de a Podemos végül nem támogatta, így most is megismételheti magát a történelem – azzal a különbséggel, hogy most nagyságrendekkel népszerűbbek a szocialisták, mint négy évvel ezelőtt.
A parlamenti választás óta a közvélemény-kutatók rendre 30 százalék felett látják a pártot, amely a május végén megrendezett európai parlamenti voksoláson 32,8 százalékot szerzett. Júniusban akadt olyan felmérés is, az Invymark iroda részéről, amely 35 százalék felett látta a szocialistákat. Ha folytatódna ez a trend, a szocialisták biztos győzelemre számíthatnának egy előrehozott választáson, ám semmi garancia sincs arra, hogy egy új parlamentben a mostaninál jóval tisztább viszonyok állnának elő. Már csak azért sem, mert ez lenne négy éven belül a negyedik parlamenti választás, melynek nyomán mind jobban megrendülhet az emberek bizalma a politikai életben, az intézményrendszerben, ez pedig alacsony részvételi arányt idézhetne elő, ami gyakran a jobboldali radikálisoknak kedvez.
Minden olyan egyszerű lenne, ha Albert Rivera, a Ciudadanos elnöke feladná ellenkezését, s hajlandó lenne koalícióra lépni a szocialistákkal. Mariano Rajoy korábbi néppárti miniszterelnök egy interjúban arra utalt, hogy ez lenne a legjobb megoldás hazája számára.
A Ciudadanos sokáig egyfajta reménysugár volt nem csak a spanyol, hanem az európai liberálisok számára is. A párt elsősorban a fennálló politikai elittel szembeni támadások révén, valamint azzal vált népszerűvé, hogy a korrupció elleni küzdelem élharcosának tűnt. Ám a liberális elemek mindinkább kezdenek eltűnni a Ciudadanos programjából. A párt egyre inkább a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Voxhoz közeledik, több regionális együttműködést is kötöttek egymással, kiegészülve a Néppárttal. Ez történt Andalúziában, s ennek köszönhetően lett jobboldali polgármestere Madridnak.
Albert Rivera célja szakértők szerint az, hogy ő váljon az ellenzék vezető erejévé. Egyelőre azonban semmi sem igazolja stratégiájának helyességét: mióta a Ciudadanos jobbra fordult, jelentősen megcsappant támogatóinak száma. Ám nemcsak belföldön nézik növekvő ellenszenvvel a szélsőjobbal való kokettálást. Az Európai Parlamentben a párt a liberálisok padsoraiban foglal helyet, az Emmanuel Macron által fémjelzett francia képviselők azonban elfogadhatatlannak tartják, hogy a képviselőcsoporthoz tartozó pártok egyike a Marine Le Penhez hasonló nézeteket valló erőkkel fogjon össze.
A Ciudadanoson belül is feszültséget keltett ez a hozzáállás, többen is kurzusának felülvizsgálatát követelték Riverától, két elnökségi tag pedig bejelentette távozását. A bírálók szerint Sánchezt így rákényszerítik arra, hogy úgy táncoljon, ahogy a Podemos fütyül.
