Csúszik a spanyol kormányalakítás

Publikálás dátuma
2019.06.30. 09:58

Fotó: ARIS OIKONOMOU / AFP
Elképzelhető, hogy ismét előrehozott választást kell rendezni a kialakult erőviszonyok miatt. Négy év alatt ez lenne a negyedik.
Továbbra sincs kilátásban a spanyol kormány megalakulása, két hónappal a parlamenti választást követően, így a hivatalban lévő miniszterelnök, az új kabinetről szóló tárgyalásokat vezető Pedro Sánchez már az előrehozott választások megrendezését sem zárja ki. A gondot az jelenti, hogy az áprilisi voksolást 28,5 százalékkal megnyerő szocialisták messze nem tettek szert abszolút többségre, így koalíciós kormányt kell alakítaniuk. Ez azonban nem egyszerű amiatt, mert a spanyol törvényhozás rendkívül szerteágazó. Sánchez szíve szerint a gazdaságpolitikáját tekintve liberális Ciudadanosszal lépne koalícióra, így kényelmes biztos többségre támaszkodhatnának, és centrista kormány jöhetne létre, de Albert Rivera pártelnök még a választás előtt kikötötte: nem hajlandó szövetséget kötni a szocialistákkal. Sáncheznek ezért nincs más választása, a baloldali Podemosszal, illetve regionális pártokkal, köztük a katalán függetlenségpárti ERC-vel kell összefognia.
Sánchez azonban láthatóan ódzkodik a radikális baloldallal való szövetségtől. A szocialisták programja jóval piacbarátabb a Podemosénál, s a szocialista miniszterelnök mintha nem is tartaná túlságosan megbízhatónak a pártot. A Podemos ragaszkodik ahhoz, hogy kormányzati tényező legyen, Pedro Sánchez ezzel szemben kisebbségi kabinet megalakításában gondolkodik. Szerinte a baloldali radikális párt 42 képviselői helye túl kevés ahhoz, hogy rászolgáljon akár egyetlen miniszteri tárcára is.
A szocialisták kezdenek kételkedni abban, hogy a bármilyen megszorítás ellen hevesen tiltakozó Podemos hajlandó lesz-e egyáltalán támogatni Sánchez következő kormányát. „Ez nem a Trónok harca. Felelős viselkedést várunk el. Világos viszonyokat akarunk, tudni kívánjuk, nemmel, a jobboldali pártokkal együtt szavaznak-e a Podemos képviselői az új kormányról szóló bizalmi szavazáson” – tette fel a költői kérdést a szocialisták szóvivője, Adriana Lastra a spanyol közszolgálati televízióban. Pablo Iglesias, a Podemos elnöke úgy vélte, a tárgyalások szeptemberig is elhúzódhatnak. Adriana Lastra ezzel kapcsolatban nem tartotta kizártnak, hogy a baloldali radikálisok már most azon morfondíroznak, milyen indokkal utasítsák el az együttműködést a szocialistákkal.
Pedro Sánchez miniszterelnök még az oszakai G20-as csúcstalálkozóra való elutazása előtt kifejtette, nem szeretne idő előtti választásokat, de a Podemosnak vannak olyan feltételei, amelyeket a szocialisták nem fogadhatnak el. Ezek közé tartozik egyebek mellett az, hogy a Podemos jelentősen megadóztatná a vállalkozókat, és csökkentené a heti munkaidőt. A szocialisták és a Podemos közötti bizalmat az sem erősíti, hogy a baloldali radikálisok szerint Sánchez folyamatosan a jobboldalnak udvarol, támogassák kabinetjét egy bizalmi szavazáson. A miniszterelnök ezt azzal indokolja, hogy ez esetben nem lenne a katalán függetlenségpártiak szavazataira utalva.
Spanyolországban nem első ízben áll elő ilyen bizonytalan belpolitikai helyzet egy parlamenti választás után. Nem is kell sokat visszamenni az időben: a 2015-ös parlamenti választást követően sem alakultak ki egyértelmű viszonyok a parlamentben, így fél évig tartó patthelyzetet követően új választást írtak ki, amely után konzervatív kormány alakult. A második voksolás előtt Pedro Sánchez is próbálkozott kormányalakítással, de a Podemos végül nem támogatta, így most is megismételheti magát a történelem – azzal a különbséggel, hogy most nagyságrendekkel népszerűbbek a szocialisták, mint négy évvel ezelőtt. A parlamenti választás óta a közvélemény-kutatók rendre 30 százalék felett látják a pártot, amely a május végén megrendezett európai parlamenti voksoláson 32,8 százalékot szerzett. Júniusban akadt olyan felmérés is, az Invymark iroda részéről, amely 35 százalék felett látta a szocialistákat. Ha folytatódna ez a trend, a szocialisták biztos győzelemre számíthatnának egy előrehozott választáson, ám semmi garancia sincs arra, hogy egy új parlamentben a mostaninál jóval tisztább viszonyok állnának elő. Már csak azért sem, mert ez lenne négy éven belül a negyedik parlamenti választás, melynek nyomán mind jobban megrendülhet az emberek bizalma a politikai életben, az intézményrendszerben, ez pedig alacsony részvételi arányt idézhetne elő, ami gyakran a jobboldali radikálisoknak kedvez.
Minden olyan egyszerű lenne, ha Albert Rivera, a Ciudadanos elnöke feladná ellenkezését, s hajlandó lenne koalícióra lépni a szocialistákkal. Mariano Rajoy korábbi néppárti miniszterelnök egy interjúban arra utalt, hogy ez lenne a legjobb megoldás hazája számára.
A Ciudadanos sokáig egyfajta reménysugár volt nem csak a spanyol, hanem az európai liberálisok számára is. A párt elsősorban a fennálló politikai elittel szembeni támadások révén, valamint azzal vált népszerűvé, hogy a korrupció elleni küzdelem élharcosának tűnt. Ám a liberális elemek mindinkább kezdenek eltűnni a Ciudadanos programjából. A párt egyre inkább a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Voxhoz közeledik, több regionális együttműködést is kötöttek egymással, kiegészülve a Néppárttal. Ez történt Andalúziában, s ennek köszönhetően lett jobboldali polgármestere Madridnak.
Albert Rivera célja szakértők szerint az, hogy ő váljon az ellenzék vezető erejévé. Egyelőre azonban semmi sem igazolja stratégiájának helyességét: mióta a Ciudadanos jobbra fordult, jelentősen megcsappant támogatóinak száma. Ám nemcsak belföldön nézik növekvő ellenszenvvel a szélsőjobbal való kokettálást. Az Európai Parlamentben a párt a liberálisok padsoraiban foglal helyet, az Emmanuel Macron által fémjelzett francia képviselők azonban elfogadhatatlannak tartják, hogy a képviselőcsoporthoz tartozó pártok egyike a Marine Le Penhez hasonló nézeteket valló erőkkel fogjon össze.
A Ciudadanoson belül is feszültséget keltett ez a hozzáállás, többen is kurzusának felülvizsgálatát követelték Riverától, két elnökségi tag pedig bejelentette távozását. A bírálók szerint Sánchezt így rákényszerítik arra, hogy úgy táncoljon, ahogy a Podemos fütyül.

Vasárnap találkozik Trump és Kim Dzsong Un

Publikálás dátuma
2019.06.30. 07:32

Fotó: SAUL LOEB / AFP
„Egy kézfogás nagyon sokat jelenthet” – fogalmazott az amerikai elnök.
Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető vasárnap találkozik egymással a Koreai-félszigetet kettéválasztó demilitarizált övezetben (DMZ) található Panmindzson falujában – jelentette be Mun Dzse In dél-koreai elnök Szöulban újságíróknak. Az amerikai elnök a G20-országcsoport oszakai csúcstalálkozója után kezdett megbeszéléseket vasárnap Szöulban a dél-koreai államfővel, a hírügynökségek szerint a két ország közti kereskedelmi kapcsolatok mellett érintették az észak-koreai nukleáris leszerelés kérdését is. Az MTI összefoglalója szerint a Fehér Ház közleményében az áll, hogy a panmindzsoni találkozót az észak-koreai vezető kérte Trumptól, aki mikroblog-bejegyzésében azt is közölte, hogy már rég szerette volna felkeresni demilitarizált övezetet. A tervezett találkozóval kapcsolatban a sajtótájékoztatón azt mondta, elképzelhető, hogy csak kezet fognak egymással, mindazonáltal azt is hozzátette, hogy
„egy kézfogás nagyon sokat jelenthet”.

Mun Dzse In – aki elkíséri Trumpot az övezetbe – a tervezett találkozót történelmi eseménynek nevezte, és hozzátette: reméli, hogy Trump úgy vonul be a történelembe, mint az az amerikai elnök, amelyik békét teremtett a két Korea között. Trumppal közös sajtótájékoztatóján Mun azt is leszögezte, hogy ő és Kim Dzsong Un később fognak tárgyalni egymással:
„a vasárnapi találkozó központjában Washington és Phenjan közti áll”

– magyarázta.

Ugyanekkor Trump azt is hozzáfűzte, hogy a maga részéről „nem sieti el” Észak-Korea ügyét, és emlékeztetett arra is, hogy a Phenjan elleni szankciók továbbra is érvényben vannak. Trump szombaton egy Twitter-üzenetben azt írta, Japánból vasárnap Dél-Koreába utazik, hogy találkozzon Mun Dzse In államfővel. Amennyiben Kim Dzsong Un észak-koreai vezető látja üzenetét, találkozhatnának egy kézfogásra a két Koreát elválasztó demilitarizált övezetben– tette hozzá.
Trump idén február végén találkozott az észak-koreai vezetővel, de a tárgyalások megfeneklettek a Koreai-félsziget atommentesítésének kérdésében, és a csúcs megállapodás nélkül ért véget. Az amerikai elnököt a hét elején – amikor ázsiai körútjára indult – megkérdezték, hogy találkozik-e majd Kim Dzsong Unnal. Akkor kitérő választ adott, azt felelte: sok emberrel találkozik majd, elképzelhető, hogy Kim Dzsong Unnal is beszélhet, de más körülmények között.
Frissítve: 2019.06.30. 10:21

Szabad szemmel – Merkel kitárta az ajtót Timmermans előtt

Publikálás dátuma
2019.06.30. 07:19

Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 30.
FAZ A lap megerősíti, hogy Weber számára befejeződött a verseny a Bizottság elnöki tisztéért, így most számára két lehetőség kínálkozik, hogy arcvesztés nélkül ki tudjon hátrálni a küzdelemből. Ennél a pontnál a jelek szerint fontos, hogy Macron hiába próbálta megtorpedózni a csúcsjelölti rendszert, viszont Merkel a személyi kérdésekben semmiképpen sem szeretne vitát francia partnerével. Így jutott el ahhoz az opcióhoz, hogy 1. a Néppárt továbbra is kitart amellett, hogy legerősebb frakcióként neki kell javasolnia valakit a végrehajtó testület élére, de nem Webert. Utóbbinak meg kellene elégednie az EP vezetésével. Ez esetben Timmermans lenne a külpolitikai főmegbízott, a Bizottság irányítását pedig akár az ír kereszténydemokrata kormányfő, Varadkar kapná meg. 2. Weber átengedi holland vetélytársának a Bizottságot, ő pedig az első alelnök posztját látná el, de kiemelt témakörök rendelnének hozzá. Ez esetben tudna kormányzati tapasztalatokat gyűjteni és öt év múlva már nagyobb esélyekkel szállhatna be a főnöki posztért megvívandó csatába. Viszont ezúttal a Néppártnak jutna az Európai Tanács vezetése. A képletbe az is belefér, hogy a német Weidmann lépne Draghi örökébe az EKB elnökeként. De nem tudni, mit szólna Magyarország és Lengyelország Timmermans előléptetéséhez, mert jelenleg határozottan ellenzik. Az meg teljesen bizonytalan, hogy a csehek és a szlovákok mennyire támogatják törekvésüket. Valójában nem képesek megakadályozni a döntést, de politikailag kényes volna, ha szembemennének az egész szervezettel.
Süddeutsche Zeitung Az újság kizártnak tartja, hogy bárki más legyen a befutó, mint Timmermans, erre utalt Merkel ominózus megjegyzése is. Így ugyanis érvényben maradna a csúcsjelölti rendszer, noha nem Weber venné át a Bizottság irányítását, miután Macron keresztbe fekszik a megválasztása előtt. Ugyanakkor a Parlamentben egyre inkább nő a holland szociáldemokrata politikus támogatottsága. Mellette szól a tapasztalata, hiszen volt külügyminiszter, mostanáig pedig a Bizottság 2. embereként dolgozott, azon kívül igazi nyelvtehetség. Viszont gyűlöletes figurának számít a lengyel kormány szemében, mert ő a felelős az ország elleni jogállami eljárásért. Hasonló a megítélése magyar hivatalos körökben is. Hogy végül veszi-e az akadályt a Tanácsban, az az egész csomagtól függ. Lehet például újra a Bizottság alelnöke, de a keleti tagoknak is fenn kell tartani valami fontos posztot.
Bloomberg A német kancellár legújabb kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy már csak Weber és Timmermans jöhet szóba a Bizottság következő elnökeként, azaz a liberális Vestager kiesett a küzdelemből. Merkel jelezte, hogy a ma esti brüsszeli rendkívüli uniós csúcson megszülethet a megoldás. A jelentés hozzáteszi, hogy a két megmaradt jelöltből a holland politikus számít favoritnak, legalábbis egy uniós forrás szerint. A francia elnök ugyanis semmiképpen sem adja áldását a bajor vetélytársra. Ám amikor német kollégája megjegyzéséről kérdezték, jelezte, hogy az osakai G20-as csúcsértekezlet előtti egyeztetéseken áttörést értek el ez ügyben és ez szintén arra utal, hogy a holland jelöltnek áll a zászló. A zöldek már közölték, hogy el tudják fogadni Timmermanst Juncker utódjaként, illetve hogy ez esetben Weber a Parlament elnöki tisztét kapja meg vigaszdíjként. Ám bizonytalan, hogy mit szól a magyar, a lengyel és a cseh kormány a Bizottság alelnökének megválasztásához, mert a politikus igen kemény vonalat képvisel a jogállamiság kapcsán.
Politico Mivel Merkel a jelek szerint kitárta az ajtót Timmermans előtt, ez felveti, hogy nem valamiféle átfogó taktikai manőverezés rejlik-e a háttérben. Hiszen a Néppárt vezetői idáig folyton azt hangoztatták, hogy őket csakis a Bizottság elnöki széke érdekli. Nem voltak hajlandók új jelöltet sem megnevezni, miután nyilvánvalóvá vált, hogy Weber számára befejeződött a versengés. De ha a holland politikus nem kap ma többséget, akkor más nevek kerülhetnek szóba. Így Vestager, Barnier, a horvát kormányfő, a román elnök, valamint a német védelmi, illetve gazdasági miniszter. A V4-ek mindenesetre levélben tájékoztatták Tuskot, hogy nem kérnek Timmermansból. De ő győzhet anélkül is, hogy minden tagállam támogatná. Elég hozzá, ha megszerzi legalább 22 ország támogatását, már ha azok az uniós lakosság legalább 60 százalékát képviselik. Viszont a kompromisszum révén a német kancellár szövetségre léphet a szociáldemokratákkal és a zöldekkel Strasbourgban. Akkor pedig nem lenne szüksége a liberálisokra, akikkel összerúgta a patkót a csúcsjelölti rendszer ügyében. Macron azt mondta Osakában, hogy neki olyan bizottsági elnök kell, akinek várhatóan sikerül keresztülvinnie az állam- és kormányfők által megszabott programot.  
Guardian A nagy feszültség miatt Európa viharos és civakodással teli ősz elé néz – jósolja a kommentár. És az unió még mindig nem tudja, ki lesz a vezetője, noha hamarosan aknákon fog lépkedni. Példa erre a mai csúcstalálkozó, amelyet a kétségbeesett Tusk hívott össze, miután az előző nekifutásra nem sikerült megállapodni a posztok elosztásában. Itt szerkezeti gondról van szó, mivel akadozik a német-magyar motor, már túl azon, hogy ki lenne Juncker megfelelő utódja. Macron mélyebb EU-t akar, amely bástyaként működne a reakciós, populista-nacionalista erőkkel szemben. Merkel már óvatosabb, részben, mert attól tart, hogy a nagy ívű francia tervek árát a végén Németország fizeti meg. Szokatlan, hogy az európai vezetők szembeszálltak Trumppal az iráni atomügylet kapcsán, ám hogy nem jutottak eredményre, az azért mutatja, milyen korlátaik vannak globális játékosként. De hát a dollár kulcsszerepe miatt nem kockáztathattak meg egy amerikai visszavágást. És ehhez még hozzájönnek a szervezet belső bajai, mindenekelőtt a nagy pártok meggyengülése. Ebből valószínűleg az következik, hogy az EP a jövőben kiszámíthatatlanabb lesz. Azon kívül Macron odahaza a sárga mellényesekkel küszködik, a Merkel-korszak pedig a vége felé közeleg. És akkor még ott van a következő, 7 éves költségvetés terve, továbbá a klímacélok bizonytalansága. Ez utóbbi ügyben a felelősséget Kelet-Európára hárítják, de hogy idáig jutottak a dolgok, abban szerepe volt annak, hogy a németek és a franciák nem tudtak hatékonyan együttműködni. A magyarok és a lengyelek továbbra is vitában állnak a Bizottsággal, az igazságügy és a sajtó szabadsága, valamint kormányzati kérdések miatt. De mindennek a tetejében jön a Brexit. Az EU vezetői tudják, hogy egy rendezetlen kilépés tönkreteheti mindenkinek a Karácsonyát.
Die Presse Putyinnak pechje van, mert ugyan az osakai csúcs előtt már lejárt lemeznek minősítette a liberális demokráciát, amit persze bevenne a mája, ha úgy volna, csak éppen a liberális gondolat erősebb, mint ő. És mellé lőtt, amikor igazolni akarta a diagnózist. Persze, hogy ez a véleménye, abban nincs semmi meglepő, mert a magafajta autokraták számára a liberalizmus halálos méreg. Viszont nagyon is érdeke, hogy feltüzelje a Nyugaton zajló vitát, miután Trump nagy kalapáccsal esett neki a 2. világháború utáni nemzetközi rendnek. Ebben nagyon is egybeesnek az érdekeik Putyinnal, de hasonló véleményen van Orbán, Salvini és a többi jobboldali populista. Az orosz államfőnek kifejezetten ellenére van, hogy a nemzetközi rendszer értékekre épüljön, számára az a jó, ha a világ erkölcsmentes. Ily módon ugyanis az uralmon lévő politikusok, Moszkvától, Rijadon át, Pekingig, zavartalanul tudnak zsarnokoskodni. Számukra szörnyű volna a demokratizálódás. Úgy gondolják, hogy képesek feltartóztatni és visszafordítani a történelmet. Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre tehetősebb emberek beleszólást követelnek a maguk számára a dolgokba, még a tekintélyelvű államokban is. Ettől rettegnek az olyanok, mint Putyin. Ezért próbálják folyton lejáratani a liberális gondolkodásmódot. Az orosz vezető azért ködösít, hogy elfedje a liberalizmus lényegét: a társadalom többre jut, ha polgárai szabadon, a kormány gyámkodása nélkül élhetnek, ténykedhetnek.Le Monde Ahogy az isztambuli példa mutatja, szembe lehet szállni az olyan erős emberekkel, mint Trump. Itt olyan hatalmakról van szó, amelyeket mind inkább tekintélyelvű vezetők uralnak. Ők azok, akik megszállottan igyekeznek érvényesíteni a saját világképüket, amibe azonban nem fér bele bármilyen eltérő elképzelés. Mellettük a demokratikus ellenzék gyakorta haloványnak látszik. Az USA-ban a demokraták beleütköznek az elnök megingathatatlan falába. Magyarországon Orbán megosztja az ellenfeleit, ily módon semmisíti meg őket. De példának lehetne felhozni Lengyelországot, Olaszországot és természetesen Moszkvát is. A bírálatok gyakran ülnek, csak éppen semmire sem jók egy populista ellenében, aki ezeknek a támadásoknak a segítségével sorakoztatja fel még inkább maga mellett a híveket. Utóbbiak semmilyen fenntartást nem táplálnak velük szembe. A bökkenő itt az, hogy az ellenzék időnként nem veszi komolyan a másik felet. Ez történt Lengyelországban a PiS hatalomra jutása előtt. A másik veszély az, amit a magyaroknál lehetett látni, hogy ti. az ellentábor megosztott és felmorzsolódik, ami csak tovább erősíti a kormánypártot. Ezért az ellenzéknek tanulnia kell korábbi hibáiból. Isztambul reménysugarat jelent, akárcsak a hatalmas tüntetések Prágától Hongkongig. Az erős emberek uralta világban jól jön minden demokratikus fordulat.
Spiegel Prágában azért demonstrálnak százezrek, mert nem szeretnék, ha egy 2. Magyarországon kellene élniük. Az persze világos, hogy sokuk számára elfogadhatatlan a tény, mármint hogy a milliárdos Babis a miniszterelnök, hiszen ő az ország 2. leggazdagabb embere. Bár az igaz, hogy idáig nem lehet sokat a rovására írni: nem olyan nacionalista, mint Kaczynski, Orbántól eltérően nem rendelte maga alá az államot, és az ellene felhozott korrupciós vádak nevetségesek, ha azt vesszük, mi folyik Romániában. Mégis hatalmas tüntetések vannak ellene, legutóbb negyed millióan vonultak az utcára, ami rekord. Ezek megelőző tüntetések, mert a lakosság elveti, hogy az országból új Lengyel- vagy Magyarország legyen. Azaz tekintélyelvű alapon kormányozzák, viszont elszigetelődjön az unióban. Emögött ott van, hogy sok cseh a rendszerváltás óta bizalmatlan a pártpolitikával szemben, hiszen a hatalom és ellenzék nem egyszer átláthatatlan ügyleteket kötött. A politikát a hátsó szobákban, umbuldák segítségével alakítják. Ebből azonban immár sok embernek elege lett.
Szerző