Megháromszorozzák a médiahatóság elnökének fizetését

Publikálás dátuma
2019.07.01. 07:31
Fotó: Népszava
Augusztus elsejétől négymillió forintra emelik a bérét.
A médiatörvények módosításához múlt csütörtökön benyújtott összegző módosító javaslat szerint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) vezetőjének, Karas Mónikának fizetése havi 1,3 millió forintról négymillió forintra nő – írja a 24.hu.
Időszerűvé vált a Médiatanács elnöke és tagjai, valamint az NMHH vezetői illetményének rendezése

– indokolta javaslatát a parlament törvényalkotási bizottsága. Karas, aki eddig miniszteri illetményre volt jogosult, legutóbbi vagyonnyilatkozatában még 1 millió 296 ezer forintos fizetést tüntetett fel, vagyis a
jövedelme több mint a háromszorosára nőhet augusztus 1-jétől.

Ennek oka, hogy a jövőben Matolcsy György havi ötmillió forintos fizetésének 80 százaléka jár neki az Országgyűlés előtt lévő módosító javaslat szerint. A médiahatóság elnöke fizetésen túl miniszteri juttatásokra is jogosult, ez a hivatali lakástól a személyes gépkocsihasználatig terjed. Emellett további 400 ezer forint tiszteletdíjra számíthat,
a médiatanács tagjai pedig – akiket egytől egyig a Fidesz jelölt a tisztségre – fejenként havi 1,6 millió forintra.

Szerző

Törések a szakadár szélsőjobbon

Publikálás dátuma
2019.07.01. 07:30

Fotó: Népszava
Újabb helyi vezetők léptek ki a Mi Hazánkból. Személyi konfliktusok keverednek politikai vitákkal, középpontban a „cigánybűnözés”.
Megviselte a Jobbikból kivált Mi Hazánk Mozgalmat, hogy nem szerzett mandátumot az EP-választáson. Toroczkai László pártelnök és Volner János parlamenti képviselő megállapodott abban, hogy mindketten tervet készítenek a „pártban szükséges átalakításokra” – írtuk pár hete. Majd a hvg.hu vette észre, hogy közösségi oldalán három helyi szervezet vezetője is bejelentette kilépését. A távozók: Bartha Barna ceglédi elnök, Ferenczi Gábor devecseri polgármester és a pápai Orbán Imre, a Veszprém megyei közgyűlés tagja. Lapunk több forrásból származó értesülései más helyi vezetők is elhagyták a Mi Hazánkat: az ajkai Sikos Zsolt és a balatonfüredi Kiss Tamás. Utóbbit sikerült elérnünk. Kiss megerősítette információnkat, amikor azonban kilépésének okairól kérdeztük – mondván, a „kérdés nagyon összetett” – nem akart nyilatkozni.
Már nem hozzáférhető Facebook-bejegyzésében a ceglédi Bartha Barna azzal indokolta távozását, hogy a Mi Hazánk vezetői között sokan vannak, akik „miatt nem lehet más a párt, mint a Jobbik, amelyből kiszakadt”. Ferenczi Gábor a személyi konfliktusokon túl markáns politikai nézetkülönbségekre is hivatkozott. Szerinte olyan nemzeti pártra lenne szükség, amely mentes mindenfajta szélsőséges megnyilvánulástól.
Ferenczi Gábor volt jobbikos parlamenti képviselő különösen érzékeny veszteség a Mi Hazánk számára. A devecseri polgármester a Jobbik tavalyi viharos tisztújítása után nyilvánosan kiállt az első körben belső platform alakításával próbálkozó Toroczkai László mellett, aztán egyik alapítója lett a Mi Hazánknak.
Toroczkai nyílt levélben válaszolt Ferenczi állításaira. A pártelnök szerint a „néppártosodásnak nevezett megalkuvás, elvtelenség nem gyors győzelemhez, hanem teljes bukáshoz vezet”, a Mi Hazánk a jövőben is a legkeményebben fellép a „cigánybűnözőkkel” szemben.
Bár Ferenczi Gábor nem reagált megkeresésünkre, a pró és kontra érvekből arra lehet következtetni, hogy a mérsékelt és a radikális irányvonal egymásnak feszülése ugyanúgy megjelenik a Mi Hazánkban, ahogyan a Jobbikban is történt. Ez azért meglepő, mert eddig abban a hiszemben voltunk, hogy azok váltak ki a Jobbikból, és csatlakoztak a Mi Hazánkhoz, akiknek nem tetszett a „nemzeti radikalizmus” feladása.
A már említett pápai Orbán Imre mindenesetre a Jobbik után a Mi Hazánkból is annyira kiábrándult, hogy elhatározta, végképp felhagy a politizálással. „Nézze, 53 éves vagyok. Nem akarom ilyen vállalhatatlan emberek között eltölteni az életem hátralévő részét, akik ma a Veszprém megyei Mi Hazánk Mozgalom egy részét képezik, akiknek fogalmuk sincs a politikáról és az egyenes viselkedésről” – nyilatkozta lapunknak.
Elmondása szerint a Mi Hazánk környékén feltűntek ugyanazok a „szarkeverők”, akikből már a jobbikos időkben is elege volt. „A zsidózáson, a buzizáson, a cigányozáson és a gyűlöletkeltésen kívül semmi másra nem képesek” – tette hozzá.
Az egyik leginkább megosztó ügynek a „cigánybűnözés” témája látszik. Orbán Imre nem vitatja, hogy foglalkozni kell a kérdéssel: ő is részt vett azon a demonstráción, amit az EP-választás előtt a Mi Hazánk szervezett Törökszentmiklóson a „cigányterror” ellen. Ettől még nem tekinti magát szélsőségesnek. A „cigánybűnözés” kifejezést ugyanakkor túlságosan általánosítónak és megbélyegzőnek tartja, helyette – indítványozta – jobb lenne például azt használni, hogy „idősek kárára elkövetett bűncselekmények”. A másik gondja az, hogy erre nem lehet egy párt politikáját építeni, „ennél több kell”.
Hivatalos tájékoztatást kértünk arról, hogy hányan hagyták el a Mi Hazánkat. Árgyelán János pártigazgató kérdésünkre közölte, hogy az EP-választás óta kilenc fő távozott. A pártigazgató ebből Ferenczi Gábort, Orbán Imrét és a Szabó Ákost sorolta a „meghatározó, vezető személyiségek közé”. (Szabó Ákos nagykátai elnök, a Mi Hazánk ifjúsági tagozatának egyik alapítója tavaly szükségét érezte, hogy a nyilas hatalomátvétel évfordulóján tiszteletét fejezze ki Szálasi Ferenc iránt.)
A távozók száma alapján nem lehet kilépési hullámról beszélni. Orbán Imre is úgy gondolja: túlzás azt állítani, hogy a Jobbikból kivált szakadár párt maga is gyorsan a szakadás szélére sodródott. Fontos jelzés azonban, hogy helyi szervezeti vezetők fordítottak hátat a Mi Hazánknak – állapította meg.
Facebookos szereplése alapján amúgy Orbán Imre sem kifejezetten mérsékelt politikus benyomását keltette. Politikusi profilját a Facebook törölte, így az jelenleg nem elérhető. Ennek egyik bejegyzésében kifogásolta, hogy a kormány a Felvidéki Magyar Szigettől megvonta a támogatást, bezzeg a budapesti „zsidó olimpia” milliárdokat kap. Megkérdeztük, ha zavarja a zsidózás, miért tett közzé antiszemita szöveget. Orbán Imre kijelentette: „szerintem ez nem zsidózás”.

Hazafias érzelmű jelöltek kerestetnek

„Keresünk Bajáról és környékéről hazafias érzelmű, a Mi Hazánk Mozgalom elveit magáénak érző embereket tagnak, szimpatizánsnak, önkormányzati képviselőjelöltnek!” – írta Facebook-posztjában a Mi Hazánk bajai szervezete. A 444.hu kérdésére a párt sajtóosztálya közölte: a bajaiak előzetes egyeztetés nélkül jelentették meg a felhívást, ahhoz, hogy valaki a párt jelöltje lehessen, „több szintű jóváhagyás” szükséges.

Szerző

Duplájára hízott Schmidt Mária juttatása

Publikálás dátuma
2019.07.01. 06:43

Fotó: Mónus Márton / MTI
Tavaly is több mint ötmilliárdunkat költötte el a Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapitvány némi történelmi mázzal leöntött nettó Fidesz- és altright-propagandára.
Tavaly 47,2 millióról 97 millióra nőttek Schmidt Mária főigazgató juttatásai a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapitványban (KKETTKK) – derül ki a Terror Házát is üzemeltető szerveződés minap leadott beszámolójából. (Amúgy Schmidt Mária az ország egyik leggazdagabb vállalkozója.) Bevételük 5,2 milliárdról 5,4 milliárdra bővült. A támogatások viszont a 2017-es 4,7 milliárdról 4,6 milliárdra estek. A többi értékesítésekből folyt be. Eredményük 185 millióról 161 millióra mérséklődött. A központi költségvetésből a 2017-es 4,6 milliárd után tavaly 4,5 milliárdot kaptak. A tételes, lényegében kizárólag állami támogatások lapunk összegzése szerint tavaly ötmilliárdra rúgtak. E lista szerint messze leglelkesebb hívük az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), amely hat – amúgy akár éveken átnyúló – jogcímen tavaly számításunk szerint összesen 2,8 milliárdot fizetett. Ez leginkább az I. világháború kitörésének (sic!) száz éves évfordulójára rendezett ünnepségsorozathoz, az 1956-os és a Gulág-emlékévhez, valamint a Kertész Imre Intézet megalapításához kapcsolódó költségek. A második legnagyobb tétel a Visegrádi 4-es (V4) elnökséghez kapcsolódó programokra másfélmilliárdot juttató Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM). A Miniszterelnökség is százmilliókat adományozott – főképp „működtetésre, feladatellátásra”. A többiek ehhez képest feltűnően szűkkeblűek. A Mol 3,2 milliót adott az általa alapított Petőfi-díj átadójára, a Nemzeti Kulturális Alap, a fővárosi és terézvárosi önkormányzat holokauszt-emléknaphoz kapcsolódó támogatásai szinte százezresek, az adó 1 százalékából pedig összesen félmillió jött össze. A közhasznúsági jelentésben részletezik, a milliárdjainkat mire költötték. Az általuk közölt összefoglalók már csak azért is szembeötlők, mivel önmeghatározásuk szerint a KKETTKK „biztosítja a kulturális javakhoz való hozzáférést és így a közművelődést, továbbá elősegíti a természeti, társadalmi, művészeti, kulturális és tudományos összefüggések kutatását, megértését, nyomon követi azok jelenkori változásait és folytonos művelődésre ösztönöz”. Kérdés, kit mire ösztönöz például az elsőként bemutatott, tavaly januári program, ahol Schmidt Mária Frank Füredi A célkeresztben: Magyarország című könyvét bemutatva felvetette: maradhatunk-e keresztények, vagy nekünk is úgy kell gondolkodnunk, mint a nyugat-európai elitnek. Frank Füredi pedig akként foglalta össze Schmidt Mária Nyelv és szabadság című könyvét, hogy ha a saját nyelvünket is elveszik tőlünk, akkor a szabadságunkat is elveszik. (Talán annak bizonyítékaként, hogy a nyugati hippielit még az alapítvány legbelsőbb köreibe is befészkelte magát, kiadványlistájukról kiderül, hogy a nyelvi önazonosságot hirdető kötetet lefordították angolra is.) Az is kérdés, milyen tudományos következtetés vonható le abból, amiként a szocialistáktól a 2010-es Fidesz-győzelem után a kormányoldalhoz átigazolt Szili Katalin arról elmélkedik, az MSZP miként juthatott oda, ahova. Az MSZP egykori vezető politikusáról, házelnökéről, köztársaságielnök-jelöltjéről, Orbán Viktor határon túli autonómiaügyekben közreműködő megbízottjáról megtudhatjuk: legtöbb vitája azokkal volt, akik nem népben, nemzetben gondolkodtak és mindennek ismerték az árát, ám semminek nem ismerték az értékét. A róla „Mindig a Haza” címmel könyvet író, hasonló pályaívű Galló Béla felteszi a kérdést: hogyan teremthet valaki értéket és lesz meghatározó szereplője demokratikus közéletünknek, ha politikai pályája még a Magyar Szocialista Munkáspártban indult. Egyik titka a kikezdhetetlen embertisztelet; pályaíve és teljesítménye a demokratikus magyar baloldal egyik sikertörténete - fogalmaz a szerző. (Kétségkívül tanulságos.) Emellett állták az amerikai polkorrektség-ellenességet hirdető alt-right-mozgalom két kedvence, Steve Bannon, Donald Trump egykori tanácsadója, illetve a homofób meleg, Milo Yiannopoulos előadását is. A kulturálódni kívánók azt is megtudhatták, hogy Németország „hippiként” viselkedik és „káoszt idéz elő Európában”, az amúgy szélsőjobboldali AfD pedig „a pártstruktúrát megbontó új szereplő”. A V4-eket számos beszélgetésen igyekeztek egymáshoz közel hozni. Erre például kidolgozták az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” szlogent. Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója szerint „a V4-es országok a vallási értékek védelméért törnek lándzsát, míg a nyugati elit ezt nem tartja fontosnak; a visegrádi vezetőknek van karakterük, míg a nyugati politikai elit mára elbizonytalanodott” (Néhány hétre rá Robert Fico szlovák miniszterelnök lemondott és mára eltűnt a politikából.) Schmidt Mária szerint a visegrádiak ragaszkodnak a függetlenséghez, a szabadsághoz, míg a birodalomépítésre törekvő nyugati-európai technokrata, bürokrata vezetőréteg ezt megkérdőjelezi. A Terror Háza Múzeum főigazgatója rávilágított arra is, hogy a régebbi uniós államoknak hibás a helyzetfelismerése, hiszen a ’70-es, ’80-as éveket idéző, Kelet-Közép-Európától elválasztott, jó gazdasági növekedést produkáló Nyugat-Európát, vagyis a múltat kívánják visszahozni, míg mi a jövőt képviseljük. (Egy másik beszélgetés cseh, szlovák és lengyel megszólalói ugyanakkor szembeötlően inkább az együttműködésre és a fejlődésre helyezték a hangsúlyt, míg a magyar megszólaló szinte kizárólag sértettségét hangsúlyozta.) A Mol Petőfi-díját Václav Klausnak adományozta. A volt cseh állam- és kormányfő felszólalásában kemény szavakkal illette az erőltetett multikulturalizmust, vélhetőleg nem olvasva a 40 országban tevékenykedő Mol munkaerő-toborzó hirdetéseit. Az alapítvány kiadványai között helyt kapott Roger Scruton az újbaloldal gondolkodóiról szóló Bolondok, csalók, agitátorok, valamint Gertrude Himmelfarb az 1960-as évek végének ellenkultúráját mára dominánsnak látó és elvető Egy nemzet, két kultúra című dolgozata is. A közalapítvány történelmibb szemléletű kutatásai feltárták az első világháború és a szocializmus mindennapjait. Előbbi kapcsán ugyanakkor szeretnének a száz éve sulykolt győztes-vesztes, áldozat-agresszor-ellentétpárokat meghaladó értelmezési kereteket. A Terror Háza homlokzatának a nyilaskeresztet és a vörös csillagot egyforma veszélyként feltüntető üzenetével szemben ugyanakkor a nácizmus, a holokauszt időszakával látványosan kevésbé foglalkoztak, a magyar társadalom cinkosságának témáját még véletlenül sem érintve. A közalapítványt mindennapi gondok is sújtják. A Terror Házára ráférne egy nagygenerál – például bedöglött a légkezelő -, de egyelőre nem kapnak rá pénzt.

KKETTKK-támogatások (2018)

Támogató Folyósított összeg (millió forint) Emmi 2752,5 KKM 1502,2 Miniszterelnökség 780,2 Mol 3,2 Fővárosi Önkormányzat 1,5 VI. kerületi önkormányzat 1,5 NKA 1 adó 1% 0,5 Forrás: bíróság, Népszava-számítás  

Szerző