Pörgés és egy kis melankólia

Publikálás dátuma
2019.07.02. 13:30

Fotó: VéNégy Fesztivál
A gimis zenekarként indult Carson Coma angol nyelvű dala (Let’s Call It a Day) lett az idei VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó himnusza. Vajon milyennek látják Közép-Európát a mai húszévesek?
A Carson Coma – kezdeti tagcserék után – tavaly nyáron nyerte el állandó formáját, amelyben az Olaszországban felnőtt Fekete Giorgio énekel, Bóna Zsombor gitározik, Jónás Attila basszusgitározik, Kun Bálint billentyűs hangszereken játszik, Héra Barnabás dobol és Gaál Péter ütőzik. A zenekar szokatlan elnevezése Ben Carsonra, a legutóbbi amerikai elnökválasztás egyik republikánus jelöltjére utal, aki ritka rendellenessége, a narkolepszia miatt még élő televíziós vitában is elaludt, és az interneten gyorsan mém lett belőle. A Carson Comának tavaly megjelent egy single-je (online kislemeze), amihez retró hangulatú klipet készítettek. Első magyar nyelvű daluk stúdiófelvétele tavasszal készült el, majd hamarosan jött az első nagylemez, Corduroy Club címmel. Amikor azt kérem, hogy a lemezt sokadszorra is meghallgatva, szabadon mondják el asszociációkat, nagyon különböző témák jönnek elő. „Tiszta hatvanas évek. Mintha a Kalefon találkoztunk volna, hogy aztán este bemutassuk a haverjainknak ezt a dalt a MetróKlubban” (Kreolkék Pillanatok). „Bálint rockoperája, a lemez legzúzósabb száma. Az egyik legsötétebb hangulatú dal, mégis erre őrülnek meg az emberek a legjobban, ha élőben játszunk (Cringe Days). „Visszavágyódás a gyerekkorba, amikor még a vasárnap reggeli Kölyökklub volt az, amit legjobban vártál a hétvégén. A húszas éveid elején ez remélhetőleg már nem így van.” (Sunday Morning Cartoon). Ezek a kommentek is jelzik, hogy eklektikus anyag született, de a Carson Coma zenészei nem bánják a sokféleséget. „Hat különböző helyen szocializálódtunk” – zárják rövidre a kérdést. A VéNégy Fesztivál felkérését nagy megtiszteltetésnek, kiugrási lehetőségnek tartják. „A dal azért működhet igazán jól egy fesztivál himnuszaként, mert van benne sok pörgés, egy kis melankólia, egy kis pszichedélia, de azért mégis a túláradó vidámság dominál” – mondja Giorgio. Szerinte a közép-európaiság kétségtelenül megfigyelhető vonásai, a közös történelem mellett a sokszínűséget, a toleranciát is lényeges hangsúlyozni. „Teljesen mindegy, hogy valaki lengyel, szlovák, cseh vagy magyar, az a fontos, hogy bármelyik országban ugyanolyan jó fej tudjon lenni mindenkivel: saját honfitársaival és vendégeivel” – fogalmaz az énekes. Szerintük a kultúrában egyáltalán nem kell egységes arculatot mutatni, viszont a művészetek európai szintű támogatása megkerülhetetlen kérdés. Giorgio pozitív példaként említi az élőzenét játszó fiatalokat támogató Hangfoglaló Programot, amely nélkül a Carson Coma nem jutott volna el idáig.    Infó: VéNégyFesztivál és Színházi Találkozó Vác, Duna-part július 4.-7.   

Koncertek és színházi workshop

A váci Duna-parton hetedik alkalommal rendezik meg a VéNégy Fesztivált és Színházi Találkozót, amely kulturális programjaiban és társrendezvényeiben a közép-európaiság etoszát is szeretné hangsúlyozni. A hazai zenei élmezőnyéből fellép többek között Szabó Balázs Bandája, a Tankcsapda, a Vad Fruttik és az Irie Maffia. Erős lesz a színházi szekció, amelyben a kaposvári Csiky Gergely Színház Olt Tamás: Koncert, avagy semmi sem tökéletes című darabját adja elő, míg a külföldi résztvevők drámai témákat (autizmus, családon belüli erőszak) boncolgatnak. A négy ország színészei – Blaskó Borbála vezetésével – két héten keresztül együtt próbálnak Vácon, s a rendszerváltás témáját feldolgozva közös előadást is készítenek, amelyet a fesztivál zárónapján, július 7-én mutatnak be a színházi sátorban. 

Témák
fesztivál

Karsai György: El kellene felejtenünk az alattvalói magatartást

Publikálás dátuma
2019.07.02. 09:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Mostanában döbbenten éljük meg, hogy a szocializmus legsötétebb éveinek gondolkodása és hatalmi játékainak reflexei jönnek újra elő – mondja Karsai György klasszika-filológus, egyetemi tanár, aki a POSZT-ot követően mondott le a találkozó tanácsadó testületében betöltött tagságáról.
A nemrég a Városmajorban is vendégszerepelt Állami áruház című kecskeméti előadás, melyet két tanítványa rendezett, összeolvasható a mával. Ön a nagyobb vihart kavart pécsi esete kapcsán írt levelében szintén pártállami módszereket emleget. Valóban ennyire ismételné a történelem önmagát?  Benkó Bencét és Fábián Pétert mindössze fél évig tanítottam Kaposváron – a K2 egyik első előadásához, a Helené egyik ihletője, amennyire tudom, a drámaelemzési óránk volt, s később a K2-vel csináltunk is néhány görög, beavató színházi előadást. Hogy a kérdésre is válaszoljak: igen, nap mint nap tapasztaljuk, hogy a történelem ismétli magát, s a diktatúra épülése sok emberből elfeledettnek hitt, visszataszító, alattvalói reakciókat hív elő. A rendszerváltás idején, 1989 nyarán, kora őszén barátaimmal arról beszélgettünk, hogy pontosan tudjuk, a ránk köszöntő kapitalizmus nem a Kánaán, de abban viszont biztosak voltunk, hogy annak, ami addig történt, egyszer és mindenkorra vége. Mostanában pedig döbbenten éljük meg, hogy a szocializmus legsötétebb éveinek gondolkodása, ideológiai egyeduralmán és hatalmi játékainak reflexei jönnek újra elő. Ami velem történt a Pécsi Országos Találkozón, ennek az egésznek csak egészen apró, jelentéktelen leágazása. Mi is történt az ön olvasatában?  Nem olvasat, hanem hiteles eseménytörténet. Szóra sem érdemes, mondva csinált ürüggyel létrehozott tolmács-epizód, amelyből egy olyan boszorkány üldözéses a pártállami ideológiával kísért történet keveredett, amit nagyon nehéz minősíteni. Azóta viszont a Pécsi Országos Színházi Találkozót lebonyolító cég több vezetője bocsánatot kért öntől.  A cég ügyvezetője valóban bocsánatot kért nyilvánosan. A programigazgató pedig felhívott és elnézést kért a történtekért. Ez szép gesztus mindkettőjük részéről. Csak éppen jóval hamarabb, személyesen kellett volna ezt megtenniük. Ott voltunk mindannyian Pécsett, lett volna alkalom rá. A háttérben nem két színházi ember ön és Balogh Tibor, aki sérelmezte az ön tolmácsi szerepét, személyes ellentéte húzódik meg?  Balogh Tiborral együtt ültünk eddig a POSZT TT-ben, a Pécsi Országos Színházi Találkozó Tanácsadó testületében. Évekkel ezelőtt fontos szakmai vitákon is részt vettünk együtt. Nem tudok róla, hogy lenne közöttünk személyes konfliktus, noha az világos volt, hogy sok színházesztétikai és színházpolitikai kérdésről nem ugyanúgy gondolkodunk. Elismert szakemberként miért vállalt tolmácsi szerepet a POSZT-on, ráadásul egy olyan külföldi zsűritag mellett, akit ön javasolt a bírálók közé?  Segíteni akartam. Ráadásul nem kértem a tolmácsolásért honoráriumot. Az önt támadó feltételezés szerint, befolyásolni akarta a zsűri döntését?  Ez abszurd és sértő feltételezés, amit visszautasítok. Ez a felvetés persze a zsűrit még nálam is jobban sérti, hiszen azt sugalmazza, hogy a tagok nem független gondolkodású emberek, akik hagyták volna, hogy én befolyásoljam őket. Emögött paranoia és a fent említett reflexek előhívta, állandó ellenségkeresés állhat. Ezt a személetet mennyire tapasztalta korábban a színházi életben, vagy például a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol tanít?  Ott szerencsére ilyen az utóbbi huszonöt évben – amióta ott tanítok -, nem fordult elő. Amúgy a Színház- és Filmművészeti Egyetem rettenetes helyzetben van. Az intézmény infrastruktúrája oly mértékben leromlott, hogy ma már a mindennapi működése is borotvaélen táncol. A munkakörülmények – például a tantermi és eszközellátottság – folyamatosan romlanak, és ezen az egymást követő rektori vezetők, a kancellár és az Intézetvezetői Tanács, legnagyobb erőfeszítéseik ellenére sem tudtak eddig segíteni. 2013-2014-re, miközben a hallgatói létszám jelentősen emelkedett, csaknem negyven százalékkal csökkent az egyetem állami támogatása (ezt mára sikerült nagyjából a tíz évvel ezelőtti szintre visszatornászni). Ez nem lehet véletlen. Mindeközben több lehetséges új helyszín is felvetődött az intézmény elhelyezésére, de azután általában mindig az utolsó pillanatban, egyikből sem lett semmi. De mindig reménykedünk… Azon mit ért, hogy ez a folyamat nem lehet véletlen?  Magánvéleményem, de szerintem e folyamat büntetés, amely mögött a Színház- és Filmművészeti Egyetem kiéheztetése, hosszabb távon az ellehetetlenítése áll. Arról fogalmam sincs, hogy miért és kinek áll az érdekében. Most, M. Tóth Géza professzor rektori megbízatásának márciusi lejárta óta Upor László professzor megbízott rektorként vezeti az intézményt, elindult a rektori pályázat, június 27-ig lehetett jelentkezni a posztra. Belülről több jelölt is esélyes lehet, de nem tudni, hogy kívülről érkezik-e pályázó. Visszatérve a POSZT-ra, Mit gondol arról, hogy a Magyar Színházi Társaság lemond a találkozót lebonyolító cég kisebbségi tulajdoni részéről? Ezt egyesek a Vidnyánszky Attila által vezetett Magyar Teátrumi Társaság újabb térnyeréseként értékelik.  A POSZT Tanácsadó Testületében folytatott megbeszélések komoly, szakmailag megalapozott összejövetelek voltak. Noha érezhető volt, hogy az egészből egyre inkább kiszorult a Színházi Társaság. Az utóbbi napok nyilatkozataiból az derül ki, hogy a Színházi Társaság kilépéséről a döntés már legalább fél éve megszületett; a POSZT ülésein e kérdés nem merült fel. Ez miben nyilvánult meg? A versenyen kívüli off programok összeállításában egyre kevésbé tudtak beleszólni. Ebben korábban nagy szerepe volt a társaságnak. Az utolsó csepp pohárban az lehetett, hogy a Magyar Teátrumi Társaság és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. (a POSZT tulajdonosai a Színházi Társaság mellett), többségüket kihasználva leszavazta a POSZT Felügyelő Bizottságában való részvételüket.    Az Átlátszó kikérte a fesztivált lebonyolító cég gazdálkodását vizsgáló jelentést, melyben hiányosságokat tártak fel. A Tanácsadó Testület foglalkozott a cég gazdasági, üzleti döntéseivel? Beleszólhattak? Nem, nem foglalkozott a cég gazdasági ügyeivel, erre nem volt jogosítványa. De amikor hónapokkal ezelőtt a gyanú árnyéka vetült a POSZT-ot működtető cégre, néhányan magyarázatot kértünk a megfogalmazott vádakkal kapcsolatban. Ezt szóban meg is kaptuk azzal, hogy a cég gazdálkodásáról készített beszámolót Pécs város is vizsgálni fogja, valamint pert indítanak a vádakat megfogalmazó hírportál ellen.      Az is elég abszurdnak tűnik, ha jövőben két országos színházi találkozó lenne, egyet a Teátrumi Társaság, a másikat a Színházi Társaság szervezné. Ez az ötlet abszurd lenne (szerintem ezt komolyan senki nem fontolgatja), és eleve bukásra van ítélve. Ha lesz POSZT, az a jelenlegi hatalmi viszonyok között a Teátrumi Társaság fesztiválja lesz. Ugyanakkor az is igaz, hogy – szomorúan mondom – egyetértek azokkal, akik szerint Pécsett elfáradt ez a fesztivál. Jövőre lenne a huszadik, jubileumi POSZT, lehet, hogy erre már nem kerül sor. Az a szellemi kapacitás és energia, de mindenekelőtt az a szakmai konszenzus, ami húsz éven keresztül alapja volt ennek a csodás kezdeményezésnek, a magyar színház éves ünnepének, nincs többé. Megint elveszítünk egy kulturális értéket. Csak akkor lennék zavarban, ha azt kellene megfogalmaznom, hogy ez kinek jó, kinek áll az érdekében. Nem baj, majd emlékezni fogunk. Volt néhány szép évünk. Arra milyen esély van, hogy az egyre hangosabb kultúrharcos, háborúskodó címkézős beszólások helyett újra a szakmai ügyek kerüljenek a fókuszba, vagy elkerülhetetlen, hogy a hatalomhoz közel állók teljesen elfoglalják a színházi életet, intézményeket, fesztiválokat, amit lehet?  Egy diktatórikus hatalom mindig ez utóbbi forgatókönyv megvalósítását tűzi ki célul, elég felütni ennek igazolásául a történelemkönyveket. Mindent maga alá akar gyűrni, s ha a gazdaság, a jogalkotás, a média, stb, stb, már minden az övé, jöhet a kultúra is. Nem kell a sokféle hang, s sajnos mindig lesznek olyan készséges alattvalók, akik úgy érzik, a nyilvánvaló értékpusztítás pillanataiban felvirradt végre az ő napjuk. És akkor itt lesz a „minden hatalom és minden pénz a miénk, tehát mi mondjuk meg azt is, mi a jó és mi a rossz színház, ezért csakis mi csinálhatunk fesztivált!”-szemlélet. Nem is lehet ez ellen valahogy fellépni?  Nem tudom. Közös fellépéssel, a józan ész és a tiszta érvek hangos és egyre hangosabb hirdetésével talán. Eredménye nem lesz, de a mindenbe belenyugvás sem jó, ha másért nem, mert árt az egészségnek (gyomorfekély, depresszió, meg ilyesmik). Nekünk, színházzal foglalkozó (szak)embereknek, állampolgároknak biztosan el kellene felejtenünk az alattvalói magatartást. Mindenekelőtt határozottan vissza kellene utasítani, hogy egy színház teljesítményének megítélésénél annak ideológiai irányultsága legyen a döntő. És akkor még a megszüntetett előadó-művészeti tao kompenzációjának teljesen kaotikus kommunikációjáról és az új finanszírozási rendszer majdani veszteseiről még nem is beszéltünk.  Ez megint egy szörnyű történet. És úgy látszik megint a legrosszabb előjelek válnak valóra, vagyis a független színházak ellehetetlenítése és bizonyos színházak preferálása, helyzetbe hozása, mások kárára.

Lemondások és kilépések lavinája

Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó után a fesztivál körül szinte naponta újabb és újabb viharok törtek ki. A Magyar Színházi Társaság közölte, hogy kilép a POSZT-ot lebonyolító cégből. Ezzel egy időben, de ettől az esettől függetlenül Karsai György egy személyes történet miatt lemondott a fesztivál tanácsadó testületében betöltött tagságáról. Balogh Tibor kritikus levélben reagált. A Magyar Színházi Társaság elnökségéből a mostani helyzet miatt távozott Szikora János a fehérvári teátrum vezetője, rendező. A viharoknak már a bírósági fejezete is elkezdődött, hiszen, Magyar Attila, a POSZT-ot lebonyolító cég ügyvezetője beperelt két színikritikust Csáki Juditot és Jászay Tamást, mert megosztották a közösségi oldalukon egy pécsi lap cikkét, amelyben a cég pénzügyi helyzetével foglalkoznak. Az Átlátszó kérte ki annak a vizsgálatnak az eredményét, amelyet a pécsi önkormányzat indított és több hibára, jogszerűtlenségre is fény derült. 

Névjegy

Karsai György 1953-ban született Budapesten. 1977-ben az ELTE BTK görög-latin-indológia szakán végzett. Később tanított az ELTE-n, Párizsban, Strasbourgban, Pécsen és a Közép-európai Egyetemen. 1996-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola antik színháztörténet tanára, 2003 óta egyetemi tanára, utóbbi években a Doktori Iskola vezetője.

Szerző
Frissítve: 2019.07.02. 15:22

Elhunyt Hárs Éva művészettörténész

Publikálás dátuma
2019.07.02. 09:17

Fotó: Shutterstock
Irányításával jött létre a pécsi "Múzeum utca", támogatta a kortárs művészeket, és 13 kötete, valamint mintegy száz tanulmánya jelent meg a 20. századi magyar képzőművészetről.
Elhunyt Hárs Éva művészettörténész. A pécsi Janus Pannonius Múzeum egykori igazgatója, az első hazai kortárs képzőművészeti múzeum, a Modern Magyar Képtár alapjainak megteremtője, a Zsolnay-kerámia nemzetközileg is elismert szakembere 91 éves volt - tájékoztatott a Janus Pannonius Múzeum kedden. Hárs Veszprémben született, tanulmányait Budapesten végezte, muzeológusi és művészettörténészi pályafutása is a fővárosban indult, élete és szakmai munkássága azonban Pécsett teljesedett ki.
A művészettörténész 1955-ben a Zsolnay-gyár gyűjteményének kezelőjeként kezdett dolgozni. Több mint 60 éven keresztül kutatta a gyár történetét, feldolgozta díszkerámia-termelését, a Zsolnay-kutatásban egyedülálló, mintegy 30 ezer tételes adatbázist hozott létre - emelték ki. Számos publikációja, könyve jelent meg a témában. Kezdeményezte a Gyugyi-gyűjtemény Pécsre vitelét, majd Gyugyi Lászlóval kitalálója és rendezője volt az alkotásokból a Zsolnay Kulturális Negyedben látható kiállításnak.
Hárs igazgatása alatt, 1969 és 1983 között vált a Janus Pannonius Múzeum országosan és nemzetközileg is jelentős szakmai központtá, ezzel egyidejűleg Pécs pedig múzeumvárossá. A művészettörténész irányításával jött létre a pécsi "Múzeum utca", a Janus Pannonius Múzeum több magángyűjtő, kortárs alkotóművész, köztük Victor Vasarely adományával gyarapodott, és már az 1970-es években megélénkültek az intézmény kortárs európai képzőművészeti kapcsolatai - jegyezték meg.
Támogatta a Pécsett élő kortárs képzőművészeket, publikációkkal, kiállítások rendezésével népszerűsítette őket, feldolgozta a Kossuth-díjas Martyn Ferenc festőművész életművét, több könyve között Martyn oeuvre-katalógusa is megjelent.
Tizenhárom önálló kötete és mintegy száz tanulmánya jelent meg a 20. századi magyar képzőművészetről és a Zsolnay-kerámiáról - tették hozzá. Hangsúlyozták: elhivatott pécsi volt, aki múzeumigazgatóként és Zsolnay-kutatóként is sokat tett a város kultúrájának gazdagodásáért, képző- és iparművészeti örökségének megőrzéséért, nemzetközi ismertségének, elismerésének kiteljesedéséért.
Témák
meghalt Pécs