Copa: horpaszt a háló

Kevés gól, alacsony színvonalú mérkőzések jellemzik a dél-amerikai labdarúgó kontinenstornát, amely régebben szórakoztató, látványos mérkőzései miatt volt népszerű.

Copa America. Finom trükkök, pompás passzok, szuper szólók, bombagólok, és szenvedély, szenvedély, szenvedély.

Ez volt korábban.

Ma méla unalom.

A legjobb nyolc között hét válogatott (Brazília, Chile, Kolumbia, Paraguay, Peru, Uruguay, Venezuela) egyetlen gólt sem szerzett, három mérkőzés is a 0-0-t követő tizenegyes-párbajba torkollt. A negyeddöntőben kizárólag a felnőtt futballtornán több mint negyedszázada nyeretlen argentinok zörgették meg a hálót. Kétszer is. De ők sem lehetnek különösebben büszkék, mert Agüero darabokra törte a labdát, mielőtt a szörnyű kísérletet gólpasszá javító Lautaro Martinez a kapuba sarkazott, majd Agüero újabb lehangoló „lövését” Farinez venezuelai kapus két tenyérrel maga elé akarta paskolni, ám az arra járó Lo Celsót lepte meg a lasztival...

Így lesz keddről szerdára virradóra brazil–argentin találkozó az elődöntőben. Megértem, ha idehaza nem sokan maradnak fenn, hogy hajnali fél háromkor megnézzék a mérkőzést. A Copa 2019-es, hálószaggató helyett hálótermi kiadásának este kilenckor kezdődő meccsein is elszundított mindenki, sőt sokan már legkésőbb negyed tízkor húzták a lóbőrt...

A házigazda brazilok eddigi négy meccse közül kettő zárult gól nélküli döntetlennel. A középcsatárnak kinevezett Firmino legutóbbi teljesítményét 2-essel honorálta a Gazeta Esportiva című brazil újság. (A legmagasabb osztályzat a 10-es, 1-est a kiállított játékosok kapnak.) A helyzet azonban még ennél is rosszabb. Ha azt nézzük, hogy a brazil centerek körében a fenomén Ronaldo az etalon, akkor ez a Firmino legföljebb mínusz 8-asra kalkulálható. S ugyancsak messze mínuszban marad Altafinivel, Vavával vagy Romarióval szemben.) A brazil futballból hovatovább kiveszett minden, ami eredeti brazil, jóllehet Tite szövetségi kapitány irányításával elsöprő a mérleg: 40 mérkőzés, 31 győzelem, 7 döntetlen, 2 vereség, 88-10-es gólkülönbség. A keret értékét – a sérült Neymar nélkül – 970 millió euróra tartják. Lefegyverző adatok, csakhogy a támadójáték két fillért nem ér. Amikor Brazília legutóbb (2007-ben) elhódította a Copát, megtehette, hogy ne is nevezze Luciót, Gilberto Silvát, Kakát, Ronaldinhót. A Vagner Love-val kiálló társaság is szambázott, 6-1-re verte Chilét, majd a döntőben sima 3-0-lal intézte el az Abbondanzieri – Zanetti, Ayala, Gabriel Milito, Heinze – Veron (Lucho Gonzalez), Mascherano, Cambiasso (Aimar), Riquelme – Messi, Tevez „gálagárdával” felvonuló Argentínát...

A tömeges kiárusításért azonban már akkor is fizetni kellett, csak még nem vettük észre. A brazilok 2002-ben elnyert aranyérmével Dél-Amerika az ezredforduló után 9-8-ra vezetett Európával szemben a vb-elsőségek tekintetében. Azóta négyszer az öreg földrész képviselője aratott világbajnoki diadalt, az összesítés immár 12-9 „ide”. Ez mindenekelőtt annak a következménye, hogy 2018-ban 1210 – nem kevesebb, mint 110 csapatnyi – brazil labdarúgó szerepelt külföldön. Egy évvel korábban a brazil bajnokság átlag nézőszáma 16 418 volt, a mostani Copán a szerény látogatottsági középérték 30 181.

De hát mit nézzen a szurkoló? Még a világ jelenlegi legjobbjának tartott Lionel Messi is csak egy tizenegyesgólt jegyez a tornán. Igaz, a válogatottak vetélkedőin sohasem tündökölt. Négy vb-n összesen hat, öt Copán eddig együttvéve kilenc gólt ért el, de kettőnél többet csak egyszer, 2016-ban számlált (amikor mesterhármassal kezdett Panama ellen). Mivel az argentin átok 1993 óta tart, magától értetődik, hogy Messi a halványkék-fehér mezben még nem hódított el egyetlen trófeát sem. Talán a mostani, roppant szegényes mezőnyben sikerül.

Bár a kiegyensúlyozottság bajnokának nem mondható Tite szakvezető nagyon készül. Miközben a hajdanán örömfutballt játszó és vidámságot árasztó brazilok jelenlegi utódai csak erőlködnek és komor tekintettel néznek a világba, a kapitány azt hangsúlyozza: játékosait – mint rendesen – szerda hajnalban is eltölti majd a nemzeti érzés.

Szép. Csak egy cselt látnánk már, mester, egyetlen cselt...