Szilveszter másnapján, az új év reggelén a lány azt kérte anyjától, üljenek le beszélgetni. Elmondta, hogy barátnője van. Ilyen egyszerűen zajlott. Az a kifejezés, hogy leszbikus, el sem hangzott, de nem is volt rá szükség. Az anya rögtön felfogta, miről van szó.
„Sokkolt a bejelentés” – emlékszik vissza a 2007-ben történtekre Gyémánt Ágnes. Addig is sejtett valamit, de elnyomta magában a gondolatot. Lánya pedig 21 éves korára jutott el az elhatározásig, hogy vállalja a coming outot. Korábban próbálkozott fiúkkal, igyekezett – ahogyan sok sorstársa is teszi – a többségi társadalom normáihoz igazítani az életét. Nem akart kilógni a sorból, félt a kirekesztéstől.
Gyémánt Ágnest csecsemőkorában megtámadta a járványos gyermekbénulás, a súlyos betegségből maradandó testi fogyatékosság árán sikerült kigyógyulnia. Kénytelen-kelletlen korán megtanulta, hogyan kell elfogadtatni és elfogadni a másságot. Amikor bizonyossá vált, hogy lánya leszbikus, rémülete az aggodalomból fakadt. Nem tudta eldönteni, lánya elég erős-e lélekben ahhoz, hogy elviselje a bántásokat. Javasolta neki, hogy keressen fel egy pszichológust. „Nem volt túl jó ötlet. Félreérthetően hangzott” – rögzíti utólag.
Az anya úgy érezte, ő is támaszra szorul. Felhívta az első lelkisegély-szolgálatot, amit a telefonkönyvben talált, kiöntötte a szívét. Kedvesen, bátorítóan beszéltek vele. Ettől valamelyest megnyugodott.
A most 65 éves Gyémánt Ágnes negyedszázada lakik Dunakeszin, a fővárosból költözött ki az agglomerációba. Többféle szakmát kipróbált. Újpesten saját rövidáruboltot vitt, előtte lengyel tolmácsként dolgozott. Egyik műtétje miatt ugyanis hosszabb időt Lengyelországban töltött, ekkor ismerte meg lengyel férjét (már régen elváltak) és tanulta meg a nyelvet. Lánya coming outja idején éppen műkörmösként kereste a kenyerét.
Első körben bátyjával és unokatestvéreivel, a szűkebb családdal osztotta meg a „hírt”. Mindenki jól fogadta, nem volt semmi probléma. Gyémánt Ágnes ezen felbátorodott, de munkatársainak még nem mert szólni. Inkább annak a vendégének mesélt lányáról, akivel korábban is jókat beszélgettek. A nő megkönnyezte a történetet, és megköszönte, hogy Ágnes a bizalmába avatta.
Átszakadt a gát, az anya a kollégái előtt sem titkolózott tovább. „Jólesett, hogy szabadon beszélhetek. Megkönnyebbültem” – mondja.
Addig közömbös érzésekkel viseltetett az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszexuális) közösség iránt. Nem utasította el őket, de nem is különösebben foglalkozott velük. Élete során egyetlen meleg férfit ismert, egy számára kifejezetten szimpatikus lengyel balett táncost.
Pontosabban: legelső munkahelyén, egy IBUSZ-irodán is volt meleg munkatársa, de ezt csak jóval később tudta meg róla. Abban az időben, amikor még együtt dolgoztak, a srác után bomlottak a nők: „Rendkívül jóképű volt, szórakoztató társaság, mindegyikünknek nagyon tetszett. Nem is sejtettük, hogy meleg.”
Gyémánt Ágnes 2016-ban kezdte megszervezni az LMBTQ gyerekek szüleinek csoportját. Létrehozott egy zárt és egy nyílt Facebook-oldalt (utóbbi az „LMBTQ gyermekek szülei és támogatói” nevet viseli). A szülők havonta személyesen is találkoznak. Néha csak páran vannak, máskor 10-12-en összejönnek. A körülményekhez képest Gyémánt Ágnes már ezt is szép eredménynek tartja.
„Láthatóvá kell válniuk a szülőknek is, felvállalniuk magukat, hogy megmutassák a többieknek, nincsenek egyedül, van hova fordulniuk, más is megbirkózott már ezzel a helyzettel” – foglalja össze a kezdeményezés célját Gyémánt Ágnes. Egyelőre a szülők is nehezen bújnak elő, nagy szükségük van egymás segítésére. Előfordult, hogy egy vallásos házaspár őszintén beszélt gyerekük homoszexualitásáról: a keresztény közösség, ahova jártak, az egész családot kiközösítette.
Gyémánt Ágnes egyértelműen politikai szándékokkal magyarázza, hogy kormánypárti politikusok próbálják a melegek ellen hangolni a közvéleményt: „úgy látszik, újabb ellenségeket keresnek”. Ezért is lenne fontos az ismeretterjesztés és az, hogy a gyerekek már egészen kiskorukban elsajátítsák az elfogadás kultúráját. Sok olyan iskolai felvilágosító programot kellene indítani, amit a szélsőjobboldali Mi Hazánk most akar betiltani.
Szerettük volna, ha egy közös fotó erejéig Gyémánt Ágnes lánya, Peksa Kama is részt vesz a beszélgetésen, de ő nem tudott eljönni Dunakeszire: egyetlen szabad órája sincs, a Budapest Pride egyik szervezőjeként és szóvivőjeként rengeteg a dolga. A hagyományos felvonulást július 6-án, szombaton rendezik, természetesen külön táblával a „Támogató szülők csoportja” is ott lesz.
Lánya távollétében anyja fényképeket mutat róla a mobilján. Az egyiken lánya csókolózik a szerelmével. Gyémánt Ágnes elérzékenyülten mosolyog. Tavaly volt az esküvőjük.
