Sokak emlékezetébe kitörölhetetlenül beleégett Alan Kurdi apró, élettelen testének képe. A Szíriából menekült kurd származású kétéves kisfiú 2015-ben, a migrációs válság csúcspontján fulladt tengerbe anyjával és négyesztendős testvérével együtt, mikor Törökországból megpróbáltak a görög Kos szigetére jutni. Halála bizonyos értelemben fordulópontot jelentett. A török partokra kisodort, arccal a homokon fekvő ártatlan gyermek holttestéről készült megrázó felvételek a nemzetközi sajtóban is megjelentek, ezzel végre megkongatták a vészharangokat, ráébresztették az európai közvéleményt a szíriai menekültek kilátástalan helyzetére, és talán határozottabb cselekvésre ösztönözték a politikusokat. A tragédia után fél évvel született meg Törökország és az Unió között az a migrációs egyezmény, amelynek egyik célja éppen az volt, hogy hasonló többet ne fordulhasson elő.
Négy évvel később filmet forgatnak Törökországban Alan Kurdi rövid életének történetéről. Az „Aylan Baba – Halál tengere” című alkotás már javában készül, ha minden jól megy, a hónap végére végezhetnek is a munkával. A török szereplők mellé olyan „csillagokat” is sikerült megnyerni, mint a szebb napokat megélt akcióhős Steven Seagal, a Magyarországon kevésbé ismert Mike Mitchell, és a török szappanoperákban hírnevet szerző német színésznő, Wilma Elles. A film rendezője Ömer Sarikaya, aki korábban például a Törökországban nagy sikert arató Éhség (Famine) című filmet készítette, amely azt dolgozza fel, mikor 1847-ben a muszlim Oszmán Birodalom segélyt küldött az éhező keresztény Írországnak. „Mikor az eset történt, egy ideig aludni sem tudtam. Folyton ez járt a fejemben” – nyilatkozta az Anadolu hírügynökségnek új munkájáról a rendező, aki a forgatókönyvet is jegyezte. A készítőknek nem titkolt célja, hogy az „Aylan Baba” a nemzetközi mozikba is berobbanjon, és akár egy-két nagyobb filmfesztivál díjára is esélyesnek tartják. Ennek ellenére szó sincs arról, hogy nyerészkedni akarnának a tragédián. Sőt, a direktor elmondása alapján minden színész teljesen ingyen dolgozik, a bevételekből származó pénzt pedig humanitárius célokra, a menekültek megsegítésére szánnák.
Ám mint a mondás tartja, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A nagy hírverés közepette a filmmel kapcsolatban ugyanis kiderült egy nem is olyan apró hiba: Alan Kurdi családját elfelejtették beavatni a nagyszabású tervekbe. A film legalábbis részben a vízbe fulladt kisfiú Kanadában élő nagynénjének, Tima Kurdinak a „A fiú a parton” (The boy on the beach) című 2018-ban megjelent könyvén alapszik. Ám a nőtől nem hogy engedélyt nem kértek, de még arról sem tudott, hogy film készül a történetről. Sőt a CBC-nek adott interjúban arról beszélt, több ajánlatot is visszautasítottak, mert még nem álltak erre készen. Ahogyan a hírekből kellett értesülnie fia tragédiájának megfilmesítéséről a jelenleg Irakban élő apának, Abdullah Kurdinak is. „Még a nevét is rosszul betűzték. Az Alan egy kurd név” – panaszolta a Rudaw kurd csatornának az apuka, és világossá tette, hogy minden jogi eszközt be fog vetni, hogy leállítsa a produkciót.
Az már ugyan a promóciós plakátból is egyértelműen kiderül, hogy a készülő film Alan Kurdiról szól, a rendező mégis azzal védekezik, hogy azért nem kértek engedélyt a családtól, mert a témája nem csupán a kisfiú, hanem a menekültek általában. Leszögezte, hogy emiatt nem fogja megváltoztatni a címet, ugyanakkor békejobbot nyújtva jelezte, szívesen beszélne Abdullahhal és Timával, és a premier vetítésen is vendégül látná őket.
