Előfizetés

A víz melegszik

Az utóbbi kilenc évben számtalan hazai publicisztikában előkerült már a békás hasonlat. Tudniillik ha egy békát forró vízbe dobunk, rögvest kiugrik belőle, s nem pusztul el. Ha viszont az állatot szobahőmérsékletű vízbe tesszük, s a folyadékot fokozatosan melegítjük fel, a béka menthetetlenül megfő. 
Orbán hívei gyakran javasolják a demokráciát követelőknek, hogy vessék össze a magyar viszonyokat például a venezuelai vagy észak-koreai helyzettel. Akik így okoskodnak, valójában nem értik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működését. Az Orbán-rezsim vidéki csinovnyikjai gyakran már a kádári pártállamban meghatározó funkciókat töltöttek be, évtizedekkel ezelőtt betanult módszereik pedig ma is használatosak. 
Pedagóguscsaládból származom. Behatóan megismertem az iskolák és egyéb közművelődési intézmények fenntartóinak sunyi, alattomos gyakorlatát. Láttam, hogyan vették eddig is semmibe a tantestületek, szakmai közösségek véleményét a vezetők kinevezésénél. Az a legkevesebb, hogy a kormánypárti önkormányzatok, illetve az úgynevezett tankerületek elkötelezett, jó szakemberek helyett rendszerint a lojalitásban jeleskedő, ám szakmailag sokszor inkompetens Bólogató Jánosokat favorizálják. De az is előfordul, hogy egy-egy megye „erős embere” informálisan közli a szóban forgó intézmények igazgatójával, mely dolgozókat kell elbocsátani politikai nézeteik miatt, vagy egyszerűen azért, mert kell a státusz rokonnak, havernak. (Az indoklási kötelezettség megszüntetéséről urambátyámék jó előre gondoskodtak a törvényhozásban.) Többgyermekes családokat tesznek tönkre egzisztenciálisan, késztetnek jobb híján kivándorlásra vagy belső migrációra; mindezt az égető pedagógushiány közepette.
A békát körülvevő víz azonban lassacskán felmelegszik. A köznevelési törvény most épp elhalasztott, de nemsokára biztosan újra előkerülő módosítása nem más, mint az idáig is érvényben lévő szokásjog formális kodifikálása. Szondázták a társadalmat, s a gyalázatos gyakorlat nem ütközött érdemi ellenállásba. Az egzisztenciális félelem megöli a szolidaritást, vakká és süketté tesz mások sorsa iránt. Az orbáni bűnszövetkezet már 2010 előtt tisztában lehetett azzal, hogy elnyomó rezsimjének fokozatos kiépítését elősegíti majd a Kádár-éra legfőbb hagyatéka: az állampolgárok reflexszerű félelme mindenfajta hatalomtól. Számításuk bejött a pedagógusok esetében is. Jöhet a tantestületek megfosztása véleményezési joguktól a vezetők kinevezését illetően.
A Fideszt kétségtelenül érheti kellemetlen meglepetés a közelgő helyhatósági választásokon. Nem csupán a fővárosban, de számos vidéki településen ugyancsak. Orbán Viktor agytrösztje viszont alighanem felkészült egy ilyen váratlan fordulatra is. Gondoljunk csak az évek óta tartó esztelen központosításra, az állam mindenhatóságának kiterjesztésére! Nincs kétségem afelől, hogy amennyiben a közvélemény-kutatások az ellenzék őszi előretörését jósolják, a kabinet az önkormányzati autonómia további korlátozására szánja majd el magát. Onnantól kezdve a kiszolgáltatott közalkalmazottak legfeljebb az uniós intézmények közbelépésében bízhatnak.

Pirruszi győzelem

Az a jó kompromisszum, ami után mindenki győztesnek érzi magát. Azt követően, hogy kedden este megszületett a megállapodás: Ursula von der Leyen legyen az Európai Bizottság következő elnöke, nem volt olyan állam- és kormányfő, aki ne lelkendezett volna. A visegrádi országok boldogok voltak, mert megakadályozták a szociáldemokrata csúcsjelölt, Frans Timmermans megválasztását, Olaszország szintén örült, mert „egy szociálisan érzékeny politikus kerül a Bizottság élére”, s Emmanuel Macron francia köztársasági elnök sem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel.
Ám hogy igencsak sajátságos helyzet alakult ki, jelezte: a von der Leyen személyéről szóló szavazáson akadt egy állam, amelynek a képviselője nem szavazott igennel. És éppen Angela Merkel tartózkodott. Ez pedig azért sajátos, mert régóta szoros kapcsolat fűzi a CDU politikusához, sőt akadt idő, amikor von der Leyent emlegették a legesélyesebb utódjelöltjének. 
Merkel tartózkodásának az volt az oka, hogy a nagykoalíciós partner szociáldemokraták nem hittek a fülüknek, amikor kiderült, von der Leyen irányítja majd az Unió jövőbeli kormányát. Az SPD-nek nem feltétlenül azzal volt gondja, hogy semmiképpen sem nevezhetnénk a német kormány legsikeresebb miniszterének: azt kifogásolták, hogy a választás folyamata nélkülözte a transzparenciát, folyosói megbeszéléseken dőlt el minden. Teljesen megkerülték az Európai Parlamentet, így az uniós választók is csalódottnak érezhetik magukat, miközben a májusi voksoláson a részvétel az ötven százalékot is meghaladta.
Orbán és visegrádi csapata most rendkívül büszke a teljesítményére, pedig nem nagyon van mire. A V4-ekre általánosságban is jellemző: rombolni ügyesen tudnak, de építő javaslattal nem képesek előállni. Ennek meg is lett az eredménye: Kelet-Európa felelős pozíció nélkül maradhat. S ha a kormány arra számít, elhárult a veszély, nem a jogállamisághoz kötik majd az uniós támogatások kifizetését, akkor még nagy meglepetések érhetik.

Téli saláta

Gyerekkoromban a Ludas Matyi címlapján láttam egy karikatúrát, amelyen egy brutális panelház volt, meg egy csodás, vadregényes kertben álló villa. Alattuk pedig a költői kérdés: aki az utóbbiban lakik, miért tervez másoknak olyat, mint az előbbi? 
A köznevelési törvény tervezett módosítása juttatta most eszembe ezt az ősrégi rajzot, pontosabban az a kínzó kérdés, hogy az utolsó pillanatban miért tett le a parlament a jogszabály megszavazásáról. Hiszen a salátatörvényben ott van minden, aminek az eljövetelét már régóta sejteni lehetett. Az iskolai autonómia teljes felszámolása csakúgy, mint a menekülőutak lefalazása: a magántanulói státusz korlátozása és az alternatív iskolák pedagógiai programjának ellehetetlenítése. 
Csakhogy - szól az egyik magyarázat - a fideszes káderek kizárólag a más gyerekének szánják az 1960-as mintájú, államilag ráncigált tömegiskolákat. A saját csemetéiket viszont olyan intézményben tudják jó helyen, ahol a maguk tempójában, stresszmentes közegben, a világra nyitottan nevelkedhetnek, magyarán ahol nem harminc százalékkal tér el a tanmenet a szakminisztérium által előírttól, hanem kábé százban. (És még az sem lehetetlen, hogy a Takaró Mihály által - havi bő egymillióért - hungarista eszmeiséggel felékszerezett nemzeti alaptantervet is szívesebben látnák ott érvényesülni, ahová a saját gyerekeik be sem teszik a lábukat.)
A másik olvasat ennél egyszerűbb, bár nem kevésbé racionális. Eszerint a Fideszben valaki rájött, hogy szeptemberben indul az új tanév, tehát mindössze pár héttel az önkormányzati választás előtt kezdenek majd azon hőbörögni a közszülők, hogy immár senki másnak nincs beleszólása az iskolák mindennapi életébe, mint a magasságos kormányhivatalnak. 
Amiből persze az is következik, hogy karácsonyra azért meg lesz szavazva az a salátatörvény.