Az utóbbi kilenc évben számtalan hazai publicisztikában előkerült már a békás hasonlat. Tudniillik ha egy békát forró vízbe dobunk, rögvest kiugrik belőle, s nem pusztul el. Ha viszont az állatot szobahőmérsékletű vízbe tesszük, s a folyadékot fokozatosan melegítjük fel, a béka menthetetlenül megfő.
Orbán hívei gyakran javasolják a demokráciát követelőknek, hogy vessék össze a magyar viszonyokat például a venezuelai vagy észak-koreai helyzettel. Akik így okoskodnak, valójában nem értik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működését. Az Orbán-rezsim vidéki csinovnyikjai gyakran már a kádári pártállamban meghatározó funkciókat töltöttek be, évtizedekkel ezelőtt betanult módszereik pedig ma is használatosak.
Pedagóguscsaládból származom. Behatóan megismertem az iskolák és egyéb közművelődési intézmények fenntartóinak sunyi, alattomos gyakorlatát. Láttam, hogyan vették eddig is semmibe a tantestületek, szakmai közösségek véleményét a vezetők kinevezésénél. Az a legkevesebb, hogy a kormánypárti önkormányzatok, illetve az úgynevezett tankerületek elkötelezett, jó szakemberek helyett rendszerint a lojalitásban jeleskedő, ám szakmailag sokszor inkompetens Bólogató Jánosokat favorizálják. De az is előfordul, hogy egy-egy megye „erős embere” informálisan közli a szóban forgó intézmények igazgatójával, mely dolgozókat kell elbocsátani politikai nézeteik miatt, vagy egyszerűen azért, mert kell a státusz rokonnak, havernak. (Az indoklási kötelezettség megszüntetéséről urambátyámék jó előre gondoskodtak a törvényhozásban.) Többgyermekes családokat tesznek tönkre egzisztenciálisan, késztetnek jobb híján kivándorlásra vagy belső migrációra; mindezt az égető pedagógushiány közepette.
A békát körülvevő víz azonban lassacskán felmelegszik. A köznevelési törvény most épp elhalasztott, de nemsokára biztosan újra előkerülő módosítása nem más, mint az idáig is érvényben lévő szokásjog formális kodifikálása. Szondázták a társadalmat, s a gyalázatos gyakorlat nem ütközött érdemi ellenállásba. Az egzisztenciális félelem megöli a szolidaritást, vakká és süketté tesz mások sorsa iránt. Az orbáni bűnszövetkezet már 2010 előtt tisztában lehetett azzal, hogy elnyomó rezsimjének fokozatos kiépítését elősegíti majd a Kádár-éra legfőbb hagyatéka: az állampolgárok reflexszerű félelme mindenfajta hatalomtól. Számításuk bejött a pedagógusok esetében is. Jöhet a tantestületek megfosztása véleményezési joguktól a vezetők kinevezését illetően.
A Fideszt kétségtelenül érheti kellemetlen meglepetés a közelgő helyhatósági választásokon. Nem csupán a fővárosban, de számos vidéki településen ugyancsak. Orbán Viktor agytrösztje viszont alighanem felkészült egy ilyen váratlan fordulatra is. Gondoljunk csak az évek óta tartó esztelen központosításra, az állam mindenhatóságának kiterjesztésére! Nincs kétségem afelől, hogy amennyiben a közvélemény-kutatások az ellenzék őszi előretörését jósolják, a kabinet az önkormányzati autonómia további korlátozására szánja majd el magát. Onnantól kezdve a kiszolgáltatott közalkalmazottak legfeljebb az uniós intézmények közbelépésében bízhatnak.