Bármikor megcsörrenhet a telefon

„A hasamon volt egy cső, amin keresztül egy speciális, cukros oldatot engedtem a hasfalamba, és persze ezen keresztül jöttek ki a méreganyagok is” – mondja Komlósi Marcell, akinek már kiskamaszként is mindennap életmentő kezeléseket kellett végeznie magán. Az ok: örökletes betegség, ami a vesét károsítja.

Egymillió beteg – legalább ennyien szenvednek az országban valamilyen vesebetegségben, hatezer embert kezelnek dialízissel. A hazai dialízisközpontok nagy része mégsem a kórházakban, hanem privát centrumokban található. Az egészségbiztosító ezekben is finanszírozza ugyan a kezelést, de az infrastruktúrát és a szükséges eszközöket nagyobb magáncégek biztosítják. Nélkülük igen nehéz helyzetbe kerülnének a betegek.

A B. Braun 1. Számú Dialízisközpont rendezett, tiszta és szellős kórtermében is megállás nélkül forognak a legmodernebb gépek, amelyek tucatnyi beteg vérét tisztítják éppen. Ottjártunkkor többen is vállalták, hogy mesélnek a betegségükről. Egyikük, a 66 éves Reichenbach István szemüveges, kopaszodó, kerek arcú, mosolygós férfi. Miközben a rákötött gép életmentő kezelést végez, arról mesél: négy évvel ezelőtti infarktusa miatt állt le a veséje. Egy évvel később stroke-ot kapott, de kemény ember lévén abból is felgyógyult, bár most is lassan, nehezen beszél. Heti háromszor jár dialíziskezelésre, hamarosan felkerül a transzplantációs listára is. A dialízise szerencsére a nyaralást sem húzza keresztbe, hiszen Keszthelyen és Siófokon is van központ. Így ha a közelbe megy nyaralni, nem lehet probléma. Persze figyelnie kell magára, nem ihat például túl sokat, alig pár decit lehetne naponta, de ezt nem mindig tudja tartani, vallja be pironkodva.

Sok beteget elveszítenek

„A dialízis alatt álló betegeknek figyelniük kell arra, hogy mennyit isznak. Egy kezelés alatt ugyanis általában 3-4 liter vizet tudunk eltávolítani a szervezetből, ennél nagyobb mennyiség már problémás lehet. Ezért akinek csak kevés vizelete van, napi egy liter körüli mennyiséget szabad fogyasztania két kezelés között” – erről már dr. Ambrus

Csaba belgyógyász, nefrológus, a B. Braun 1. Számú Dialízisközpont orvos-igazgatója beszél.

Ebben az intézményben a közép- és dél-budai, illetve a hozzá tartozó agglomerációs területeken élő, valamint a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházba felvett veseelégtelen betegeket kezelik, jelenleg több mint 180 embert. Az érintettek általában heti háromszor négy órát töltenek kezelésen.

A betegek gyorsan cserélődnek a dialízisközpontban. Egyrészt vannak olyan pácienseik, akiknek csak átmenetileg alakul ki veseelégtelenségük, másrészt a tartós betegek körében igen magas a halandóság. Ambrus Csaba szerint ez azért van, mert nagyon gyakoriak a kardiovaszkuláris betegségek: a krónikus vesebetegségből eredő szív- és érrendszeri halálozások száma 2013-ban világszerte 17,9 millió volt.

A nefrológus kitér arra is: egyre több az idős betegük, hiszen a krónikus vesebetegség hátterében gyakran az évtizedeken át fennálló magas vérnyomás vagy cukorbetegség áll. A meglátogatott dialízisközpontban kezelnek fiatalokat is, akiknek leginkább autoimmun vagy örökletes betegségek, például policisztás vesebetegség vagy Alport-szindróma miatt alakult ki veseelégtelenség. Utóbbi miatt fekszik a kezelőágyon a mindössze 19 éves Komlósi Marcell is, aki készséggel mesél arról, miken kellett keresztülmennie már egészen fiatalon. Neki 2018 októbere óta van szüksége arra, hogy heti háromszor tisztítsák a vérét, előtte hasi dializációt végzett. „A hasamon volt egy cső, amin keresztül egy speciális, cukros oldatot engedtem a hasfalamba, és persze ezen keresztül jöttek ki a méreganyagok is. Ez a vizesedésen is segített valamennyit.

Mivel iskolába jártam, ez sokkal jobb megoldás volt. Megcsináltam reggel, iskola előtt, és a tanítás után rögtön mentem haza, hogy ismételjem a kezelést. Napi négyszer kellett oldatot cserélni. De tavaly nyáron sajnos megadta magát a hashártyám, ezért át kellett térni a hemodialízisre, amelyet már gép végez” – meséli a vízkék szemű fiatal, aki villamosmérnök szeretne lenni. A barátai már megszokták, hogy ő kicsit más, kérdés esetén bármikor szívesen beszél nekik az állapotáról. Az Alport-szindrómát bátyja is örökölte az édesanyjuktól, ő a hordozó. „A bátyámnál 24 évesen ismerték fel a betegséget, most 31, és másfél éve kapott új vesét, már egészen jól van. Én is nagyon várom, hogy sorra kerüljek, bármelyik percben megcsörrenhet a telefon” – mondja Marcell.

Néha már túl késő

A krónikus vesebetegség egész Európában kihívást jelent az orvosok számára. Nemrégiben több ezer nefrológus részvételével tartottak konferenciát. Reusz György professzortól, az Európai Veseszövetség és az Európai Dialízis és Transzplantációs Szövetség 56. kongresszusának elnökétől megtudtuk: 10 ezer érintettről tudnak Magyarországon, aki transzplantált vagy dialízisre szorul, de könnyen lehet, hogy ez csupán a jéghegy csúcsát jelenti. Éppen ezért fontos volna, hogy a társadalom komolyabban vegye a problémát.

A 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a dohányzás, az öregedés és az elhízottság mind szerepet játszhat a kialakulásában, és gyakran csak akkor derül ki, hogy nagy a baj, mikor már dialízisre szorul a beteg.

Vannak, akik nem amiatt kerülnek egy dialízisközpontba, mert túl későn mentek el orvoshoz, hanem egyszerűen pechesek. Így történt ez a 79 éves Oláh Lászlónéval is, aki már két éve jár a budai központba. „Tüdőgyulladás húzódott rá a vesémre, a jelenlegi állapotom tulajdonképpen annak a szövődménye. Előtte nem volt probléma a vesémmel, sem a vérnyomásommal vagy a cukrommal” – mondta az idős asszony. A többórás kezelés alatt általában olvasással vagy rejtvényfejtéssel üti el az időt, most is pihen a keze mellett egy könyv. Persze nem viselte mindig ilyen jól a kezelést. Voltak idők, mikor rendszeresen elájult. Mára jobb a helyzet, de azért a kezelés most is megterheli: miután hazaér, eszik, és le is fekszik aludni. A transzplantációs listára ő is szeretne felkerülni, ehhez még kell néhány vizsgálat. A lánya odaadta volna neki a veséjét, de az asszony ezt nem fogadta el. „Elég, ha én beteg vagyok, Isten őrizz, hogy ő is az legyen” – mondja.

A krónikus vesebetegségben szenvedők csak lassan és lépésekben veszítik el e fontos szervük működőképességét. A szakemberek szerint a korai szakaszban, amikor a betegség előrehaladását még meg lehetne állítani vagy legalább jelentősen le lehetne lassítani, az állapotok viszonylag tünetmentesek. Ennek egyik következménye, hogy sokan csak akkor mennek el orvoshoz, amikor már túl késő. Pedig a veseműködés gyors vizeletvizsgálattal is ellenőrizhető, egy tesztcsík segítségével kimutatható a vizelet fehérjeszintje. A megelőzés egyébként nem csak egészségügyileg, gazdaságilag is indokolt volna, ugyanis becslések szerint egy dialízissel kezelt európai páciens ellátása évente 60-80 ezer euróba kerül.

Ígéretes eredmények

A világon több mint 850 millió ember szenved a vesebetegség valamely fajtájától – hangzott el a fővárosban tartott nemzetközi kongresszuson –, ezért a nefrológusok folyamatosan kutatják az újabb és újabb kezelési módszereket. Ahogy Antonio Bellasi olasz nefrológustól megtudtuk: egy új kutatás szerint annál a 740 krónikus vesebetegnél, akik a terápia során szódabikarbónát kaptak (amit egyébként gyomorégésre is szokás használni), a felére csökkent a betegség előrehaladásának kockázata, és annak esélye, hogy dialízisre vagy transzplantációra legyen szükség. Sőt csökkent a halálozás kockázata is. Az eredményeket nemrég mutatták be Budapesten, így a tömeges kezelésekre még várni kell.

A kongresszuson beszéltek először egy másik, ígéretes módszerről is. Marie Courbebaisse francia kutató arról számolt be: a több mint 500 beteg bevonásával végzett VITALE-kutatás szerint a normálisnál jóval magasabb dózisú, szájon át szedett D-vitamin biztonságosan és hatékonyan csökkenti az átültetés után a csonttörések kockázatát, miközben nagyon kicsi a lehetséges mellékhatások megjelenésének esélye. A csonttörések kockázata azért nő meg, mert amikor a vese már nem funkcionál megfelelően, nem képes fenntartani a szervezetben a megfelelő D-vitamin-, kalcium- és a foszfátszintjét, ami elengedhetetlen a csontok egészségéhez. Az új módszerek esélyt adhatnak a betegeknek egy jobb életminőségre.