Bármikor megcsörrenhet a telefon

Publikálás dátuma
2019.07.07. 10:15

„A hasamon volt egy cső, amin keresztül egy speciális, cukros oldatot engedtem a hasfalamba, és persze ezen keresztül jöttek ki a méreganyagok is” – mondja Komlósi Marcell, akinek már kiskamaszként is mindennap életmentő kezeléseket kellett végeznie magán. Az ok: örökletes betegség, ami a vesét károsítja.
Egymillió beteg – legalább ennyien szenvednek az országban valamilyen vesebetegségben, hatezer embert kezelnek dialízissel. A hazai dialízisközpontok nagy része mégsem a kórházakban, hanem privát centrumokban található. Az egészségbiztosító ezekben is finanszírozza ugyan a kezelést, de az infrastruktúrát és a szükséges eszközöket nagyobb magáncégek biztosítják. Nélkülük igen nehéz helyzetbe kerülnének a betegek. A B. Braun 1. Számú Dialízisközpont rendezett, tiszta és szellős kórtermében is megállás nélkül forognak a legmodernebb gépek, amelyek tucatnyi beteg vérét tisztítják éppen. Ottjártunkkor többen is vállalták, hogy mesélnek a betegségükről. Egyikük, a 66 éves Reichenbach István szemüveges, kopaszodó, kerek arcú, mosolygós férfi. Miközben a rákötött gép életmentő kezelést végez, arról mesél: négy évvel ezelőtti in­fark­­tusa miatt állt le a veséje. Egy évvel később stroke-ot kapott, de kemény ember lévén abból is felgyógyult, bár most is lassan, nehezen beszél. Heti háromszor jár dialíziskezelésre, hamarosan felkerül a transzplantációs listára is. A dialízise szerencsére a nyaralást sem húzza keresztbe, hiszen Keszthelyen és Siófokon is van központ. Így ha a közelbe megy nyaralni, nem lehet probléma. Persze figyelnie kell magára, nem ihat például túl sokat, alig pár decit lehetne naponta, de ezt nem mindig tudja tartani, vallja be pironkodva. 

Sok beteget elveszítenek

„A dialízis alatt álló betegeknek figyelniük kell arra, hogy mennyit isznak. Egy kezelés alatt ugyanis általában 3-4 liter vizet tudunk eltávolítani a szervezetből, ennél nagyobb mennyiség már problémás lehet. Ezért akinek csak kevés vizelete van, napi egy liter körüli mennyiséget szabad fogyasztania két kezelés között” – erről már dr. Ambrus Csaba belgyógyász, nefrológus, a B. Braun 1. Számú Dialízisközpont orvos-igazgatója beszél. Ebben az intézményben a közép- és dél-budai, illetve a hozzá tartozó agglomerációs területeken élő, valamint a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházba felvett veseelégtelen betegeket kezelik, jelenleg több mint 180 embert. Az érintettek általában heti háromszor négy órát töltenek kezelésen. A betegek gyorsan cserélődnek a dialízisközpontban. Egyrészt vannak olyan pácienseik, akiknek csak átmenetileg alakul ki veseelégtelenségük, másrészt a tartós betegek körében igen magas a halandóság. Ambrus Csaba szerint ez azért van, mert nagyon gyakoriak a kardiovaszkuláris betegségek: a krónikus vesebetegségből eredő szív- és érrendszeri halálozások száma 2013-ban világszerte 17,9 millió volt. A nefrológus kitér arra is: egyre több az idős betegük, hiszen a krónikus vesebetegség hátterében gyakran az évtizedeken át fennálló magas vérnyomás vagy cukorbetegség áll. A meglátogatott dialízisközpontban kezelnek fiatalokat is, akiknek leginkább autoimmun vagy örökletes betegségek, például policisztás vesebetegség vagy Alport-szindróma miatt alakult ki veseelégtelenség. Utóbbi miatt fekszik a kezelőágyon a mindössze 19 éves Komlósi Marcell is, aki készséggel mesél arról, miken kellett keresztülmennie már egészen fiatalon. Neki 2018 októbere óta van szüksége arra, hogy heti háromszor tisztítsák a vérét, előtte hasi dializációt végzett. „A hasamon volt egy cső, amin keresztül egy speciális, cukros oldatot engedtem a hasfalamba, és persze ezen keresztül jöttek ki a méreganyagok is. Ez a vizesedésen is segített valamennyit. Mivel iskolába jártam, ez sokkal jobb megoldás volt. Megcsináltam reggel, iskola előtt, és a tanítás után rögtön mentem haza, hogy ismételjem a kezelést. Napi négyszer kellett oldatot cserélni. De tavaly nyáron sajnos megadta magát a hashártyám, ezért át kellett térni a hemodialízisre, amelyet már gép végez” – meséli a vízkék szemű fiatal, aki villamosmérnök szeretne lenni. A barátai már megszokták, hogy ő kicsit más, kérdés esetén bármikor szívesen beszél nekik az állapotáról. Az Alport-szindrómát bátyja is örökölte az édesanyjuktól, ő a hordozó. „A bátyámnál 24 évesen ismerték fel a betegséget, most 31, és másfél éve kapott új vesét, már egészen jól van. Én is nagyon várom, hogy sorra kerüljek, bármelyik percben megcsörrenhet a telefon” – mondja Marcell.  

Néha már túl késő

A krónikus vesebetegség egész ­Európában kihívást jelent az orvosok számára. Nemrégiben több ezer nefrológus részvételével tartottak konferenciát. Reusz György professzortól, az Európai Veseszövetség és az Európai Dialízis és Transzplantációs Szövetség 56. kongresszusának elnökétől megtudtuk: 10 ezer érintettről tudnak Magyarországon, aki transzplantált vagy dialízisre szorul, de könnyen lehet, hogy ez csupán a jéghegy csúcsát jelenti. Éppen ezért fontos volna, hogy a társadalom komolyabban vegye a problémát. A 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a dohányzás, az öregedés és az elhízottság mind szerepet játszhat a kialakulásában, és gyakran csak akkor derül ki, hogy nagy a baj, mikor már dialízisre szorul a beteg. Vannak, akik nem amiatt kerülnek egy dialízisközpontba, mert túl későn mentek el orvoshoz, hanem egyszerűen pechesek. Így történt ez a 79 éves Oláh Lászlónéval is, aki már két éve jár a budai központba. „Tüdőgyulladás húzódott rá a vesémre, a jelenlegi állapotom tulajdonképpen annak a szövődménye. Előtte nem volt probléma a vesémmel, sem a vérnyomásommal vagy a cukrommal” – mondta az idős asszony. A többórás kezelés alatt általában olvasással vagy rejtvényfejtéssel üti el az időt, most is pihen a keze mellett egy könyv. Persze nem viselte mindig ilyen jól a kezelést. Voltak idők, mikor rendszeresen elájult. Mára jobb a helyzet, de azért a kezelés most is megterheli: miután hazaér, eszik, és le is fekszik aludni. A transzplantációs listára ő is szeretne felkerülni, ehhez még kell néhány vizsgálat. A lánya odaadta volna neki a veséjét, de az asszony ezt nem fogadta el. „Elég, ha én beteg vagyok, Isten őrizz, hogy ő is az legyen” – mondja. A krónikus vesebetegségben szen­vedők csak lassan és lépésekben veszítik el e fontos szervük működőképességét. A szakemberek szerint a korai szakaszban, amikor a betegség előrehaladását még meg lehetne állítani vagy legalább jelentősen le lehetne lassítani, az állapotok viszonylag tünetmentesek. Ennek egyik következménye, hogy sokan csak akkor mennek el orvoshoz, amikor már túl késő. Pedig a veseműködés gyors vizeletvizsgálattal is ellenőrizhető, egy tesztcsík segítségével kimutatható a vizelet fehérjeszintje. A megelőzés egyébként nem csak egészségügyileg, gazdaságilag is indokolt volna, ugyanis becslések szerint egy dialízissel kezelt európai páciens ellátása évente 60-80 ezer euróba kerül. 

Ígéretes eredmények

A világon több mint 850 millió ember szenved a vesebetegség valamely fajtájától – hangzott el a fővárosban tartott nemzetközi kongresszuson –, ezért a nefrológusok folyamatosan kutatják az újabb és újabb kezelési módszereket. Ahogy Antonio Bellasi olasz nefrológustól megtudtuk: egy új kutatás szerint annál a 740 krónikus vesebetegnél, akik a terápia során szódabikarbónát kaptak (amit egyébként gyo­mor­égésre is szokás használni), a felére csökkent a betegség előrehaladásának kockázata, és annak esélye, hogy dialízisre vagy ­transzplantációra legyen szükség. Sőt csökkent a halálozás kockázata is. Az eredményeket nemrég mutatták be Budapesten, így a tömeges kezelésekre még várni kell. A kongresszuson beszéltek először egy másik, ígéretes módszerről is. Marie Courbebaisse francia kutató arról számolt be: a több mint 500 beteg bevonásával végzett ­VITALE-kutatás szerint a normálisnál jóval magasabb dózisú, szájon át szedett D-vitamin biztonságosan és hatékonyan csökkenti az átültetés után a csonttörések kockázatát, miközben nagyon kicsi a lehetséges mellékhatások megjelenésének esélye. A csonttörések kockázata azért nő meg, mert amikor a vese már nem funkcionál megfelelően, nem képes fenntartani a szervezetben a megfelelő D-vitamin-, kalcium- és a foszfátszintjét, ami elengedhetetlen a csontok egészségéhez. Az új módszerek esélyt adhatnak a betegeknek egy jobb életminőségre.
Szerző

Heti abszurd: Rémálom

Publikálás dátuma
2019.07.07. 09:00

„Még jó, hogy körbeküldte az intraneten a fényképét, mert különben senki nem ismerné fel, ha a folyosón szembejönne, nem tudnánk, hogy kicsoda, nem köszönnénk neki, ami mégiscsak ciki, hiszen ő az elnök, még ha megbízott is. Én ugyan nem találkoztam még vele, vagyis lehet, hogy meg sem ismerném, rengeteg ember megfordul a bíróság épületében. Egyéb lépéséről nem tudok, az intranet volt az egyetlen aktivitása eddig.” A Fővárosi Törvényszék egyik bírája jellemezte így a törvényszék új elnökét, Handó Tünde kinevezettjét. Két hete ugyanis ismét egy év határozott időre megbízott elnöke van a legnagyobb magyar bírósági szervezetnek, miután az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke a posztra kiírt harmadik pályázatot is eredménytelennek nyilvánította. Hogy mi szólt Tatár-Kis Péter megbízása mellett, arra Handó sem tért ki, bár valószínűleg nem is tudott volna érdemi magyarázatot adni döntésére. Tatár-Kis Péter ugyanis a Balassagyarmati Törvényszék éléről – itt szintén megbízott elnök volt – került a Fővárosi Törvényszék vezetői posztjára. A legkisebb, 50 bírót foglalkoztató törvényszék vezetését cserélte fel a legnagyobb, több mint 800 fős törvényszék irányításával. Ami mellette szólhatott – Handó szempontjából –, hogy egy évig beosztott bíró volt az OBH-ban, a bírósági főosztályt vezette. Elődjének, az ugyancsak egyéves megbízatással rendelkező Polgárné Vida Juditnak legalább nem kellett bemutatkoznia a fővárosi bíráknak; amikor plágiumügye kibukott – Paulo Coelho néhány mondatát sajátjaként adta el egy bírósági lapban –, a Fővárosi Törvényszék elnökhelyettesi posztjáról mondott le, hogy aztán ugyancsak az OBH-t megjárva, tavaly májusban megbízott elnökké váljon. Míg Vida Juditról az a hír járja, hogy Handó Tünde régi jó barátnője, Tatár-Kis Péternél nem a baráti, hanem a családi kötődés számíthatott. A megbízott elnök ugyanis Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár, a korábbi kormányszóvivő sógora. Handó mellett Tatár-Kis elsősorban neki szeretne megfelelni, nem pedig az egyebek között a rendes elnök hiányával sakkban tartott törvényszék bíráinak. Akik közül Handó sokakat megkínált az elnöki tisztséggel, de senki nem vállalta, magukra vessenek hát, hogy családon belülről választott. Mármint a fogadott családon belülről. Nehezen hihető ugyanis, hogy a Fidesz politikusainak rokonain, barátain és egyéb üzletfe­lein kívül senki nem alkalmas bizonyos posztok betöltésére. Sőt bármely tisztség betöltésére. Handó Tünde maga az állatorvosi ló, akinek alakjára – na jó, karakterére – férje, Szájer József az alaptörvény bírósággal foglalkozó passzusait szabta nevezetes iPadjén. Vajon mit mond majd a menyének Erőss Mónika, a Kúria főtitkára, amikor a vasárnapi ebédnél szóba kerülnek a választási eredmények, s Varga Judit – Orbán Viktor nyomán – szóvá teszi, hogy a Kúria „elvett egy mandátumot a kormánypártok választóitól”? Vajon válaszol-e az újdonsült igazságügy-miniszternek, vagy kikéri magának, hogy a kormány beavatkozzon a bíróságok munkájába? Vajon nem kellene-e még a látszatát is elkerülni annak, hogy a bírósági (ügyészségi, rendőrségi stb.) vezetők és kormánypártok politikusai között családi-baráti szálak szövődnek? Bár magunk nem törünk olyan magasságokba, mint Vida Judit, mégis Coelhót idézzük: „a legrosszabb rémálom az, amelyik újra meg újra megismétlődik”. 
Szerző
Frissítve: 2019.07.07. 09:27

Az eddig nyitva hagyott menekülőutakat is lezárnák az oktatásban

Publikálás dátuma
2019.06.30. 19:50

Fotó: Népszava archív
Az eddig nyitva hagyott menekülőutakat is lezárhatja, az oktatásban egyre gyűlő feszültség kiengedésére alkalmas szelepeket betömködheti az a törvénymódosító csomag, amely több helyen is belenyúlna a jelenleg hatályos köznevelési törvénybe. A több, látszólag nem is olyan hatalmasnak tűnő változtatás más-más csoportok jogait korlátozza, és tovább növeli a tanárok, szülők és gyerekek kiszolgáltatottságát. Nem véletlen, hogy a törvénytervezet elfogadása ellen az ellenzék támogatása mellett több mint harminc civil csoport tiltakozik.
„Olyan személyek kerülhetnek mindenféle társadalmi kontroll nélkül, a nyilvánosság kizárásával az iskolák vezetői székeibe, akiket az iskola közössége egyáltalán nem támogat, akár nem is ismer” – nevezi meg a salátatörvény oktatást érintő részének legproblémásabb részét Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. A jövőben az iskolaigazgatók kinevezésébe már egyáltalán nem szólhatna bele ugyanis az iskola munkaközössége, a pedagógusok, a szülők és a diákok szervezetei, a döntés egy személyben a miniszteré lesz. 

Jönnek a janicsárok

Az iskolaigazgatói kinevezések körül az elmúlt években is számtalan botrány alakult ki, hiszen a végső döntések már 2013 óta a minisztériumban születtek meg, így sok pozícióban landoltak egykori pártkatonák és „ejtőernyősök”, akiknek eszükben sincs a kormány intézkedései ellen tiltakozni, egyszerűen végrehajtják a tankerület utasításait. De az iskolaszéknek, diákönkormányzatnak, dolgozóknak legalább véleményezési jogkörük volt, így az érintett településeken vagy városrészeken biztosan elterjedt a híre, ha a minisztérium az iskola közösségével szembehelyezkedve akart valakit kinevezni. A nyilvánosság ereje pedig néha hatott, vagy legalábbis felhívta a figyelmet a problémára. Ha a salátatörvényt elfogadják, Szűcs Tamás szerint még több végrehajtó „janicsár” kerül majd az iskolák élére, a demokratikus jogok és az autonómia tovább sérülnek. „Minden olyan intézkedés, ami elveszi tőlünk, pedagógusoktól a döntés lehetőségét, debilizál, nem kezel minket értelmiségiként, sőt még felnőttként sem. Kizárólag az iskolaszék és a pedagógusok képesek eldönteni, hogy ki lenne a legjobb vezetője egy iskolának, nem olyasvalaki, akinek fogalma sincs a helyi viszonyokról” – mondja egy budaörsi pedagógus. Náluk éppen most zárult le az iskolaigazgatói pályázat, még várják, hogy a minisztérium végül azt az egyébként egyetlen pályázót nevezi-e ki az intézmény élére, akit a tantestület nagy többséggel támogat. Bár a törvénymódosítás-tervezet számos olyan pontot tartalmaz, amely csorbítja a szülők szabadságát a gyerekeiket érintő döntések ügyében, meglepő módon Miklós György, a Szülői Hang Közösség alapítója is az igazgatókinevezésekkel kapcsolatos változtatást tartja a legsúlyosabb lépésnek, ez szerinte gyakorlatilag mindenre kihat egy iskolán belül. „Ha szervilis, felülről irányítható igazgatók kerülnek az iskolák élére, az leszivárog a tanári kar egészébe. Ha valaki egy picit is kreatívabb, innovatívabb a többieknél, az egyből gyanús lesz. Mindezt pedig végül a gyerekek is megérzik” – mondja Miklós György. Ennek a járulékos hatásaként tantestületek széledhetnek szét, ilyenkor a pedagógusok egy része pályaelhagyóvá válhat, ha talál más állást magának.  

Zsarolható igazgatók

Bár Szűcs Tamás szerint a törvénytervezetnek van a munkavállalók számára előnyös része is, például az osztályfőnökök és munkaközösség-vezetők munkaidő-kedvezményét a jövőben kötelező lesz kiadni, ez mégis apróságnak tűnik a negatívumokhoz képest. A „saláta” szövege sok helyen elég sejtelmes, és amíg nincs végrehajtási rendelet, bizonyos kérdésekben csak találgatni lehet. Látszólag akár lényegtelen pontnak is tűnhet az az új bekezdés, amelynek értelmében, ha az iskolában olyan „nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenységre” kerül sor, amely a tanuló jogait sértheti, az oktatásért felelős miniszter visszavonhatja az intézményvezető megbízását. Ráadásul a tervezetben az szerepel, hogy ezt akár egy évvel azután is megteheti, hogy tudomást szerzett az esetről. Szűcs Tamás mindezt úgy értelmezi, hogy ha például az iskola igazgatója felsőbb engedély nélkül beenged az osztályba egy szervezetet, amely bármilyen – szexuális, környezetvédelmi vagy éppen drogprevenciós – felvilágosítást, tájékoztató órát tart a diákoknak, és az előadóknak nincs pedagógusi végzettsége, s ez valahogy (például a tankerületen keresztül) a minisztérium fülébe jut, az igazgatót onnantól sakkban lehet tartani, akár évekig. „Velem is előfordult, hogy meghívtam egy színészt interaktív órát tartani. A gyerekek nagyon élvezték, szerintük többet ért, mint 10 másik tanóra. A jövőben egy pedagógus ezzel az igazgató lemondatását kockáztatja, ami tovább növeli az intézményvezetők kiszolgáltatottságát” – mondja a PDSZ elnöke, aki szerint nem kérdés, hogy a jelenlegi oktatási környezetben ezt az eszközt mire fogják használni. Míg 10 évvel ezelőtt egy hasonló jogszabályra legyintett volna, mondván, úgysem fognak vele visszaélni, ma már minden ilyesmi komoly aggodalomra ad okot. A Szülői Hang Közösség vezetője azt is problémának tartja, hogy így végképp ellehetetlenülhet annak a lehetősége, hogy a gyerekek olyan szempontokat ismerjenek meg, amelyek egyébként nem jelennek meg a tantervben – könnyen előfordulhat, hogy egy emberi jogokról vagy éppen a klímaválságról előadó civil szervezet képviselője már nem juthat be az iskola falai közé. Hiszen akár egy vendég teljesen jó szándékú meghívása is zsarolópotenciált jelenthet az igazgató ellen. 

Akkor mindenki sportoló lesz

Az egyik legnagyobb aggodalmat a magántanulói jogviszony megszüntetése jelenti, ehelyett az érintettek a 2020/21-es tanévtől egyéni tanrendet kérhetnek, ennek elbírálásáról egy egyelőre még nem kijelölt hatóság dönt majd. A kormány indoklása szerint össztársadalmi érdek, hogy a gyermekek iskolába járjanak és végzettséget szerezzenek, Miklós György szerint viszont úgy tűnik, a szigorítás kifejezetten az úgynevezett tanulócsoportok ellen irányul. Az utóbbi években egyre több középosztálybeli család dönt úgy, hogy a merev és a gyerekek igényeit sokszor figyelmen kívül hagyó iskolákból úgy menekíti ki a gyerekét, hogy otthon vagy ilyen tanulói közösségben oldja meg a tanítását. „Már egy éve készülünk, tudtuk, hogy baj lesz, és valahogy el akarják lehetetleníteni a helyzetünket” – jegyzi meg egy ilyen magántanulói csoportban tanuló kislány anyukája, majd így folytatja: a mostani intézkedésekkel hiába próbálnak mindenkit visszaterelni az állami iskolákba, ők biztosan nem mennek. Ha másképp nem megy, úgy csinálnak majd, mintha külföldön dolgoznának, és csak néha jönnének haza (ilyenkor valószínűleg kénytelenek lesznek engedélyezni az egyéni tanrendet), de ha ez sem működik, az sem kizárt, hogy tényleg országot váltanak. „Valószínűleg az fog történni, ami Magyarországon egyébként is jellemző. Ha van egy ilyen irreális törvény, minden érintett keresni fogja a kiskapukat. Ha kiderül, hogy milyen kritériumok alapján döntenek az egyéni munkarendről, akkor megpróbál mindenki ahhoz igazodni. Ha a sportolóknak könnyen megadják, akkor mindenki sportoló lesz” – mondja Miklós György, aki szerint a magántanulói csoportok egy része megpróbál majd iskolává alakulni, de ez egy nagyon nehéz és bonyolult procedúra, legfeljebb néhányuk számára lesz járható ez az út. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a magántanulók között többségben vannak a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, valamint sajátos nevelési igényű (SNI), beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel (BTMN) küzdő gyerekek – őket számos esetben az iskolák „tolják ki” a rendszerből, mert nem tudnak velük mit kezdeni, holott éppen nekik lenne a legnagyobb szükségük a legtöbb törődésre. A törvény pozitív hozadéka lehetne, hogy őket „visszaterelik” az iskolába, de ennek egyelőre nyomát sem látni. 

Halmozódó kudarcélmények

Egyelőre mindenki csak találgatja, hogy miért akar a kormány szinte kivétel nélkül minden hatévest az iskolába terelni attól függetlenül, hogy iskolaérett-e. Eddig erről az óvodapedagógusok döntöttek – általában a szülővel egyetértésben. Most minden olyan esetben, amikor az óvodapedagógus vagy a szülő még visszatartaná a gyereket egy évre, szakértői bizottsághoz kell fordulni, akik várhatóan jóval keményszívűbbek lesznek. „Ez egy katasztrófa, mert aki nem iskolaéretten kerül be az iskolába, az folyamatos kudarcélménnyel fog találkozni, és ez évről évre halmozódik, az egész iskolai pályafutást megkeseríti” – mondja Miklós György, összefoglalva a legtöbb szakértő véleményét a témában. Ha végül minden hatéves iskolába kerül, az senkinek nem jó, ezért most mindenki csak tippelget. A legtöbben arra, hogy az egyre súlyosabb óvodapedagógus-hiányt próbálja a kormányzat elfedni ezzel a meglehetősen szakmaiatlan lépéssel. Senki nem tudja megmondani, hogy az iskolák falai között egyre növekvő feszültség mikor éri el azt a pontot, amikor az érintettek már nem viselnek el tovább. A magántanulói státusz szigorítása néhány ezer embert érint, így ez a probléma valószínűleg nem viszi utcára az embereket. Miklós György szerint a törvény módosításának közvetett hatásai fogják lassan felőrölni az iskolák dolgozóit, aminek következtében még az eddigieknél is többen hagyhatják ott a pedagógusi pályát. Így az igazgatók kinevezésére vonatkozó új szabályok áttételesen a tanárhiányt növelhetik tovább, ami viszont már mindenkinek feltűnik, gyerektől a szülőig. A civilek, pedagógusok, diákok és szülők szervezetei az utóbbi években a tiltakozás rengeteg formáját kipróbálták, de a kormányt nem sikerült meghátrálásra kényszeríteni. Egyre többüktől hallani azt a véleményt, amit viszont senki nem szívesen „vesz a nevére”: most az lenne kívánatos, ha a helyzet még rosszabbá válna. Ugyanis ha a rendszer végleg beszakad, és nem lehet tovább látszatintézkedésekkel elfedni az egyre csak növekvő problémákat, egyszer csak muszáj lesz a helyes irányba mozdulni. Ez persze a most iskolába járó gyerekeken nem segít.
Szerző
Frissítve: 2019.07.01. 00:23