Megint Soros

Ha volna a cinizmusnak mértékegysége, alighanem arról az emberről neveznék el, aki azokat a hihetetlen dumákat kitalálja, amelyeket utána a kormánytisztviselők rezzenéstelen arccal a pártsajtóba gördítenek tovább. Heti győztesünk a Gulyás Gergely szájába adott magyarázat abban a témában, ugyan miért akarja a kormány megerőszakolni a Norvég Alap működését, és miért lobbizott még Trumpnál is Orbán Viktor annak érdekében, hogy a 7 milliárdos civil keretet is a mindenre felkent kabinet költhesse el.
Hát mert a cigányoknak szánták, mi másért. És mert a civilek magukra költenék, pedig őket Soros már amúgy is tejben-vajban füröszti. (Tán még szív alakú ágyat is vett a jacuzzijuk mellé, de ez még nem biztos.)
Pompás szöveg, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy semmivel sem fog mögötte elmaradni a következő, amellyel a Soros György által a magyar kultúrának postázott 360 millió forintra fog reagálni a kormány valamely illetékese. (Vagy a Ripost.) Elvégre nem maradhat szó nélkül, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány nem pusztán ennyi pénzt szán a magyar kultúra és művészet állami támogatásban nem részesülő szegmense életben tartására – jelezve azt is, hogy az összeg felhasználásába nem óhajt beleszólni –, de egyúttal kemény szavakkal ki is osztja az Orbán-kormányokat. Patrick Gaspard alapítványi elnök amellett, hogy a kommunista időszakhoz hasonlítja Magyarország jelenlegi viszonyait, konkrét példákat sorol a kulturális  és szólásszabadság megsértésére, az '56-os intézet elpusztításától a Magyar Tudományos Akadémia ledarálásáig.
Soros György eddig példátlan önfegyelemmel tűrte a Magyarország kormánya által a személye és a munkássága ellen indított rágalomhadjáratot, még a legaljasabb támadásokra is kivételesen és igen visszafogottan reagált. Most visszaütött. Ennél elegánsabban nem is tehette volna.
Szerző
N. Kósa Judit

Így győzünk

Komoly meglepetés lenne, ha a következő években nem hallanánk a kormánytól, hogy „Brüsszel” megint a magyar érdekeket sérti, de mi bátran szembemegyünk az Európai Unióval, a hanyatló Nyugattal. Ha ez így lesz, majd emlékezzünk Kovács Zoltán államtitkár lelkes szavaira, aki szerint Ursula von der Leyen jelölése az Európai Bizottság vezető posztjára a visegrádi országok sikere. De ha a német politikus szintén támogatja, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásához kössék az uniós pénzek kifizetését, vajon a magyar kormány újfent lelkesen helyesel majd? A logika ezt diktálná, hiszen maga Kovács Zoltán állította: a V4-ek általi javaslat részét képezte von der Leyen támogatása. 
Most valahogy feledésbe merül, hogy Ursula von der Leyen egykor bírálta a magyar kormányt a menekültekkel szembeni bánásmód miatt. Lehet, hogy nemcsak Frans Timmermans, a szociáldemokraták csúcsjelöltje, hanem maga van der Leyen is Soros ügynöke, s a következő Európai Bizottság bevándorláspárti lesz? S ha igen, akkor a Fidesz – politikusainak ígérete szerint – távozik az Európai Néppártból, mert nem hajlandó olyan testületet támogatni, amely a menekültek befogadásáért száll síkra?
Lehet-e a visegrádi országok sikeréről beszélni, amikor a térség államai eddig nem kaptak komolyabb felelős posztokat? Innen nézve szükség is van arra, hogy a magyar kormány győztesnek állítsa be magát. Azután ugyanis, hogy összeomlott a miniszterelnök Európa-stratégiája, és a Néppárt és az euroszkeptikusok Orbán Viktor által remélt szövetségére esély sem volt, gyorsan feledtetni kellett a kudarcot. Sőt el kellett fedni azt is, hogy a posztok elosztásából nagyon is jól jött ki a legfőbb ellenségnek kikiáltott Emmanuel Macron francia elnök és a liberálisok közössége.
De kétségtelen, hogy van itt azért némi kis győzelem. Ha a Fidesz tagsága az Európai Néppártban valóban fel van függesztve, hogy választhatták meg az Európai Parlament alelnökének Járóka Líviát? Az EPP ezúttal is csődöt mondott, de legalábbis asszisztált Orbánék játékához.

Egyedül nem megy?

Nem jó, ha egy szervezetről egy hírapály után akkor hallunk ismét, amikor két vezetője is lemond. A januárban indult Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja, Hadházy Ákos azért távozott, mert szerinte az MMM-nek a jelenlegi helyzetében nincsenek jó esélyei a céljai elérésére. Egyértelmű szavak, a független képviselőt ráadásul már megelőzte a távozással egy másik elnökségi tag. A kiszivárgott hírek veszekedésekbe fulladó testületi ülésekről, átláthatatlan gazdálkodásról, szervezeti nehézségekről szólnak, és bár a két távozó helyét betöltötték, és Márki-Zay Péter is cáfolni igyekezett lapunk állításait, az MMM mégis mintha egy kicsit légüres térbe került volna.
Márki-Zay Péter óriási feladatot vállalt, amikor hódmezővásárhelyi polgármesterként egy országos mozgalom szervezésébe is belefogott. Hogy a helyi Fidesz országos segítséggel hogy próbálja ellehetetleníteni városvezetői munkáját, az köztudott. Ilyen ellenszélben már az is komoly teljesítmény lesz, ha sikerül megőrizni polgármesteri székét. Személyét sem kerülte el győzelme után a magyar ellenzéki világra oly jellemző messiásvárás: komoly nyomás volt rajta, hogy álljon az élére „valaminek”, igazából szinte mindegy, hogy minek, csak a tíz éve frusztrált és folyamatos kudarcélményekkel terhelt ellenzéki szavazók kapjanak valami fogódzót. Ha mást nem, egy illúziót, hogy ha most éppen nem sikerült is, de talán majd a következő választáson le lehet váltani a hatalmat. Akár helyben, akár országosan. Könnyű ebben felőrlődni. 
Az MMM csupa tiszteletre méltó személyiségből szerveződött, de az alapvető célok valahogy a kezdetektől nem voltak teljesen világosak. A tervek szerint a minél több településen megalakuló Kossuth Körök („a szabadság kis körei”) lettek volna a helyi összellenzéki együttműködés katalizátorai, de erre olyan elemi igény mutatkozik nagyon sok helyen, hogy nemhogy az MMM „hitelességi pecsétjét”, de sokszor még saját pártközpontjuk engedélyét sem várták meg a DK-tól a Jobbikig tartó alkalmi választási koalíciók. Aztán vagy alakult erre még egy egyesület, vagy nem, ez már mindenhol a helyi sajátosságoktól függött. Így viszont az MMM sok helyen kiszorult a képből. Ahol viszont vita van, ott egyelőre az MMM sem képes hatékonyan közvetíteni. 
Márki-Zay Péter néhány leváltott és sértődött tag kiszivárogtatásának tulajdonította az általunk leírtakat, és elismerte, hogy vannak-voltak személyes ellentétei Hadházy Ákosnak a vezetés egyes tagjaival. De szerinte az MMM rendben működik, a következő hetekben újabb összellenzéki helyi koalíciók létrehozásánál fognak bábáskodni. Közben azért elismerte, hogy „vannak problémák az operatív működésben”, de ezeket folyamatosan próbálják kijavítani. 
Igazából csak sok sikert kívánhatunk neki és az MMM-ben dolgozóknak. Velük vagy nélkülük, de az országnak tényleg az lenne az érdeke, hogy minél több településen lehessen rést ütni ősszel a Fidesz egyeduralmán. Aztán, ha ez sikerül, akkor esetleg jöhet egy valódi országos mozgalom, immár 2022-re tekintve.
Frissítve: 2019.07.05. 09:01