Komoly meglepetés lenne, ha a következő években nem hallanánk a kormánytól, hogy „Brüsszel” megint a magyar érdekeket sérti, de mi bátran szembemegyünk az Európai Unióval, a hanyatló Nyugattal. Ha ez így lesz, majd emlékezzünk Kovács Zoltán államtitkár lelkes szavaira, aki szerint Ursula von der Leyen jelölése az Európai Bizottság vezető posztjára a visegrádi országok sikere. De ha a német politikus szintén támogatja, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásához kössék az uniós pénzek kifizetését, vajon a magyar kormány újfent lelkesen helyesel majd? A logika ezt diktálná, hiszen maga Kovács Zoltán állította: a V4-ek általi javaslat részét képezte von der Leyen támogatása.
Most valahogy feledésbe merül, hogy Ursula von der Leyen egykor bírálta a magyar kormányt a menekültekkel szembeni bánásmód miatt. Lehet, hogy nemcsak Frans Timmermans, a szociáldemokraták csúcsjelöltje, hanem maga van der Leyen is Soros ügynöke, s a következő Európai Bizottság bevándorláspárti lesz? S ha igen, akkor a Fidesz – politikusainak ígérete szerint – távozik az Európai Néppártból, mert nem hajlandó olyan testületet támogatni, amely a menekültek befogadásáért száll síkra?
Lehet-e a visegrádi országok sikeréről beszélni, amikor a térség államai eddig nem kaptak komolyabb felelős posztokat? Innen nézve szükség is van arra, hogy a magyar kormány győztesnek állítsa be magát. Azután ugyanis, hogy összeomlott a miniszterelnök Európa-stratégiája, és a Néppárt és az euroszkeptikusok Orbán Viktor által remélt szövetségére esély sem volt, gyorsan feledtetni kellett a kudarcot. Sőt el kellett fedni azt is, hogy a posztok elosztásából nagyon is jól jött ki a legfőbb ellenségnek kikiáltott Emmanuel Macron francia elnök és a liberálisok közössége.
De kétségtelen, hogy van itt azért némi kis győzelem. Ha a Fidesz tagsága az Európai Néppártban valóban fel van függesztve, hogy választhatták meg az Európai Parlament alelnökének Járóka Líviát? Az EPP ezúttal is csődöt mondott, de legalábbis asszisztált Orbánék játékához.