A hiányzó műanyag szemetes

Publikálás dátuma
2019.07.07. 11:02

Fotó: Népszava archív
Ma már nem is kevesen vannak, akik kifejezetten egy-egy alternatív oktatási intézmény (iskola, óvoda) kedvéért költöznek egyik városból a másikba. Az állami közoktatásból kiábrándult vagy csak azzal elégedetlen szülők „vadásszák” a lehetőségeket, és hajlandók mélyen a pénztárcájukba nyúlni, hogy gyermekük a lehető legjobb helyre kerülhessen.
A 90-es évek végén, 2000-es évek elején kezdődött iskolaalapítási láz a szentendreieket is elérte. A településen akkor már évek óta sikeresen működött Waldorf óvoda, de ha a szülők ugyanilyen iskolába szerették volna járatni gyermeküket, kénytelenek voltak feliratkozni a legközelebbi (óbudai) iskola hosszú várólistájára. A szülői gárda elkezdett szervezkedni: iskolát kellene alapítani. „Waldorf iskolát alapítani elsősorban azért volt nehéz feladat, mert a pénzen kívül speciálisan képzett pedagógusokra is szükség volt, és abból sosem volt elég – meséli Hajdu Noémi, aki később hét évig vezette a pilisszentlászlói iskolát. – Nappali alap Waldorf-pedagógusképzés csak Solymáron volt ugyanis, ráadásul önköltséges alapon. Márpedig kevés fiatal engedhette meg magának, hogy négy évig fizessen tandíjat egy olyan végzettségért, amit aztán csak egy bizonyos intézményben használhatott.” (Azóta már az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán is van kiegészítő képzés diplomás pedagógusoknak – a szerk.) A szentendrei waldorfosoknak óriási szerencséjük volt. Egyrészt találtak néhány vállalkozó szellemű, megfelelően képzett pedagógust. Másrészt a közeli Pilisszentlászló gyerekhiánnyal küzdött, a polgármester szentendrei kollégájának panaszkodott, hogy ha nem történik valami, bezárhatja a falu általános iskoláját. Így találtak egymásra. Kékvölgynek nevezték el az iskolát, ahol kezdetben csak alsó tagozaton folyt Waldorf-képzés. Három évvel később már felsőben is, amikor a hagyományos tanrendű képzés – a kevés gyerekkel együtt – kifutott. „Kötöttünk egy közoktatási megállapodást a faluval, 25 évre – mondja Hajdu Noémi. – Ennek az volt a lényege, hogy mi díjmentesen használhatjuk az épületet, a pilisszentlászlói gyerekek pedig ingyen járhatnak a Kékvölgybe, ha akarnak. Néhányan azonnal elvitték a gyereküket az iskolából Szentendrére, mások viszont maradtak. A korábbi 7-8 fős osztálylétszámok helyett mi 30-cal mentünk, nagy volt a túljelentkezés. Gyakorlatilag magunkra vettük a falu közoktatási feladatait.” A falu nem volt egyértelműen boldog: néhányan azt állították, a Waldorf elvette tőlük az iskolájukat. Másoknak az volt a problémájuk, hogy az iskola miatt egyre több idegen érkezett Pilisszentlászlóra. Olyanok, akik kifejezetten a Kékvölgy miatt döntöttek a költözés mellett. Hajdu Noémi két évig amolyan iskolai mindenesként dolgozott Pilisszentlászlón, aztán a tantestület meggyőzte, hogy vállalja el a vezetői posztot, amit a Waldorfban iskolaképviselőnek hívnak. Ehhez akkor nem kellett Waldorf-tanári képesítés. Elég volt egy tanári diploma, és a tantestület, valamint a fenntartó alapítvány támogatása. „Ma már a Waldorf is egyre kevésbé vonhatja ki magát a magyar törvények alól. Vagyis, ha a szabály az, hogy egy intézményigazgatónak tanári és közoktatás-vezetői vizsgával is rendelkeznie kell, akkor annak ugyanúgy meg kell felelnie, ha Waldorf-intézményt ­vezet.” Hajdu Noémi hét évig vezette a Kékvölgyet. Azt mondja, végül azért hagyta abba, mert belefáradt a konfliktusok kezelésébe. A faluval idővel kiegyensúlyozottabb lett a viszony, de akkoriban még mindennaposak voltak a feszültségek: elég volt egy rossz helyen parkoló szülő vagy egy hangosabb iskolai rendezvény. A hivatalok sem voltak feltétlen támogatói az állami rendszerből kilógó intézménynek. „Kijött mondjuk az ÁNTSZ illetékese, hogy felmérje az iskola állapotát. Jár-kel a termekben, kezében az Excel-tábla. Műanyag szemetes minden teremben? –mondja, és kérdően rám néz. Mondom neki, hogy nálunk környezettudatosság van, ezért minden teremben vesszőkosárban gyűjtjük a hulladékot. Az nem higiénikus és nem is esztétikus, mondja, mire következik egy félórás győzködés és diplomácia. És ebből volt hetente kettő. Miközben amúgy teljesen jó kapcsolatban voltunk az ÁNTSZ-szel. Vagy mondok mást: a mi rendszerünk sokban különbözik a hagyományos iskolai modelltől, ez pedig másfajta elrendezést igényel. Kijött az Oktatási Hivatalból valaki, hogy mutassuk meg azt a termet, ahol a zenei oktatás folyik. Hát nálunk ilyen terem nem volt, viszont a hivatalnak mindenképpen kellett egy, a dokumentáció kedvéért. Itt nem lehet zenét tanítani, mert nyikorog a padló, mondta az illetékes, és akkor jött az újabb félórás diplomáciai győzködés. Vagy például keresték rajtunk a magasugró lécet a testnevelés órához, amit mi két bottal és egy gumikötéllel helyettesítettünk, mert az kevésbé volt balesetveszélyes. Utólag furcsán hangzik, de akkor ezek mind kardinális kérdések voltak, amitől akár az engedélyünk függhetett. Hát ezekbe fáradtam bele” – mondja az egykori iskola-képviselő, aki hozzáteszi: működésük már akkor is inkább a személyes jó kapcsolatokon múlott, és nem a nehézkes jogszabályokon. Mindezzel együtt Hajdu Noémi sosem bánta meg azt a hét évet. Mint ahogy azt sem, hogy mind a három fia Waldorfba járt. „Jó döntés volt, ma is azt mondom. A Waldorf mindenféle gyereknek való, mert éppen arról szól, hogy nincs alkalmas vagy alkalmatlan gyerek. Az én gyerekeim sem maradtak le semmiről, csak azért, mert oda jártak. Mindhárman továbbtanultak, később egyetemre mentek, és boldog emberek.” 
Szerző

Kapcsolódó

Nix ugribugri!

Nix ugribugri!

Publikálás dátuma
2019.07.07. 10:40

Fotó: Népszava archív
Törvénymódosítással nehezítené meg a kormány az alternatív iskolák működését, pedig az igény egyre nagyobb rájuk. Legnagyobb veszélyben a Waldorf-iskolák vannak, de racionális magyarázat nincs az ellehetetlenítésükre. Könnyen lehet, hogy az alternatív iskolák és pedagógiák puszta létezését is az állami rendszer kritikájaként éli meg a kormány – a megoldást megint a központosításban látják.
„Olyan érzésem volt, mint annak az embernek, akit az utcán egyszer csak fejbe vágott egy őrült. Azt kérdeztem: de miért?” – meséli Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) elnöke, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium igazgatója, mit érzett, amikor megtudta, hogy a köznevelési törvény módosító csomagjába új pontok kerültek. Ezeknek ugyanis semmilyen előjele nem volt, de jelentősen megnehezítik egyes alternatív iskolák létét. A Waldorf iskolák pedagógiai elveivel és működésével például nehezen összeegyeztethetőek a tervezett módosítások. Nem értik a módosító javaslatok mögötti szándékot – erősíti meg Dobos Orsolya, az AME Alternatív Tagozatának vezetője. Bár az alternatív kerettantervek is a Nemzeti Alaptanterv figyelembevételével készülnek, a legnagyobb ijedséget a tervezet azon pontja okozza, amely szerint „az alternatív kerettanterv tantárgyi struktúrája legfeljebb harminc százalékban térhet el az oktatásért felelős miniszter által kiadott kerettantervben foglalt tantárgyi struktúrától”. Szintén nehezen értelmezhető és sok iskola számára szinte megvalósíthatatlan az a kitétel, hogy „az alaptantervben megszabott tananyagtartalmakat tanévenként két félévre bontva kell megjeleníteni a kerettantervekben”. Ez azért is abszurd Dobos Orsolya szerint, mert maga a központi kerettanterv is kétévenkénti bontásban határozza meg a tananyagtartalmakat, vagyis tulajdonképpen nincs is mihez igazodniuk az alternatívoknak. Dobos Orsolya szerint úgy tűnik, mintha a döntéshozók nem ismernék az alternatív tanterveket, és nem lennének tisztában vele, hogy ezek jelenleg is biztosítják a NAT-hoz képesti átjárhatóságot. „Ezeknek a kitételeknek egyetlenegy szakmailag értelmezhető mondata sincs. Minderről korábban nem is értesültünk. Nemhogy egyeztetés nem volt róla, elő sem került a téma. Keressük a magyarázatokat, mert ez sem jogilag, sem tartalmilag nem indokolható, de nincs válasz. Vagyis nem volt, egészen szerdáig, amikor Rétvári Bence államtitkár a Magyar Nemzetnek adott interjújában lényegében azt mondta, hogy a magyar oktatási rendszer nagyon jól működik, nemzetközi hírű, de egyesek aknamunkája be akarja feketíteni a képet. Innentől kezdve érthetővé válik az alternatív iskolák megrendszabályozási kísérlete” – mondja Horn György, az AME elnöke, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium igazgatója, aki úgy gondolja: az alternatív iskolák már puszta létükkel kritika tárgyává teszik a köznevelési rendszert. Az alternatív kerettantervek is a Nemzeti Alaptantervhez igazodva készülnek, és a minisztérium engedélyezi őket. Bár a törvényalkotók arra hivatkoznak, hogy az átjárhatóságot szeretnék biztosítani az alternatív és a hagyományos iskolák között, ez valójában eddig is megvolt, ezért nem tudják értelmezni a törvénytervezet szövegét az érintett iskolák képviselői. A Rákospalotai Meixner Általános Iskola tanterve például teljes mértékben igazodik a NAT-hoz, nem a tananyag tartalmában térnek el, hanem azok csoportosításában és a pedagógiai módszerekben. „Bizonyos tartalmakat nem olyan tantárgy keretében adunk át, mint a hagyományos iskolák, de ettől még a gyerekek ugyanúgy megkapják ezeket az ismereteket az évfolyamuknak megfelelő bontásban” – mondja Ungár Ágnes igazgató. Ugyanakkor a Waldorf iskolák nagy bajba kerülhetnek, az ő kerettanterveik nem teljesen „kompatibilisek” a NAT-tal, mert mások a tantárgyak és a tananyagtartalom is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a gyerekek a „kimeneti pontokon” ne tudnának annyit, mint a hagyományos iskolában tanuló társaik. Sőt, mivel nagyon jók a különböző készségeik, a tudásbeli különbségeket könnyen kiegyenlítik. A Magyar Waldorf Szövetség ügyvezetője, Szabó Zoltán a hét elején azt nyilatkozta a Népszavának: ha megvalósul a törvénymódosítás, lényegében ellehetetlenül az iskoláikban a Waldorf-pedagógia szerinti működés. Magyarország 40 Waldorf-iskolájába és 54 óvodájába jelenleg több mint 8100 gyermek jár, és majdnem 1000 pedagógus dolgozik. Emellett, amennyiben a törvénytervezetet a jelenlegi formájában fogadnák el, ez valószínűleg a kicsikkel, alsó tagozatosokkal foglalkozó alternatívokat hozná nehezebb helyzetbe Dobos Orsolya szerint, mert rájuk jellemző leginkább, hogy egyéni utakat követnek. Ahogy közeledik a továbbtanulás időpontja, egyre inkább igazodnak a hagyományos iskolákhoz, éppen az átjárhatóság miatt. De van olyan alternatív középiskola, amely szintén az egyéni haladási ütemekre épül. Egy alapvetően a tanuló belső motivációin és nem a külső mércéken alapuló pedagógia alapján működő iskolában az ehhez a törvényi változáshoz való alkalmazkodás kényszere azt eredményezheti, hogy nem tudják azt csinálni, amiről azt hiszik, a legjobb haladási feltételt biztosítja a tanulóknak. Ez pedig Horn György szerint súlyos hitelességi problémákat is felvet. Bár úgy gondolja, az alternatív iskolák alkalmazkodni fognak az új helyzethez és formálisan teljesíteni fogják az új kritériumokat, mindez morálisan nagyon demoralizáló, a diákok és a szülők felé hiteltelenné teheti az iskolák elveit. 

Mennyi az annyi?

A helyzetet bonyolítja, hogy az új NAT még csak most készül, és hivatalosan nem lehet tudni, mikortól lép életbe – a Népszava információi szerint 2021 szeptemberére csúszik a bevezetés –, a pontos részletei sem ismertek. Ha megszületik a végleges verzió, minden alternatív iskola köteles lesz beadni az új alaptantervhez igazított új kerettantervét, amit a minisztérium­nak engedélyeznie kell. „Csak a saját iskolámnak, az AKG-nak több ezer oldalas a kerettanterve. Vagyis az Emmi megfelelő szakapparátusa ennek sokszorosát fogja megkapni az engedélyeztetési időszak során, és fogalmuk sem lesz, hogy mit kezdjenek vele. Amíg csak a politikusok és az érdekérvényesítők tárgyalnak, lehet rugalmasan kezelni a szavakat, de a jogszabályok már másképpen működnek. Amikor egy ügyintézőnek meg kell majd vizsgálnia, hogy a beadott anyag vajon 30 százalékkal nagyobb mértékben tér-e el a NAT-tól, vajon mit fog nézni? Tantárgyakról beszélünk, kompetenciákról vagy műveltségi területekről?” – teszi fel a kérdést Horn György, és rámutat: senki nem tudja, hogy pontosan mit jelent a bűvös 30 százalék. Szerinte innentől kezdve két lehetőség van: a rendszer vagy rettenetesen szigorú lesz, és ettől működésképtelen, vagy teljesen átláthatatlan, és azért működéskép­telen. „Földrajzból heti egy óra van a gimnáziumokban, két éven át. Normál esetben az évi 33 órából kb. 5-ön dolgozatot írat a tanár, vagyis 27 órát tart meg. Ehhez képest az AKG-ban egy epocha 30 órás (az epocha egy háromhetes periódus, ahol az adott tárgy egy nagyobb témáját járják körbe – F. Sz. K.), és egy évben két földrajz tematikájú epocha van. Ez máris több, mint amennyit a NAT előír. Ráadásul itt a gyerekek alaposan körbejárnak egy témát, mint például az óceánok vagy az EU gazdaságföldrajza. Most akkor ez vajon eltér 30 százalékkal?” – hoz egy példát Horn György, miért lesz nagyon nehéz az alternatív kerettantervek és a NAT ilyen típusú összehasonlítása.  

Menekülő családok

A törvénytervezet előző változata az osztályozást is kötelezővé tette volna, de a legutóbbi nyilvános változat szerint a minisztérium ebben a kérdésben engedett. Ugyanakkor a szöveg indoklását lehet úgy is értelmezni, hogy a kötelező osztályzás bevezetését csak elhalasztják az új NAT bevezetésének időpontjáig. A Rákospalotai Meixner Általános Iskolában például negyedik év végéig nem kapnak érdemjegyet a gyerekek. „A kisgyerekek fejlődési üteme nagyon eltér egymástól, ráadásul egy osztályban másfél év korkülönbség is lehet közöttük. Őket osztályozni olyan, mintha bemennének a bölcsődébe, és leosztályoznánk, hogy ki mennyire tud járni. Ha rögtön az elején minősítjük a gyerekeket, ez nagyon rossz hatással lehet a személyiségfejlődésükre, önértékelési problémákat, frusztrációt okozhat” – mondja Ungár Ágnes igazgató. Bár apróságnak tűnhet, Dobos Orsolya szerint az osztályozáskényszer nagyon komolyan belenyúlna azoknak az alternatív iskoláknak a pedagó­giai felfogásába, amelyek szövegesen értékelnek. Hiszen ezeknek az iskoláknak a többségében az értékelés középpontjában az áll, hogy a gyerek magához képest hol tart, és nem egy külső mércéhez mérik. „A hierarchia hiánya – talán ez a legnagyobb különbség az állami és az alternatív intézmény között. Az állami iskolában egyet lehetett tenni: elfogadni az alárendeltséget, megfelelni az elvárásoknak, megtenni, amit kér az intézmény és igényel az egyébként véletlenül sem kiszámítható követelményrendszer. Az alternatív iskolában ezzel szemben a „mi-élményt” éreztük meg már a legelső alkalommal” – összegzi sok szülő érzéseit egy édesanya, akinek a gyereke a Képesség- és Tehetségfejlesztő Magániskola – KTM Újbuda Gimnáziumba jár. A család sokakhoz hasonlóan az állami iskolában szerzett negatív tapasztalatok után kötött ki az alternatív iskolában. „Úgy látom, hogy míg a hagyományos pedagógia gyakran él a bűntudatkeltés eszközével, és a diákban keresi a hibát, addig az alternatív iskola távol tartja magát ettől. Ez ugyanis nem vezet sehova, és amellett, hogy frusztráló, a legkevésbé sem hat a bizalom és az együttműködés irányába” – mondja az édesanya. Megemlíti azt is, hogy egy korábbi önkormányzati iskolában a vezetés megfelelési vágya oly mértékű volt, hogy a diákokat biodíszletként használták egy minisztériumi tanévnyitón. Az új iskolájában a fiú a bizalom légkörét értékeli a legjobban, hogy az együttműködésen van a hangsúly. Ha elakad egy osztály, mert félrecsúszott, túlfutott valami, esetleg a kamaszos lendület elsodorja a tanítás lehetőségét, akkor naponta beszélgetnek a problémáról, és közösen oldják meg, dolgozzák fel azt. A szorongató hangulat mellett a legtöbb szülőt az aggasztja az állami oktatási rendszerben, hogy a gyerekek nem kapnak korszerű oktatást, ami valóban felkészítené őket a 21. század kihívásaira, amelyek nagy részéről még fogalmunk sincs. Éppen ezért a szakértők szerint a elsősorban a gyerekek szociális képességeit, együttműködő és problémamegoldó készségét kellene fejleszteni a tanulás szeretetének átadása mellett. Erre jelenleg a poroszos állami rendszer alig-alig képes, így az elmúlt években, különösen a városi középosztály körében megjelent egyfajta menekülő attitűd, aminek Dobos Orsolya alapvetően ellene van. „Szerintem ez nem egy jó szemlélet, ne azért válasszon valaki alternatív iskolát, mert menekül valahonnan, hanem azért, mert az illik a nevelési elveihez a legjobban, azt tartja a legjobbnak a gyereke számára. Ha valaki menekül, akkor semmi garancia nincs rá, hogy két hónap múlva tőlünk nem menekül el ugyanígy, mert mégsem azt kapta, amire várt. Sokszor olvasom különböző Facebook-csoportokban, hogy azt kérik: ajánljon valaki nekik jó Waldorf vagy Montessori iskolát. Ilyenkor fogom a fejem, mert ez a két pedagógiai módszer gyökeresen mást csinál. Akinek a Waldorf jó, nem fogja jól érezni magát a Montessoriban, és fordítva” – mondja, és hozzáteszi: a családoknak pánikolás helyett inkább át kellene gondolniuk, hogy pontosan mit szeretnének, mit várnak. A régóta működő alternatív iskolák „ismerkedő rendszere” arra törekszik, hogy felismerjék, ha az adott család, gyerek igényeinek valójában nem felelnek meg, és ilyenkor jelzik, hogy érdemes lenne mást keresni. 

Tudják, csak nincs rá pénz

Mindenesetre kétségtelen tény, hogy az érdeklődés felfokozott a különböző alternatív pedagógiák iránt, és az elmúlt években több iskola és magántanulói csoport körül is nagy volt a hírverés. Elképzelhető, hogy a kormány döntéshozóit éppen ez zavarja. Még akkor is, ha valójában a magán- és alapítványi iskolák száma az utóbbi években nem nőtt. Sőt sok szakképző magániskola megszűnt, mivel lényegében nem kaptak lehetőséget arra, hogy államilag támogatott képzéseket indítsanak. Hiába alakul évente három-négy új alternatív iskola, Dobos Orsolya szerint legfeljebb 10-12 ezer gyerek tanul országos szinten alternatív kerettantervek alapján. „Bár a kapacitás nem nőtt, az alternatív iskolákba járni akarók száma igen” – mutat rá Horn György. Az állami oktatással való elégedetlenség egyre fokozza az érdeklődést az iránt, hogy hogyan lehetne másképp, jobban tanítani a gyerekeket, még akkor is, ha ezért a szülőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. Az AME elnöke szerint valójában ezt ma már minden oktatási szakember tudja. Úgy gondolja, a most készülő NAT tele van modernizá­ciós próbálkozással csakúgy, mint a szakképzési törvény. Vagyis azok az emberek, akik a szakmából beléptek az államigazgatási rendszerbe, pontosan tudják, hogy mit kellene csinálni: például projektrendszerben kellene tanítani. „Azzal is tisztában vannak, hogy ez csak autonómiákkal működne, azt viszont nem engedi a politika, így nem tudják megcsinálni, amit kellenek. Adottak a termek, a folyosók, a tanári képzettség, a 45 perces órák 10 perces szünettel. Államilag nem lehet közoktatást fejleszteni, 21. századi iskolát nem lehet ebben a rendszerben működtetni. Ez egy 19. századi modell” – mondja Horn György, aki szerint az egyik legnagyobb akadály a pénz, ami nincs, legalábbis nem elég. Az oktatás ugyanis drága, és ahogy egyre fontosabbá válnak a digitális kompetenciák, egyre többe fog kerülni. Az AKG például két év alatt elköltötte az ötvenedét annak az összegnek, amit a magyar állam a teljes oktatás digitalizációjára költött. Bár tagadja, láthatóan az állam is érzékeli, hogy baj van az oktatással, de ilyen erőforrásokat nem képes mozgósítani a modernizációra. Az pedig Horn György szerint a politikai hatalom természetes működéséből fakad, hogy ha egyszer baj van egy nagy rendszerrel, akkor azt központosítással, egyre erőteljesebb szabályozással akarja megoldani, mert azt hiszi, hogy attól jobb lesz, pedig nem.
Szerző

Bármikor megcsörrenhet a telefon

Publikálás dátuma
2019.07.07. 10:15

„A hasamon volt egy cső, amin keresztül egy speciális, cukros oldatot engedtem a hasfalamba, és persze ezen keresztül jöttek ki a méreganyagok is” – mondja Komlósi Marcell, akinek már kiskamaszként is mindennap életmentő kezeléseket kellett végeznie magán. Az ok: örökletes betegség, ami a vesét károsítja.
Egymillió beteg – legalább ennyien szenvednek az országban valamilyen vesebetegségben, hatezer embert kezelnek dialízissel. A hazai dialízisközpontok nagy része mégsem a kórházakban, hanem privát centrumokban található. Az egészségbiztosító ezekben is finanszírozza ugyan a kezelést, de az infrastruktúrát és a szükséges eszközöket nagyobb magáncégek biztosítják. Nélkülük igen nehéz helyzetbe kerülnének a betegek. A B. Braun 1. Számú Dialízisközpont rendezett, tiszta és szellős kórtermében is megállás nélkül forognak a legmodernebb gépek, amelyek tucatnyi beteg vérét tisztítják éppen. Ottjártunkkor többen is vállalták, hogy mesélnek a betegségükről. Egyikük, a 66 éves Reichenbach István szemüveges, kopaszodó, kerek arcú, mosolygós férfi. Miközben a rákötött gép életmentő kezelést végez, arról mesél: négy évvel ezelőtti in­fark­­tusa miatt állt le a veséje. Egy évvel később stroke-ot kapott, de kemény ember lévén abból is felgyógyult, bár most is lassan, nehezen beszél. Heti háromszor jár dialíziskezelésre, hamarosan felkerül a transzplantációs listára is. A dialízise szerencsére a nyaralást sem húzza keresztbe, hiszen Keszthelyen és Siófokon is van központ. Így ha a közelbe megy nyaralni, nem lehet probléma. Persze figyelnie kell magára, nem ihat például túl sokat, alig pár decit lehetne naponta, de ezt nem mindig tudja tartani, vallja be pironkodva. 

Sok beteget elveszítenek

„A dialízis alatt álló betegeknek figyelniük kell arra, hogy mennyit isznak. Egy kezelés alatt ugyanis általában 3-4 liter vizet tudunk eltávolítani a szervezetből, ennél nagyobb mennyiség már problémás lehet. Ezért akinek csak kevés vizelete van, napi egy liter körüli mennyiséget szabad fogyasztania két kezelés között” – erről már dr. Ambrus Csaba belgyógyász, nefrológus, a B. Braun 1. Számú Dialízisközpont orvos-igazgatója beszél. Ebben az intézményben a közép- és dél-budai, illetve a hozzá tartozó agglomerációs területeken élő, valamint a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházba felvett veseelégtelen betegeket kezelik, jelenleg több mint 180 embert. Az érintettek általában heti háromszor négy órát töltenek kezelésen. A betegek gyorsan cserélődnek a dialízisközpontban. Egyrészt vannak olyan pácienseik, akiknek csak átmenetileg alakul ki veseelégtelenségük, másrészt a tartós betegek körében igen magas a halandóság. Ambrus Csaba szerint ez azért van, mert nagyon gyakoriak a kardiovaszkuláris betegségek: a krónikus vesebetegségből eredő szív- és érrendszeri halálozások száma 2013-ban világszerte 17,9 millió volt. A nefrológus kitér arra is: egyre több az idős betegük, hiszen a krónikus vesebetegség hátterében gyakran az évtizedeken át fennálló magas vérnyomás vagy cukorbetegség áll. A meglátogatott dialízisközpontban kezelnek fiatalokat is, akiknek leginkább autoimmun vagy örökletes betegségek, például policisztás vesebetegség vagy Alport-szindróma miatt alakult ki veseelégtelenség. Utóbbi miatt fekszik a kezelőágyon a mindössze 19 éves Komlósi Marcell is, aki készséggel mesél arról, miken kellett keresztülmennie már egészen fiatalon. Neki 2018 októbere óta van szüksége arra, hogy heti háromszor tisztítsák a vérét, előtte hasi dializációt végzett. „A hasamon volt egy cső, amin keresztül egy speciális, cukros oldatot engedtem a hasfalamba, és persze ezen keresztül jöttek ki a méreganyagok is. Ez a vizesedésen is segített valamennyit. Mivel iskolába jártam, ez sokkal jobb megoldás volt. Megcsináltam reggel, iskola előtt, és a tanítás után rögtön mentem haza, hogy ismételjem a kezelést. Napi négyszer kellett oldatot cserélni. De tavaly nyáron sajnos megadta magát a hashártyám, ezért át kellett térni a hemodialízisre, amelyet már gép végez” – meséli a vízkék szemű fiatal, aki villamosmérnök szeretne lenni. A barátai már megszokták, hogy ő kicsit más, kérdés esetén bármikor szívesen beszél nekik az állapotáról. Az Alport-szindrómát bátyja is örökölte az édesanyjuktól, ő a hordozó. „A bátyámnál 24 évesen ismerték fel a betegséget, most 31, és másfél éve kapott új vesét, már egészen jól van. Én is nagyon várom, hogy sorra kerüljek, bármelyik percben megcsörrenhet a telefon” – mondja Marcell.  

Néha már túl késő

A krónikus vesebetegség egész ­Európában kihívást jelent az orvosok számára. Nemrégiben több ezer nefrológus részvételével tartottak konferenciát. Reusz György professzortól, az Európai Veseszövetség és az Európai Dialízis és Transzplantációs Szövetség 56. kongresszusának elnökétől megtudtuk: 10 ezer érintettről tudnak Magyarországon, aki transzplantált vagy dialízisre szorul, de könnyen lehet, hogy ez csupán a jéghegy csúcsát jelenti. Éppen ezért fontos volna, hogy a társadalom komolyabban vegye a problémát. A 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a dohányzás, az öregedés és az elhízottság mind szerepet játszhat a kialakulásában, és gyakran csak akkor derül ki, hogy nagy a baj, mikor már dialízisre szorul a beteg. Vannak, akik nem amiatt kerülnek egy dialízisközpontba, mert túl későn mentek el orvoshoz, hanem egyszerűen pechesek. Így történt ez a 79 éves Oláh Lászlónéval is, aki már két éve jár a budai központba. „Tüdőgyulladás húzódott rá a vesémre, a jelenlegi állapotom tulajdonképpen annak a szövődménye. Előtte nem volt probléma a vesémmel, sem a vérnyomásommal vagy a cukrommal” – mondta az idős asszony. A többórás kezelés alatt általában olvasással vagy rejtvényfejtéssel üti el az időt, most is pihen a keze mellett egy könyv. Persze nem viselte mindig ilyen jól a kezelést. Voltak idők, mikor rendszeresen elájult. Mára jobb a helyzet, de azért a kezelés most is megterheli: miután hazaér, eszik, és le is fekszik aludni. A transzplantációs listára ő is szeretne felkerülni, ehhez még kell néhány vizsgálat. A lánya odaadta volna neki a veséjét, de az asszony ezt nem fogadta el. „Elég, ha én beteg vagyok, Isten őrizz, hogy ő is az legyen” – mondja. A krónikus vesebetegségben szen­vedők csak lassan és lépésekben veszítik el e fontos szervük működőképességét. A szakemberek szerint a korai szakaszban, amikor a betegség előrehaladását még meg lehetne állítani vagy legalább jelentősen le lehetne lassítani, az állapotok viszonylag tünetmentesek. Ennek egyik következménye, hogy sokan csak akkor mennek el orvoshoz, amikor már túl késő. Pedig a veseműködés gyors vizeletvizsgálattal is ellenőrizhető, egy tesztcsík segítségével kimutatható a vizelet fehérjeszintje. A megelőzés egyébként nem csak egészségügyileg, gazdaságilag is indokolt volna, ugyanis becslések szerint egy dialízissel kezelt európai páciens ellátása évente 60-80 ezer euróba kerül. 

Ígéretes eredmények

A világon több mint 850 millió ember szenved a vesebetegség valamely fajtájától – hangzott el a fővárosban tartott nemzetközi kongresszuson –, ezért a nefrológusok folyamatosan kutatják az újabb és újabb kezelési módszereket. Ahogy Antonio Bellasi olasz nefrológustól megtudtuk: egy új kutatás szerint annál a 740 krónikus vesebetegnél, akik a terápia során szódabikarbónát kaptak (amit egyébként gyo­mor­égésre is szokás használni), a felére csökkent a betegség előrehaladásának kockázata, és annak esélye, hogy dialízisre vagy ­transzplantációra legyen szükség. Sőt csökkent a halálozás kockázata is. Az eredményeket nemrég mutatták be Budapesten, így a tömeges kezelésekre még várni kell. A kongresszuson beszéltek először egy másik, ígéretes módszerről is. Marie Courbebaisse francia kutató arról számolt be: a több mint 500 beteg bevonásával végzett ­VITALE-kutatás szerint a normálisnál jóval magasabb dózisú, szájon át szedett D-vitamin biztonságosan és hatékonyan csökkenti az átültetés után a csonttörések kockázatát, miközben nagyon kicsi a lehetséges mellékhatások megjelenésének esélye. A csonttörések kockázata azért nő meg, mert amikor a vese már nem funkcionál megfelelően, nem képes fenntartani a szervezetben a megfelelő D-vitamin-, kalcium- és a foszfátszintjét, ami elengedhetetlen a csontok egészségéhez. Az új módszerek esélyt adhatnak a betegeknek egy jobb életminőségre.
Szerző