Karácsony Gergely;egészséügy;Fővárosi Negyed;

Senki ne haljon meg azért, mert nem vettük észre, hogy beteg – Interjú Karácsony Gergellyel a fővárosi egészségpolitikáról

A szűrőprogramokra és a kerületi szakrendelők munkamegosztásra kellene koncentrálnia a fővárosnak, a szuperkórház-projekt pedig egyszerűen őrület – így képzeli Karácsony Gergely a jobb budapesti egészségügyet.

A temetkezés egyértelműen a főpolgármester hatásköre, de ön épp azt ígérte, hogy hosszabbá és jobbá teszi a budapestiek életét – többek között az egészségügyi rendszer átmozgatásával. Az alapellátás, a szakrendelés és a kórházi kezelés közül mit tud érdemben befolyásolni, ha Budapest első embere lesz?

Bármilyen megdöbbentően hangzik, a budapestiek életminőségéhez a légszennyezésnek vagy a klímakrízisnek legalább annyi köze van, mint az orvosi ellátás minőségének. A levegő szennyezettsége ezrek halnak meg, és drámaian nő az asztmás és az allergiás gyerekek száma.

Nem azért érdemes felpörgetni a gyógyító rendszert, hogy érdemben kezelje ezeket a bajokat?

Egy egészséges város, így az egészségpolitika sem merülhet ki például a rendelőintézetek renoválásában. Nem lehet egészségesen élni penészes lakásban, az utcán pláne nem. Nem lehet egészségesen élni ott, ahol a rossz fűtési rendszerek miatt mindennaposak a szmogriadók, ahol nincsenek zöld felületek és a nyári hőguta közepette több mint tíz százalékkal megnő a halálesetek száma. Innen pár száz kilométerre, Bécsben, ma tovább élnek az emberek, mint Budapesten. Ez az igazi botrány.

Nem vitás, de az átlagpolgárt nyilván az érdekli, mi lesz jobb, ha bemegy a háziorvosához vagy a szakrendelőbe?

Az alapellátás a kerületeknél van, és jó helyen van. A legfontosabb, hogy ne legyen üres háziorvosi praxis – és ez már Budapesten sem magától értetődő. Ennek érdekében a kerületek jellemzően plusztámogatásokat biztosítanak, például Zuglóban 40 ezer forintos rezsitámogatást adunk. . Arra kellene rávenni az embereket, hogy ne hagyják ki a lépcsőfokokat, ne a kórházak sürgősségi osztályait célozzák meg azonnal, hanem menjenek el a háziorvosukhoz, akinek lehetővé kell tenni, hogy egy kattintással átirányítsa pácienseit a járóbeteg-ellátásba. Utóbbi szintén a kerületeknél van. Ezen nem változtatnék, azon viszont igen, hogy ma a járóbeteg ellátó intézmények és ügyeletek között semmilyen együttműködés nincsen, így egyes kerületek iszonyatosan túlterheltek, míg másoknak vannak szabad kapacitásaik. Tehát megteremteném a fővárosi járóbeteg-ellátás koordinációját.

A kórházi ellátáshoz viszont…

…amiről Tarlós István felemelt kézzel lemondott, hiszen a kórházakat a kormány államosította – hogy forrásokat vonhasson el az intézményektől. Vagyis Tarlós odadobta a budapestiek egészségét, és most, amikor összeomlik a szemünk láttára a sürgősségi ellátás, széttárja kezeit,

De, állítja az állam, a négy budapesti szuperkórházak létrejötte után minden budapesti minőségi ellátáshoz jut.

Őrület, ami ebben az ügyben történik, a szuperkórház-projekt arról szól, hogy a haveri építőipari cégeknek még több megbízást lehessen adni. Egyébként téves koncepció, hogy új monstrumintézményeket hozunk létre, a meglévő kórházakat kellene fejleszteni.

És mit tehet a korrekcióért Budapest?

Veri az asztalt, a sarkára áll, és amit tud, megold saját hatáskörben.

Ennyi?

Becsülöm a budapestieket annyira, hogy csak olyan dolgot mondjak, amit meg tudok valósítani abban a kényszerhelyzetben, amit Tarlós és a kormány összejátszása eredményezett. Bizonyos várólistákat például érdemben le tud a főváros rövidíteni. Budapest követni fogja a 13. kerületet példáját, amelyik MR- és CT-készüléket szerzett be, hogy a lakói ne maradjanak vizsgálat nélkül. Ha én leszek Budapest első embere, a főváros további négy ilyen berendezést vásárol majd.

A négy az nem tűnik túl izmos mennyiségnek.

Pedig az. Hiszen ez egy 4 milliárdos beruházás, és valóban hatékonyan kurtítja a várólistákat. Ami viszont talán a legfontosabb, az a prevenció. A politika folyamatosan a megelőzésről beszél, de marha keveset tesz érte. Olyan szűrővizsgálatokat kell bevezetni, amelyek biztosítják, hogy tizenöt év múlva senki ne haljon meg olyan betegségben, amit egyszerűen lehet kezelni – ha időben észre veszik.