Számháború csata előtt az elnöki posztért

Publikálás dátuma
2019.07.06. 11:00

Fotó: SAUL LOEB / AFP
Megkezdték a zöldhasú bankókkal tömött zsákok a felvonulást a csatamezőn: aki amerikai elnök akar lenni, sok kampánypénzre lesz szüksége.
Az elmúlt három hónapban 105 millió dollárt gyűjtött Donald Trump amerikai elnök újraválasztási kampánya. Brad Parscale, a kampánycsapat igazgatója szerint az összeg nagysága annak bizonyítéka, hogy Donald Trump "elsöprő támogatottságnak örvend". Egy kampányfőnöknek elnézhető, hogy ez a megállapítás persze tételesen nem igaz, hiszen az Axios hírportál által hetente frissített „elfogadottsági index” jelenleg 43,8 százalékon méri a Fehér Ház lakójának a népszerűségét, ami fél százalékponttal alacsonyabb az előző heti adatnál. Ettől még persze az amerikai gazdaság szekere elég jól fut, ami a választók számára csaknem mindig messzemenően a legfontosabb szempont, és ráadásul Trumpnak azon a területen is sikerült kommunikációs babérokra szert tenni, amiben talán a legbotrányosabban gyenge, nevezetesen a külpolitikában, amikor a minap az amerikai elnökök közül elsőként lépett át Észak-Koreába. Tizenhat hónappal az amerikai elnökválasztás előtt a Demokrata Párt jelöltségére pályázó politikusok meg sem közelítik a hivatalban levő, republikánus elnök adománygyűjtő képességét. Egyikük, Pete Buttigieg - egy indianai kisváros polgármestere - az év második negyedében 24,8 millió dollárt szedett össze, ami a demokrata táboron belül kiemelkedő: Buttigieg e tekintetben maga mögé utasította mind Joe Biden volt alelnököt, mind a balos megnyilvánulásairól elhíresült Bernie Sanders vermonti szenátort, akinek a kampánykasszája az elmúlt három hónapban 18 millió dollárral gyarapodott. A 24 demokrata elnökjelölt-aspiráns közül 20-an vállalták, hogy részt vesznek a kétszer 10-es körben lebonyolított első, országosan közvetített tévévitában, amelynek alapvető célja több induló esetében még csak az volt, hogy az illetőt egyáltalán megismerje a szélesebb közönség. Az elsőt a floridai Miamiban tartották az NBC tévéhálózat szervezésében. Részt vett Bill de Blasio, New York polgármestere, Julián Castro, az Obama-kormányzat volt építésügyi és városfejlesztési minisztere, továbbá Cory Booker New Jersey-i, Elizabeth Warren massachusettsi és Amy Klobuchar minnesotai szenátor, Tim Ryan ohiói és Tulsi Gabbard hawaii képviselő, Beto O'Rourke, Texas egyik ex-képviselője, Jay Inslee, az északnyugati Washington állam kormányzója és John Delaney, volt marylandi képviselő. A vitában az egészségbiztosítás, a bevándorlás és az adókérdések mellett szó esett arról is – pro és kontra érvek egyaránt elhangzottak -, hogy vajon célszerű lenne-e a Donald Trump alkotmányos felmentését célzó vádeljárás, az impeachment kezdeményezése. Tisztán technikai értelemben erre a demokraták képesek lehetnek, hiszen ők vannak többségben a képviselőházban. A folyamat győzelmes végigviteléhez azonban minősített többségű szenátusi támogatásra is szükség lenne, márpedig ott a republikánusok vannak többségben. Nyilvánvaló, hogy a saját pártbeli – és ráadásul újra induló - elnöktől való elpártoláshoz valamilyen „füstölgő pisztolyt” kellene felfedezni Donald Trump kezében, olyan főbenjáró vétket, amit a 2017 januári hivatalba lépése óta folyamatosan kerestek különböző vizsgálatok során, mindhiába. Ebből az első vitából az elemzők leginkább Elizabeth Warrennek, a keleti parti Massachusetts állam szenátorának a szereplését találták figyelemre méltónak. Ő a demokrata tábor liberális szavazóinak legnépszerűbb politikusa. Néhány héttel korábban nagy feltűnést keltett azzal a javaslatával, hogy meg kellene szüntetni a diákhiteleket. Warren a vitában némileg máshova helyezte mondandója hangsúlyait, mint ami a klasszikus liberalizmus „laissez faire” szemléletéből következne. "Vajon ez a mostani gazdaságpolitika valójában kinek a javát szolgálja?" - tette fel a kérdést, és rögtön meg is válaszolta: a társadalom egyre keskenyebb felső rétegeit szolgálja. Támadta a nagy gyógyszergyártókat és olajipari vállalatokat, és leszögezte: "strukturális változásokra van szükség a kormányzatban, a gazdaságban és az országban". Kifejtette azt is: a magánbiztosítási rendszert az egészségügyben a kormányzat által működtetett, állami egészségügyi rendszerrel kellene felváltani. "Az egészségügyi ellátás alapvető emberi jog, és én harcolni fogok ezért az alapvető jogért" – fogalmazott Elizabeth Warren. Ebben a kérdésben osztotta a véleményét Bill de Blasio, New York polgármestere is. Az ilyen kijelentések elég plasztikusan jelzik, hogy a demokraták érzékelhetően balra tolódtak az elmúlt években, és már-már olyan nézeteket vallanak, amilyeneket Európában a jóléti állam szociáldemokrata hívei - csak éppen a sokkal jobboldalibb amerikai normarendszerben ezzel azt vívják ki maguknak,  hogy a republikánusok gátlástalanul "leszocizzák" őket. A vita többi résztvevője kevésbé hozta lázba a stúdióban ülő publikumot. Beto O'Rourke spanyolul mondta el beszéde egy részét. Cory Booker arra a körkérdésre, hogy visszaállítanák-e az iráni atomalkut, egyedüliként nem emelte fel támogatóan a kezét, vagyis jelezte, hogy egyetért a Trump-kormányzat politikájával. Julián Castro a szabad bevándorlás mellett állt ki, Inslee pedig az abortusz szabadsága mellett foglalt állást. A másnap, másik tíz résztvevővel megrendezett vita már sokkal nagyobb politikai hullámokat keltett az Egyesült Államokban. Az elnökjelölt-aspiránsok egyik nagyágyúja és egyben doyenje, Joe Biden, aki alelnök volt Barack Obama oldalán, éles polémiába keveredett Kamala Harris kaliforniai szenátorral a faji előítéletek kérdésében, mivel a politikus kétségbe vonta Bidennek a polgári jogok iránti maradéktalan elkötelezettségét. Harris a vitában felemlítette Biden néhány héttel korábbi nyilatkozatát arról, hogy évtizedekkel ezelőtt fajgyűlölő törvényhozókkal dolgozott együtt, és „még nekik is jobb volt a stílusuk, mint a mai politikusoknak”. A kaliforniai szenátor elmondta: nem hiszi, hogy Biden rasszista, de őt igenis mélyen sérti, hogy a volt alelnök elismeréssel szólt két olyan szenátorról, aki a hírnevét és a karrierjét a faji alapú szegregációra építette fel. Harris, aki jamaicai fekete apa és indiai anya gyermeke, felhozta azt is: Biden az 1970-es években vezető szerepet vállalt abban a kezdeményezésben, hogy a fehér és a fekete gyermekeket ne közös iskolabusszal vigyék iskolákba. "Volt akkor Kaliforniában egy kislány, akit másodrendű állampolgárként integrálni kellett az állami iskolába, és minden nap külön busszal kellett iskolába mennie. Én voltam az a kislány" - idézte fel szenvedélyesen az akkori időket Kamala Harris.  Biden azzal védekezett, hogy ő csak a fekete és a fehér gyermekek kötelező közös buszoztatását ellenezte, de azt nem, hogy a gyermekeket önkéntes alapon egy buszon szállítsák az iskolába. Annak idején is úgy foglalt állást, és most is azt gondolja, hogy nem az egyes tagállamok szegregációs, azaz faji elkülönítésen alapuló politikáját kell szabályozni, hanem a szövetségi kormány szintjén kell megoldani a kérdést. Később egy chicagói rendezvényen Biden azt fejtegette, hogy egész életében szót emelt az amerikai feketék polgári jogaiért. "Meghallgattam, figyeltem és tisztelem Harris szenátort. De mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egy 30-60 másodperces kampányvita alapján nem lehet igazságosan ítélkezni a polgári jogok melletti és egy életen át tartó elkötelezettségről" – mondta a volt alelnök. A vita másnapján a The Washington Post előbányászta Biden egyik, 1975-ben egy helyi lapnak adott interjúját, amelyben a politikus azt fejtegette: éppen a fehér és a fekete gyermekek kötelező közös iskolabuszoztatását tartja rasszizmusnak. Az amerikai elemzők széles köre egyetért abban, hogy a vitajelenet megcsappantotta Joe Biden népszerűségét a fekete amerikaiak körében, márpedig e választói csoport támogatása minden elnökjelölt-aspiráns számára kulcsfontosságú. Hogy aztán e közjáték hatása mennyire bizonyul tartósnak, arra most csak annyit lehet felelni, amit az anekdota szerint Henry Kissinger válaszolt, amikor megkérdezték tőle, milyen következményekkel járt a Nagy Francia Forradalom a világtörténelemre: „túl korai lenne ezt még megmondani”.   

A kőfaltól a büszkeségig

A június végén, július elején immár világszerte megrendezett Pride-ok hagyománya egy ötven évvel ezelőtti New York-i eseményre, a Stonewall lázadásra vezethető vissza. Manhattan bohémnegyedében, Greenwich Village-ben volt található a Stonewall - jelentése: kőfal - nevű kocsma, azon kevés helyek egyike, ahol a melegek, leszbikusok, fiú prostituáltak és más, szexuális orientáció szempontjából kisebbségiek nem voltak kitéve zaklatásnak, üldöztetésnek - legalábbis nem a ház vezetése részéről. A rendőrségi razziák annál gyakoribbak voltak.  A feszültség nőttön nőtt, mígnem 1969. június 28-án kora hajnalban a Stonewallra és az ott tartózkodókra lecsapni akaró egyenruhásokat fizikai ellenállás fogadta. Greenwich Village-ben ezután több éjszakán át folytak az utcai csetepaték, és - megszületett a melegek felszabadító mozgalma. Heteken belül közösséggé szerveződtek, majd kiléptek a városnegyed keretei közül. Az Egyesült Államokban 1969-ben Illinois állam kivételével minden államban tiltották a homoszexuális kapcsolatot. Pszichiáterek mentális rendellenességnek minősítették az azonos neműekhez vonzódást. A melegek csak rettegve élhették meg érzelmeiket, munkahelyük, barátaik elvesztésétől tartva. Az első Pride-ot két évvel később tartották meg New Yorkban, Los Angelesben és San Franciscóban. Chicagóban is megemlékeztek Stonewallról. Ma az Egyesült Államokban engedélyezett az azonos neműek házasságkötése. Az LGBT-ként emlegetett közösség tagjai közül nagyvárosok polgármesterei, kongresszusi képviselők kerülnek ki. A melegek közé tartozik a jövő évi amerikai elnökválasztáson a Demokrata Párt jelöltségére pályázó Pete Buttigieg is. 

Nem volt hajlandó kamatot csökkenteni, kirúgták a központi bank kormányzóját Törökországban

Publikálás dátuma
2019.07.06. 10:50
Murat Cetinkaya
Fotó: BULENT KILIC / AFP
A tisztségbe korábbi helyettese, Murat Aysal került.
Felmentették a török központi bank kormányzóját, Murat Cetinkayát szombaton. Az erről szóló elnöki rendelet a hivatali közlönyben jelent meg. A tisztségbe Murat Aysal, a jegybanki kormányzó eddigi helyettese került. Hivatalos magyarázatot nem adtak a lépésre, de az utóbbi hetekben a piacok már számoltak a lehetőséggel, hogy eltávolítják Cetinkayát, aki nem volt hajlandó kamatot csökkenteni. A jegybank szombaton közzétett közleményében leszögezte, hogy továbbra is független intézményként működik, és az új kormányzó fő célként az árstabilitás fenntartására összpontosítja tevékenységét. Cetinkaya 2016 áprilisában került a jegybank élére. Az utóbbi hónapokban elmélyült a véleménykülönbség a kormány és a jegybank vezetője között arról, hogy milyen eszközökkel küzdjenek a gazdaság hanyatlása, a török líra árfolyamának volatilitása és a magas infláció ellen. Recep Tayyip Erdogan török államfő régóta sürgeti, hogy a jegybank csökkentsen kamatot a gazdaság élénkítésére. Bár a török gazdaság az idei első negyedévben kilépett a recesszióból, a kilátások borúsak maradtak. Törökország nemzeti fizetőeszközének a főbb devizákhoz viszonyított árfolyama tavaly nyáron történelmi mélypontra csökkent a török államfő gazdaságpolitikája, valamint az Egyesült Államok és Törökország közötti kereskedelmi, illetve diplomáciai viszály miatti aggodalmak hatására. A török líra a tavalyi 30 százalék után idén, az év eleje óta újabb 9 százalékkal gyengült az amerikai-török kapcsolatok feszültségei és belpolitikai okok miatt. Ugyanakkor júniusban már a harmadik egymást követő hónapban lassult a fogyasztói árak emelkedésének üteme, de még így is 15,7 százalékon állt a pénzromlás éves összevetésű üteme. Az infláció tavaly június óta sorra 15 éves csúcsokat döntött, a legrosszabb hónapban, októberben a 25 százalékot is meghaladta az ütem. A jegybank monetáris tanácsa legutóbbi, júniusi ülésén nem változtatott az irányadó kamat szintjén, így az egyhetes repokamat tavaly szeptemberi szinten, 24,00 százalékon maradt. Legközelebb július 25-én ül össze a testület. Elemzők arra számítottak, hogy a jegybank júliusban kezdi el a kamatcsökkentési ciklust, és az év végére 21,50 százalékra viszi le az irányadó kamatot.
Szerző

Tizenkétmilliárd dolláros jóvátételt követel az amerikai ügyészség a Köpcöstől

Publikálás dátuma
2019.07.06. 09:53

Fotó: AFP
El Chapo „konzervatív becslés szerint” ekkora összegre tett szert kizárólag kábítószerek, kokain, heroin és marihuána fogalmazásából az Egyesült Államokban.
Az amerikai ügyészség 12,6 milliárd dolláros (3500 milliárd forint) jóvátételt követel Mexikó egykori első számú drogbárójától, a Köpcös (El Chapo) néven elhíresült Joaquín Guzmántól. A csillagászati összeg kifizetésére vonatkozó követelést a szövetségi ügyészség terjesztette be pénteken a Guzmán ügyében eljáró New York-i bírósághoz. Az ügyészség azt kéri a bíróságtól, hogy egészen pontosan 12 666 191 704 dollár értékben kobozzon el tőle ingó és ingatlan vagyont. A vádhatóság szerint a rettegett Sinaloa drogkartell egykori vezetője „konzervatív becslés szerint” ekkora összegre tett szert kizárólag kábítószerek, kokain, heroin és marihuána fogalmazásából az Egyesült Államokban, más keresete ugyanis nem volt. Nem világos, hogy Guzmánnak van-e olyan elkobozható vagyona az Egyesült Államokban, amelynek értékesítésével befolyhat a követelt összeg. Az esküdtszék február közepén találta bűnösnek Guzmánt. A vádpontok között bűnszövetkezet létrehozása, összeesküvés pénzmosásra, kokain, heroin, marihuána és más kábítószerek nemzetközi terjesztése, lőfegyverek használata szerepelt. A Sinaloa kartell Guzmán irányítása alatt több milliárd dolláros forgalmat bonyolított le, és a legfőbb beszállító volt az Egyesült Államokba irányuló kábítószer-kereskedelemben. Guzmán letartóztatása ellenére a Sinaloa továbbra is a legnagyobb forgalmat bonyolítja le az Egyesült Államokban a mexikói drogkartellek közül. El Chapót 2017 januárjában adta ki Mexikó az Egyesült Államoknak, és egy szigorúan őrzött manhattani börtönben, magánzárkában tartották fogva. Guzmán Mexikóban ugyanis kétszer is megszökött a rácsok mögül. Másodjára egy másfél kilométeres alagúton keresztül jutott ki az ország legszigorúbban őrzött börtönéből, az Altiplanóból. Köpcös ezt követően hét hónapig volt szökésben, és akciófilmbe illő lövöldözés után fogták el mexikói tengerészgyalogosok Sinaola szövetségi államban, a Kaliforniai-öböl partján lévő Los Mochis városban.
Szerző