A gyermekvédelmi törvény előírja, hogy minden 12 éven aluli, a saját családjából valamilyen ok miatt kikerült gyereket nevelőszülőnél kell elhelyezni. A mintegy ötezer, jelenleg aktív nevelőszülő a gyermekvédelmi gondozásban élő 24 ezer gyerek 64 százalékát látja el.
A nevelőszülőknek az alkalmazás feltételeként vállalniuk kell, hogy a foglalkoztatási jogviszonyuk keretében a gondozásukba kerülő első gyermek elhelyezésétől számított két éven belül vagy az OKJ-ban szereplő szakképesítést szerzik meg, vagy eredményesen elvégzik a miniszteri rendeletben előírt, központi oktatási programot.
2017 szeptemberében ennek megfelelően európai uniós pénzből nevelőszülői képzés indult megyénkben. A képzési terv jogszabályban megfogalmazott kötelezettségei alapján ezt 2018 szeptemberére kellett volna befejezni. 24 jelentkezőből 22 fő vett részt a képzésen, s teljesítette a tervezett 58-ból a 44 képzési napot úgy, hogy a már általuk nevelt gyermekek ellátása mellett a hétvégeket tőlük távol, tanulással töltötték. Mivel a megye minden területéről érkeztek, a közlekedés megszervezése sem volt egyszerű.
A képzés idején sokszor merült fel, hogy mennyi téves nézettel, megítéléssel találkoznak mindennapjaikban. Mennyire nélkülözik a társadalom elfogadását, elismerését azért, hogy a gyakran komoly traumákat megélt, sokszor mentális és/vagy egészségi problémákkal küzdő gyermekeket nevelik. Sokan irigylik tőlük a „sok” pénzt, de fogalmuk sincs arról, hogy ezt hány esetben kell kiegészíteni a saját jövedelmükből. Az is gyakori, hogy a hivatal packázik velük, legalul vannak a velük kapcsolatban álló szakemberek, hivatalok hierarchiájában. Sokszor hallottunk tőlük szörnyűségeket arról, amit velük és a náluk elhelyezett gyermekekkel szemben a „hatalmasságok” elkövetnek. De megéltük velük azt a jó érzést, hogy végre beszélgethetnek valakivel gondjaikról, sérelmeikről.
Azonban mindennek vége szakadt a 44. alkalommal, amely után a képzésért felelős főhatóság, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság közölte, hogy a képzést bizonytalan időre felfüggesztik. Itt tartunk ma, egy év múltán is.
Két alkalommal próbáltam írásban a főhatósággal kapcsolatba lépni, és megérdeklődni, hogy meddig tart a felfüggesztés, de semmilyen válaszra nem méltattak. Úgy tűnik, hogy a hatalmas pénzt felemésztő, nagy médiazajjal kísért nevelőszülői roadshow után nem is érdekes, hogy mi történik azokkal, akik időt, energiát fektettek a képzésen való részvételbe. Mi történik azokkal, akiknek az alkalmazási feltétele, hogy elvégezze a számukra előírt képzést? Megszűnik a jogviszonyuk, és elhelyezik tőlük a gyermekeket? Vagy szemet hunynak az előírt feltétel nem teljesülése felett? Ez ugyanúgy nem érdekli őket, mint ahogyan az sem, hogy egyes „képzők” a jogszabályban megjelent központi program ellenére egy-két hónap alatt lezavarják a „képzést”, és kiadják a tanúsítványt?
Nem csak én nem kaptam választ, hanem a nevelőszülők sem. Ennyit érnek csupán. Egy pipát a pénzek elköltése mellett. Már csak ezért sem csodálkozom azon, hogy a rendszerből hiányzó sok ezer jelentkező nem tolongott ezeken a „nagyszabású és eredményes” rendezvényeken.
„A nevelőszülőség több mint egy munka, nevelőszülőnek lenni hivatás, társadalmi felelősségvállalás, a családok megerősítése, ami a nemzet megerősítése is egyúttal" - mondta egyébként Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár.