Több, mint egy munka

A gyermekvédelmi törvény előírja, hogy minden 12 éven aluli, a saját családjából valamilyen ok miatt kikerült gyereket nevelőszülőnél kell elhelyezni. A mintegy ötezer, jelenleg aktív nevelőszülő a gyermekvédelmi gondozásban élő 24 ezer gyerek 64 százalékát látja el.
A nevelőszülőknek az alkalmazás feltételeként vállalniuk kell, hogy a foglalkoztatási jogviszonyuk keretében a gondozásukba kerülő első gyermek elhelyezésétől számított két éven belül vagy az OKJ-ban szereplő szakképesítést szerzik meg, vagy eredményesen elvégzik a miniszteri rendeletben előírt, központi oktatási programot. 2017 szeptemberében ennek megfelelően európai uniós pénzből nevelőszülői képzés indult megyénkben. A képzési terv jogszabályban megfogalmazott kötelezettségei alapján ezt 2018 szeptemberére kellett volna befejezni. 24 jelentkezőből 22 fő vett részt a képzésen, s teljesítette a tervezett 58-ból a 44 képzési napot úgy, hogy a már általuk nevelt gyermekek ellátása mellett a hétvégeket tőlük távol, tanulással töltötték. Mivel a megye minden területéről érkeztek, a közlekedés megszervezése sem volt egyszerű.
A képzés idején sokszor merült fel, hogy mennyi téves nézettel, megítéléssel találkoznak mindennapjaikban. Mennyire nélkülözik a társadalom elfogadását, elismerését azért, hogy a gyakran komoly traumákat megélt, sokszor mentális és/vagy egészségi problémákkal küzdő gyermekeket nevelik. Sokan irigylik tőlük a „sok” pénzt, de fogalmuk sincs arról, hogy ezt hány esetben kell kiegészíteni a saját jövedelmükből. Az is gyakori, hogy a hivatal packázik velük, legalul vannak a velük kapcsolatban álló szakemberek, hivatalok hierarchiájában. Sokszor hallottunk tőlük szörnyűségeket arról, amit velük és a náluk elhelyezett gyermekekkel szemben a „hatalmasságok” elkövetnek. De megéltük velük azt a jó érzést, hogy végre beszélgethetnek valakivel gondjaikról, sérelmeikről.
Azonban mindennek vége szakadt a 44. alkalommal, amely után a képzésért felelős főhatóság, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság közölte, hogy a képzést bizonytalan időre felfüggesztik. Itt tartunk ma, egy év múltán is. 
Két alkalommal próbáltam írásban a főhatósággal kapcsolatba lépni, és megérdeklődni, hogy meddig tart a felfüggesztés, de semmilyen válaszra nem méltattak. Úgy tűnik, hogy a hatalmas pénzt felemésztő, nagy médiazajjal kísért nevelőszülői roadshow után nem is érdekes, hogy mi történik azokkal, akik időt, energiát fektettek a képzésen való részvételbe. Mi történik azokkal, akiknek az alkalmazási feltétele, hogy elvégezze a számukra előírt képzést? Megszűnik a jogviszonyuk, és elhelyezik tőlük a gyermekeket? Vagy szemet hunynak az előírt feltétel nem teljesülése felett? Ez ugyanúgy nem érdekli őket, mint ahogyan az sem, hogy egyes „képzők” a jogszabályban megjelent központi program ellenére egy-két hónap alatt lezavarják a „képzést”, és kiadják a tanúsítványt?
Nem csak én nem kaptam választ, hanem a nevelőszülők sem. Ennyit érnek csupán. Egy pipát a pénzek elköltése mellett. Már csak ezért sem csodálkozom azon, hogy a rendszerből hiányzó sok ezer jelentkező nem tolongott ezeken a „nagyszabású és eredményes” rendezvényeken. 
„A nevelőszülőség több mint egy munka, nevelőszülőnek lenni hivatás, társadalmi felelősségvállalás, a családok megerősítése, ami a nemzet megerősítése is egyúttal" - mondta egyébként Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkár.
Szerző
Prokai Judit

A zóna

Valami nagyon nincs rendben a magyar zónában, ahová nem engednek be senkit, de amelyről időről-időre mégis kiderül: fekély a nemzet lelkiismeretén. A múlt héten Szél Bernadett és Bősz Anett jutott be a röszkei tranzitba: a konténerekben 133 ember él, köztük 77 gyerek. Többek közt egy 10 éves agytumoros kislány, aki kéthetente, havonta megy kemoterápiára a kórházba; egy három éves, egy vesével élő, siketnéma kisfiú és egy 17 éves, kísérő nélküli kiskorú is. 
Nem jöhet ki ő sem, mert érvényben van a bevándorlás okozta válsághelyzet. Légkondicionálás nincs, az éhezés mindennapos. A zónában élők között akad, aki hónapok óta várja, hogy menekültkérelmét elbírálják. Szél persze feljelent, de kiállhatna akár üvölteni is a röszkei határba, a kormányt nem érdekli senki és semmi. Csak annyit akar, hogy a potenciális menekültek messze elkerüljék a magyar határvidék erkölcstelen nyomorát.
Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője ellenzéki füllentésnek mondja a beszámolót: szerinte az emberi méltóság védelmében a magyar hatalom az első helyen áll. Ha pedig "zónát zónához mérünk", a némethez és a franciához képest a magyar maga a mennyország. Deutsch a röszkei gyerekek családján kérné számon a felelősségérzetet. Mit gondol, vajon milyen lehet az a valóság, ahonnan egy szülő a gyerekeit a hóna alá csapva megindul a több ezer kilométeres semmibe? Mert a semmi is jobb annál, mint ami otthon van? 
Erős, gyarapodó ország, Európa jövője lett a magyar a Fidesz kezében. Elég erősek vagyunk, hogy nyomorultakat éheztessünk, gyerekeket tartsunk konténerekben, szögesdrótok között. Nézem ezt a hazugságba beleöregedett embert, akiből három évtized alatt erkölcsi hullát csinált a rendszerváltó nemzedéke, amely a nemzet nagyjának arcát is a saját arctalanságához szabta. Sarkában ott a kitenyésztett új undok nemzedék, amelyet már a múlt sem kell nyomasszon. 
De talán jön majd egy generáció, amely megkérdezi: mit tettetek Röszkén? Ahol egy kisgyerek ma annyit mond: „Néha úgy érzem, börtönben vagyok”. Hát nem hallottátok? Helyettetek is beszélt.
Szerző
Friss Róbert

Heti erőszámaink

A kormányzati kommunikáció bedob egy-egy átgondoltnak tűnő számot, ami előtt a – gyökeresen más eredményeket ismerő - szakértők értetlenül állnak, ám a kabinet nem áll elő saját háttérszámításaival - fogalmaz a greenpeace-es Perger András. Magam is hasonlóképp látom. Hozzátéve, hogy éppenséggel háttéranyagot se olyan nehéz szerezni, hisz jó pénzért mindig akad "szakértő", aki legyártja a körítést a Fidesz-agyközpont által kiötölt, kellően ijesztő számhoz.
Az energiarendszer bonyolult. Bár közérthető tárgyalása nem lehetetlen, mégis fokozott felelősséggel jár. A hallgatóság ugyanis kénytelen megbízni a nyilatkozóban. A közölt adatot kénytelen valósnak tekinteni, ami matematikailag és erkölcsileg is vállalható úton jött ki. A közönség kedveli a számokat. Az olyan komoly. Aki számot mond, az biztos okos. Ha viszont netán, véletlenül egy aljas, hazug, közönségét ex has adatokkal szédítő közéleti himpellér, az csak nehézkes, kevéssé népszerű levezetéssel bizonyítható.
A legőrültebb politikai lázálom is eladható tehát néhány közérthető, hihető számmal. Ilyen például, hogy ha Brüsszel kedvéért 2050-re mi is megszüntetnénk a szén-dioxid-kibocsátást, 40 százalékkal nőne a rezsi. Na, ez érthető és hihető. Persze ha belegondolunk, nyilván kamu. Mikor? Miért? Mert korszerűsíteni kell? Amúgy nem kéne? Egyáltalán, olcsó-e az energia, ha rákot okoz? Ráadásul a magyar hálózat átalakítása messze nem olyan drága, mint mondjuk a lengyeleké vagy a cseheké, akik mögé beállva most Orbán új okot talált az EU köpködésére. 24 tagállam – így például a románok vagy a bolgárok - ellenében, akiknek a költségekről a felnőtt hozzáállás minimumáról tanúskodó, közös politikai állásfoglalás után is ráér tárgyalni. Orbán Viktor viszont előre kéri a pénzt, így, pacekba, kikötve, hogy arra költheti, amire akarja.
De azt is megtudhattuk, hogy „paksi atomerőmű nélkül” 40 százalékkal drágulna az áram. Puff. Ebből még az sem derül ki, hogy a közel 40 éve üzemelő jelenlegi vagy a 3-6-9 ezermilliárdunkba kerülő, tervezett egységre gondolnak-e. És ez mégis hogy zajlana? Amikor lekapcsolnak egy régi blokkot, ugrik az ár? Biztos, hogy akkor nem lesz olcsóbb hazai vagy környékbeli áram? Ezt honnan tudják? Miért pont 40? Ezek szerint buta az atom, szén és gáz helyett napban és szélben gondolkodó többség? Az ilyen vitákban a dicső magyar ipar korszakos gondolkodói amúgy általában a soha semmit fel nem mutató, homokra épített, a fasorban sem lévő német ipart kutyaütőzik. Hát, nem tudom.
De akárhogy is alakuljanak a költségek, maga Orbán süvöltötte az Országgyűlésben, hogy itt ő mondja meg, mennyi a rezsi, és kész, amibe, ha valaki, hát az iparág végképp nem szólhat bele. Ha nem tetszik, lehet költséget csökkenteni, kreatívan könyvelni, közpénzért kilincselni, lemondani, vagy bezárni.
A mostani szavaikból tehát az következik, hogy ha netán mégis kevésbé mocskolnánk a levegőnket, vagy leállítanánk Paks 2 előkészítését, akkor, eddigi politikájával szemben, nyakló nélkül emelnék a rezsit?
Meglehet, de akkor az is Orbán Viktor döntése lenne.
Szerző
Marnitz István