Szabad szemmel: Ha bukik Merkel jelöltjének mosolyoffenzívája, Orbán és barátai fontos posztokat szakíthatnak

Financial Times: Von der Leyen nem akar az illiberálisok embere lenni

A lap valószínűnek tartja, hogy a Merkel kancellár által előrántott Urusla von der Leyen össze tudja szedni a többséget, és így az Európai Bizottság elnöke lehet. Feladata azonban nem könnyű a korábbinál széttöredezettebb törvényhozásban, ahol a képviselők még a sebeiket nyalogatják, mivel egyes államok felrúgták a csúcsjelölti-rendszert. A szocialisták azért mérgesek, mert több mint 30 órányi tárgyalás után meghiúsultak emberük, Frans Timmermans álmai, a zöldek pedig azon akadtak ki, hogy hoppon maradtak a vezető tisztségek elosztásánál.

Ha a Haladó Szövetség nem áll be a német politikus mögé, akkor létrejöhet alternatív többség, benne a magyar, lengyel és olasz euroszkeptikus, illetve konzervatív-nacionalista pártokkal. Elemzők két változatból indulnak ki: összeáll a három nagy frakció, az 395 voksot jelentene a szükséges 376-hoz képest. De még az is lehet, hogy így is csupán 380 szavazat jön össze, tartózkodások, távolmaradások miatt. A másik megoldás, hogy von der Leyent támogatja az Európai Konzervatívok és Reformisták pártcsaládja, benne a PiS-szel. Várható, hogy a Matteo Salvini-féle olasz Liga is felsorakozik mögé, ami már mesés számú képviselőt jelentene. Többet annál a 422-nél, mint amennyit Jean-Claude Juncker szerzett 5 éve.

Ám mivel Orbán Viktor már közölte, hogy elfogadja von der Leyent, az alighanem szeretné elkerülni a vádat, hogy az illiberális, EU-ellenes kormányok segítségére szorul. De ha mégis azok bizonyulnak a döntő erőnek, akkor cserében valószínűleg fontos posztokat követelnek maguknak. Ennélfogva a kiszemelt politikus reméli, hogy sikerül elkerülnie az alternatív többséget.

Der Standard:

Paul Lendvai úgy látja, szerencsés fordulatot hozhat a demokratikus EU számára, ha két erős nő vezetné a Bizottságot, illetve az Európai Központi Bankot. Hogy Urusla von der Leyen miként került a képbe, arról összeesküvés elméletek terjednek. Manfred Weber és a cinizmusban felülmúlhatatlan orbáni propaganda gépezet azt állítja, hogy Emmanuel Macron francia elnök és a magyar kormányfő varázsolta elő a kalapból a német politikust. Az elemzés emlékeztet arra, hogy a hír kapcsán a Süddeutsche Zeitung vezércikke arra figyelmeztetett: igen kellemetlen következményei volnának, ha tényleg összejátszott a narcisztikus francia elnök és a reakciós magyar nacionalista.

A szerző utal arra, hogy a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus. Nem szerepel az alapszerződésekben, és nem az nyer a végén, aki a legtöbb voksot kapta a polgároktól, hanem akinek többsége van az EP-ben. Emellett idézi, hogy Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, hogy a politikus és a Fidesz sok milliárdos anyagi támogatást zsebeljen be. A miniszterelnök azért fordult pártfogója ellen, mert meg akarta bosszulni, hogy az hangosan kiállt a magyar kormánypárt felfüggesztése mellett. Frans Timmermans pedig azon bukott el, noha egy időben Angela Merkel és Macron is őt szerette volna, hogy a jogállamot védelmezte, ám ezért az összes közép-európai állam, valamint Matteo Salvini Olaszországa sem kért belőle.