Centrifuga kérdése a nukleáris fegyver

A felkészült szakemberek hada sem tudja megmondani, milyen időbeli távolságra van Irán attól, hogy atombombája legyen.

Röpködnek a számok Irán urániumkészletéről, az urán dúsítottságának százalékban kifejezett értékéről, de nem csak a laikus közvélemény, hanem a felkészült szakemberek hada sem tudja megmondani, milyen időbeli távolságra van Irán attól, hogy atombombája legyen. Az egyenlet ahhoz túlzottan sokismeretlenes.

Nézzük először a létesítményeket. Az ország legfontosabb urándúsítója az Iszfahán tartománybeli Natanzban található, a föld alatt. Az egyetlen működő atomerőmű Bushehrben van, 2011-ben orosz segítséggel létesítették. A 2015-ös atomalku értelmében Irán vállalta egy nehézvizes reaktornak az átalakítását úgy, hogy az ne legyen képes plutónium előállítására, valamint kutató központtá alakította át a fordói dúsító létesítményt, amely mélyen egy hegy gyomrában rejtőzik. Emellett van Teheránban egy fél évszázadnál is régebbi kutató reaktor.

Ami a készleteket illeti, az atomalku 300 kilogramm alacsony dúsítottságú urán birtoklását engedélyezi a perzsa államnak. Összevetésként: korábban volt olyan is, hogy tíz tonnával rendelkeztek, mégpedig magasabb dúsítottságú anyaggal. Az alku értelmében csak 3,67 százalékos dúsítottságig mehetnének fel, ezt a korlátot most áthágták, és még nem tudni, milyen szinten állnak meg. Atomfegyver előállítására azonban csak az az urán alkalmas, ami legalább 90 százalékos dúsítottságú. A dúsítás időigénye nem egyenletes: ha már elérik a 20 százalékot, akkor a 90 százalékig hátra levő idő megfeleződik. Korábban már dúsítottak 20 százalékig. Most azt mondják, megnégyszerezték az előállított dúsított urán mennyiségét a korábbiakhoz képest, és túllépték a 300 kilogrammos limitet.

Kulcskérdés, hogy dúsításra – ami urán-hexaflourid gáz gyors keringetésével történik - milyen centrifugákat használnak. Az atomalku 5060 darab IR-1-es típusú centrifuga megtartását engedélyezte Iránnak. Ez a típus még a hetvenes évekből való, holland tervezés, amit egy A. Q. Khan nevű pakisztáni tudós saját hazája nukleáris programjánál alkalmazott, majd eladta Iránnak, Líbiának és Észak-Koreának.

Iránnak adott a műszaki képessége arra, hogy megépítse és alkalmazza az IR-2M, IR-4 és IR-6 típust Natanzban, de az alku ezt tiltja számára. Az IR-2M és az IR-4 ötször olyan gyors dúsításra képes, mint az IR-1, míg az IR-6 tízszer olyan gyorsra.

Ha a dúsítás IR-1-es típussal történik, és a rendelkezésre álló centrifugák száma sem változik, akkor - adottnak véve a 300 kilogramm, 3,67 százalékos dúsítottságú uránt – a perzsa államnak mintegy egy év kell ahhoz, hogy szert tegyen az atomfegyver előállításához szükséges, 90 százalékos dúsítottságú, megfelelő mennyiségű uránra.