Szinkronúszó a cápák között: politizáló elnök az EKB élén

Christine Lagarde a szokatlan megoldásoktól sem riad vissza, tapasztalt, türelmes és kiváló kommunikátor. Viszont végképp lemarad, aki most kimarad az euróövezetből.

Amennyiben jövő kedden az Európai Parlament is alkalmasnak találja, német politikus, Ursula von der Leyen kerülhet az Európai Bizottság elnöki székébe. Az összesen 16 német szociáldemokrata képviselő azonban várhatóan a nem gombot nyomja meg. A párt politikusai többször elmondták már, nem a német hadügyminiszter személyével van bajuk, hanem a kiválasztás módjával. Az SPD azonban valóban sokat veszít az ügylettel. A párt azt remélte: azután, hogy Manfred Weber kiesik az EB székének várományosai közül, Jens Weidmann, a német jegybankelnök kerülhet az Európai Központi Bank (EKB) élére. Az a pénzügyi szakember, aki az SPD-vel is kiváló kapcsolatokat ápol.

Von der Leyen kinevezésével azonban Franciaország kapta meg az euróövezet szempontjából oly jelentős posztot. Így Christine Lagarde lesz az olasz Mario Draghi utóda.

A nyolc év óta a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) irányító Lagarde asszony világszerte elismert személyiség. Eleganciája közismert, remek tárgyaló, megbízható, még azok is kedvelik, akikkel nincs egy véleményen. Érték azonban bírálatok is például azért, mert sosem állt nemzeti bank élén, és közgazdász végzettsége sincs – dohognak pénzügyi körökben. A zürichi székhelyű magánbankcsoport, az EFG vezető közgazdásza a Handelsblattban úgy vélekedett, ebből még akár baj is lehet, mert tapasztalatlansága miatt egy teljesen új helyzetben rossz döntéseket hozhat. Mások szerint átpolitizálhatja az EKB-t, mert nem technokrata, hanem politikus.

A bírálatok másik oka a nem teljesen makulátlan múltja. Egy régebbi ügyről van szó, amely még 2007-2011 közötti pénzügyminiszteri tisztségére vezethető vissza .

Mario Draghit és elődjét, Jean-Claude Trichet-t remek EKB-elnöknek tartották. A nagy kérdés az, hogy Lagarde az ő irányvonalukat követi-e, s az IMF vezetője is a laza pénzügypolitika híve. Az előjelek azt mutatják, hogy a válasz erre egyértelmű igen. Erre utal, hogy többször illette dicsérettel az olasz EKB elnököt amiatt, mert minden válsághelyzetben az euró megmentését tartotta legfontosabb feladatának.

Szintén ezt támasztja alá, hogy Lagarde több ízben is felszólította az euróövezet jegybankjait, lazítsanak költségvetési politikájukon, mert szerinte így érhető el a belső fogyasztás, ezzel együtt a gazdasági teljesítmény növekedése. Vagyis egyelőre nem várható, hogy vége lesz a piacokra öntött olcsó pénz időszakának. Lagarde a Draghi által képviselt válságkezelés nagy híve is volt, s támogatta az eurókamat nulla szinten tartását. Mint egy ízben fogalmazott, Mario Draghi és az EKB vezetése olyan intézkedéseket hoztak, amelyekkel növelték az eurózóna tekintélyét. Amikor 2013-ban a német alkotmánybíróság az olasz EKB elnök válságstratégiájáról hozott döntést, Lagarde óva intette a karlsruhei ítészeket attól, hogy hozzájáruljanak az irányvonal megváltoztatásához. A francia szakember úgy véli, ha gyors változásokat hajtanának végre a kamatpolitikában, az csak a bizalmat rombolná. Lagarde ugyanakkor nem ellenzi a váratlan megoldásokat sem. „A szokatlan körülmények szokatlan döntéseket feltételeznek” - jelentette ki 2013-ban a Süddeutsche Zeitungban.

A többség úgy látja, nem várható jelentős változás az EKB politikájában. Már csak azért sem – figyelmeztetnek szakértők –, mert sokak szerint az uniós központi bank lépéseit sokkal inkább vezető közgazdásza határozza meg, mintsem az elnöke. Ezt a posztot az ír Philippe Lane veszi át, aki az elődök politikáját tartja mérvadónak. Lagarde feladata főként az lesz, hogy egységesítenie kell az EKB politikáját, közvetít a tagállamok között és kommunikálja a különböző döntéseket.

A piacok mindenesetre lelkesen ünnepelték a megválasztását. A Wall Street Journal rámutatott, egykor francia pénzügyminiszterként nehéz időket is át kellett élnie, e tekintetben felhasználhatja a gazdasági válság idején pénzügyminiszterként szerzett tapasztalatait.

Christine Lagarde-ot már szinkronúszóként is vérbeli csapatjátékosnak tartották – írta róla a Vogue magazin 2011-ben megjelent portréjában. Olyan személyiségként ismerték meg, aki odafigyel munkatársaira, meghallgatja, megfogadja tanácsaikat. Mindemellett kiváló kommunikátor. Felismerte a közösségi média szerepét is, nemcsak a Facebookon, hanem a Nyugat-Európában elismertebb Twitteren is jelen van.

Ami Európa-politikáját illeti, ebből kiindulva még akár karakteresebb lehet Mario Draghinál is. Emmanuel Macron köztársasági elnökhöz hasonlóan ugyanis erősíteni akarja Európa szerepét. Amint idén februárban, az ARD-nek adott interjújában fogalmazott, az EU-nak meg kell mutatnia az erejét, s ragaszkodnia kell az értékeihez, a multilateralizmushoz, a toleranciához, valamint az egységhez. „De olyan kérdésekre is koncentrálnia kell, amelyek számunkra különösen fontosak. nevezetesen, hol vannak a határaink, milyen stratégiát kövessünk a bevándorlást illetően, milyen közös energiapolitikát kövessünk, hogyan fejlődhetünk tovább? Ezeket mind meg kellene vitatni” - vélekedett.

Hogy Lagarde nem csak a levegőbe beszél, jelzi: vezérigazgatóként az IMF-et is megkísérelte minél jobban függetleníteni az Egyesült Államoktól, egyúttal átláthatóbbá is tette működését. Az is az érdemei közé tartozik, hogy kicsit „emberarcúvá” tette a valutaalapot. Eltekintett ugyanis azoktól az megszorításoktól, amelyeknek rendkívül súlyos következményei lennének egy adott társadalomra nézve. Az ő irányítása alatt az IMF többet foglalkozott a szegénység elleni küzdelemmel, a környezetvédelemmel, a nemek esélyegyenlőségével.

Különösen érdekes, hogy Wolfgang Schäuble volt német pénzügyminiszter is úgy véli, Lagarde alkalmas személy az EKB elnöki tisztségére függetlenül attól, hogy a németek szürke eminenciása sokkal szigorúbban közelítette meg a görög válság kérdését. Lagarde szerint Athénnak „több időt kell adni”.

Megbízatása alatt tovább bővülhet az euróövezet: Horvátország 2024-ben vezetheti be a közös valutát. Aki kimarad az euróból, egyre jobban lemaradhat a többiektől.

Amit jelez: Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter világossá tette, nem elégednek meg egy gyenge önálló büdzsével az euróövezetben és nem kíván beleszólást engedni a többi, nem eurót használó tagállamnak az euróövezetet érintő kérdésekbe. Elismerte ugyan, hogy az Eurócsoport júniusi, a konvergencia és a versenyképesség javítására vonatkozó megállapodása elmaradt a francia várakozásoktól, de hozzátette, ez is mini forradalomnak tekinthető, mert eldőlt, hogy az eurózónának saját költségvetése lesz – írta a Bruxinfo.

Ragacsos a Tapie-botrány

A Lagarde kinevezését bírálók a Tapie-ügyet emlegették. Bernard Tapie 1992-ben árulni kezdte az Adidas részvényeinek nyolcvan százalékát. 1994-ben Robert Louis-Dreyfus luxemburgi konzorciuma vásárolta meg a papírokat. Ebből az összegből Tapie semmit sem látott viszont. Ezért azzal vádolta az állami kézben lévő Crédit Lyonnais bankot, megkárosította őt a tranzakció során, s a pénzintézet offshore-cégek számlájára utalta a nem csekély összeget. Tapie azt állította, meglopták, ám a Crédit Lyonnais azzal védekezett, hogy egy csődben lévő Adidast vett át.

Alig több mint egy évvel Nicolas Sarkozy államfői beiktatását követően, 2008 júliusában egy munkaügyi bíróság Tapie-nak adott igazat, s 403 millió eurót ítélt meg neki. Sokan megdöbbentek az ítéleten. Ekkor Christine Lagarde volt a pénzügyminiszter. Tapie kártérítése érdekében Lagarde asszony személyesen járt el tárcavezetőként. Feltételezések szerint azért, mert felülről kapott erre utasítást Nicolas Sarkozy akkori köztársasági elnöktől. Ezt azonban tagadta.

2011 májusában a párizsi semmítőszék főügyésze, Jean-Louis Nadal hűtlen kezelés és csalás miatt kezdeményezett eljárást. Kiderült egyebek mellett, hogy az a bíró, aki megítélte a jelentős kártérítést Tapie-nak, szoros barátság fűzte Nicolas Sarkozyhez. Ekkor azonban már konkrétan Christine Lagarde felelőssége is felmerült. Meg is hallgatták őt 2011. május 23-án és 24-én, ami azért volt meglehetősen pikáns, mert egy nappal ezután jelentette be, hogy jelölteti magát a Nemzetközi Valutaalap (IMF) élére. Még ebben az évben meg is választották.

2013 májusában ismét bírák hallgatták meg Lagarde-ot, akit akkor még tanúnak neveztek, vagyis hivatalosan még nem zajlott eljárás vele szemben.

Ugyanebben az évben eljárás indult Stéphanie Richard, a France Telecom vezetője ellen. Ő azt állította, Lagarde asszony is tudott arról: a kormány nyomást gyakorolt a bíróságra a Tapie-ügyben. A miniszteri rangú politikusok ügyeivel foglalkozó francia köztársasági bíróság (CJR) 2014 augusztusban indított előzetes eljárást ellene. 2016 decemberében született meg az ítélet, s bár hanyagság miatt bűnösnek találták, kártérítésre nem kötelezték. Így az IMF vezérigazgatói székében maradhatott.