Elegancia és varázslat Frida Kahlo országában

Publikálás dátuma
2019.07.11. 11:15

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
Mexikó épületeinek részleteibe és lánya, Frida inspirációinak egyik forrásába is betekintést enged a Guillermo Kahlo fotográfiáit bemutató kiállítás.
„Apámat festettem, Wilhelm Kahlót, aki magyar-német származású fotóművész, nagy formátumú, intelligens és nemes lény, aki hatvan éven át bátran küzdött az epilepsziával, soha nem adta fel, hogy dolgozzon, és harcolt Hitler ellen. Tiszteletére, lánya, Frida Kahlo” − áll az apja halálának 10. évfordulójára, 1951-ben festett portré alatt, amely számos találgatásra adott okot az évek során. Egyes kutatók legendaképzésnek tekintik a kép alatt szereplő feliratot, és azt pontról pontra cáfolják is. Az azonban tény, hogy a fotótörténetben nagyra becsült fotográfus, Guillermo Kahlo Wilhelm néven 1890-ben Németországból vándorolt ki Mexikóba, ahol 1893-ban házasságot kötött, három gyermeke születése után azonban megözvegyült. Ekkor újraházasodott, és feleségül vette Matilde Calderón y Gonzalest, Antonio Calderón fotográfus lányát, akitől négy lánya született, harmadikként a később világhírűvé vált festőnő, Frida Kahlo.
E nem mindennapi magánéleti szál áll a Műcsarnokban bemutatott Frida országa című kiállítás hátterében, amely a feltehetően apósa elvárásainak engedő, és fotográfusi karrierbe kezdő Guillermo Kahlo mexikói felvételeit mutatja be a munkásságát talán kevésbé ismerő hazai közönségnek is. A mexikóvárosi Casa Boker vasáruház építését megörökítő sorozata alapozta meg építészeti fotós pályáját: évtizedeken keresztül számos jelentős állami és magánfelkérést kapott. Az ő képein keresztül ismerhetjük meg a világvárossá fejlődő Mexikóváros modern középületeit és ipari létesítményeit, valamint az ország történeti múltjának lenyomatait őrző templomokat és kolostorokat. Míg felvételein eleinte az építőmunkások és a különféle hangulati elemek is megjelentek, utóbb már sokkal inkább a dokumentáció vált számára fontossá; a fotók azonban kivétel nélkül izgalmas, kulturális kincseket magukban rejtő helyszíneket, épületeket ábrázolnak.
Ahogy Guillermo Kahlo az egyes terek lelkébe látott, úgy lányáról, Fridáról is ő készítette a legérzékenyebb fotókat. A képeken nem csupán a nehéz sorsú festő arcát, arcait láthatjuk, hanem apa és lánya különleges kapcsolatának, az őt inspiráló közegnek a lenyomatát is. Finom elegancia öleli körül Mexikó tereit és megmagyarázhatatlan varázslat, ami ott csillog Frida szemében is. Infó: Frida országa. Guillermo Kahlo mexikói fotográfiái Szeptember 22-ig a Műcsarnokban

Magyar tervek alapján

Az olasz építész, Adamo Boari a milánói világkiállítás sikerét követően 1906-ban felkérte annak tervezőjét, Maróti Gézát a mexikóvárosi Szépművészeti Palotában található Nemzeti Színház egyedülálló üvegfüggönyének és üvegmennyezetének megtervezésére. A magyar építész Róth Miksát is bevonta a munkába, és a tervezésben a gödöllői művésztelep vezetője, Körösfői-Kriesch Aladár is részt vett. Az első világháború tengeri zárlata miatt azonban a tervanyag egy része és Marótiék kiszorultak a megvalósításból, amelyet végül a Tiffany cég végzett.

Szerző

Szárnyaló fantázia Szegeden

Publikálás dátuma
2019.07.10. 13:00
Zoltai Attila Veloci-kóka szobra
Elektrográfia. Digitális festmény. Komputergrafika. Látott már ilyen alkotásokat? Ha nem, most itt a lehetőség: Szegeden megismerkedhet a kortárs képzőművészet új és hagyományos technikáival egyaránt.
„Ez hazánk egyik legpatinásabb kiállítása, hiszen közel hatvanéves, jogfolytonos múltra tekint vissza” – mutat rá dr. Nátyi Róbert művészettörténész, a 100 kortársad képzőművészete – XL. Nyári Tárlat kurátora, mekkora jelentősége van ennek a kiállításnak. „Ez egy szabad beadásos tárlat. Két évnél frissebb alkotásokkal lehet rá pályázni, valamint a sokszínűsége szintén örökölt erénye. Itt nincsenek különböző stíluspreferenciák: a klasszikusabb és a modernebb stílusirányzatok is megjelenhetnek.” S meg is jelennek. A közel hétszáz benyújtott alkotás közül százat választott ki a háromtagú zsűri, melyet Nátyi Róbert mellett a Kossuth- és Munkácsy-díjjal elismert festőművész és képzőművész, Aknay János, valamint a Munkácsy-díjas festőművész, Nagy Gábor alkotott. „Tárlatról tárlatra nehezen érzékeli a közönség a változást. Én azonban, aki benne vagyok a folyamatban több mint egy évtizede, látom az óvatos lépéseket. Az egész kezd hasonlítani egy nagyobb, hömpölygő folyóra” – vallott színt a művészettörténész, aki szerint tehát egyre progresszívebb a kiállítás. Ahogy arra utaltunk, a képzőművészek számára alig van megkötés. Szárnyalhat a fantáziájuk. Mit kívánhatnak ennél többet? Ennek hála nemcsak a hagyományos technikákkal és megoldásokkal ismerkedhetünk meg a kiállítás látogatása során, hanem az újításokba is bepillantást nyerhetünk. De vajon mekkora rá az esély, hogy például a komputergrafikák tért hódítanak? „Azokat a klasszikus grafikai technikákat, amelyeket mondjuk az 1970-es, ’80-as években alkalmaztak – így például a rézkarcokat és a fametszeteket, valamint akkoriban nagyon erősen integrálódott a fotóművészet a grafikai műfajokba -, úgy néz ki, felülírta az idő. Ez nem jelenti azt, hogy nem készülnek ilyen technikával nagyon magas szintű alkotások, de azért az látható, hogy a grafikusok is igyekeznek a korábbi merev kötöttségeket felülírni” – vont mérleget az elmúlt néhány évtizedben bekövetkezett változásokról Nátyi Róbert. „Ez egyébként nem jellemző a Nyári Tárlatra, ez nem egy specifikusan grafikai tárlat” – folytatja a gondolatmenetét. „Azt látom az elmúlt évek alapján, hogy a festészet maga alá gyűrte a kisplasztikát és a grafikát. Ezt abban az értelemben mondom, hogy jóval kevesebb számban jelentkeznek grafikusok és szobrászok – persze a beérkező munkák magas színvonalúak” – tért vissza a kiállítással kapcsolatban tapasztaltakra a kurátor. S hogy milyen újítást vezettek be a Nyári Tárlat kapcsán? „Annak idején, amíg Szeged városa rendezte ezeket a tárlatokat, ezek kizárólag szabad beadásos alapon működtek. Azonban úgy érzékeltük, hogy az évtizedek alatt ez kezdett ellaposodni és a nagy nevek elmaradoztak. Szeged város helyszínt ad ennek a kiállításnak, de sosem „csak” Szeged képzőművészetét szerettük volna bemutatni, ez egy országos kitekintésű rendezvény. Úgy gondoltam, hogy a szabad beadás mellett bizonyos vezető képzőművészeket érdemes lenne meghívni, és az első évben ez sikeres volt és azóta is folytatjuk ezt a hagyományt” – adott rá magyarázatot Nátyi Róbert, mi az oka annak, hogy bár száz alkotást választott ki a zsűri a beadott pályázatok közül, mégis mintegy százhúsz munkát lehet megnézni a kiállítás keretein belül. Kíváncsi rá, hogyan képzeli el az „Anti-selfie”-t Jagicza Patrícia? Vagy arra, hogyan ábrázolja Galambos Tamás a Demonstráció című olajfestményén keresztül a jelenkori észak-koreai helyzetet? Esetleg az érdekli, hogy vulkáni kőből milyen bibliai témájú szobrot készített Pistyur Imre? Ezekre a kérdésekre és számos másikra is választ kaphat a tárlat megtekintésével. Infó: 100 kortársad képzőművészete – XL. Nyári Tárlat  Reök-palota (Szeged, Magyar Ede tér 2.) Nyitva: július 14-ig. Keddtől vasárnapig 10-től 18 óráig. 
Témák
tárlat REÖK

Kedden vesznek végső búcsút Horváth Ádámtól

Publikálás dátuma
2019.07.10. 12:47

Fotó: Népszava
Családjának kérése, hogy a búcsúzók egy-egy szál virággal róják le kegyeletüket a ravatalnál.
Július 16-án, kedden 9:30-tól vesznek végső búcsút a budapesti Farkasréti temetőben Horváth Ádámtól, a Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas rendezőtől, érdemes és kiváló művésztől – közölte a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. szerdán. A Szomszédok című teleregény atyja, számos televíziós műsor, tévéjáték, koncert és színházi közvetítés rendezője, a Magyar Televízió egykori elnöke, egyetemi tanár, a XIII. kerület díszpolgára hosszas betegség után, 89 éves korában hunyt el. Horváth Ádámot a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. és Budapest XIII. kerületének önkormányzata saját halottjának tekinti. Családjának kérése, hogy a búcsúzók egy-egy szál virággal róják le kegyeletüket a ravatalnál.
Szerző
Témák
Horváth Ádám