Guruló rubel

Az ember bizonyos kort elérve azt hiszi, hogy őt már nem lehet meglepni. Aztán újra és újra kiderül, hogy dehogynem. Most például azzal, hogy pont az oroszok pénzelik a fasizmussal sok rokonságot mutató európai szélsőjobboldalt. Tavaly ősszel a moszkvai Metropol szállóban három-három orosz és olasz férfi 65 millió dolláros (nagyjából 18 milliárd forintos) titkos juttatásról beszélgetett a Liga számára. Matteo Salvini közeli munkatársa, Gianluca Savoini eközben „az európai Trumpnak” nevezte a pártelnök-belügyminisztert, ami alighanem arra utal, hogy az oroszok szerinte is szerepet játszottak a milliárdos hatalomra segítésében. A Kremlt gyakran bírálják, amiért nem tartja lehetségesnek a kölcsönös előnyökkel járó megállapodásokat. Mindenről úgy véli, hogy az vagy neki jó, vagy valaki másnak, de a kettő kizárja egymást. Most orosz érdeknek látja az Európai Unió destabilizálását és az önelszigetelésre hajlamos Trump támogatását, s mintha elfeledkezne a kínai fenyegetésről – pedig hosszú távon alighanem csak Európával és egy „normális” Amerikával összefogva tudja majd megtartani távol-keleti területeit.  Putyint a történelem is arra intené , hogy ne a szélsőjobboldalon keresse Oroszország barátait. Sztálin annak idején erre eléggé ráfizetett, de az orosz elnök alighanem nálunk is jobban tudja, mi történt szülővárosával, Leningráddal, ahol egyik bátyja is meghalt. A Nyugat a 2000-es évek elején elmulasztotta a lehetőséget a legitim orosz érdekek figyelembevételére, egy új, kiegyensúlyozottabb világrend kialakítására, a jó fél évezredes paranoia enyhítésére. Ez azonban nem ok arra, hogy Putyin Le Penben, Salviniben, a német AfD-ben vagy Orbán Viktorban vélje felfedezni Oroszország barátait. Valószínűleg nem is teszi. A guruló rubel a pillanatnak szól, de drága lesz.

A NER eltipor

Nem kétséges, hogy Demeter Márta súlyosat hibázott, és bocsánatot kellett volna kérnie, amiért azt sugallta egy a honvédelmi miniszternek címzett kérdésében, hogy a miniszterelnök lánya jöhetett haza Ciprusról egy olyan repülőgéppel, amelyik az ENSZ-békefenntartók kötelékében szolgáló magyar katonákat hozott haza. 
A történet ismert, kiderült, hogy nem róla volt szó, hanem az egyik katona családtagjáról. Demeter Márta ugyanakkor csak képviselői jogait gyakorolta akkor, amikor belenézett a kecskeméti katonai reptér dokumentumaiba és, bár kétségkívül azt sugallta kérdésének szövegezése, hogy Orbán Viktor lányáról van szó, pro forma mégsem jelentette ezt ki; nem hozott nyilvánosságra érzékeny személyes adatot. 
Azt a kormánysajtó tette meg helyette. Most mégis Demeter Mártát fenyegetik több év börtönnel, neki kell büntetőeljárással szembesülnie, hiszen nem kérdés, hogy lapunk megjelenésének napján a kormánytöbbség Polt Péter legfőbb ügyész indítványára felfüggeszti a képviselőnő mentelmi jogát. Személyes érdeke senkinek sem sérült az ügy során, Demeter Márta a munkáját végezte (még ha hibázott is), a NER mégsem tűri a jelek szerint, hogy egy ellenzéki képviselő a kormányfő körül vizsgálódjon. 
Orbán Viktor, mint tudjuk, nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Semmi köze ahhoz, hogy egyesek a közvetlen környezetében csodálatos ütemben gazdagodnak, a miniszterelnök lányának érdekeltségét firtatni a Magyar Turizmus Zrt.-ben a dunai hajókatasztrófa kapcsán (Szabó Timea vonta emiatt kérdőre a miniszterelnököt) „az utóbbi harminc év legízléstelenebb parlamenti felszólalását” jelenti – ezt magától Orbán Viktortól tudjuk. 
A miniszterelnök tabu. Ha valaki ezt a „szabályt” megsérti (ráadásul, még egyszer hangsúlyozzuk, közben valóban hibázik is), azt a NER eddig csak a nyilvánosság előtt próbálta ellehetetleníteni. Most szintet lép a rendszer, ha már a büntetőjog eszközét is bevetik. 
Eközben Simonka György magabiztos ábrázattal jár-kel az Országház folyosóin, mert tudja, nem fenyegeti semmi.
Frissítve: 2019.07.12. 09:15

Hatékonyság

Van két jó hírünk a brüsszeli magyar érdekképviselet hatékonyságáért aggódó Dömötör Csaba számára – de mielőtt elmondanánk, tájékozatlanabb olvasóink kedvéért érdemes talán pár szóban magát Dömötört is bemutatni. Nevezett a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, ami még mindig nem sokat mond arról, hogy ki ő, és miért kapja a fizetését – de talán közelebb visz a megfejtéshez, ha eláruljuk, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda az Orbán-kormány három (!) miniszterelnöki hivatala közül az egyik. Nem az, amelyet a miniszterelnök vezet, és nem is az, amelyet Gulyás Gergely, hanem a harmadik, amely Rogán Antal irányítása alatt áll. 
Ezeknek a hivataloknak a hatásköre és a létszáma állandóan változik, a költségvetésük jóval nagyobb egy hagyományos minisztériuménál, és többek között államtitkárokat is foglalkoztatnak, olyasféle figurákat, mint Dömötör Csaba. Egy államtitkár és az alá tartozó slepp eltartása jóval többe kerül az országnak, mint amennyit egy közepes falura költ az állam, vagyis Dömötör úr meglehetősen drága ember. Ebben a kontextusban érdemes értelmezni, hogy ő aggódik valaminek (bárminek) a hatékonyságáért, annak a kormánynak a képviseletében, amely a magyar történelem legköltségesebben működtetett kormányapparátusával (inkluzíve három miniszterelnöki hivatal) olyan, a korábbi kormányzatok által problémamentesen ellátott alapfeladatokat sem tud megoldani, mint a kukák kiürítése, az iskolák krétával történő ellátása, a patkányszaporulat féken tartása, vagy újabban a személyi igazolványok és a jogosítványok kiadása.
Dömötör Csaba amúgy annak kapcsán adott hangot aggályainak, hogy a szerdai napon az Európai Parlament szakbizottságaiban a Fidesz öt jelöltjéből három nem kapta meg a szükséges támogatást az itthonról kinézett bizottsági posztok elnyeréséhez – többek között azért nem, mert a magyar ellenzéki képviselők ellenük szavaztak. Vagyis – Dömötör logikáját követve – például azért gyengül a brüsszeli magyar érdekérvényesítés hatékonysága, mert Hidvéghi Balázs, aki még sosem foglalkozott állampolgári ügyekkel, és az utolsó munkahelye a Fidesz-apparátus volt, nem lett az állampolgári jogi bizottság harmadik alelnöke. (És ugyanezen logika szerint attól erősödött némiképp mégis a magyar érdekek védelme, hogy Deutsch Tamás, akinek egész kormánypolitikusi pályafutásából egyetlen momentum, a gyanús körülmények között, sokmilliárd forintért beszerzett, majd soha semmire nem használt stadion-beléptetőrendszerek ügye maradt emlékezetes, ezentúl a költségvetési ellenőrző bizottság negyedik alelnöke lehet.)  
Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, az, hogy mindennek semmi köze a hatékonysághoz: a Fidesz EP-képviselői eddig is töprengés nélkül voksoltak a magyar érdekek ellen például a klímaváltozás, a korrupció vagy akár női jogok kérdésében, ha Budapestről arra utasították őket. Van viszont egy másik, talán még az előzőnél is jobb hírünk: erre a magyarellenes aknamunkára az EP új felállásában és megváltozott politikai légkörében a jelek szerint ezentúl sokkal kevesebb lehetőségük lesz.