Kettős beszéd

A Költségvetési Tanács három tagja közül az egyik gúnyt űzött önmagából. Ha ezt egy szűkkörű szakmai rendezvényen, kellemes családi, baráti körben teszi, ám lelke rajta! De ő nem így járt el, nagyobb közönség előtt vált nevetségessé. Igaz, kérdéses, hogy ez a publikum kellőképpen tudja-e értékelni azt a fura szituációt, miszerint "van nekem egy véleményem, de magam se értek vele egyet!"

A 2020-as költségvetésről szóló törvény végszavazása előtt éppen ez történt, mégpedig azzal a Költségvetési Tanáccsal, amely egy az elnöki szerepkört ellátó elismert professzorból és két egykori fideszes képviselőből áll. Az utóbbiak a kormányfő kegyelme által az állam legjobban megfizetett udvaroncai. Elnökök az Állami Számvevőszéknél, illetve a Magyar Nemzeti Banknál. Triumvirátust alkotva akkor nyilvánítanak írásos véleményt, ha a központi költségvetés javaslatát a pénzügyminiszter benyújtja az Országgyűlésnek. Majd átnézik, hogy a benyújtott indítványok nincsenek-e ellentmondásban más jogszabályokkal, a rendelkezésre álló források elegendőek-e az ország finanszírozására. Hogy vizsgálódásuk eredménye mindig pozitív, ahhoz amióta a NER a hatalom birtokosa, nem fér kétség. Különösképp azért, mert az ellenzéki képviselők 800 módosító javaslatát korábban a bizottsági üléseken, illetve a parlament plénumán a kétharmad addigra már mind egy szálig kiszórta. Függetlenül azok tartalmától, költségvonzatától.

Nyár közepén gyakran felmerül a kétség: miképpen lehet a következő évi költségvetésre felelősséggel rábólintani, amikor még a megelőző esztendei büdzsé zárszámadása sem készült el? Hogy a folyó év bizonytalanságairól ne is beszéljünk... És láss csodát, a kételyek az ÁSZ-nál is meghallgatásra találhattak, mert a végszavazást megelőző napon gyorsan elküldtek egy jelentést valamennyi országgyűlési képviselőnek: a 2018-as gazdasági és költségvetési folyamatokról szóló elemzésük nem azonosított olyan kockázatot, amely hatással lenne a 2020-as költségvetési törvényjavaslat parlamenti zárószavazására. A számvevők szorgalma azonban nem ismert határokat, még aznap egy újabb jelentést is nyilvánosságra hoztak, amelyben mindenkit megnyugtattak, 2019 első féléve is a háztartások bővülő jövedelméről, vagyonáról és fogyasztásáról szólt. Folytatódtak a kedvező költségvetési és makrogazdasági folyamatok.

Mielőtt a gyönyörűségtől elandalodnánk, kiderült, mégsem olyan szép a leányzó fekvése. Az Állami Számvevőszék dicshimuszait árnyalva megérkezett a jegybank korántsem hízelgő elemzése a jövő évi költségvetési kilátásainkról. Szerintük a 2020-ra kitűzött hiánycél csak a tartalékok részleges megtartása esetén teljesíthető. Egyes bevételek elmaradhatnak az előirányzattól, de alacsonyabb lehet az uniós támogatásokhoz kapcsolódó önrész, valamint a babaváró támogatáshoz kapcsolódó kiadás is.

Vagyis Matolcsy György gúnyt űzött a Költségvetési Tanács általa minden oldalon szignózott, a végén pedig aláírt jelentéséből. Ismerte az igazságot, de szemet hunyt a kockázatok felett. Ki érti ezt?