Már annyi a fény a korallzátonyoknál, hogy tönkreteszi a bohóchalak nemi életét és így a kihalás szélére kerülhetnek

A korallzátonyoknál éjszakánként tapasztalható egyre több mesterséges fény erőteljesen befolyásolja az ott élő állatok szaporodási arányát.

A bohóchalak szaporodását veszélyezteti a korallzátonyok fényszennyezettsége - állapították meg kutatók a Biology Letters című tudományos lapban.

Az ausztráliai Flinders Egyetem tudósai tíz pár bohóchalat vizsgáltak két külön akváriumban. Öt párnál éjszakánként biztosították a sötétséget, ötöt viszont mérsékelt, 25-28 lux fénynek tették ki az éjszakai órákban, ezzel szimulálták a tengerparti területek fényviszonyait. Az állatoknál és a petéknél nem mutatkoztak különbségek, a peték kikelésénél azonban már igen:

„Eredményeink rávilágítanak, hogy a sötétség természetes jel a kikelésre” – mondta Emily Fobert, a tanulmány társszerzője. Ennek hátterében az állhat a szakértő szerint, hogy a bébihalak túlélési esélyeit az első órákban növeli, ha a sötétség védelme alatt nem látják őket a ragadozók. Fobert szerint a legtöbb természetes rendszer működését a világos nappalok és a sötét éjszakák biztosítják. „Az éjszakai mesterséges fény azonban ezeket a természetes fényritmusokat tönkreteszi, és megváltoztatja az egyes organizmusok viselkedését és pszichológiáját” – fejtette ki.

A sarkvidéki régiók kivételével a szárazföldi területek 23 százaléka éjszaka is mesterséges fénynek van kitéve. A kutatók eddig elsősorban a szárazföldi területeken élőkre kifejtett hatást vizsgálták. Fobert szerint azonban a parti területek több mint egyötöde is mesterséges fénynek van kitéve. A tengeri élőlényekre a városok LED-fényei, a kikötői világítás és a tengerjáró hajók fényei vannak hatással.

A petékből kikelt utódok ugyanis nem maradnak a védelmet jelentő virágállatok között, ahol szüleik élnek. A fiatal állatok több száz kilométert vándorolnak, mielőtt letelepednek.