Király Tamás ruhákkal válaszolt a pillanatra

Publikálás dátuma
2019.07.15. 12:00

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Látványos, több száz műalkotást felvonultató, retrospektív kiállítás mutatja be Király Tamás képzőművész-divattervező időtlen vízióit a Ludwig Múzeumban.
„1952-ben születtem, Gyöngyösön éltem, '77-től vagyok Pesten, kirakatrendező-iskolába jártam, de mindez egyáltalán nem fontos. Csak a munka a fontos. '81-től foglalkozom ruhával. Koppány Gizivel kezdtem, ő csinálta a Psyché ruháit. Ő ajánlotta, hogy nyissunk egy boltot, ez lett a percek alatt híres és legendás New Art. Egyszer a Gellérthegyen két külföldi turista megkérdezte Gizitől, hogy merre van a Petőfi Sándor utca, mert a New Artba szeretnének menni. '85-ben csináltam az első divatbemutatót”  - mesélte Király Tamás 1995-ben. (Az idézett interjú 1995-ben jelent meg a Magyar Filmintézet lapjában, eredeti terjedelmében a litera.hu irodalmi portálon olvasható Áá, rajzolni nem szoktam címmel.)  
Az addigi sikerei dacára mélyen elkeserítette, hogy akkor már hatodik éve nem volt magyarországi bemutatója (a kétezres években aztán szerencsére többször lehetett látni a Szigeten), miközben elárasztották a külföldi felkérések. A Music TV  közvetítette volna az új show-ját, de a magyar MTV-től nem sikerült néhány milliót összekalapoznia. Vonzotta a hazai pálya, de nem boldogult a rendszerváltás utáni új szponzorokkal, „a divattervezés nem olyan, mint a a versírás, nem elég hozzá egy toll és papír. Legalább száz ruhát meg kell csinálnom, sok modellel szoktam dolgozni.”
A modelljei legtöbbször civilek voltak. A New Art nyitása után az új ruhákkal például a belvárosban lehetett találkozni, mert Király felkérésére a barátai ott sétáltak az extravagáns ruhákban eleven próbababákként. Egyik évben, az augusztus 20-ra, az új kenyér ünnepére tervezett úgynevezett kalászruhát is beküldte a valóságba, karöltve sétált a charlestonruhát idéző búzakalász-fonatot viselő modellel az ünneplő tömegben. A nyolcvanas évek elején élő kirakatot tervezett a Petőfi Sándor utcába, „két héten keresztül hattól hétig élő emberek váltották egymást az ablakban, a tizenötös busz sofőre is megállt megnézni, hogy jé, mozog. Gondolom, eredeti dolgot kell csinálni, és akkor híre megy.”
Az eredetiség volt a művészi hitvallása: „ami eredeti, abból kevés van, és minél kevesebb van valamiből, annál értékesebb”, és a mostani retrospektív kiállítás ezt vissza is igazolja. A hirtelen múzeumi tárgyakká szelídülő ruhái mit sem veszítettek az eltelt 30-40 évben az eredetiségükből, a zsenialitásukból. Nem tűnnek „divatjamúltnak” vagy porosnak. Ha már a port emlegetjük, nem mehetünk el egy technikai részlet mellett szó nélkül. A mostani kiállítás anyaga nem egy műgyűjtő klimatizált tárlójából került a Ludwigba, hanem Király hagyatékából, az általa használt raktárból és az egykori lakásából. 
„Ezek az eredeti alkotások. A múzeum restaurátorai hozták kiállítható állapotba, a kiállítás után sajnos nem tudom, mi lesz velük” - avatott be a háttérbe Tímár Katalin kurátor, aki szívesebben használja a ruha helyett az alkotás kifejezést.  Azt mondja, Király ruhái egyszerre jelmezek, mobil szobrok és futurisztikus transzformációk. Király összes kollekciója zárt koncepcióra épült. „Folyton kísérletezem az anyagokkal, például amikor rájöttem, hogy a keményített vászon paraszt-alsószoknya úgy zizeg, mint a papír, akkor keményítettem, vasaltam, hajtogattam a vásznat, és a végén egy méterről sem lehetett elhinni, hogy nem papírruhákat készítettem.” Hol az anyagok rugalmasságát, hol a térbeliséget, más alkalommal a nemiséget gondolta újra. 
„Régebben egy ideig új testek létrehozása érdekelt. Beveszel egy tablettát, amitől néhány órára kövér, sovány, szögletes, gömbölyű, csúnya vagy szép leszel, spirális lesz a karod vagy bármi, és a ruha is ehhez alkalmazkodik. Például melles ruhát felvenni, vagy jóalakút-rosszalakút, szóval úgy működne a ruha, mint egy orvosi, pszichiáteri segédeszköz. Inkább ilyen értelemben érdekelnek a ruhák és az anyagok, az mindegy, hogy mekkora a válla, vagy húsz centivel hosszabb-e” - mondta, talán ezért érezte magához közel Jean Paul Gaultiert és Vivienne Westwoodot, akivel együtt állított ki Berlinben. 
Tímár Katalin ezt kiegészíti azzal, hogy Király a legolcsóbb anyagokat használta az alkotásaihoz, kötelet, műanyagot, kartont, sőt a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. A kurátor szerint Király Tamást nem az örökkévalóság izgatta, hanem az adott pillanatra és helyzetre a legmegfelelőbb, a ruhák által megfogalmazható válasz.

Bodrogi Gyula nyakkendője

Sándor Pál Szomorú vasárnap című filmjéhez Király Tamás tervezte a jelmezeket. A férfi és a női főszereplő ahogy öregedett és hízott a történetben, úgy világosodott ki illetve sötétült be rajtuk a ruha. Bodrogi Gyula csokornyakkendőjéből és mellényéből összesen tizenhárom árnyalatot varrtak,  Király a forgatáson észrevétlenül cserélgette a ruhadarabokat egy hónapon keresztül. 

„Áá, rajzolni nem szoktam”

INFÓ

KIRÁLY TAMÁS. OUT OF THE BOX Ludwig Múzeum szeptember 15-ig 

Katie Melua: a hang, amit újra hallani szeretnénk

Publikálás dátuma
2019.07.14. 18:54

Fotó: Peetphoto
Másodszor volt 2014 után a VeszprémFest vendége Katie Melua grúz származású brit énekesnő. Várjuk harmadszorra is.
Négy zenésztárssal érkezett Katie Melua és ennél nincs is többre szüksége. Olyan – nem ellentmondás – brutálisan varázslatos egyéniség áll ugyanis a színpadon személyében, aki valószínűleg puszta hangjával és egy szál gitárjával, amelyen szinte végig maga is játszott, is csordultig töltené az aréna légterét. És még akkor is úgy állnánk fel a másfél óra után, hogy hiányérzetünk van. Na, nem az elhangzottak miatt, hanem amiatt, hogy nem hallgathattuk még tovább hangját, nem hallhattuk még több dalát.
Nagyon nehéz úgy valamilyennek – nagyon különbözőnek, és egyben sokkal-sokkal jobbnak – lenni, mint a többiek ebben a műfajban (is), hogy közben ne váljon valaki harsánnyá. Katie Melua a „lány a szomszédból” stílus egyszerűségével hat, de ez nem tűnik megcsináltnak. Nyilván tudatos elhatározás, hogy ilyen visszafogott hangon, ilyen nyugodt hangvétellel beszél, üdvözölni a közönséget, konferálja fel a számokat, de viselkedésnek méltósága azt a zeneileg megalapozott mélységet tükrözi, ami legjobb dalaiból árad. Amelyekben semmi esélyük sincs túlzottan egyszerű dallamfordulatoknak, és az is jellemző, hogy a harmóniák is sokszor indulnak váratlan irányba. Katie hangja, egyszerűen gyönyörű, sajátos egyéni ízzel, emellett nagy mélységi és magassági különbségek áthidalására képes, érzékenyen alakítja énekelni valójához színeit. Miközben mindez úgy jelenik meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Pedig nem. Van itt minden: szvinges, dzsesszes, bluesos, keményrockos hangvételű, vagy egyszerűen csak besorolhatatlan stílusú, meluás, érzelmes dal, és két olyan is, melyeket valóban csak saját gitározásával kísér – bizony így kell, egyedül egy szál gitárral ott lenni a nagy színpadon. És mindennek egyáltalán nem tesz rosszat, hogy a kíséretet ezeknek kivételével csak négy hangszeres, egy klasszikus felállású rockzenekar szolgáltatja. A szólógitáros Melua öccse, volt még egy basszusos, meg egy mindenféle billentyűkön játszó zenész és egy dobos. Szerencsére így elmaradnak – a gyakran giccsesnek ható hollywoodias hangvételű vonóskíséretek. Egyszerűen nincs rá szükség, a hangja magában hordoz mindent, amit Katie Melua el szeretne nekünk mondani. És ami még ezen túl lényeges; az énekesnőnek meg van mindehhez az a kisugárzása, amit csak élőben lehet megtapasztalni. 
A Melua család akkor települt át az Egyesült Királyságba, amikor ő nyolcéves volt, és úgy tűnik, mindent megtanult, ami az angol pop-rock zenében a legjobb, és amihez immár tizenhat éve ő is tevékenyen hozzájárul, mint az egyik legsikeresebb szerző-előadó. (Nem tenném ki a jelzőt, hogy női, mert bár valóban megejtően nőies jelenség volt hosszú, kék estélyi ruhájában, nem egyszerűen csak nőiségével hatott.) Sikereiben nagy segítségére volt a hőskorban, a hatvanas években nevelődött Mike Batt, aki sok dalának zeneszerzője, producere volt. Vele együttműködésben készült hat lemez 2003 óta, azután elváltak útjaik, a hetedikhez, a Grúziában készülthöz már nincs köze. Ezeknek anyagát ölelte fel a koncert, amit a Veszprémi Aréna szép számú közönsége nagy tetszéssel fogadott. 

INFÓ

Katie Melua ének, gitár; Zuab Melua gitár; Tim Harries basszusgitár; Mark Edwards billentyűsök; Joe Yoshida dob VeszprémFest, Veszprémi Aréna, 2019. július 13.

Szerző
Frissítve: 2019.07.14. 20:30

Lassan gyűlik az adomány a Notre-Dame újjáépítésére

Publikálás dátuma
2019.07.14. 18:51

Fotó: Maud Dupuy / AFP / Hans Lucas
A francia közrádió, az RFI beszámolója szerint Párizs katolikus érseke, Michel Aupetit bejelentette: az április 15-én tűzkárt szenvedett Notre-Dame-székesegyház újjáépítési alapjába a felajánlásoknak eddig mintegy az 5 százaléka folyt be.
Május közepén Fanck Riester francia kulturális miniszter úgy számolta, mintegy 850 millió euró felajánlást tettek a katedrális helyrehozatalára, de az újjáépítési alap mindössze 38 millió eurót kapott. Párizsi érseke,  Michel Aupetit azonban bizakodó: úgy nyilatkozott, ilyen nagy összegű pénzadomány mindig hosszabb idő alatt gyűlik össze. Az újjáépítési alapért négy szervezet, a Nemzeti Emlékművek Központja, a Notre-Dame Alapítvány, az Örökség Alapítvány és a Francia Alapítvány felelős.

A Vatican News beszámolója szerint a Szentszék állandó megfigyelője Bakuban az UNESCO Világörökség Bizottságának ülésén finoman bírálta azokat „a fantáziadús terveket”, amelyek a sajtóban megjelentek a katedrális újjáépítéséről. Francesco Follo érsek az épület identitásáról mint istentiszteleti helyszínről beszélt. Számos neves építész ugyanakkor továbbra is kétségbe vonja, hogy öt év alatt újjáépíthető volna a székesegyház Emmanuel Macron francia elnök ígérete szerint.
Szerző
Témák
Notre Dame