Drágán őrzik a határt: minden egyes megállított migráns 22 milliónkba kerül

Publikálás dátuma
2019.07.15. 06:00

Fotó: Segesvári CSaba / AFP
Naponta átlagosan 18 illegális határátlépőt sikerült megállítani tavaly. Legyen szó afgán gyerekről vagy iraki aggastyánról, a küzdelem hatalmas pénzeket emészt fel.
Több mint 22 millió forint határvédelmi kiadás jutott tavaly minden egyes illegális bevándorló megállítására – ez derül ki a rendőrség honlapján szereplő migrációs adatokból, valamint a határrendészeti feladatokra fordított összegekből, amelyek nagyságát az ORFK lapunk kérdésére megerősítette.
A rendőrség 2018-as költéseinek bő negyede a határvédelmi, határrendészeti feladatok ellátására ment el, ami 146 milliárd forintot jelentett. Ezek a kiadások minden bizonnyal nem kizárólag a déli határszakaszon jelentkeztek, ám döntő többségében az ottani védelem ráfordításait jelentik, ahogy az illegális határátlépők is nagy részben délről, Szerbia felől lépnek az ország területére. A kormánybarát sajtóban rendre előkerül ezzel kapcsolatban, hogy az említett összegből Brüsszel egyetlen forintot sem térített meg (ami nem igaz), illetve hogy az ország Európa határait védte, ami egyértelmű utalás arra, hogy a ráfordítás lényegében a déli határvédelmet takarja.
Felmerül a kérdés, hogy ebből a pénzből milyen eredményt értek el a hatóságok az illegális migráció megállításában? A rendőrségi statisztika szerint tavaly összesen 6432 embert fogtak el vagy fordítottak vissza illegális határátlépés közben. Egy részüknél ez azt jelentette, hogy eleve megakadályozták, hogy az ország területére lépjenek, ők az adatsorok alapján 1691-en voltak egész évben. Többségüket viszont magyar területen, a határ közelében fogták el, majd kísérték vissza a határzár szerb oldalára. Ez egyébként jóval alacsonyabb ez előző évi számoknál, és azt jelenti, hogy ekkora „tömeg” feltartóztatása érdekében költöttek el 146 milliárdot csak a rendőrségnél a határvédelemre (ebben nincsenek benne például a honvédség vagy a titkosszolgálatok ezzel kapcsolatos kiadásai).
A legkevesebb illegális határátlépés vagy határátlépési kísérlet 2018-ban a nyár elején-közepén történt, a legtöbb pedig az év első heteiben és utolsó két hónapjában. Heti átlagban 123 ember érkezett, ami naponta alig több mint 18 migráns. Az a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (idén júliustól Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság) adatsoraiból tudható, hogy tavaly a menedékkérők között elsősorban afgánok és irakiak voltak, őket jóval kisebb arányban a szíriaiak, a pakisztániak és az irániak követték. Valószínű, hogy az illegális határátlépők vagy ezt megkísérlők esetében is hasonló a nemzetiségi megoszlás. Ami viszont közös bennük, hogy mindegyikük esetében – az afgán gyerektől az iraki aggastyánig – 22 millió forint ment el arra, hogy ne lépjenek be illegálisan Magyarország területére, vagy ha ezt megtették, mielőbb hagyják el az országot.
Bár a kormányzat nem sokszor büszkélkedett vele, mindeközben csak a tavalyi évben 367 embernek adták meg a nemzetközi védelem valamilyen formáját, azaz ennyien érkezhettek Magyarországra menekültként, oltalmazottként vagy befogadottként. Igaz, ezek a számok az idei év elejére alaposan visszaestek. Egy évvel korábban, 2017-ben pedig, ahogy azt Altusz Kristóf akkori helyettes külügyi államtitkár a Times of Malta című lapnak elismerte, 1300 menekültet engedett be az ország. Az akkori „vallomás” azért is okozott meglepetést, mert Magyarország nem fogadta el az uniós áthelyezési kvótát, ami 1294 ember befogadását, pontosabban a menekültügyi eljárásuk itteni lefolytatását jelentette volna. Ehelyett a kormány inkább százmilliárdos tételben harcol a Nyugatra tartó illegális határátlépők ellen.

A védelem számokban

Tavaly 6432 illegális határátlépőt állítottak meg
A rendőrség határvédelmi kiadásai meghaladták a 146 milliárdot
A múlt évben január végén érkeztek a legtöbben, akkor egy hét alatt 330 ember ellen léptek fel
29 ember érkezett július közepén, ez azon a héten naponta 4 illegális próbálkozást jelentett
Több olyan hét is volt, amikor nem indult eljárás egyetlen migráns ellen sem
Karácsony előtt nem sikerült megakadályozni egyetlen tiltott határátlépést sem, akik átjutottak, azokat később visszavitték a határzárhoz

Bizottsági ülés a fegyvervásárlásról

A Demokratikus Koalíció kezdeményezi, hogy a honvédelmi bizottság hétfői ülésén a kormány számoljon be a német fegyverbeszerzés részleteiről. Ahogyan arról a Népszava elsőként beszámolt, Magyarország 572 milliárd forint értékben rendelt német fegyvereket. A DK tudni akarja, miért költ a kormány négyszer annyit fegyverkezésre, mint háziorvosi és ügyeleti ellátásra, továbbá miért éppen Németországtól vesz fegyvereket. NÉPSZAVA

Szerző
Témák
menekültek

Még hogy az egyház nem halad a korral: AutoMáté, avagy bankkártyás persely a jezsuitáknál

Publikálás dátuma
2019.07.14. 18:44

Fotó: jezsuita.hu
Megszületett a hagyományos pénzcsörgetős adakozás alternatívája.
Munkába állt a Mária utcai Jézus Szíve Jezsuita Templomban az ország első virtuális perselye – tájékoztatta lapunkat a jezsuiták kommunikációs irodája. Az érintős bankkártyával és egy gombnyomással működő adomány-automatát Horváth Árpád templomigazgató AutoMáténak keresztelte el, a vámszedőből apostollá lett Lévi-Máté után. A világon számos helyen jól ismert technológiát pár éve itthon is bemutatta az egyik vezető bankkártya-technológiával foglalkozó cég, de élesben először „Jézus Szíve” napján volt lehetőség kipróbálni a pesti jezsuitáknál. Az első két hétvégén másfél százan éltek a lehetőséggel, és az 500–1000–3000 forintos választható összegek nagyjából azonos népszerűségnek örvendenek. Mivel a Mária utcai templom nem plébánia, „egyházi adót” sem szedhet, így az épület, illetve a közösségi és kulturális élet színvonalas működtetése döntően az ide járók nagylelkűségén múlik. A bankkártyás persely elkészültének apropóján ezért a jezsuiták Tartsuk fenn közösen templomunkat! szlogennel kampányt indítottak.
Szerző

Ungváry Krisztián: együttműködött kommunista állambiztonsággal a Veritas Történetkutató Intézet igazgató-helyettese

Publikálás dátuma
2019.07.14. 18:36
Illusztráció
Marinovich Endre társadalmi kapcsolatként jelentett a Svájcban élő magyar diákok mindennapjairól – írja a történész.
Komplett tanulmánnyal magyarázza meg Ungváry Krisztián történész, miért is hagyta ott néhány nap után az 56-os Intézetet elnyelő Veritast – amiből az is kiderül, hogy az intézet főigazgató-helyettese milyen „társadalmi munkát” is végzett a hatvanas években.
Az Átlátszó.hu-n publikált anyagban Ungváry már bevezetésként azt hangoztatja: Magyarországon elmaradt a közszereplők kommunista múlttal kapcsolatos átvilágítása, és éppen a definiálatlanságból, elhallgatásokból fakad, hogy a közvélemény csak ügynökkérdéssel foglalkozik, míg az állambiztonságba be nem szervezett „hivatalos” és „társadalmi kapcsolatok” témája hidegen hagyja többségi társadalmat. 
Az utóbbi körökbe tartozó személyeket azért is nehéz azonosítani, mert róluk az esetek túlnyomó többségében nem vezettek megfigyelőkartont, adataik legfeljebb egy-egy ügyhöz kapcsolódva jelennek meg – szerepük viszont jelentős volt, hiszen a begyűjtött információk 14-20 százalékát is ők szolgáltathatták az állambiztonság számára
Ilyen hálózati kapcsolat volt Ungváry beszámolója szerint Marinovich Endre, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgató-helyettese is. Marinovich jelenleg az intézeten belül a legújabb kori kutatócsoport vezetője, 1991–1994 között pedig Antall József kabinetfőnökeként dolgozott.

Ungváry Krisztián felidézi, hogy Marinovich Endre 1965-ben került először kapcsolatba az állambiztonsággal. Ekkor jutott a hírszerzés tudomására, hogy Marinovich egy svájci ösztöndíj megpályázását tervezi. Az ilyen típusú igénylés akkoriban ritkaságnak számított - Svájccal ekkor még nem létezett államközi kulturális egyezmény - és eleve kevesen pályáztak ösztöndíjra nyugat-európai tanulmányok reményében. 
Marinovich Endre 2013-ban
Fotó: Máthé Zoltán
A már 19 évesen, egyetemista korában külkereskedelmi dolgozóként tevékenykedő Marinovichnak azonban sikerült a lehetetlennek tűnő vállalkozás, sőt ő volt az egyedüli állami ösztöndíjas Svájcban ebben az évben. A cikk arra is rámutat, hogy kérelme ügyében alezredesi és csoportfőnöki szintű levelezés zajlott a III/I-es (gazdasági-politikai hírszerzés) és III/II-es ügyosztályok (kémelhárítás) részlegei között.
Marinovich igénylését végül egy Szabó János nevű őrnagy ajánlására fogadták el, aki be is szervezte társadalmi kapcsolatnak a fiatal férfit.

Marinovich ezután Matulai fedőnéven szerepelt a jelentésekben, és maga is kétoldalas beszámolót írt svájci tapasztalatairól, az ott megismert magyar diákkör tagjairól, illetve egy egy svájci-magyar (nem állami) intézmény, a Művelődésügyi és Oktatási Tájékoztató Iroda munkájáról. Az ügy kapcsán Ungváry megjegyzi, hogy Marinovichról megfigyelő kartont is készítettek, ami későbbi beszervezésének szándékáról tanúskodott, maga a beszervezés azonban nem történt meg – ráadásul az ösztöndíjas operatív eligazítást is kapott, ami a hálózati személyek esetében soha nem történt meg.
Ungváry megjegyzi, az ügy több eleme részben már ismert, sőt, maga Marinovich Endre is arra hivatkozik, hogy ő csak „útijelentést” írt, senkiről semmi rosszat nem mondott és egyébként is megbeszélte mindenkivel, hogy amennyiben hazatérte után jelentenie kell, akkor mit fog mondani. Ungváry azonban állítása szerint találkozott a jelentésben szereplő olyan személlyel, akinek Marinovich Endre nem számolt be jelentési tervéről. Ennél is árulkodóbb, hogy az Átlátszó egy újságírójának korábbi kérdésére Marinovich még azt is tagadta, hogy valaha BM tisztekkel találkozott volna.   „Történészként természetesen más szempontok alapján lehet megítélni ezt a történetet. A legfontosabb kérdésfeltevés talán a „mozgástér” és „kényszerpálya” fogalmakkal írható le. Amennyiben ebbe a keretrendszerbe helyezzük az eseményeket, akkor arra kell jussunk, hogy a történet valójában egy gyümölcsöző állambiztonsági együttműködésről szól” - summáz cikkében a történész, aki hangsúlyozza: azért publikálta az anyagot, mert a nyilvánosan nem közölt részletek Marinovich-csal szemben zsarolási potenciált jelentettek volna.
Ungváry Krisztián
Fotó: Népszava
Szerző
Frissítve: 2019.07.14. 18:39