Időnként populista, sőt demagóg dolog a különféle területekre, beszerzésekre elköltött milliárdokat átszámítani arra, hogy ebből mennyi tűzoltóautóra, lélegeztetőgépre vagy nyugdíjemelésre futná. De ez most pont nem az az eset. Jó lenne tudni, hogy tavaly miért került összesen 146 milliárdba, vagyis fejenként 22 millió forintba az illegális határátlépők elleni harc, ez a ráfordítás megéri-e, és a pénznek hol lett volna jobb helye. Merthogy csak a rendőrség minden harmadik forintját a határvédelemre költötte 2018-ban, amivel egészen pontosan 6432 illegális határátlépőt sikerült kívül tartani.
A biztonság sehol sincs ingyen, és a határokat védeni kell, ez nehezen vitatható. De mekkora ennek a még elfogadható és magyarázható ára egy olyan országban, ahol nincs elég pénz az orvoselvándorlás megakadályozására? Ahol kevesebb mint 3 százalékos nyugdíjemelést kapnak az idősek, ahol hiány van tanárokból és kormányhivatali ügyintézőkből, és ahol a minimálbér nettó összege még mindig nem éri el az egy főre jutó létminimumot? A Fidesz tudott választást nyerni rezsicsökkentéssel (2014-ben), aminek az árát egyszer meg kellett fizetni, és migránsozással is (2018-ban) – ennek a költségét most fizetjük. Ráadásul olyan emberek ellen folyik a harc, akik – ahogy az 2015-ben világosan látszott – nem is Magyarországra akarnak jönni, vagy legalábbis nem végleg, hanem mennének tovább Nyugat felé.
Jelen esetben az igazi ár nem az a 22 millió forint, amiért egy iraki aggastyánt, egy szíriai gyereket vagy egy iráni feleséget megállít az Orbán-kormány a határon. Hanem az, amit fizetni kell azért, hogy a társadalom többsége retteghessen, és a kormány megvédhesse az embereket az általa életre hívott rémülettől. Ha innen nézzük, a kormánynak semmi sem drága. Az árát pedig mindannyian fizetjük.