Szabad szemmel – Eljött a szemfényvesztők és a bűvészek ideje az EU-ban

Publikálás dátuma
2019.07.15. 07:47

Nemzetközi sajtószemle, 2019. július 15.
FT A kommentár azt tanácsolja az európai közép erőinek, hogy csak nyugodtan aggódjanak Ursula von der Leyen miatt, mert lehet, hogy egy gyenge bizottsági elnök jól jön a szélsőjobbnak, ám aligha tud sokáig többségre támaszkodni. De még az sem biztos, hogy holnap megválasztják. Brüsszelben azért inkább a győzelmére tippelnek, már ha elnyeri a keményjobb támogatását. Ám bármi megtörténhet, a szavazás titkos. Hogy az EP-ben ennyire bizonytalan a helyzete, annak oka egyrészt az, hogy a jelölésnél az állam- és kormányfők nem kérték ki a Parlament véleményét. Azon kívül a kiválasztott a múlt heti meghallgatásokon nem bizonyult túl meggyőzőnek. Úgy tűnt, hogy sok mindent nem tud és nem is ígért sokat, márpedig ez így rossz kombináció. De a fő gond az, hogy nincs stabil bázisa Strasbourgban. Ha veszi a lécet, akkor azt várhatóan csak annak köszönheti, hogy valaki mellé állt, a Néppárton, a szociáldemokratákon és a liberálisokon kívül. Ezek közt azután ott lehetnek a kormánypárti magyar, lengyel és olasz képviselők. Csak éppen lesz-e bátorsága ezek után von der Leyennek a Budapest és Varsó elleni jogi eljáráshoz a demokrácia megsértése miatt, a közös értékek védelmében? A középjobb veszedelmes játszmát folytat. Egyfelől tudja, hogy kénytelen a szélsőjobbra és a populistákra építeni választottja győzelme érdekében. Másfelől igyekszik elzárni a vezető tisztségeket a szélsőségesek és a nacionalisták elől. Ily módon a politikus nyerhet, csak éppen a továbbiakban nincs olyan többség mögötte, ami segítene programja valóra váltásában. Nem szabad lebecsülni a szélsőjobbot annak választási eredménye miatt. A B-terv ugyanis azt tartalmazza, hogy ki kell használni a közép megosztottságát, szakadást kell előidézni. Ebben a helyzetben tanácsos volna a politikai középnek elutasítania von der Leyent. Máskülönben nem kizárt, hogy öt éven át tart a döntésképtelenség, nagy károkat okozva mind a Bizottságnak, mind az EP-nek. Vagyis mintha az ár túl magas volna.
FT Ursula von der Leyen hajrázik, hogy elegendő támogatót gyűjtsön be a politikai paletta közepéről, de ez alapvetőn attól függ, mennyire tesz eleget a szociáldemokraták és a liberálisok követelésének, hogy óvja meg a jogállamot. Azt akarják, hogy kötelezze el magát egyértelműen: fenntartja a nyomást a lopakodó magyar és lengyel tekintélyelvűséggel szemben. Az aggodalmak jelentős részben abból fakadnak, hogy mindkét ország fontos szerepet töltött be, amikor felmerült a néppárti politikus jelöltsége. Ugyanis mindenképpen ki akarták lőni Timmermanst. A PiS-t is magában foglaló euroszkeptikus frakció azonban máris azt követeli, hogy von der Leyen szüntesse be a támadást bizonyos államok ellen. A szavazás kimenetele teljesen bizonytalan, ha netán a kiválasztott elbukik, annak politikai válság lenne a következménye. Akkor borulna a Tanácsban kialkudott egész csomag a vezető posztok betöltésére. Olyan helyzet állna elő, amilyen még nem volt sosem. Nehéz volna megfelelő jelöltet elővarázsolni a kalapból. De azért Brüsszelben csendben bizakodnak a holnap esti erőpróba előtt.
Neue Zürcher Zeitung Az unióban eljött a szemfényvesztők és bűvészek ideje. Persze illúziót senki sem tud jobban kelteni, mint az EU. A személyi döntések például látszólag egységről tanúskodnak, csak éppen több a vesztes, mint a nyertes, a fő kérdésekben megosztottak a tagállamok és alkotmányos válság kellős közepén csücsül a szervezet. A Nyugatnak és a Keletnek nincs sok mondandója egymás számára, az egyesült földrész minden eddiginél távolabbinak tűnik. Macron és Merkel ebben a helyzetben rukkolt ki a von der Leyen-Lagarde-tandem ötletével, ám az nem oldja meg a többi súlyos gondot. Így például mindenki tudja, hogy a déli államokat nem lehet magukra hagyni a migráció terhével. Az ügy rendezéséhez véget kellene vetni a líbiai polgárháborúnak, ám a franciák és az olaszok mást és mást támogatnak. Az olaj fontosabb, a közös migrációs politika. Ráadásul májusban négy nagy tagállamban: Franciaországban, Nagy-Britanniában, Lengyelországban és Olaszországban euroszkeptikus és jobbos pártok kerekedtek fölül. Így Strasbourgban labilis többségek alakulhatnak ki. Jönnek fel az EU-ellenes erők. A jobboldali-populista keleti kormányok megmutatták, mennyire megizmosodtak és megtorpedózták, hogy Timmermans lehessen a Bizottság új első embere. Itt látszik, hogy Európa mind inkább a blokádra épül: bejött a vétó, viszont ezen túlmenően ezek az államok már nem tudták érvényesíteni akaratukat. De aki a jövőben valamire vinni akarja Brüsszelben, annak emlékeznie kell erre a precedensre. Következésképpen kerülnie kell, hogy szembemenjen bizonyos fővárosokkal. Ezek után von der Leyennek még nehezebb lesz, hogy fontos kérdésekben határozottságot mutasson. A mindennapokban az obstrukció érvényesül majd, a keletiek bizonyították, hogy képesek vétózni, de ők is vesztettek: üres késszel távoztak a posztok elosztásakor. Ám ha a britek kilépnek, a súlypont mégiscsak Kelet felé tolódik el. A térségben Németországnak több aduja van, feltéve, hogy ügyesen pókerezik. De ettől még nyílt alkotmányos válság törhet ki, ha felsül von der Leyen.
FAZ A szociáldemokraták és a liberálisok oly mértékben emelték a tétet a Bizottság következő elnökének személye kapcsán, hogy CDU-politikusok kénytelen azzal számot vetni: a megválasztáshoz rászorulnak a jobboldali-populisták, illetve az Orbán-hívek voksaira. Hogy ebből a helyzetből szabaduljon, von der Leyen javasolhatná a szavazás elhalasztását. Hogy azután ily módon ki jutna időhöz: ő vagy esetleg a Parlament, az már más kérdés. Mint ahogy az is, hogy az EP tudna-e találni ily módon saját jelöltet. Meg hogy az szélesebb többséget élvezne-e.
New York Times Az európai politikai közép számára a zöldek nyújtják a reményt, a szélsőjobb szemében viszont ők jelentik az első számú ellenséget. Az EP-választásokon csaknem 50 százalékkal javítottak korábbi eredményükön. Az egyik ok az, hogy a klímaváltozás a szavazópolgárok egyik fő aggálya lett az igen magas hőmérséklet miatt. Ráadásul összeomlott a hagyományos szociáldemokrácia. Ezen belül a fiatalok részben ellenpólust keresnek a nacionalista, populista szélsőséggel szemben. És miután a migráció már nem annyira fontos téma, a légkör felmelegedése új frontot nyithat a környezettudatos liberálisok és a demagógok között. A zöldek kb. ugyanolyan erőt képviselnek Strasbourgban, mint a Salvini vezette szélsőséges populisták. Ők is összefognak, annál is inkább, mert a környezetvédelmi gondokat nem lehet nemzeti keretekben megoldani. A küzdelem részben úgy jelenik meg, mint a gazdagabb és liberálisabb Észak és Nyugat-Európa csatája a kevésbé tehetős Déllel, illetve a volt szocialista Kelettel. Utóbbiaknál a zöldek nem jutnak előbbre. A veszélyre már rájött a szélsőjobb, ennek megfelelően azt hirdeti, hogy foglalkozni kell a klímaváltozással, mondván, hogy azt a gazdagok okozták és elsősorban a szegényeket sújtja. A zöldek viszont azt tudják, hogy munkások nélkül nem mennek semmire, ám azokat, főleg az igen környezetszennyező autógyártásban – fenyegeti az automatizálás. Így ha a környezetvédők meg akarják győzni az embereket, hogy amit hirdetnek, az nem elitista téma, hanem közös ügy, akkor foglalkozniuk kell az érintettek gazdasági aggályaival.  
Guardian Orbán Viktor egy csavarral a keresztény üzenettel is a migrációs politikáját igyekszik igazolni. Célja az, hogy még inkább ellenőrzése alá vonja az országot. A keresztényi értékek sajátos értelmezése központi elem a miniszterelnök érdekeinek érvényesítésére. Csatlakoznak ebben hozzá olyan egyházi vezetők, mint Kiss-Rigó László, szegedi püspök. A bevándorlás ügyében mindketten ugyanazt fújják. A főpap például tagadja, hogy kerítés felállítása ellentétes volna a katolikus elvekkel, mármint hogy segíteni kell a bajban lévőknek. A kormányfő pedig mind inkább szélsőjobbos retorikát használ, hogy egyre tekintélyelvűbb módon irányítsa az országot. Ő mostanában nem illiberális, hanem keresztény demokráciaként jellemzi rendszerét. A fő üzenet továbbra is a migránsok megállítása és Európa védelme, csak éppen ezt fokozottan a kereszténységbe csomagolja. A magyar katolikus egyház támogatja kemény, migrációellenes politikát, noha a pápa egészen másként foglal állást a menekülők ügyében. Mostanában nemigen telik el úgy hónap, hogy Orbán ne fogadna valamilyen keresztény küldöttséget a világból. A gond csak ott van, hogy politikája nemigen tűnik különösebben kereszténynek. Például azért, ahogyan a hajléktalanokkal vagy a menedékkérőkkel bánik, utóbbiaktól időnként még az élelme is megvonják. Egyes bírálók, köztük Michael Ignatieff, a CEU rektora azt mondják, hogy a keresztény értékek hangoztatása csak álcául szolgál, az üzenet valójában egészen más. Viszont mostanában a magyar külpolitika is felvette a keresztényi köntöst. Így például segíteni akar az üldözött afrikai és közel-keleti katolikusoknak. Orbán pedig más szélsőjobbos vezéreknek udvarol, akik szintén a keresztény mantrát nyomják. Novák Katalin szintén gyakran találkozik szélsőjobbos és keresztény szervezetek képviselőivel külföldön. De az üzenet bejött Washingtonban, egyes republikánusok immár jobban hiszen a magyar kormánynak, mint a civileknek vagy az ellenzéknek. Ez jól jön a miniszterelnöknek, mert annak helyzete meggyengült az európai választás után. Amúgy Kiss-Rigónak fontosabb, hogy a kormányfő kiáll a liberalizmus ellen, mint bármilyen keresztény erény. 
Szerző

A migráció kicsinálta a dublini rendszert és válságba taszította az európai humanizmust

Publikálás dátuma
2019.07.15. 07:30

Fotó: FEDERICO SCOPPA / AFP
Az európai menekültügyi rendszer alapját képező dublini rendszer végképp összeomlott, s vele együtt az európai humanizmus is a kimúlás felé tart. A hatályos jogot valóban megsértő Carola Rackete és társai kiállása talán felrázhatja még a szunnyadó európai emberséget.
Kitünteti a párizsi polgármesteri hivatal a Földközi-tengeren nehéz helyzetbe jutott menekülteket mentő Sea Watch3 hajó két német kapitányát, Karola Raketet és Pia Klempet - jelentette be pénteken a francia főváros vezetése. Párizs városa legmagasabb kitüntetését, a Grande médaille de Vermeilt „azon nők és férfiak támogatásának elismeréseként ítélték oda, akik nap mint nap a menekültek megmentéséért dolgoznak" - áll az AFP hírügynökség által idézett indoklásban. „Az olyan szervezetek, mint az SOS Mediterranée és a Sea Watch, köteleznek bennünket az európai kormányok tétlenségének közepette. Carola Rackete és Pia Klemp ennek a harcnak az arca, azoknak az európai értékeknek a szimbóluma, amelyekre ez úton is emlékeztetni kívánja Európát Párizs” - fogalmaz közleményében a szocialista főpolgármester külügyekért felelős helyettese, Patrick Klugman.    "Párizsnak nyilván nincs jobb dolga” - reagált szinte azonnal Facebook bejegyzésben és a sajtóhoz eljuttatott közleményben Matteo Salvini olasz belügyminiszter. A Sea Watch3 menekülthajó Carola Rackete kapitány vezetésével az olasz tiltás ellenére kötött ki Lampedusán, menekültekkel a fedélzetén, humanitárius vészhelyzetre hivatkozva. Racketét letartóztatták az olasz hatóságok, majd egy szicíliai bírósági döntés alapján – amiért ugyancsak nagyon megsértődött Salvini – szabadlábra helyezték. A fiatal német nőnek az illegális migráció támogatása vádjával július 18-án, szerdán kell bíróság elé állnia a szicíliai Agrigentóban. Az olasz hatóságok a hajó másik kapitánya, Pia Klemp ellen is vádat emeltek.  
Carola Rackete szabadonengedéséért sok helyen tüntettek
Fotó: FEDERICO GAMBARINI / AFP
A párizsi főpolgármesteri hivatal 100 ezer eurós támogatást nyújt az SOS Mediterranée segélyszervezetnek, tevékenysége támogatására. Ez az NGO működtette az Aquarius menekülthajót, amely 629 menekülttel a fedélzetén ugyancsak hetekig vergődött a Földközi-tengeren tavaly nyáron, mivel az akkor nemrég hivatalba lépett Salvini belügyminiszter lezáratta az olasz kikötőket. Az Aquariust végül a Pedro Sanchez vezette új spanyol kormány fogadta be. A marseille-i székhelyű civil szervezetet francia, német, olasz és svájci önkéntesek működtetik 2015 óta, miután 2014 végén Olaszország megszüntette a két éven át saját költségvetéséből fenntartott Mare Nostrum humanitárius missziót, amely azután kezdődött, hogy 2013. október 3-án elsüllyedt egy menekültekkel teli hajó Lampedusa partjainál, és 366 ember veszett a hullámsírba. A Mare Nostrum program keretében az olaszok több mint százezer ember életét mentették meg. Ám Róma nem tudta fedezni a továbbiakban a költségeket, és önerőből ellátni a területére érkező menekülteket, az Európai Unió és tagországai pedig nem siettek segítségére. Sőt, főleg a kelet-közép-európai országok, köztük Magyarország, amelyek legfeljebb átvonulóban láttak „migránst”, máig mereven elutasítják, hogy átvegyenek az olasz és görög partokra érkező rászorultakból. A keletiek ellenállása miatt az EU végül úgy döntött, hogy a tagországok önkéntesen vegyenek át menekülteket Olaszországtól és Görögországtól. Az olasz misszió helyébe a Frontex által irányított és az EU által finanszírozott Triton akció lépett, de ennek a célja elsősorban nem a mentés, hanem az Unió déli határainak biztosítása. A mentést azóta gyakorlatilag csak az olyan civil szervezetek végzik, mint az SOS Mediterranée és a Sea Watch3, valamint az elmúlt napokban ugyancsak több menekültet partra szállító Sea-Eye nem-kormányzati szervezet.    Az Orbán Viktor miniszterelnök által is igen jónak tartott megoldás, a líbiai menekülttáborok létrehozása és uniós támogatásának ötlete eleve kétes volt az országban uralkodó bizonytalanság miatt, de múlt héten végképp csődöt mondott, amikor az újra fellángolt polgárháborúban menekülttábort is lebombáztak a felek. Az EU-nak pedig továbbra sincs egységes menekültpolitikája, ezért is bírálják egyre gyakrabban a közösséget emberi jogi aktivisták és szervezetek. A megoldás nem is körvonalazódik. A minap Berlin és Bécs között tört ki diplomáciai vita a kérdésben. Heiko Maas német külügyminiszter felhívást tett közzé, olyan koalíció létrehozását sürgetve, amely az önkéntes alapon segítséget nyújtó országokat tömörítené, fellépésüket hatékonyabbá tenné. Sebastian Kurz volt osztrák kancellár, aki az őszi parlamenti választások nagy esélyese is egyben, azonnal elutasította az ötletet, leszögezve, hogy az EU menekültpolitikája csődöt mondott, a Földközi-tengerből kimentetteket pedig vissza kell küldeni abba az országba, ahonnan jöttek. Az Európai Bizottság élére javasolt Ursula von der Leyen parlamenti bizottsági meghallgatásai során a dublini rendszer megreformálását is ígérte, de összes ígérete közül talán ez tűnik a legkevésbé megvalósíthatónak. Ahhoz a teljes uniós döntéshozatali mechanizmus megváltoztatására lenne szükség, hiszen a menekültek befogadását mereven elutasító tagállamok álláspontjának fenntartása mellett a jelenlegi keretek között ez lehetetlen.  A jelenség nem Salvinivel és az olasz kikötők lezárásával, hanem a szíriai és iraki háború tetőfokán megindult 2015-ös szárazföldi menekülthullámmal kezdődött, amikor a magyar kormány a kereszténység védelmére hivatkozva  a rászorultaknak való segítségnyújtás megtagadásával, szögesdrót kerítéssel „oldotta meg” a helyzetet.  Az EU saját döntéshozási csapdájában vergődik.

A közöny globalizációja

2013. július 8-i a lampedusai menekülteket látogatta meg Ferenc pápa. Akkor a rászorultak befogadását elutasító országok magatartását  a közöny globalizációjának nevezte. Múlt héten, a látogatás 6. évfordulóján a katolikus egyházfő emlékező szentmisét mutatott be a Szent Péter bazilikában. A migránsok elsősorban emberek, és nem csupán társadalmi vagy migrációs problématényezők, akik a globalizált társadalom selejtjét jelképezik. A mi kötelességünk, hogy lehajoljunk a szegényekhez, az elesettekhez, és felemeljük őket.– figyelmeztetett Ferenc pápa.  Másnap, július 9-én az olasz hatóságok hivatalosan is bezárták Szicílián Európa egyik legnagyobb menekülttáborát, a Mineót, amely a migrációs válság csúcsán  4000 embernek adott otthont. Matteo Salvini élőben közvetítette saját utolsó bejárását a táborban.  2016-ban 181 ezer menekült érkezett Olaszországba, 2019-ben már csak 3071.

Szerző
Témák
migráció

Megtiltották a függetlenek indulását a moszkvai önkormányzati választáson

Publikálás dátuma
2019.07.15. 07:25

Fotó: SEFA KARACAN / Anadolu Agency
Engedélyt nem kaptak, mégis több ezren demonstráltak a döntés ellen - közülük több tucatnyi embert vettek őrizetbe, köztük az egyik volt független jelöltet.
Több tucatnyi tüntetőt vettek őrizetbe vasárnap Moszkvában, akik az ellen tiltakoztak, hogy független jelöltek nem indulhatnak a szeptemberi önkormányzati választásokon - jelentette az AFP francia hírügynökség újságírója a helyszínről. Az engedély nélkül tartott megmozduláson közel 2000-en vettek részt. Késő este a rendőrség több tucat tüntetőt vett őrizetbe, közöttük a szervezőket, Ljubov Sobolt, Ilja Jasint és Ivan Zsdanovot, Alekszej Navalnij ellenzéki vezető fő szövetségeseit.
Az őrizetbe vételeket nyomon követő OVD-Info nevű szervezet szerint összesen 38 embert állítottak elő, míg a rendőrség "több mint 25" őrizetbe vételt említett.

A tüntetők azt kifogásolják, hogy a választási bizottság arra hivatkozva nem engedélyezi ellenzéki és független jelöltek indulását a szeptemberi önkormányzati választásokon, hogy az induláshoz szükséges aláírások egy része hamis volt.
Az "Ez ami városunk!" jelszót skandáló tüntetők jelképesen egyesével kopogtattak a városháza ajtaján, majd elindultak a választási bizottsághoz. "Moszkva-szerte visszavonják a független jelölteket. A cinikus és hazug polgármesternek meg kell hallania a hangunkat" - mondta a tüntetés végén őrizetbe vett Ilja Jasin. Szergej Szobjanyin polgármestert a Vlagyimir Putyin féle Egységes Oroszország párt jelöltjeként választották újra 2018-ban.
Ljubov Szobol őrizetbe vétele
Fotó: Eugene Odinokov / Sputnik
Ljubov Szobol szombaton jelentette be, hogy éhségsztrájkot kezd, amiért hamis aláírásokra hivatkozva nem engedik indulni a választásokon.

A megelőző helyhatósági és regionális választásokon a hatalmon lévő Egységes Oroszország jelentősen visszaesett, az életszínvonal stagnálása és a népszerűtlen nyugdíjkorhatár emelés miatt.