„Devirilizáció: A fehér férfiasság felszámolása” címmel közölt véleménycikket pénteken a Demokrata című kormánypárti hetilap. A műfajba természetesen a nevéből adódóan is sok minden belefér, a szerző szabadon elengedheti magát a klaviatúra püfölése közben, ám ez a cikk minden közelmúltban olvasott publikációt „felülmúlt”.
Összegyűjtöttük a legmegdöbbentőbb mondatokat:
„A fehér férfi már nem képes megvédeni önmagát és családját a „migráns” fedőnevű idegen gyarmatosítóktól”
„A második világháború vége óta folyamatosan csökken a férfiak tesztoszteronszintje.”
„... A fehér férfi már nem tud harcolni, már egy nyulat sem képes megölni, a vér megijeszti, hát még egy barbár, aki megerőszakolja a szerelmét (...)”
„A történelem nagy vesztese a fehér bétahím, aki (...) önként hajtja fejét a feminista béklyóba.”
„A fehér nőket teljesen lenyűgözi a néger–arab import macsók elemi brutalitása.”
„A kortárs nők nagy többsége a jelen pillanatnak él (akárcsak egyébként a négerek).”
„A nők végeredményben a győztesnek szánt trófeák.”
Azt nem teljesen értjük, hogy a szerző mi alapján jutott a fenti megállapításokra. Például, hogy milyen statisztikára építve gondolja, hogy bármelyik nőt is lenyűgözné a brutalitás. Vagy mire alapozza, hogy csökken a férfiak tesztoszteronszintje. Mindenesetre az, hogy erényként említi, hogy valaki erőszakkal oldja meg élete bonyodalmait, egészen döbbenetes.
A fogalomzavar azonban biztos, ugyanis a migráns szót egyértelműen szembeállítja a „fehér férfival”, ami azért óriási tévedés, mert akár a menekültekről szeretett volna írni, akár a bevándorlókról mindenképpen téves az elmélet. Bevándorló ugyanis lehet bárki, például a szerző által nagyban hangsúlyozott „fehér férfi” is, beleértve a magyarokat, akik százezrével mennek Angliába, Németországba, Svájcba, vagy a világ bármely országába - a jobb jövő, magasabb bérek vagy bármi más reményében. Amennyiben pedig a menekülteket érti ezalatt, akik faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai hovatartozásuk miatt kényszerülnek elhagyni a hazájukat, szintén tévesen érvelt, hiszen őket a legnagyobb túlzással sem lehetne „gyarmatosítónak” nevezni.
A feminista férfi ostorozása pedig végképp érthetetlen, ugyanis feministának lenni semmi mást nem jelent, mint hinni a nemek közti egyenjogúságban. Ez pedig aligha nevezhető férfiatlan tulajdonságnak.
