Sok más férfitársammal egyetemben én is figyelemmel kísértem a televízióban a legutóbbi hazai szépségkirálynő-választást (Miss World Hungary 2019). A résztvevő hölgyek szereplése a rangos megméretésen nem csupán esztétikai élményt nyújtott a nézőknek. Lebilincselően érdekes és tanulságos volt a megtisztelő címre aspirálók bemutatkozó szövegeinek végighallgatása is. Ezek a prezentációk általában valamilyen életcél megfogalmazásával végződtek; a szóban forgó hölgyek fel kívánták hívni figyelmünket egy-egy káros társadalmi jelenségre, hangsúlyozták valamely karitatív tevékenység fontosságát.
Volt azonban köztük valaki, aki bizonyos értelemben kilógott a sorból. Az ominózus hölgy többek között önnön hitének kihangsúlyozásával próbálta elnyerni a zsűri rokonszenvét. Bevallom, zavarba jöttem e hitvallás hallatán. Lehet-e eszköz világi céljaink elérésére legszemélyesebb magánügyünk, a vallás? A szépségversenyen elhangzott konfesszió igencsak rossz képzettársításokat keltett bennem.
Merthogy Európának ezen a tájékán nemcsak egyes szépségkirálynő-jelöltek, hanem reménybeli kormányfők, közjogi méltóságok is előszeretettel kampányolnak önnön kereszténységükkel. És nem kizárólag a törvényhozási választásokat közvetlenül megelőző időszakban. Hazánk miniszterelnöke tőle szokatlan módon áprilisban leült beszélgetni egy francia filozófussal. E diskurzus során ragadtatta magát többek közt a következő kijelentésre: „Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között.”
Nem értek egyet Gábor György vallásfilozófussal, aki mentális problémákat vélt felfedezni e kijelentés mögött. Orbán Viktor nagyon jól tudja, mit csinál, amikor kamerák kereszttüzében kulcsolja imára kezeit. Törődik is ő az evangéliumi intelemmel: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek.” (Mt 6,5)
Hogy tisztán lássunk „a nemzet miniszterelnökének” „kereszténységét” illetően, megint csak az evangéliumi ősforrásból szükséges merítenünk. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét?” (Mt 7,15-16) Ha sorra vesszük Orbán Viktor országlásának „gyümölcseit”, lehangoló a kép. Párját ritkító érzéketlenség a legelesettebbekkel szemben: menekültcsaládok éheztetése, hajléktalanok üldözése, betegek életveszélynek való kitevése a lerohasztott kórházakban, rokkantak megbélyegzése. Szemérmetlen elrablása a lakosság magánnyugdíj-vagyonának, az akadémiai vagyon kisajátítása, átláthatatlan korrupció. S a sor folytatható.
Egyszer még szégyellni fogjuk, hogy hamis prófétát bálványoztunk. Ami egy szépségversenyen megbocsátható szemfényvesztés, a közéletben halálos bűn Magyarország ellen.