Van két doboz, a bevándorláspártiak és bevándorlásellenesek doboza. Ezek valamelyikébe gyömöszölne be a Fidesz mindenkit, akivel kapcsolatba – partnerségbe vagy ellentétbe – kerül a migrációs politika területén. Nehéz dolga lenne, ha Amerikában kellene elvégeznie ezt a szelektálást.
Az Egyesült Államokban megkezdték azoknak az illegális bevándorlóknak a módszeres őrizetbe vételét, akik eddig semmilyen módon nem reagáltak még arra a hatósági felszólításra sem, hogy annak rendje és módja szerint nyújtsanak be végre menedékjog iránti kérelmet. Az őrizetbe vételt a tervek szerint a kitoloncolás követi.
Összesen mintegy kétezer ember van a „jogérvényesítő” szervek látókörében. Valójában nagyságrendekkel többen lehetnek azok, akikkel szemben bármely pillanatban jogszerűen megindítható lenne az eljárás abban a kontinens méretű országban, ahol össznemzeti vita tud kibontakozni arról, helyénvaló-e a népszámlálási kérdőíven érdeklődni az illető állampolgársága után.
Máig tisztázatlan ugyanakkor annak a mintegy hét-nyolcszázezer fiatalnak a sorsa, akiket illegális bevándorló szüleik kicsi gyerekként hoztak be az országba; az Egyesült Államokban járták ki az iskolát, rendesen dolgoznak, vagy éppen most írják a szakdolgozatukat valamelyik egyetemen, és mindmáig ideiglenes mentesítést kaptak a kitoloncolási eljárás alól. Ők az „álmodók”, az „amerikai álom” megvalósulásában reménykedők, akik most, Donald Trump elnöksége alatt bizonytalanabbnak érzik a sorsukat, mint amiben Barack Obama alatt bízhattak.
Amerikában csaknem mindenki bevándorló, csak az a kérdés, hányadik generációs. Ez köztudott. Az viszont már nincs igazán benne a magyar köztudatban, hogy ebből mi következik a migránsok megítélésére nézve. Az, hogy Magyarországon még azt is migránssimogatónak tartanák, aki Amerikában megveszekedett idegengyűlölőnek számít.