Zöld fordulatot, európai minimálbért és a jogállam védelmét ígérte beszédében von der Leyen

Publikálás dátuma
2019.07.16. 13:38

Fotó: Mathieu Cugnot / Európai Parlament
Négyórás vitában állta a sarat Ursula von der Leyen Strasbourgban, az Európai Parlamentben, alakul a megválasztásához szükséges többség.
Ursula von der Leyen majdnem mindenkinek ígért valamit, és ez elég lehet a megválasztásához szükséges többséghez. A bizottsági elnökjelölt az Európai Parlamentben elmondott félórás programbeszédében gyakorlatilag megismételte azokat a vállalásokat, amelyeket a képviselő-testület szocialista és liberális frakcióinak írott leveleiben tett, és amelyekről hétfőn a Népszava is beszámolt. A felszólalását követő képviselői reakciókból kiderült: az EP három legnagyobb frakciójából jóval többen fogják támogatni, mint ahányan nem, amivel könnyen veheti az akadályt. Az UVL-ként emlegetett Von der Leyenről este 6 órakor titkos szavazással döntenek, megválasztásához a parlamenti tagok abszolút többségének, 374 képviselőnek igen szavazata szükséges. Kedd délután üléseznek a még bizonytalan frakciók, és a tervek szerint döntenek az álláspontjukról. Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetője közölte, hogy a kereszténydemokraták egy emberként kiállnak UVL mellett. A második és a harmadik legnagyobb politikai csoport – a szocialisták és a liberálisok – hozzászólói nem mutattak teljes egységet, és többségük óvatosan ugyan, de elismerően szólt a bizottsági elnökjelölt programjáról. A zöldpárti és a szélsőbaloldali képviselők kitartottak korábbi elutasító álláspontjuk mellett, de belátták, hogy Von der Leyen “sokat fejlődött” azóta, hogy a két héttel ezelőtti parlamenti meghallgatáson válaszolt a kérdéseikre. A német politikus viszont hideget-meleget kapott az euroszkeptikusoktól és a szélsőjobboldaliaktól. A radikális Alternatíva Németországért egyik képviselője “hízelgő szocialista performansznak” nevezte a bizottsági elnökjelölt beszédét, Nigel Farage, a Brexit-párt alapítója és vezetője pedig azzal vádolta, hogy “központosított kommunizmust” akar létrehozni. Három nyelven - angolul, franciául és németül - elmondott szenvedélyes beszédében Ursula von der Leyen megerősítette: bizottsági elnökként kész lesz bátor lépéseket tenni a klímaváltozás megállításáért. Egy “zöld programot”, jogszabályi javaslatokat és milliárdos beruházásokat helyezett kilátásba a bolygónk egészségének megőrzéséért. Közölte, hogy létrehozna egy átmeneti támogatási alapot a szegényebb régiók és országok számára. “Tisztességes és egyenlőbb” unióra van szükség, hangsúlyozta Von der Leyen. Ennek részeként minden tagállamban normális megélhetést biztosító minimálbért ígért és egy közösségi munkanélküliségi biztosítási rendszert a társadalmi sokkhatások enyhítésére. A jogállamot egy minden tagállamra kiterjedő ellenőrző mechanizmussal védené a kockázatokkal szemben. UVL szerint a migráció kezelésében humanizmusra, szolidaritásra és a külső határok megerősített védelmére van szükség. Példaként elmondta, hogy évekkel ezelőtt egy 19 éves menekültet fogadott be a lakásába, aki azóta megtanult németül, dolgozik és főiskolára jár. Megismételte, hogy kísérletet tenne az EU menekültügyi rendszerének a reformjára, megadóztatná a technológiai óriásvállalatokat, egyhangúság helyett többségi szavazást vezetne be az adózásban és a külpolitikai döntéshozatalban. Azt ígérte az Európai Parlamentnek, hogy harcolni fog a Spitzenkandidat rendszerért, vagyis azért, hogy a jövőben az európai pártcsaládok győztes jelöltje kerülhessen az Európai Bizottság elnöki székébe. Csakhogy épp ennek a rendszernek a megbuktatása vezetett Ursula von der Leyen jelöléséhez, amit sok felszólaló a szemére is vetett. Még azok is gyászolták a Spitzenkandidatokat, akik egyébként teljes mellszélességgel támogatják a német politikus megválasztását Jean-Claude Juncker helyére. Az EP kudarcát Manfred Weber - az EPP volt vezető jelöltje - is szóvá tette, akinek nem kis erőfeszítésébe kerülhetett nyíltan kampányolni az állam- és kormányfők elnökjelöltje mellett. 
UVL programjából számosan hiányolták a részleteket, támogatói és bírálói is többek között a jogállam működésének megerősítését célzó konkrétumokat. Többen feltették a kérdést, hogy  támogatja-e a Lengyelország és Magyarország ellen zajló 7. cikkelyes eljárást. A mérsékelt, Európa-párti erők további vállalásokat szerettek volna kicsikarni Von der Leyentől a klíma-, a szociális és a migrációs politika terén, míg a radikális oldal még azt is túlzásnak tartotta, amit ígért. A vitát követő válaszában a bizottsági elnökjelölt egyetlen képviselői kérdésre sem reagált. Megismételte, hogy szoros együttműködésre törekszik az EP-vel és támogatni fogja, hogy jogszabály-kezdeményezői jogkört kapjon. Rövid értékelésében fontosnak tartotta megjegyezni, hogy értékelni kell a kelet- és közép-európai országokat, amelyek sokat tettek azért, hogy teljesítsék az uniós csatlakozás feltételeit.

Mást -mást kértek a felszólaló magyarok

A vitában három magyar EP-képviselő szólalt fel. Deutsch Tamás, a Fidesz delegációvezetője közölte: azt várják a bizottsági elnökjelölttől, hogy támogassa a külső határok védelmét, ítélje el a tömeges migrációt, tartsa tiszteletben a tagállamok nemzeti indentitását és alkotmányos szuverenitását, valamint ne büntesse, hanem támogassa a visegrádi országokat az EU következő költségvetésében. A momentumos Cseh Katalin azt mondta, konkrét tetteket vár a következő Európai Bizottságtól a jogállamot sértő tagállamokkal szemben. A jobbikos Gyöngyösi Márton közölte: nem támogatja Ursula von der Leyent, akit szerinte nem demokratikus és átlátható módon jelöltek a tisztségre. 

Frissítve: 2019.07.16. 15:16

Többféle kábítószert is fogyasztott a baleset előtt a fizetőkapunál egy családot letaroló horvát sofőr

Publikálás dátuma
2019.07.16. 12:29

Fotó: Facebook/Nezavisni cestarski sindikat
Nem is emlékszik a baleset körülményeire.
Többféle kábítószert is fogyasztott a baleset előtt az a sofőr, aki múlt csütörtökön lassítás nélkül belehajtott egy magyar rendszámú autóba Horvátországban, az A4-es autópálya Sveta Helena-i fizetőkapujánál, és súlyos sérüléseket okozott a magyar származású családnak - közölte a Jutarnji List című zágrábi napilap az internetes oldalán kedden. Amfetamin, diazepám és a köznyelvben Ginaként ismert GHB is volt a 35 éves sofőr vérében. A Jutarnji List azt is tudni véli, hogy a balesetet követően a sofőr csak egyetlen telefonhívást indított, apját hívta fel, akivel sokkos állapotban közölte, hogy "embereket ölt meg Sveta Helenánál". A rendőrség továbbra is várja a telefonszolgáltató jelentését, hogy kiderüljön, a sofőr használta-e telefonját közvetlenül a baleset előtt. A rendőrségi kihallgatás során a férfi azt mondta, nem emlékszik a baleset körülményeire. A horvát rendőrség korábban közölte, hogy a BMW-t vezető férfi a megengedett óránkénti 50 kilométeres sebesség helyett lassítás nélkül, az előzetes becslés szerint 150 kilométeres sebességgel csapódott bele a fizetőkapunál álló, magyar rendszámú Skodába. A zágrábi megyei bíróság hétfőn harmincnapos vizsgálati fogságságba helyezte a BMW sofőrjét az indoklás szerint azért, mert fennáll a lehetősége annak, hogy megismétli a bűncselekményt. A balesetben két felnőtt és egy gyerek sérült meg. A magyar származású édesapa és horvát származású édesanya hétéves gyermekével Ausztráliából érkezett Magyarországra, ahonnan a horvát tengerpartra szerettek volna utazni. A család válságos állapotban került kórházba, de mindhárom sérült túl van az életveszélyen. A sajtónak nem kívántak nyilatkozni.
Szerző

Orbán rezsimjében az abszurd vált az elfogadottá

Publikálás dátuma
2019.07.16. 09:00

Fotó: Rónay Tamás
A honi sajtó helyzete is téma volt a dél-franciaországi nemzetközi sajtófesztiválon. Megállapíthattuk, nem túl jó a hírünk a világban.
 „A mai világban nem egyszerű mérsékeltnek lenni. Ma épp a visszafogottság hátrányos” – mondta a szálloda halljában lemondóan Céline Pigalle, a BFM hírtelevízió igazgatója. Majd, felém fordulva, mintha magát akarta volna biztatni, megjegyezte: Magyarországon még rosszabb a helyzet, ott az abszurd vált elfogadottá. Nem sokkal később értettem meg nem éppen kitörő örömének okát. A franciaországi, Couthures-sur-Garonne nevű településen három napig tartó, vasárnap befejeződött Nemzetközi Újságíró Fesztivál alkalmából, a néhány órával később tartott előadásán kisebb botrányt okozott egy néhány fős, sárgamellényesekből álló különítmény. Közbekiabálásokkal, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzésekkel illették Pigallet,  mert szerintük a hírcsatorna inkorrekt módon számolt be a november óta tartó tüntetésekről. A hangulat amúgy is feszült volt, hiszen a sárgamellényesek a párizsi, július 14-iki megmozdulásokra készültek. Nem állítanám, hogy ezzel a viselkedéssel a külső szemlélőt a maguk oldalára állították volna még akkor sem, ha egy budapesti újságíró aligha kompetens annak megítélésében, hogy egy francia hírtelevízió túlzottan az általuk végrehajtott erőszakra koncentrált-e. Túl sok a négy országos francia hírtelevízió – panaszkodott az egyik felszólaló, mert szerinte így a tévék hírgyárrá válnak, nem a különféle események hátterére koncentrálnak, így elvész a lényeg. Irigylése méltó problémák – gondolhattuk. Franciaországban ugyanis a hírtévéket nem úgy kell elképzelni, mint nálunk, nem egy bizonyos párt szócsövei. Amikor arról érdeklődtünk egy helyi újságírótól, akkor eszerint Emmanuel Macron elnököt támogatja-e a BFM tv, úgy nézett ránk, mintha egy idegen bolygóról toppantunk volna ide. Itt ugyanis nem arról van szó, egy médium elfogult-e a kormány irányába vagy sem, hanem arról: túl nagy teret engednek-e a bulvárnak, vagy sem. A Le Temps című svájci lap párizsi tudósítója arról elmélkedett, hogy a sárgamellényesek több megmozdulásán is jelen volt, s az öklüket rázva közölték vele: ők aztán soha többé nem hajlandóak még csak belekukkantani sem a BFM tv beszámolóiba. Eltelt néhány óra, véget ért a tüntetés, majd ugyanazok, akik annyira harciasan bírálták a médiát, azon háborogtak, miközben persze épp a BFM tv műsorát nézték, hogy őket miért nem vágták be a tudósításba. Nem volt egyetértés a felszólalók között arról, vajon vége-e a sárgamellényesek mozgalmának. A július 14-i események nem feltétlenül azt mutatták, hogy csillapodott az eltökéltségük, de az biztos, hogy a társadalom általi megítélésük nem a régi. Egyesek azt furcsállták, hogy egy ilyen kis mozgalom miként határozhatta meg hónapokon át a francia belpolitikát. Egy érdekes vélemény szerint a sárgamellényesek a populizmus francia kifejezésmódja, a Le Pen család pedig már több évtizede a politika része, így a jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) a sokat szidott elit részének tekinthető, bármit mondjon is Marine Le Pen. Alighanem örök vitatéma marad, túl kemény volt-e a rendőrség. Egy fiú a Twitteren tudósított a tüntetésekről, de a sárgamellényesekkel együtt őrizetbe vették hatóság elleni erőszak miatt. Mivel újságíróigazolványa még nem volt, így nem is tudta igazolni magát. Szerinte a rendőrök messze túlléptek hatáskörükön, bár ezt a véleményét messze nem mindenki osztotta Francia, belterjes gondok – legyinthetnénk, de ennél, különösen a mi szempontunkból, sokkal többről van szó. Így működik egy pluralista társadalom, amelyben nem felülről mondják meg azt, hogyan kell gondolkodni akár a legegyszerűbb témáról is. Ahol sokadik alkalom után sem képesek felfogni azt, hogy létezik egy ország az Európai Unióban, ahol ki tudja hány tízezer plakáton „üzennek” Brüsszelnek, mindezt horribilis állami pénzért. „Nem értem, ha ennyire sokan támogatják az Uniót Magyarországon, akkor hogy fordulhat elő ez az ellentmondás?” – kérdezi kitartóan egy a magyar sajtó helyzetéről szóló előadáson az egyik érdeklődő. A kérdés teljesen jogos, de választ nem könnyű adni, hiszen „Abszurdisztánt” gyakran még az sem érti meg igazán, aki benne él. El kell ismerni, sok helyi újságíró érdeklődött a magyar helyzet iránt, bár időnként egészen vad elképzeléseik voltak a nálunk uralkodó viszonyokról. Az egyik neves francia hetilap újságírója arról érdeklődött, hogy ellenzéki lap újságírójaként nem tarok-e fizikai atrocitásoktól. Megnyugtattam, nem, bár külpolitikusként messze nem vagyok annyira fontos a hatalom számára, mint a belpolitikai újságírók. Egy ifjú hölgy, aki önkéntesként dolgozik egy helyi médiumnál, arra próbálta keresni a választ, cenzúrázzák-e a cikkeket Magyarországon. Itt azért még nem tartunk – mondtam, bár ezzel láthatóan némi csalódottságot okoztam számára. Az egyik vitán egy újságíró meglehetősen karakteres véleményt fogalmazott meg. Úgy vélte ugyanis, hogy a politikai vitákat a politikai korrektség miatt alapvetően a baloldali gondolkodás határozza meg. El kell ismerni, alaposan felrázta a kissé elszenderülő publikumot. Az Uniót érintő kérdések is szóba kerültek, s abban a jelenlévő újságírók egyetértettek: nem fenyeget az Európai Unió felrobbanásának veszélye. Az El País spanyol napilap párizsi tudósítója, Marc Bassets például elmondta, náluk a Vox nevű szélsőjobboldali párt is kész tényként kezeli az uniós tagságot. A Le Soir című brüsszeli lap párizsi tudósítója pedig nem győzte hangsúlyozni, hiába szerepeltek jól a májusi választáson a flamand nacionalisták, a belga lapok uniópártiak. Hangsúlyeltolódások azért vannak, akár egy szerkesztőségén belül is. A Süddeutsche Zeitung párizsi tudósítója, Nadia Pantel arról számolt be, hogy náluk a baloldali liberálisok igencsak Macron-pártiaknak, így amikor cikkében bírálta a francia elnök uniós reformelképzeléseit, némi fejmosásban részesítették lapjánál. A nemzetközi újságírókonferencia arra különösen jó, hogy jobban megismerjük egymást Európában. S talán arra is, hogy jobban felfigyeljenek arra, Magyarország mintha más világ lenne az EU-n belül.